"Ugyanannyira alap, mint a Lynyrd Skynyrd": Az Ozone Mama a Creedence Clearwater Revivalről

írta Tomka | 2015.05.25.

A Creedence Clearwater Revivalt valószínűleg az is ismeri, aki nem hallotta még a nevét: az olyan slágereik, mint a Bad Moon Rising, a Have You Ever Seen the Rain? vagy a Fortunate Son beette magát az emberek zenei tudatalattijába. John Fogerty bandája a hatvanas évek egyik legnépszerűbb zenekara volt, amelyet méltatlanul keveset emlegetnek manapság itthon. Az életműnek május 28-án az Ozone Mama szolgáltat igazságot, amikor Fogerty 70. születésnapján előadják a leghíresebb és nekik legkedvesebb Creedence dalokat.

Hard Rock Magazin: Hogyan jött az ötlet, hogy Creedence emlékestet csináljatok az Ozone Mamával?

Gábor András: Az A38 Hajó kért fel bennünket erre a tematikus estre. Köztudott, hogy az Ozone Mama zenéjével a hatvanas és hetvenes évek „vintage rock” időszakát idézi meg (leheletnyit modernebb felfogásban), így ránk „Creedence Clearwater Revival rajongó” bandaként esett a választás.

HRM: Manapság egyre több zenekar épít alkalomszerűen egy tribute estet a kedvencei munkássága köré. Elsőre azt gondolná az ember, hogy azért, mert így nagyobb lesz az érdeklődés, közben viszont sokkal nagyobb erőbefektetést és munkát kívánhat részetekről egy ilyen koncert. Jól sejtem?

Andris: A Creedence est valóban nagy munkát és hosszas rákészülést igényelt. Az eseményt a Creedence énekese, John Fogerty 70. szülinapján tartjuk meg, így szeretnénk kifejezni tiszteletünket az általunk nagyra tartott amerikai énekes-dalszerző előtt. Tehát alapvetően nem egy „a kedvenceink számait feldolgozó tribute est” volt az ötlet. A bulit különleges, egyszeri alkalomnak szánjuk.

HRM: Mire számíthat az, aki elmegy a Creedence estetekre? Amolyan best of-ot játszotok majd, vagy kevésbé ismert, személyes kedvenc dalokat is elővesztek?

Andris: Törekedtünk ötvözni a kettőt, nyilván az elsődleges szempont az volt, hogy közönségkedvenc, örökzöld CCR számokat játszunk, de melléjük választottunk személyes kedvenceket is. Nem okozunk csalódást azoknak, akik ellátogatnak erre az eseményre. Érdekességként lesznek olyan dalok is, melyeket az eredeti szerkezetüktől kissé eltérően fogunk játszani, szokásos Ozone Mama-hangzással, saját szájízünk szerint, de senki se ijedjen meg, mindenki felismeri majd őket. (mosolyog) A koncert kb. 1,5 órás lesz, vagy kicsit talán hosszabb.

HRM: Bár a Creedence legtöbb száma megmarad a lényegretörő három perces hossznál, lemezen és koncerten is jammeltek azért 8-10 percesre számokat (Graveyard Train, Suzie Q). Ti mennyire fogtok improvizatív módon közelíteni a számokhoz?

Andris: Bizonyos dalokat elhúzunk majd egy kicsit. Mivel vendégzenészeket is meghívtunk, így kicsit szabadabban lehet játszani a dalok hosszával, főleg ott, ahol több énekes közösen ad majd elő egy dalt. (mosolyog) Improvizálni mindig kell valamennyire, hiszen nem feltétlenül az a cél, hogy egy az egyben adjuk vissza a CCR dalokat.

HRM: Emlékszel még, hogyan találkoztál a Creedence zenéjével?

Andris: Hogyne, ez egy gyönyörű sztori. Gimnazista koromban az „Utca legjobb kocsmája” nevű klasszikus talponállóban gyülekeztünk a hozzám hasonló gondolkodású osztálytársakkal. Ezen a helyen mindig klasszikus rock dalok szóltak az „aranykorszakból”, olyanok, mint a Stones, Beatles, Allman Brothers, Lynyrd Skynyrd stb. Egyszer megkérdeztem a hobó külsejű csapost, hogy mi az, ami épp szól. A válasz ez volt: „Hát Krídensz”. (nevet) Na, innentől részemről örök szerelem lett a CCR, és ezután a felismerés után rengeteg régebbi filmben is felfedeztem a Fogerty dalokat.

HRM: Gitárosként mit szeretsz a legjobban a Creedence számaiban?

Andris: A blues alapú, néhol country elemeket tartalmazó, könnyen értelmezhető, fülbemászó dallamok azok, melyek mindig is megfogtak. Egyszerűnek tűnnek elsőre a Creedence dalok, de amint az ember nekiáll megtanulni, rájön, hogy szerkezetileg nagyon ötletesen komponálták meg őket és mégsem mindig olyan könnyű eljátszani ezeket a számokat, gyakran kiemelt figyelmet igényelnek.

HRM: A Creedence védjegye John Fogerty erős és sajátos tónusú hangja. Mennyire nehéz megfogni, visszaadni ezeket az énektémákat?

Székely Márton: Fogerty zsenijét dicséri, hogy az alapvetően egyszerű énekdallamokat – az elsőre talán fel sem tűnő – egyedi ritmizálás, az apró frazírok, hajlítások teszik különlegessé. Nem véletlenül váltak ezek a dalok klasszikussá, lettek a könnyűzene alapkövei, és még az is hallotta már őket ilyen-olyan formában, aki nem is ismeri a Creedence munkásságát. A rengeteg közismert feldolgozás pedig jól mutatja, mennyire jól átültethetőek ezek a dalok egy előadó saját hangjára, hangzására. Mi is törekedtünk arra, hogy az eredeti előadásmódot tiszteletben tartva saját ízeket csempésszünk a számokba. A különleges eseményre meghívtunk általunk tisztelt vendégénekeseket is – Pásztor Anna (Anna and the Barbies), Paddy O'Reilly (Paddy and the Rats), Baranyi László (P. Mobil), Ipolyi-Gáts Hunor (Babel), Papp Tibor (Nemcsak Berry) –, és az ő saját stílusuk még színesebbé teszi majd ezt a megismételhetetlen estét. Hangszeres vendégként pedig Lázár Zsigmond (billentyűk), valamint Kőváry Zoltán (The Trousers – gitár) hoznak majd egy kis fűszert.

HRM: Habár a maguk korában milliószámra adták el a lemezeket, manapság mintha kezdenének kikopni a köztudatból: ha a slágereiket még ismerik is, a nevüket egyre kevésbé.

Andris: A CCR zenéje örökzöld, amit még a Ramones is feldolgozott. Véleményem szerint sosem fog „kikopni” a köztudatból. Az, hogy a hazai rádiók egyre kevesebbet játsszák Fogerty dalait, még nem jelenti azt, hogy a világ más pontjain is ugyanez lenne a helyzet. Amerikában ez a zenekar népzenének számít, az ottani rádióadók műsorában gyakran el lehet csípni Creedence dalokat, de angol, német, holland, vagy skandináv rádiók is ugyanúgy játsszák. Woodstock egyik kiemelt előadója volt a csapat, valamint az idősebb rockgeneráció nagyon jól ismeri a Creedence Clearwater Revival Bandet. Azt se felejtsük, hogy a motorosok körében a Creedence ugyanannyira alap, mint a Lynyrd Skynyrd. Számtalan film zenéjében jelentős helyet foglalnak el CCR dalok. A legjobb példa erre a Coen testvérek rendezte Nagy Lebowski, amelyben több CCR dal is elhangzik, ráadásul a film legjobb pillanataiban, ez nem véletlen. Meg is említik benne a zenekart, amikor Töki (The Dude – Jeff Bridges) kocsiját ellopják. Azt mondják, hogy a CCR kazetták is odavesztek. (nevet)

HRM: A ’Freedom’ EP-tekre feldolgoztátok a Fortunate Son című Creedence dalt, ami a hatvanas évek végén háborúellenes himnusz lett: a szövegében nyíltan kritizálta a gazdagokat, akik a vietnámi háború mellett kardoskodtak, de magukat már kivonták az abban való részvétel alól.

Andris: A Fortunate Son is olyan dal, mely több – legtöbbször a vietnami háborút körüljáró – filmben hangzik el. Nyíltan pacifista dal, mely a hatvanas évek végén valóban „himnusznak” számított, csakúgy, mint pl. Hendrix Star-Spangled Banner című szerzeménye. Nagyon szeretjük ezt a dalt, és tudatosan került rá a ’Freedom’ EP-re, melyen egy másik, saját proteszt jellegű „forradalmi himnusz” is szerepel Go címmel.

HRM: Mi a kedvenc Creedence dalod, lemezed, koncert(album)od?

Marci: Minden nap másikba szeretek bele! (nevet) Ma például az I Heard It Through The Grapevine-t mondanám.

Andris: Ez nehéz választás lesz, de megpróbálom. (nevet) Kedvenc dal talán a Rumble Tamble, kedvenc lemez a ’Bayou Country’, kedvenc live pedig a ’The Concert (Oakland Coliseum, California, 1970)’.

Készítette: Tomka
Képek: Barta Imre