"A rajongók leragadhatnak a múltban, de mi a jövőbe tekintünk": Interjú Thomas Youngblooddal (Kamelot)

írta Tomka | 2015.05.22.

Ha enyhén szimfonikus, kissé melankolikus, de mindig sajátos hangulatú power metalra vágyik az ember, akkor a Kamelot ajtaján kell kopogtatnia. Az európainak tűnő, valójában amerikai, az évek során pedig nemzetközire színesedett zenekar már a ’90-es évek vége óta szállítja a jobbnál jobb albumokat, és a mérlegük nem gyenge: legalább öt mestermű fűződik a nevükhöz. 2007 óta azonban megakadt ez a számláló, még akkor is, ha ez a rajongókat látszólag nem érdekli, akik a korábbiaknál nagyobb számban vásárolták fel a banda új, ’Haven’ című lemezét. Új album mellett a technológia előnyeiről és hátrányairól, énekesváltásokról meg önmenedzselésről, és persze Savatage-ról is beszélgettünk a Kamelot főnökével, Thomas Youngblood gitárossal.

Hard Rock Magazin: Nem gondolná az ember, de a ’Haven’ már a 11. stúdiólemezetek. Az egész dalszerzési és felvételi procedúra nagyon ismerős lehet már neked. Mi az, amit még mindig nagyon élvezel az albumkészítésben, és mi az, amit esetleg már unsz egy kicsit?

Thomas Youngblood: A ’Haven’ esetében kicsit másképp csináltuk a dolgokat. Más dalszerzőkkel is dolgoztunk, és Németországban, ahol a legjobban szokott menni a dalszerzés, ezúttal más helyeken készítettünk felvételeket. A korai időkben még csak négysávos felvételeket tudtunk csinálni, most viszont a technikai fejlődésnek köszönhetően sokkal kreatívabb lehet a dalszerzési folyamat is. Sok változás történt az évek során, ami izgalmassá teszi a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is folyamatosan változni fognak a technológiák, ezért másfajta dalszerzési és stúdiós megoldásokkal fogunk előrukkolni.

HRM: Ezek szerint élvezed a technológia nyújtotta lehetőségeket, az interneten keresztüli fájlküldözgetést is, és nem hiányzik, hogy egy szobában, együtt jammeljétek össze a számokat?

TY: Mindkét módszernek megvannak az előnyei. Azt is élvezem, ha egy szobában magam össze tudom rakni a dalt egy programmal, és aztán elküldhetem a többieknek, hogy dolgozzanak a saját részeiken. Szerintem az a legjobb módszer, ha először megcsináljuk a dalt demó szinten, és utána találkozunk, hogy jammeljünk, és megnézzük, hogyan működik a szerzemény, ha élőben játsszuk.

HRM: Most, hogy Tommy Karevik beilleszkedett a zenekarba, változott valamiben a dalszerzési folyamat nálatok?

TY: Hasonlóan zajlott az egész, mint a ’Silverthorn’ esetében. Miután nagyjából elkészültünk a zenével, elküldtük azt neki Svédországba, hogy dolgozzon a dalszövegeken és az énekdallamokon. Jó, hogy egy ilyen tehetséges zenész került a zenekarba, aki érti, hogyan állnak össze és mitől lesznek „kamelotosak” a dalaink. A ’Haven’-en talán annyi volt az újdonság, hogy emiatt már hatékonyabban tudtunk együtt dolgozni.

HRM: A gitárszólóid nagy részét a stúdióban improvizálod. Miért nem írod meg őket előre?

TY: Mert szeretek improvizálni. (nevet) Illetve azért, mert nemcsak a fő dalszerzője, de menedzsere is vagyok a Kamelotnak, ezért nagyon sok a dolgom, és nincs időm előre megírni a gitárszólókat. A szólóknak körülbelül a nyolcvan százalékát szoktam improvizálni, és húszat írok meg előre. Hogy élőben improvizálok-e a gitárszólóban, az már az adott számtól függ. Néhányban szoktam csak, többségében maradok az albumra rögzített verziónál.

HRM: Gyakran szerzel dalokat zongorán. Miben más ez, mint gitáron írni?

TY: Teljesen más gondolkodásmódot jelent a kettő. A gitárral általában a dal irányvonalát szoktam kialakítani, a zongorával pedig inkább akkordokat, dallamokat írok. Igyekszem mindig a közelemben tartani a szintetizátoromat, hogy kipróbálhassak rajta különböző dolgokat, kórusokat, vonósokat, és így ötletelni tudok, hogy mi illene az adott dalba. A ’Haven’ kapcsán nehéz visszaidézni, hogy melyik számot pontosan min írtam meg eredetileg, mert a dalszerzés 8-12 hónapos folyamatot jelent, de arra biztosan emlékszem, hogy a Veil of Elysium kezdőriffje gitáron született, az Insomnia riffjét pedig zongorán írtam.

HRM: A ’Haven’-en is vannak tipikus Kamelot-dalok, mint a Veil of Elysium. Hogyan születnek meg ezek a védjegyszerű számok? Gondolom ti is érzitek, hogy ezek hasonlítanak egyes korábbi dalaitokra, mégis rárakjátok a lemezre, mert a rajongók várják ezeket.

TY: Nem érezzük úgy, hogy feltétlenül rá kéne rakni az albumra az olyan dalokat, mint a Veil of Elysium vagy a Sacrimony, de valahogy úgy alakult, hogy rákerültek. Szerintem ezek a duplázós számok jól passzolnak az album szerkezetébe, és jól szoktak működni, úgyhogy mindegyik lemezünkre került fel ilyen.

HRM: A ’Haven’ nem konceptlemez, de a lázadás, a forradalom témája elmondásod szerint egybefűzi a dalokat.

TY: A technológia negatív oldaláról és hatásáról írtunk. Több dal is arról szól, hogyan válunk függővé a technológiától, és az hogyan uralja el az emberek életét. Ez adja a lemez átfogó témáját, meg a nagyvállalatok, kormányok visszaélései, amik meghatározzák az életünket olyan módokon is, amire nem gondolnánk.

HRM: Akár olyan események is inspirálhatják a Kamelot darkos, fantasy-s szövegeit, mint az amerikai Nemzetbiztonsági Szolgálat (NSA) megfigyelési botránya?

TY: Metaforikusan bármit felhasználhatunk. Nem akarom, hogy a Kamelot politizáló zenekar legyen, ezért ha felhasználunk inspirációként valamit a világ eseményei közül, azt általában metaforikus történetekbe és szimbólumokba rejtve tesszük, nem konkrétan.

HRM: Te is sokat használod a közösségi médiát, a Twittert, a Facebookot. Magadon is tapasztaltad ezek negatív hatását?

TY: Manapság szükség van ezekre a felületekre, hogy folyamatosan a figyelem középpontjában tartsuk a zenekart. Annyi minden történik az emberek életében, hogy szükség van a közösségi médiára, hogy elérjük és megszólítsuk a rajongókat. A magazinok megszűnnek, úgyhogy egy új kor hajnalán vagyunk, amit muszáj elfogadnunk.

HRM: Ezek szerint csak a kamelotos ügyintézésre használod a Facebookot, az ismerőseiddel való kapcsolattartásra nem.

TY: Van egy privát Facebook oldalam, de csak azért, hogy levédjem a nevet. Valaki korábban regisztrált a nevemben, és a Kamelot gitárosának adta ki magát. De nem nagyon szoktam kirakni az oldalamra semmit.

HRM: Nem tudom, más országokban hogyan fogadták, de a magyar rajongókat anno megosztotta a ’Poetry For The Poisoned’. Hogy miért, azt nem tudom, én mindig is szerettem, már csak azért is, mert Jon Oliva is vendégeskedett rajta. Öt év elteltével te hogyan látod azt a lemezt?

TY: Mindegyik albumunkra nagyon büszke vagyok. Mindegyik azt mutatja be, hogy az adott időben hol tartott a zenekar. Különösen nehéz időszak volt számomra, amikor azt a lemezt rögzítettük a stúdióban [akkoriban halt meg Thomas édesanyja – Tomka]. Bizonyos szempontból ezért befejezetlen maradt az a lemez, de ez van, ettől még erre is büszke vagyok.

HRM: Tampában, Floridában éltél gyerekkorodban, ahonnan a Savatage is származik. Milyen hatást gyakorolt rád a Savatage, illetve Chris Oliva gitárjátéka?

TY: Nem kifejezetten Chris játéka, hanem a Savatage általánosságban gyakorolt rám nagy hatást. De ha már itt tartunk, a Crimson Gloryt is mindenképp meg kell említeni. Az egész floridai metal színtér hatott rám, hiszen ezeket a zenéket hallgattam gyerekkoromban. A Savatage hatását pedig egészen könnyű kimutatni a Kamelot zenéjén. Nagyszerű érzés, hogy ma már a barátomnak mondhatom Jon Olivát. Nagyon izgatott vagyok a Savatage újjáalakulása miatt is.

HRM: Milyen volt együtt dolgozni Jonnal?

TY: Nagyszerű, bár akkoriban nagyrészt a hangmérnökén keresztül dolgoztunk és tartottuk a kapcsolatot. Azóta viszont találkoztunk is, és nagyon jól elbeszélgettünk zenéről, miegymásról. Jon nagyon különleges tagja a metal zene világának.

HRM: Minden albumotokon szerepel három-négy vendégzenész. Találkozni is szoktál velük, vagy az interneten keresztül zajlanak a dolgok?

TY: Általában e-mailben és sms-ben tartjuk a kapcsolatot, de néha szoktunk beszélni telefonon is. Manapság, amikor annyira elfoglaltak az emberek, egyszerűbb e-mailben elküldözgetni egymásnak az ötleteket, esetleg telefonon beszélni, ha felmerül valami.

HRM: A ’Haven’ azért kapta ezt a címet, mert szeretnéd, ha ez is egyfajta menedék lenne a rajongóitok számára. Neked melyik albumok jelentettek menedéket gyerekkorodban?

TY: Több is volt, például a ’Number of the Beast’ az Iron Maidentől és a ’The Warning’ a Queensryche-tól. Amikor elkezdtem gitározni, akkor pedig a ’Blackout’ fogott meg nagyon a Scorpionstól. Leginkább ebben a három lemezben vesztem el gyerekként, ezek segített nekem átvészelni a személyes problémákat.

HRM: Az egyik unokatestvérednek volt egy zeneboltja Tampában. Sokat lógtál nála?

TY: Igen, lejárogattam hozzá, de nem kezdtem el zenélni addig, amíg egyik karácsonyra nem kaptam egy gitárt. Gyerekként nagyon klassz volt ott lógni a sok fényes gitár, meg a többi zenekaros felszerelés között. Akkoriban szaxofonon játszottam, az volt az első hangszerem. Utána azért elég nagy váltás volt gitározni. (nevet)

HRM: Miért épp szaxofonon játszottál?

TY: Arra emlékszem, hogy nagyon sok szaxofon volt Stevie Wonder egyik számában, amit sokat hallgattam gyerekként. Szinte az összes számot megtanultam arról a lemezről, de akkoriban fogalmam se volt, miért választottam a szaxofont.

HRM: A Queen és a Queensryche is a kedvenc zenekaraid közé tartozik. Az új énekesekkel is szívesen hallgatod őket?

TY: Igen. Freddie Mercury és Geoff Tate a kedvenc énekeseim voltak fiatalkoromban. De nekem nincs bajom azzal, ha énekest vált egy zenekar. Nagyon szeretem például az Ozzy-s Black Sabbathot, de a kedvenc lemezeim azok, amiket Ronnie James Dioval készítettek.

HRM: Szerinted a Kamelot mit nyert az énekesváltáson?

TY: A ’Haven’ a megjelenése után első lett a Billboard hard rock listáján. Többet adtunk el belőle, mint bármelyik új lemezünkből a Kamelot története során. Most jobban megy a szekerünk, mint valaha, és azok a rajongók, akik nem akarnak velünk tartani, jobb lesz, ha félreállnak, mert mi nem állunk meg. A rajongók, ha szeretnének, leragadhatnak a múltban, de mi a jövőbe tekintünk. A ’Haven’ sok új kaput nyitott meg a zenekar számára, bővült a rajongótáborunk, de megmaradt a régi is. Nem hagyjuk, hogy mások határozzák meg a zenekar arculatát, és ez jó tanulság lehet mások számára is. Soha ne hagyd, hogy mások döntsenek a sorsod felől!

HRM: Már csak azért sem szólhatnak bele mások a dolgaitokba, mert 2010-ben megalapítottátok a saját kiadótokat. Neked mi a titulusod a cégnél?

TY: Én vagyok az egyik tulajdonos, és ahogy mondtam, én menedzselem a zenekart, úgyhogy én felelek mindenért, ami ezzel jár, többek között a forgalmazásért is. Mint minden üzlet, ez is rengeteg felelősségel jár, és sok döntést kell meghozni. Én szeretek a Kamelot üzleti dolgaival foglalkozni, még ha plusz munkával is jár, mert ez a szívügyem. Senki nem fog több munkát fektetni a cégbe, mint én, és azt is tudom, hogy magamban megbízhatok. Mindenkinek ezt kéne tennie, aki bármiféle vállalkozásba fog az életben.

Készítette: Tomka
Köszönet TAZ-nak és savafannak a segítségért.