Rock By The River: Dream Theater, Kamelot, Special Providence - Barba Negra Track, 2015.07.07.

Elsőként szeretnék köszönetet mondani a Barba Negra Track minden dolgozójának, hogy a forróság ellenére is – vagy épp amiatt – minden egyes lépést, ami a három zenekaros fesztiválon történt, percre pontosan betartottak. Így 18 órakor a biztonságiak máris kinyitották a kapukat, és mehettünk is a színpad felé, ahol hazánk négy kiváló zenésze az utolsó simításokat végezte fent a színpadon.

A Special Providence zenéje nem volt ismeretlen számomra, pontosabban olyan érzéseket váltott ki, hogy én őket már ismerem, pedig most láttam őket először. A koncert közben esett le, hogy a Liquid Tension Experiment volt az, ami miatt olyan otthonosan éreztem magam a műsoruk alatt, bár a magyar négyes zenéje sokkal többrétű, sokkal több forrásból táplálkozik. Az, hogy a Dream Theater és ezáltal a LTE is példaként szolgált előttük, ez nem kérdéses, mint ahogy ezt a dobos meg is említette a Track közönségének. Egy álom vált valóra, mármint számukra, hogy egykori ikonjaik előtt most ők zenélhettek.

Műsoruk gerince az idén megjelent ’Essence Of Change’ volt, bár korábbi lemezükről, a ’Soul Alert’-ről is előkerült két mű. A hőség egy pillanatra sem riasztotta vissza Markó Ádámékat, szinte másodpercre pontosan kezdtek bele a zenélésbe. Ahogy említettem már, az instrumentális progresszív zene mellett a jazzes és metalos hatások is átjárták a dalaikat, de a legfontosabb, ami számomra kuriózummá tette fellépésüket, az az egyértelműen egyedi stílus. Bármelyik tag hangszeres teljesítményéről elmondhatom, hogy profi, mesteri adottságokkal bírnak már most. Személyiségük alapján viszont Markó Ádám volt számomra a legszimpatikusabb és egyben a legérdekesebb is, mivel balkezes szerkón dobolt. Fehérvári Ádám játéka is lenyűgözött: nem csupán a biztos basszusalapokat hozta, hanem látszott rajta, hogy figyeli, hogy mi történik a zenében, és ahhoz próbált hozzátenni valamit.

Az est igazi pikantériája az volt, amikor kamerákat is felraktak a hangszerekre, és a szemünk előtt készítették el az Awakening klipjét. Összetett és komplex zenéjük nem épp az átlag zenekedvelőknek szól, de mivel itt a közönség amúgy is vevő volt a matekosabb dolgokra, így a szervezők részéről kiváló választásnak bizonyult a Special Providence. Csak azt sajnáltam, hogy a hangosítást végzőknek nem sikerült tökéletesre beállítani a dolgokat, véleményem szerint a helyszín adottságaihoz kisebb hangerő kellett volna.

Setlist:

Babel Confusion / K2 / Surprise Me / Awaiting / I.R.P. / Northern Lights

A Special Providence még le sem jött a színpadról, a Kamelot technikusai már ekkor teljes készültségben álltak, hogy előkészítsék a terepet a zenekarnak. Őszintén bevallva nem igazán értettem, hogy keveredett egy progresszív fesztiválnak nevezett eseményre egy szimfonikus power metal banda. A Kamelot esetében mondjuk ez mégsem volt akkora baj, mert személy szerint már régóta kíváncsi voltam rájuk. A 2012-ben megjelent ’Silverthorn’ felkeltette az érdeklődésemet a csapat munkája iránt.

A buli éppen csak elkezdődött, amikor észleltem, hogy nem lépett színpadra Oliver Palotai, helyettesítője azonban jól megoldotta a dolgokat, így nekem, aki első alkalommal láttam őket koncertezni, egyáltalán nem volt hiányérzetem. Mostani fellépésük középpontjában az idén megjelent ’Haven’ című album volt. Az első perctől fogva nagy energiát fektettek arra, hogy a fesztivál közönségét is bevonják a buliba, ez ügyben különösen a színpad első részén zenélő Thomas Youngblood gitáros, basszeros kollégája, Sean Tibbets, valamint Tommy Karevik volt különösen aktív.

A Kamelot műsorának idejére már jobb hangzást sikerült kihozni a felszerelésből, de sajnos az énekszólamok kevésnek tűntek. Ezt nemcsak Tommy esetében véltem felfedezni, hanem a hozzájuk érkező hölgy énekét sem sikerült mindig tökéletesen kivennem. Ami viszont javult, az a kivetítő láthatósága volt. Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, de az erős napfény miatt keveset láthattunk a vetítésekből, bár nem tudom, hogy a magyar négyes mennyi szerepet szánt ennek az eszköznek.

Tommy Karevik kiválóan irányította a közönséget, nemcsak felvezette az éppen aktuális dalt, hanem még készült is a magyar bulira, mégpedig azzal, hogy pár szót megtanult. Így az „Egy, kettő, három” és a „Sikíts” többször is elhangzott a műsor közben. Tommy nem csak az éneklésbe vonta be a fesztiválra ellátogatókat, hanem volt úgy, hogy a basszusgitár- és a gitártémákba is besegített egy kicsit társainak, egy-egy nagyobb ütéssel a nyakra és a hangszedőkre.

Néhány alkalommal feltűnt a színpadon egy kisegítő énekes, aki karakterében engem az Arch Enemyben éneklő és hörgő Alissa White-Gluzra emlékeztetett. Lehetséges, hogy a helyezkedésem okán, de sajnos a hölgy énekéből és egyszeri hörgéséből sajnos kevés jutott el hozzám. Az új album dalai közül a Veil of Elysium, a régebbi művek közül pedig a ’Back Halo’-n található, és a koncertet záró March Of Mephisto tetszett. Utóbbi sokszínűsége, jó refrénje, és a videó tartalma miatt. A Veil Of Elysiumban szimpatikus volt, ahogy a refrént az egész csapat énekeltette a közönséggel, közben természetesen gitáron is és Tommytól is azt hallhattuk. Összességében a javuló hangosítás, a sötétebb fényviszonyok, és a Kamelot által teremtett hangulatnak köszönhetően a buli kiválóra sikeredett. Az egyórás műsor engem meggyőzött arról, hogy majd legközelebb egy önálló rendezvényen is megnézzem őket.

Setlist:

Rule The World / Ghost Opera / The Great Pandemonium / Veil Of Elysium / Karma / Center Of The Universe / Revolution / Insomnia / Forever / Sacrimony / March Of Mephisto

Április közepén derült égből villámként érkezett meg hozzám a hír, hogy a 2014-es önálló koncert után idén ismét láthatom majd a Dream Theatert. Nem maga a koncert híre, hanem inkább a helyszín volt az, ami meglepetést okozott. De a kezdeti sokkon gyorsan túllendültem, amikor kiderült, hogy ezúttal egy fesztivál fő műsorszámaként fog fellépni az amerikai banda. A megalakulás 30. évfordulóján sejtettem, hogy különleges programot láthatunk majd, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire.

A két évtizedet megünneplő ’Score’ műsorához hasonlóan Petrucciék idén is azt a módszert választották, hogy minden albumról játszanak egy dalt. Ezúttal azonban olyan darabok is előkerültek, amelyeket már bizony 10 éves nagyságrendben nem tűztek műsorra. Ha már a harmadik X-et ünnepelték, akkor az egyetlen egy hiányérzetemet hadd tegyem szóvá. A megalakulás és a debütáló lemez 1989-es megjelenése közötti időben Majesty néven működő csapat igazán komoly szerzeményeket követett el, amelyeket csak azok ismerhettek meg, akik a ’Dream Theater Official Bootleg’ sorozatban megvették az akkoriban született demókat tartalmazó lemezt. Biztos volt valamilyen oka annak, hogy ezekből a művekből egy sem került be ebbe a programba. Bár a 2006-os ’Score’ DVD-re felkerülhetett az Another Won, de idén mintha csak 26 év lett volna reflektorfénybe helyezve.

A közönség hangulata egyre fokozódott, ahogy elérkeztünk az elsőtől a harmadik lemezig, az ’Awake’-ig. Bár az előző éves megemlékezés kapcsán kedvenceim kiestek a kalapból, de a mostani Caught In A Web sem volt rossz választás. James ez előtt a dal előtt ragadta magához először a szót, és rögtön el is árulta, hogy ezen az estén minden lemezről hallhatunk egy kiválasztott művet. Fülemnek ez is kedves volt, de valahogy jobban esett az a mondat, amikor azt mesélte, hogy szerencséjükre egy nap pihenőjük jött közbe, mivel a bukaresti I Am The Rocker fesztivált a szervezők váratlanul lemondták, így az öttagú csapat és a hozzájuk tartozó technikusok egyenesen Moszkvából érkeztek ide hozzánk, és egy teljes nappal többet tudtak pihenéssel és nem mellesleg városnézéssel tölteni itt Budapesten.

A negyedik dal az A Change Of Seasons második felvonása, az Innocence volt. Örültem annak, hogy az EP-ről is elhangzott valami, mert ebben az egyben azért voltak kétségeim. Ennek oka pedig az, hogy ez a mű is Mike Portnoy személyes történetét meséli el, mégpedig az anyukája elvesztését. Extraként szeretném azt is megemlíteni ezzel a dallal kapcsolatban, hogy így önmagában utoljára 1998-ban hangzott el koncerten. Bízom abban, hogy rövidesen a teljes mű is újra része lesz a programnak, egy háromórás előadásba az a röpke 25 perc simán elfér.

A metalosabb vonalat kedvelők is megkapták a maguk dózisát, hiszen három olyan erős, pörgős mű jött egymás után, mint az As I Am, a Panick Attack és a Constant Motion. Legutóbb felfedeztem egy apró hiányt, mégpedig azt, hogy a második énekszólamot is James énekelte, pedig a 2007-es stúdiólemezen ezeket Portnoy tolta. Egy személy nem igazán tud váltogatni, furán is jött ki, pedig Petrucci simán elvállalhatta volna. A vége felé közeledvén egy újabb számomra hiánypótló dal került elő, mégpedig a Wither. Az első arénás buli alkalmával is szerettem volna ezt hallani, de hát nem sikerült.

Az egész buli számomra egyetlen igazán fájdalmas pontja a vége volt. Nem tudom kerülgetni a forró kását, de nem is akarom. Sajnos a két utolsó album záróműveivel nagyon leült a hangulat. Ezen a ponton szerintem inkább egy olyan ütős, jól sikerült művet kellett volna beépíteni, amivel pörgősebben fejeződik be a koncert.

Hangzás-ügyben sajnos a végére sem tisztult ki teljesen a kép, már ami az énekszólamokat illeti. Nem értem, hogy maradhatott ez így a teljes fesztivál alatt. A fény- és vizuáltechnika azonban szerencsére tökéletesen működött. Valamint ismét kaptam azokból az egyszeri, kihagyhatatlan dolgokból, amik igazán különlegessé tudnak tenni egy-egy koncertet, ezúttal Mike Mangininek köszönhetően, mert egy-két régi dalban – Burning My Soul és Wither – saját témát féltem felfedezi. Az apró hibákkal együtt is azt gondolom, hogy ez a Dream Theater-koncert nagyon jó volt, pozitívan fogok rá visszagondolni, méltóképpen sikerült Budapesten is megünnepelni a harmincas évfordulót.

Setlist:

Intro: False Awakaning Suite / Afterlife / Metropolis Pt.1: The Miracle And The Sleeper / Caught In A Web / A Change Of Seasons – II. Innocence / Burning My Soul / The Spirit Carries On / About To Crash / As I Am / Panic Attack / Constant Motion / Wither / Bridges In The Sky /// Behind The Veil

Szerző: karpatisz
Képek: TT
Köszönet a Concertónak és a Barba Negra Tracknek!