Elsőre tomboló siker: Beth Hart - Paks, Gastroblues Fesztivál, 2015.07.05.

írta Bigfoot | 2015.07.14.

Nem tudom, mennyire jó, hogy a rockműfajt ennyire a férfiak uralják. Jó, ez a dominancia az egész világra jellemző, de egy ilyen emocionális műfaj esetében talán nem ártana némi emancipáció. Egyszer hallottam egy érdekes megközelítést: miért működik rosszul Földanyánk? Mert idióta férfiak irányítják.

Kétségtelen, hogy pár hölgy már letette névjegyét az elmúlt évtizedekben, de elmaradtak a férfiak teljesítményétől – mennyiségben! Hiszen Janis Joplin, Grace Slick, Nico, Tina Turner, később Sheryl Crow, Doro, vagy a mai fiatalok közül Joanne Shaw Taylor nem akármilyen minőséget mutattak meg pályafutásuk alatt. És itt van még ez a negyvenes éveinek elején járó amerikai énekesnő is. Beth Hart először jött Magyarországra.

Nem tagadom, nagyon vártam a fellépést, hiszen évek óta kagylózom Beth Hart zenéjét. Az első anyag, amit hallottam-láttam tőle, az a 2005-ben megjelent, az amszterdami Paradisóban rögzített bulija volt. Régen láttam olyan előadót, aki „meghalt” a színpadon. Félelmetes erővel énekelte bluesait, a legvégén pedig a képünkbe vágta a Zep Whole Lotta Love-ját. Rögtön a rajongója lettem.

A magyar debütálás egy kicsit baljósan kezdődött, ugyanis Moszkvából jövet eltűnt a zenekar teljes ruhatára, így abban az öltözetben léptek fel, amiben kiszálltak a gépből. De ez nem zavarta a paksi fesztivál közönségét. Kilenc óra tájban megjelent a zenekar, majd óriási ováció kíséretében Beth Hart is befutott a színpad közepén álló billentyűs hangszerekhez. Széles mosollyal nyugtázta a heves üdvözlést, és azonnal belekezdett az új album, a ’Better Than Home’ egyik nótájába, a slágergyanús Mechanical Heartba. Nem ment át nosztalgiába, hiszen a második dal, a Thru The Window Of My Mind a 2012-es ’Bang Bang Boom Boom’ album szerzeménye volt, aztán még három dalt énekelt el a friss LP-ről; a Might As Well Smile-ból nem lehet nem kihallani Janis Joplin hatását. Ragyogóan idézte meg Pearl szellemét, pedig két évvel a halála után született.

Bár öten muzsikáltak a színpadon, és el kell ismerni, hogy kiváló kísérőbandát hozott össze Hart, szinte végig csak őt figyeltem. Noha a két gitáros, Jon Nichols és P.J. Barth kiváló munkát végzett, nekem különösen az utóbbi tradicionális játéka tetszett. Elismerően kell szólni a Bob Marinelli-Julian-Rodriguez ritmustandemről is, mindvégig pontos, szilárd alapot biztosítottak a zenének.

Beth minden erőlködés nélkül, de hatalmas erőbedobással játszott most is. Jó, nem olyan vadállati módon, mint a paradisós bulin, de az mindent elmond hevességéről, hogy már a második dal után ömlött róla a víz. És fáradhatatlanul énekelt, akár a billentyűk mögött, akár középen állva.

Beth mellbevágóan őszinte előadó. Interjúiban nem ködösítve mesélt a démonokkal való harcairól, az alkoholról, a drogról, bipolaritásáról, magánéleti kríziseiről, és dalaiban is hangot ad küzdelmeinek.

’I was born with a mechanical heart
Miles of wires and video parts
If only I had a human touch
I’d give you the love you deserve so much’

Íme egyik kitárulkozása a Mechanical Heartban, de más dalok is sok önéletrajzi elemet tartalmaznak.

Bár Joe Bonamassa (sajnos) nem volt itt, elhangzott három olyan feldolgozás, amiket együtt rögzítettek lemezre. A Your Heart Is As Black As Night című jazzmelódia és az ugrálós, rockys, már a címével is önmagáért beszélő Can’t Let Go. Mindkét szám nagy sikert aratott, az utóbbira totál beindult a nép, és egyáltalán, látszott, hallatszott, hogy a zsűri ismeri Beth Hart munkásságát. No és a ráadás előtt Jimi Hendrix néhai dobosának, Buddy Milesnak is elnyomták egy örökzöldjét, a Miss Ladyt.

Tomboló siker lett buli, minden túlzás nélkül állítom, a főszereplő is meghatódott, megjegyezve, hogy eljött egy országba, ahol még sosem járt, és ilyen szeretettel fogadják. Megígérte, hogy visszajön, persze tudjuk, egy ígéret ehhez nagyon kevés, de úgy legyen, sokan várjuk vissza őt.

Hangulatos, lélekkel teli, sodró lendületű – csak pozitív jelzők jutnak eszembe erről a fellépésről, noha tudom, elfogult vagyok vele, olyannyira, hogy eufóriámat még a rossz hangosítás sem tudta elrontani. Nem egy angyal, egy jókislány, egy szentimentális lélek lépett első ízben magyar földre, hanem egy olyan csiszolatlan gyémánt, mely sosem lesz finoman megmunkálva, de ez így van a lehető legnagyobb rendben.

Setlist:

Mechanical Heart / Thru the Window of My Mind / Your Heart is as Black as Night (Melody Gardot cover) / Can't Let Go (Randy Weeks cover) / Might As Well Smile / Get Your Shit Together / Tell Her You Belong to Me / One Eyed Chicken / The Mood That I'm In / Trouble / My California / Delicious Surprise / Miss Lady (Buddy Miles cover) / Learning to Live / Swing My Thing Back Around / Sky Full of Clover

Szerző: Bigfoot
Köszönet a Gastroblues Fesztiválnak!