Rántottakeverő ütemek helyett - Kis magyar prog-körkép

írta Tomka | 2015.05.27.

Jobbnál jobb koncertek várnak ránk ezen a héten, de közöttük is van egy különleges rendezvény: a Prog Heaven Fesztivál, amely a progresszív zene aranykorát kívánja megidézni azáltal, hogy a kétnapos eseményre összegyűjti a színtér minél több zenekarát. A legnagyobb durranás egyértelműen a Wendigo koncertje lesz, akik erre az egy alkalomra állnak össze, de fellép a Perfect Symmetry, a Miserium, a BZ Project, a Haelo, az Ad Astra, a Dreamgrave és a Mytra is. Ennek apropójából a hazai progresszív színtér helyzetéről kérdeztük a fellépőket: arra voltunk kíváncsiak, mit tartanak a műfaj új évezredbeli csúcsteljesítményének, és milyenek a hazai, illetve külföldi érvényesülés lehetőségei. A tanulság egyöntetű: „csinálni kell, nem siránkozni. Játszani tovább, mert játszani jó.”

BZ
(Wendigo, BZ Project)

HRM: Mi a magyar progresszív rock/metal zene 2000 utáni legnagyobb teljesítménye?

BZ: Az, hogy még életben van. Nem egy olyan stílusról beszélünk, amely könnyen megfogható, gyors közönségsikereket ígér az egyszerű befogadhatóság, vagy a „zúzható” kettőnégyek segítségével. Az, hogy még mindig vannak olyan zenekarok, akik többet próbálnak mondani, mélyebbre merészkedni a zenében, önmagában is tiszteletet érdemel.

HRM: Melyik hazai progresszív zenekar érdemelne szerinted nagyobb figyelmet?

BZ: Mindegyik. És ez nem kibújás a válasz alól, hanem pont annak a megerősítése, hogy a progresszív paletta mennyire sokszínű, milyen széles spektrumot fed le ez a jelző. Van olyan zenekar, amely a végletekig kicsiszolt zenei szerkezetekben erős, mások az egyedi hangzás révén tudnak igazán progresszívek lenni, míg egyesek az összhatásban, a sokféle érzelmi mélység és magasság összegzésében alkotnak nagyot. Úgy gondolom, minden fellépő zenekar sokkal nagyobb figyelmet érdemelne a jelenleginél – erről is szól a ProgHeaven kezdeményezés, amely igyekszik összefogni ezeket a csapatokat, és egy közös, hatásosabb jelenlétért küzd.

HRM: A többi rock/metal műfajban alkotó zenekarokhoz képest miben nehezebb és miben könnyebb a prog zenekarok helyzete Magyarországon?

BZ: Könnyebbnek nem nevezném semmilyen téren. Talán szakmailag jelenthet előnyt az, hogy aki egy ilyen jellegű zenében már értékelhető szintre kerül, az hangszeresen, zenei képzettségét tekintve előrébb tart, szélesebb körű érdeklődéssel rendelkezik, ami mindenképpen megkönnyíti a zeneírás, a zenei világ megteremtésének folyamatát. Minden más téren azonban sokkal nehezebb a helyzet, hiszen – ahogy korábban már elmondtam – egy nagyon nehezen beskatulyázható, már-már megfoghatatlanul sokszínű, ezért a legtöbbek szerint nehezen „eladható” stílusról van szó.

HRM: Milyenek a külföld felé való nyitás lehetőségei, esélyei egy magyar zenekar számára?

BZ: Semmilyenek. A lemezipar halálával megszűnt még az a lehetőség is, hogy egy adott zenekart felkaroljon egy nemzetközi kiadó, amely saját eladási profitjának megteremtése érdekében pénzt fektet a zenekar külföldi turnéiba, marketingjébe. Ha 2015-ben külföldre szeretnél menni, akkor ezt magadnak kell megfinanszíroznod, reklámoznod, befúrnod magad valamilyen kinti banda elé horror pénzekért. Ne legyenek illúzióink, az a pár magyar csapat, amely mostanában Európa-turnékon vesz részt, mélyen a saját zsebébe nyúlt a lehetőségért. Belőlem már elmúltak az irreális vágyak és elképzelések, ezért mindkét formációval a zene öröméért, a megmaradt, és talán új progresszív rajongók kedvéért játszom. Mert a zenében ez a legfontosabb: a zene. A többi, ha jön, csak szerencse, amit meg kell köszönni, ha pedig nem jön, akkor játszani tovább, mert játszani jó.


MAYER JÁNOS
(Dreamgrave)

HRM: Mi a magyar progresszív rock/metal zene 2000 utáni legnagyobb teljesítménye? 

Mayer János: Számomra egyértelműen a Special Providence működése és sikerei. A zenéjük egyszerre okos, nehéz, ötletes, de mégis befogadható és dallamos. Valamint ne felejtsük el azt, hogy saját stílust sikerült kitalálniuk, ami valahogy működik is. Gondolj bele: progresszív, instrumentális, jazz, metal, elektronikus: nem éppen a legnagyobb közönséget megmozgató jelzők, főleg így egyben… De a srácoknak már volt európai, dél-amerikai és japán turnéjuk; lehet, hogy tévedek, utóbbit meg is kellett tudtommal hosszabbítaniuk, mert annyian voltak kíváncsiak rájuk.

HRM: Melyik hazai progresszív zenekar érdemelne szerinted nagyobb figyelmet?

Mayer János: Természetesen mi! (nevet) Komolyra fordítva a szót eddig mindenki, akivel együtt koncerteztünk és a műfajmegnevezésében benne van a progresszív szó, sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, mert mindannyian zseniális zenét játszanak. Én személy szerint a legnagyobbat eddig a Mytra és a Ghost Toast koncertjein pörögtem, de a Miseriumon például csak ámulni tudtam, BZ-ről pedig mindenki tudja, hogy milyen erőket képes megmozgatni a színpadon. Ugyanakkor nálam például a Haelo és a Special Providence lemezei pörögtek a legtöbbet. Gondolta volna a franc két-három éve, amikor a koncertjükön voltam, hogy az előbbivel majd egy színpadon léphetek fel.

HRM: A többi rock/metal műfajban alkotó zenekarokhoz képest miben nehezebb és miben könnyebb a prog zenekarok helyzete Magyarországon?

Mayer János: Hát könnyebbnek csak egy dolgot tudok mondani: ebben a stílusban könnyebben léphetsz fel olyan zenekarokkal/zenészekkel, akiknek már nevük van a szakmában, mint például BZ vagy a Haelo. Nehezebbnek meg kb. minden mást mondanék. Nehezebb megfelelő tagokat találni, nehezebb koncerteket szervezni (legalábbis olyat, amire tényleg jönnek is emberek), nehezebb lemezeket eladni, vagy éppen fanokat szerezni. Megélni pedig lehetetlen. De pont erre jött létre ez a szerveződés (ti. a Prog Heaven), hogy terjessze az igényes magyar progresszív zenét és minél több emberrel ismertesse meg őket. Itt szeretnénk megköszönni a Miserium zenekarnak és kiváltképp Tari Szabinak, mert óriási munkájuk van ennek az egész szerveződésnek az összehozásában, ami most ezen a kétnapos fesztiválon csúcsosodik ki.

HRM: Milyenek a külföld felé való nyitás lehetőségei, esélyei egy magyar zenekar számára?

Mayer János: Nem túl egyszerű a dolog, de nem gondolnám, hogy megoldhatatlan lenne. Sok munka kell, önpromózás, kontaktolás, állandóan anyagokat gyártani, amivel fenn tudod tartani az érdeklődést és ismétlem: promózás. El kell küldeni az anyagot mindenféle külföldi bloggernek, kritikusnak, magazinnak és reménykedni benne, hogy az alapból elárasztott kritikus majd a te anyagodat veszi elő és meg is érinti az annyira, hogy egy review-t összedobjon róla. Ezen felül pedig igenis meg kell kockáztatni a külföldi turnét, még akkor is, ha anyagilag nem jössz ki a legjobban.


KUSINKA TAMÁS
(Perfect Symmetry)

HRM: Mi a magyar progresszív rock/metal zene 2000 utáni legnagyobb teljesítménye? 

Kusinka Tamás: Számunkra mondhatnám, hogy az a legnagyobb teljesítmény, hogy a PS-t életben tudtuk tartani az igencsak túlélős időszakunkban is, és újra és újra erőre kapva tovább tudtunk lépni, el tudtunk készíteni 2000 után, pontosabban 2001-ben a ’The Human Machine’-t, majd 2009-ben megjelent a ’Szabad akarat’ lemezünk, és 2012-ben pedig kijöttünk a ’Tökéletes szándék’-kal. Nagyon sok munka, több tagcsere ez idő alatt, de azt hiszem, számunkra ez volt az igazán nagy teljesítmény. (nevet) Ha pedig magunkat ki kellene hagynunk a válaszból, azért elmondhatjuk, hogy voltak jó próbálkozások, sajnos a kitartással problémák vannak.

HRM: Melyik hazai progresszív zenekar érdemelne szerinted nagyobb figyelmet?

Kusinka Tamás: Szerintem a Haelo, a Mytra, az Ad Astra. De szeretném, ha nagy általánosságban kapnának figyelmet a progresszív rock/metal zenekarok rádióban, tévében egyaránt, persze erre nincs esély, ez könyvelhető. Magyarországon nem merik felvállalni ezt a műfajt a médiákban. Ami azért is keserű, mert sokat járok külföldön, és látom, mi a helyzet nem is olyan távol tőlünk. Van hol fellépni, van közönség, van minőség, van miért jól működni és egyben van miért dolgozni a próbateremben. De visszatérek a jelenbe, a valóságba, vannak zenekarok, akik, igen, nagyobb figyelmet is érdemelnének.

HRM: A többi rock/metal műfajban alkotó zenekarokhoz képest miben nehezebb és miben könnyebb a prog zenekarok helyzete Magyarországon?

Kusinka Tamás: Most nem is kezdek bele abba, hogy miben nehezebb, mert akkor az megint csak sírásnak tűnik. Nehéz? Könnyű? Nem is szoktuk így szemlélni. Zenélünk, dalokat írunk, ha van épp rá lehetőségünk, lemezt készítünk, megpróbálunk koncertezni. Pozitívan állunk hozzá. Egyszóval örömzenélünk.

HRM: Milyenek a külföld felé való nyitás lehetőségei, esélyei egy magyar zenekar számára?

Kusinka Tamás: Az esély az pont annyi, amennyit saját magadnak megteremtesz. A Perfect Symmetry 20 éves működése alatt csak néhány külföldi állomásra jutott el, de nem igazán törekedtünk eddig erre. Ami késik, nem múlik. Amúgy az utóbbi időben terveket szövögettünk külföldi koncertezéssel kapcsolatban, de nem vagyunk az a „gyorsan, hamar” típusú zenekar. (mosolyog)


CSONTOS KRISZTIÁN
(Haelo)

HRM: Mi a magyar progresszív rock/metal zene 2000 utáni legnagyobb teljesítménye?

Csontos Krisztián: Én azt gondolom, hogy teljesítménye nem egy műfajnak tud lenni, hanem a zenekaroknak, akik ehhez a stílushoz tartoznak. Ekképp pedig feltétlenül nagy teljesítmény az, hogy – a kérdésből kiindulva – 2000 után is szép számmal vannak proggie zenekarok Magyarországon, folyamatosan jelen vannak a zenei palettán, és minőségi produkciókat tudnak letenni az asztalra. Egyenként a legtöbb zenekarnak vannak önállóan nagy eredményei, egy sikeres lemez, egy jó videoklip, egy külföldi turné stb., szerintem feltétlenül eredménynek mondható. Siránkozhatnánk, hogy a progzene így meg úgy, nem kap annyi figyelmet, meg nem játssza a rádió, de nekem erről az a véleményem, hogy nem siránkozni kell, hanem csinálni. Ennyi.

HRM: Melyik hazai progresszív zenekar érdemelne szerinted nagyobb figyelmet?

Csontos Krisztián: Mindegyik. (mosolyog) Ezt a kérdést azt hiszem nem is kell tovább ecsetelni. Talán még annyit, hogy azért a figyelem megszerzése nagyban múlik a zenekaron is.

HRM: A többi rock/metal műfajban alkotó zenekarokhoz képest miben nehezebb és miben könnyebb a prog zenekarok helyzete Magyarországon?

Csontos Krisztián: Ez a műfaj – ha szorosan vesszük – elsősorban mindig is a „zenészek zenéje” volt. Tény, hogy az alkotónak nem ez az elsődleges szándéka, hogy az ő zenéjét a képzett muzsikusok értsék meg elsősorban, de kb. ez a helyzet. A prog mindig valami más, valami szokatlan, valami nem sablonos. A normál zenehallgató egész egyszerűen nem fogadja be könnyen ezeket a zenéket. Neki kell a „rántotta kavaró ütem”, a sablonrefrének, amire „rááll” a füle már első hallásra, a megszokott szövegklisék. A prog ebben mást jelent, és ez egyértelműen nehezebben befogadható az átlag zeneszeretőnek. Ilyenkor az van, hogy valaki szűrője vagy rögtön kidobja ezt a dolgot, vagy olyannyira befogadja az első hallás után, hogy a műfaj rajongójává válik.

Miben könnyebb? Szerintem semmiben. Ezzel a zenével nehezebb gyorsan nagyszámú közönségbázist szerezni, nehezebb még ismeretlenül koncertlehetőséghez jutni – pláne olyan koncerten, aminek értelme is van, és nem pl. a bátonyterenyei művház kisterme – nehezebb bekerülni fesztiválra… Bizonyítani kell, közönségbázist szerezni, eredményt felmutatni, kvázi „megkerülhetetlennek” lenni a szakma számára. Na, ez az, ami általában ennek a műfajnak nem sikerül. Ugyanakkor ezeket a zenekarokat becsülni kell azért, hogy a lényeges túlsúlyban lévő negatívumok ellenére is működnek, lemezeket készítenek, koncerteznek, vannak.

HRM: Milyenek a külföld felé való nyitás lehetőségei, esélyei egy magyar zenekar számára?

Csontos Krisztián: Azt hiszem ez a kérdés 6-8 éve még kérdés volt, ma már nem. Félre ne érts, nem azt akarom ezzel mondani, hogy a kérdés rossz! (nevet) Pár évvel ezelőtt még tényleg küzdelem volt kijutni külföldre pár koncertre, ma már sokkal nyitottabbak a lehetőségek. Aki valóban akar külföldön játszani, az tud is. Annyi, hogy dolgozni kell hozzá, kitartónak lenni és sikerülni fog. Mi a Haelo-val sokat játszottunk külföldön, turnék, önálló koncertek, ismert zenekarok előtt supportkodtunk kint is, és ezek az alkalmak nagyot dobhatnak a zenekaron, arról nem is beszélve, hogy kint játszani szinte kivétel nélkül élmény. Sajnos a hazai és a kinti helyzet között még mindig szignifikáns különbség van.


IVÁNYI ÁLMOS
(Miserium, BZ Project)

HRM: Mi a magyar progresszív rock/metal zene 2000 utáni legnagyobb teljesítménye?

Iványi Álmos: Gyakorlatilag azt mondhatjuk ma, 2015-ben, hogy csoda, hogy egyáltalán életben van... A 2000-es évek után eléggé eltűnt a stílus, ráadásul egyre több zenekar használta a címkét szerintünk helytelenül. Gondoljunk pl. a djent fellángolására.

HRM: Melyik hazai progresszív zenekar érdemelne szerinted nagyobb figyelmet?

Iványi Álmos: Szerintem szinte mindegyik zenekarról elmondható, aki hazánkban e stílus égisze alatt tevékenykedik, hogy több figyelmet kellene kapnia. Olyan minőségű produkciókat futnak pár tíz emberes közönség előtt, amik nagy klubokban, több száz, több ezer ember előtt is méltón teljesítenének. De ez nem csak ránk, „proggerekre” igaz, hanem alapvetően az underground zenekarokat nagyon alullátogatottnak érezzük.

HRM: A többi rock/metal műfajban alkotó zenekarokhoz képest miben nehezebb és miben könnyebb a prog zenekarok helyzete Magyarországon?

Iványi Álmos: Kezdjük úgy érezni, pejoratív jelzővé vált, hogy „progresszív”. Aki nem a stílus szerelmese, az úgy érzi, progresszív minden, ami nehezen emészthető. Él rólunk a sztereotípia, hogy nagyon „agyas, matekos” zenét játszunk, holott ez nem igaz (legalábbis nem mindenkire, és nem általánosságban). Nálunk is megvannak a bólogatós riffek, a lírai dallamok, együtt énekelhető refrének stb. Csak néha talán egy kicsit más csomagolásban.

HRM: Milyenek a külföld felé való nyitás lehetőségei, esélyei egy magyar zenekar számára?

Iványi Álmos: Lehet, hogy 28 évemmel már öregnek számítok, de azt kell mondjam, nem olyan könnyű egy mai zenekarnak, mint akár csak 10 évvel ezelőtt. Olyan hihetetlen dömping van, hogy tényleg valami nagyon figyelemkeltőt, nagyon egyedit kell alkotni, és azt úgy is tálalni, hogy megakadjon rajta a szeme valakinek. És persze jókor kell lenni jó helyen. De csak egy példát hadd mondjak: egy meg nem nevezett, nagyon stílusba vágó zenekar az európai turnéjára hirdetett lehetőséget előzenekari pozícióra a napokban. Persze jelentkeztünk, és egyből kaptuk is a választ, amelyben meg sem említették, hogy meghallgatták volna a zenénket, viszont azt az ajánlatot kaptuk, hogy ha fizetünk 450 €-t, játszhatunk elsőnek fél órát, 650 €-ért második helyen háromnegyed órát. Mindezt koncertenként. Azt hiszem, ez elég sokat elmond...

Készítette: Tomka