"Hát lehet nemet mondani Annekének?": Interjú Arjen Lucassennel

írta Hard Rock Magazin | 2015.04.03.

Nemrég Anneke van Giersbergennel varázsolta el rajongóit Budapesten Arjen Lucassen, a kortárs metal zene egyik legfontosabb zeneszerzője. A szinte sohasem koncertező holland zseni új, The Gentle Storm nevű projektje kapcsán kelt útra, melynek első albuma március végén jelent meg. Arjent egy rövid emailes interjúra csíptük el, amelyben mesélt Annekéhez fűződő viszonyáról, a Gentle Storm születéséről és arról is, mikor szokott elérzékenyülni, ha zenét hallgat.

Hard Rock Magazin: Nemrégiben egy akusztikus turnét csináltatok Anneke van Giersbergennel, melynek első állomása Budapesten volt, egy különleges helyszínen, a Planetáriumban. Mi a legélénkebb emléked arról az estéről?

Arjen Lucassen: Elsősorban a meleg és udvarias fogadtatás a rajongók részéről, és az, hogy találkozhattam velük a koncert után. Másodsorban pedig a gyönyörű helyszín és a csodálatos csillagok az égen, amikor a House on Mars-t játszottuk.

HRM: Állítólag Anneke győzött meg róla, hogy csináljátok meg ezt a turnét.

AL: Én magam is csodálkozom rajta, hogy sikerült neki… De lehetséges nemet mondani Annekének? Szerintem nem. (nevet)

HRM: A koncert alatt említetted, hogy 8 éve nem álltál színpadon.

AL: Élőben játszani a legnagyobb rémálmom. Nemcsak a lámpaláz, de a várakozás, a kialvatlanság, az utazás, a hátfájás, a satöbbi miatt is. De amikor látom az emberek mosolyát és hallom, ahogy éneklik velünk a dalokat, az sokkal jobbá teszi a dolgokat. De mivel egy otthonülő remete vagyok, ez egyáltalán nem az én életstílusom. Én zeneszerző vagyok, nem előadóművész. A zenében újat alkotni szeretek, nem újra eljátszani a régit. Úgyhogy attól tartok, ez a turné sem változtatta meg a nézőpontomat.

HRM: Hogyan született a Gentle Storm ötlete?

AL: Nem szoktam előre tervezni, a projektjeim mindig a körülmények játékából jönnek létre. Az első ötletem az volt, hogy a dalokból két különböző verziót szeretnék felvenni: egy akusztikus-népzeneit és egy nagyzenekaros-bombasztikusat. Aztán Anneke felvette velem a kapcsolatot, és a koncepciót már együtt találtuk ki. Egy másik énekessel teljesen más album született volna.

HRM: Mi tetszik leginkább a ’The Diary’ történetében?

AL: Szeretem a 17. század „kinézetét”, főleg a gyönyörű festményeket. A történelmi koncepció tökéletesen illik a filmzenei ötlethez.

HRM: A magyar koncerten említetted, hogy Anneke a kedvenc énekesed. Mikor hallottad őt először?

AL: Még 1997-ben láttam a The Gatheringet a holland TV-ben, és azonnal lenyűgözött az énekteljesítménye és a karizmája. Aztán a kiadóm kapcsolatba lépett vele és megkérte őt, hogy vendégénekeljen az Ayreon ‘Into the Electic Castle’ albumán, 1998-ban.

HRM: A koncerten azt is említetted, hogy volt egy új dal, amin elsírtad magad, amikor először hallottad. Csak a saját dalaiddal történik meg ez, vagy van más zene is, ami megríkat?

AL: A The Moment c. dal volt az. Akkor még nem is volt meg hozzá a dalszöveg, Anneke csupán improvizált szavakat énekelt. Más zene is megríkatott már a múltban, példát most nem tudnék mondani. A leggyakrabban akkor sírok, amikor hallom, hogy az énekesek az én dalaimat éneklik az én stúdiómban. Ez mindig rendkívül érzelmes.

HRM: Szoktál zenét hallgatni, miközben egy albumon dolgozol?

AL: Minden nap hallgatok valami újat az iPodomon, amikor futok, valamint régi zenéket is, minden este, fejhallgatóval. Minden nap más és más zenét, mivel elég széleskörű az ízlésem, de a gyökereim a 60-as, 70-es évekig nyúlnak vissza, a Beatlesig, a Pink Floydig, a Led Zeppelinig és a Rainbow-ig.

HRM: Mi a kedvenc sci-fi történeted?

AL: Mindenképpen a Star Trek, azzal kezdődött a sci-fi iránti rajongásom. Szégyellem viszont bevallani, hogy egy könyvet sem olvastam el életemben. Nincs hozzá türelmem.

HRM: Hogyan találod meg a művészeket a projektjeidhez? Milyen típusú emberekkel tudsz könnyen együtt dolgozni? Te vagy a „főnök”, vagy engeded, hogy a vendégművészek is hozzáadják az ötleteiket a tieidhez?

AL: Magazinokban olvasok új zenékről, és mindegyiknek utánanézek, elsősorban a Youtube-on. Főleg olyan zenészekkel szeretek dolgozni, akik élvezik az én zenémet is, ez nagyon fontos számomra. Az évek során megtanultam, hogy a lehető legnagyobb szabadságot adjam a művészeknek, általában ez hozza a legjobb eredményeket. Végső soron úgyis én vagyok a főnök! (nevet)

HRM: Melyik a kedvenc Ayreon-albumod? Melyiket volt a legélvezetesebb megalkotni?

AL: Az ’Into The Electric Castle’ a kedvencem, mivel ez volt az áttörő albumom. Szintén nagyon büszke vagyok a ’The Human Equation’ történetére és a szereposztására. Mindegyiket élvezetes megalkotni, igazán nem is tudok választani. Ennek ellenére nehéz objektívan nyilatkoznom a ’01011001’-ról, mivel akkoriban depresszióval küzdöttem.

HRM: A ’The Human Equation’-t színpadra állítjátok az ősszel Hollandiában. Terveztek turnét vagy DVD-t is, hogy a többi rajongókhoz is eljuthasson? 

AL: Én nem veszek részt aktívan a színházas dologban, az előző menedzserem, Yvette foglalkozik vele. Én csupán abban adok tanácsokat, melyik zenészt válassza. Lehetséges, hogy filmre vesszük az előadást.

Készítette: Ivetka, Tomka
Képek: Tim Tronckoe