Egységben az erő: Interjú a Haelo gitárosával, Csontos Krisztiánnal

írta TAZ | 2015.06.22.

A Haelo a hazai progresszív metal élet egyik úttörője, akik nemrég remek koncertet adtak az első ízben megrendezett Prog Heaven fesztiválon. Mivel magazinunk hasábjain korábban csak az Our Satellite taktusait hallhattátok, ezért úgy gondoltuk, hogy ideje egy kicsit jobban bemutatni a zenekart. Szerencsére a fesztivál nagy sürgés-forgásában sikerült egy rövid beszélgetés erejéig elcsípnünk a csapat vezérét, gitárosát, Csontos Krisztiánt. Szóba került a hazai prog színtér helyzete, de a banda jövőbeli terveiről, a készülő második albumról, valamint a zenekaron belül uralkodó hatalmas összhangról is beszélgettünk, és Krisztián ausztrál prog-mániájára is fény derült.

Hard Rock Magazin: Szerintem vágjunk is bele rögtön a dolgok közepébe: hogy gondolod, miért van manapság a progresszív metal mostoha helyzetben Magyarországon?

Csontos Krisztián: Szerintem egyáltalán nincsen rossz helyzetben, hiszen nézd meg, itt ez a kétnapos fesztivál egy tök jó, régen etalonnak számító helyen, a régi Wigwamban. Egyébként újból szeretném elmondani, hogy a szervezőket, Tari Szabolcsot és Iványi Álmost maximális gratuláció illeti, és le a kalappal előttük, mert áldatlan nagy munkát végeztek el ennek a fesztiválnak a megszervezése miatt. Kérdésedre visszatérve, szerintem nincsen rossz helyzetben a műfaj, hiszen kitűnő zenekarokat termel ki a magyar progresszív szcéna.

HRM: Ez így van, és természetesen nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy az emberek általában nem tolonganak a prog koncerteken, és a tévéből sem ez a zene ömlik elsősorban.

CSK: Szerintem ez mindig így volt. Mindig akadt egy-két zenekar, akik kiemelkedtek, meg volt mellettük sok olyan is, akiknek nem nagyon ment. De azért van egy pár banda, akikben van egy nüánsznyi különbség a többiekkel szemben. Nem zeneileg, hanem akár megjelenésből, vagy csak egyszerűen egy-két dal jobban átjön az embereknek. Nézd meg például a Special Providence-t. Nem az a klasszikus progresszív zene, amit játszanak, hanem ez a jazz-rockos, jazz-metalos vonal, mégis megy és nagyon sokan mennek el a koncertjükre. Rendszeresen teltház előtt lépnek fel, pedig sokkal összetettebb zenét játszanak, mint itt az összes zenekar együttvéve. Ráadásul nem csak külföldön, hiszen játszottunk már velük többször is, például az A38-on és a Dürer Kertben is, szóval Budapesten minden helyet megtöltenek. Szerintem Magyarországon ez egy ilyen műfaj lesz, mindig van egy szűk réteg, aki rendszeresen jön, és mindig van egy új réteg is, aki frissen csatlakozik be, de szerintem átütő közönségsiker ez a műfaj nem lesz ebben az országban.

HRM: Szerinted a Prog Heaven kezdeményezés és maga a fesztivál miben tud javítani ezen a helyzeten, egyáltalán tud-e valamit javítani rajta?

CSK: Remélem, hogy tud. Szabolcsék most a vállukra vették ennek a megszervezését és a jövőben is szeretnének még ilyet csinálni. Továbbá azért gondolom, hogy tud javítani és lesz visszhangja - mert kell, hogy legyen médiavisszhangja -, mivel nagyon sok helyen megjelent, hogy van egy ilyen fesztivál, erre pedig összetrombitálni 10-12 zenekart nagyon nagy meló. Rengeteg interjú készült és a közösségi oldalakon is intenzív volt a jelenlét, videoreklám is készült, ennek pedig kell, hogy legyen visszhangja. Szabolcs azt mondta, hogy a továbbiakban is szeretnének ilyen fesztivált szervezni, azon pedig remélem még többen lesznek. De ha csak valamelyik banda koncertjére 10-20 emberrel többen mennek el a jövőben, már az is eredmény, úgyhogy én bizakodó vagyok.

HRM: Eddig egy lemezetek és egy EP-tek van, és ha minden igaz, most készül a második album. Mikorra várható a megjelenése és miben lesz ez másabb az előző anyagoknál?

CSK: Ha tavaly év végén kérdezed, akkor azt mondom, hogy idén nyáron, de mivel most nyáron kérdezed, ezért azt mondom, hogy jövő év elején jelenik meg. (nevet) Nyakig benne vagyunk a lemezírásban, és nem akarunk addig semmit kiadni a kezünkből, amíg úgy nem érezzük, hogy ez a maximumnál is többet kihoztunk belőle. A második album egyébként is mérföldkő, legalábbis én ezt gondolom, úgyhogy időt nem sajnálva szeretnénk ezt a maximumhoz közel kidolgozni. Nem hajt minket a tatár, és nincsenek határidőink sem. Dalok szempontjából nagyjából a lemez felével megvagyunk, de lehet, hogy ez lesz az, amit a végletekig fogunk csiszolni. Jövőre viszont egészen biztos, hogy megjelenik.

HRM: Szereted a progresszív metal címkét, vagy van valami árnyaltabb meghatározásod a banda stílusára?

CSK: Nincsenek jelzőim, és ha szeretem, ha nem, ebbe vagyunk besorolva, nem tudnak máshová tenni minket.

HRM: Igazából csak azért kérdezem, mert elég sokan nyilatkoznak úgy, hogy nem szeretik a különböző stílusokba való beskatulyázást.

CSK: Ha a Healo dalainak hallatán az embereknek kicsit más jut eszükbe, mint a nagy átlag, akkor azt mondom, hogy helyes a skatulya, mert a progresszív szó azt jelenti, hogy előremutató, haladó. Én abból a szempontból nem szoktam ide sorolni a bandát, hogy Magyarországon e jelző mögé mindig ezeket a matekosabb, Dream Theater-jellegű dolgokat teszik, ilyen szempontból tehát nem progresszív a Haelo. Abban viszont igen, hogy mindig mást és máshogy akarunk csinálni, mint a nagy zenei átlag. Annyit még elmondanék visszakanyarodva az előző kérdéshez, hogy próbálunk a közérthetőség és a zeneiség között egyensúlyozni, szóval semmiféleképpen nem megyünk át mainstreambe (nem is tehetnénk), de nem fogunk a legművészibb ágak felé sem fordulni és egészen sötét, elborult, kizárólag zenészeknek készülő lemezt összehozni. Úgyhogy valahol a kettő között igyekszünk meghúzni a határt. A kislemeznek a klipes Our Satellite meg a Desiderius című száma jellemzi nagyjából a következő Haelo lemezt.

HRM: Mindig is a progresszív zene volt a kedvenced? Korábban ez volt az, ami inspirált, és ami elindította a csapatot ezen a vonalon?

CSK: Nem feltétlenül. A zenekar tagjai között akadnak olyanok is, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyritkán hallgatnak progresszív zenét. Tamás például a stoneresebb, nyersebben megszólaló dolgokat szereti, de neki is nyitott az érdeklődése. Mindegyikünk hallgat prog zenéket, valaki többet, valaki kevesebbet, de ebből áll össze a csapat zenéje, hogy nagyon sokfelől jönnek össze az inputok. Igazából ez volt a közös pont. Régen az [email protected] zenekarban játszottam, amiből később kialakult a Haelo, a tagokat pedig úgy találtam meg, úgy álltunk össze, hogy a progresszív zene szeretete, hallgatása mindannyinknál közös pont volt, úgyhogy eleve ilyen jellegű dalokat kezdtünk el írni. Úgy gondoltuk, hogy ez lesz az, aminek a mintájára majd a Haelo-t is próbáljuk csinálni.

HRM: Kedvenc bandáid közül fel tudnál sorolni párat?

CSK: Ausztrálmániás vagyok, úgyhogy elsősorban a Karnivool, a Dead Letter Circus, a The Butterfly Effect, a Cog és Birds Of Tokyo bandákat mondanám. Ezek most lehet, hogy nem olyan hangzatos nevek, mint egy Dream Theater, Periphery vagy a most divatos djent, prog zenék, azonban én mindig ezeket hallgatom. De a Twelve Foot Ninja is eszméletlen jó banda, és ausztrál! Valamelyik újságnak nyilatkoztam a minap, hogy beteszel egy ilyen ausztrál csapatot és azt érzed, hogy rohadtul más. Nem ez az európai prog, de nem is az amerikai djentes vonal, hanem valami tök más. Hogy milyen levegőt szívnak ott, azt nem tudom, de nekem Ausztrália a progresszív zene Mekkája. Megmondom őszintén, a Dream Theater-es, matekosabb vonal nekem nem jön be. A Dream lemezei például számomra nagyon egyformák, ez már egyfajta skatulya.

HRM: A Haeloban volt pár tagcsere az elmúlt években. Hogy érzed, ezek mennyire befolyásolták a csapat zenei világát?

CSK: Természetesen befolyással voltak a zenénkre és azt érzem, hogy pozitív irányba fejlődtünk. Régebben azt mondtam, hogy akkor lehet jó egy zenekar, ha az elejétől a végéig azonos tagok vannak benne, de az idő azt bizonyította, hogy ez nem így van. Volt egy énekesváltásunk sok évvel ezelőtt, Oláh Szabitól váltunk meg még az [email protected] és a Haelo kezdeti időszakából, helyette jött Szabó Dávid. De mielőtt Urbán Tamás beszállt volna, volt két-három basszusgitárosunk is, majd pedig bevettünk még egy gitárost, hiszen korábban csak én pengettem a zenekarban. Azt gondolom, hogy ezek a váltások jót tettek az együttesnek, most már öt-hat éve ez a felállás üzemel, úgyhogy nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom: más felállással már nem tudom elképzelni a csapatot. Ha valaki azt mondja ebből a formációból, hogy már nem tudja vállalni a munkát, akkor ez a banda végét fogja jelenteni.

HRM: Ez azért elég meredek. Ezek szerint ennyire összeszokott társaságról van szó?

CSK: Igen, hiszen barátok vagyunk. Persze mindig vannak a bandának mélypontjai, de ezeken túllendítjük magukat. Én és a csapat többi tagja is ebben a felállásban képzeli el a folytatást.

HRM: Milyen céljaitok vannak a második lemezen kívül, mennyire terveztek előre?

CSK: Nem nagyon tervezünk előre. Jelenleg szeretnénk csinálni egy klipet, amivel fenntartjuk az érdeklődést, ez a Desiderius dalra készül majd, és remélhetőleg egy hónap múlva már kijön. Aztán fesztiválozunk, majd pedig lemezírás, stúdiózás következik, és a jövő év első felében remélhetőleg megjelenik az új album is.

Készítette: TAZ