"A finnek a legmelankolikusabbak": Interjú Niilo Sevänennel, az Insomnium frontemberével

írta Vica | 2015.03.18.

Öt év után újra ellátogatott hazánkba a finn melodikus death metal alulértékelt képviselője, az őszi melankóliát gyönyörű dallamokba foglaló Insomnium. Az Ensiferum 'One Man Army' turnéjának keretein belül a végre ismét itthon koncertező zenekar énekesét és egyik agyát, Niilo Sevänent kérdeztük melankóliáról, irodalomról és koncertszervezésről.

Hard Rock Magazin: A legtöbben az őszi-téli melankóliával kapcsolják össze az Insomnium zenéjét, a dalaitok nagyon jól illenek az egyre szürkébbé és komorabbá váló őszi hangulatvilághoz. A dalok ennek megfelelően ősszel is születnek, vagy meg lehet írni egy Insomnium dalt akár egy meleg nyári napon is?

Niilo Sevänen: Bármilyen évszakban lehet írni Insomnium dalt. Amúgy teljesen igazad van, a szövegeink, a grafikánk, a témáink mind-mind az őszhöz és a télhez kapcsolódnak, nem a vidám, meleg nyári napokról éneklünk. Nyáron szerintem a finnek egytől-egyig inkább kint akarnak tartózkodni a szabad levegőn, élvezni a jó időt, és nem zenét szerezni.

HRM: Szerinted van igazságalapja annak a sztereotípiának, hogy az északi emberek melankolikusak?

NS: Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, mind közül a finnek a legmelankolikusabbak. A dánok olyan vidámak, a norvégok meg olyan gazdagok. Finnország gyönyörű, de ennek ellenére is folyamatosan panaszkodunk.

HRM: Az Insomnium zenéjében nem léptek ki a kialakult dallamvilágotok keretei közül.

NS: Természetesen írhatnánk teljesen másféle zenét is, de úgy gondolom, mi már megtaláltuk a saját hangunkat, szóval nincs rá szükség, hogy gyökeresen megváltoztassuk a stílusunkat. Természetesen szeretnék mindig valami újat letenni az asztalra, soha nem használt elemekkel dolgozni, de a dallamok valószínűleg mindig ilyenek maradnak. Nem akarjuk ismételni magunkat, az a célunk, hogy fejlődjünk, és hogy valami eddig nem hallottat alkossunk. Meglátjuk, mivel hozakodunk elő legközelebb.

HRM: Kotka városában te vagy a művelődésszervező, és múzeumigazgatóként is dolgozol. Mindig vonzódtál a művészetekhez, és az Insomnium ennek a vonzalomnak a zenei kifejeződése?

NS: Az egyetemen történelmet tanultam és ez az oka, hogy a karrierem ilyen irányt vett. Először könyvtárban dolgoztam, majd a városvezetés kulturális részlegéhez kerültem, és ez vezetett a jelenlegi pozíciómhoz. Igazából csak mentem és tanultam, ami érdekel – a fő szakirányom a kultúratörténet volt. Természetesen az irodalom és a zene a fő inspirációm és hobbim. A zeneszerzés mellett szeretek írni is.

HRM: Milyen műfajban alkotsz?

NS: Alapjáraton véve prózát írok, szeretem a történelmi témájú műveket.

HRM: Az, hogy szereted az irodalmat, mekkora szerepet játszott abban, hogy te lettél az Insomnium dalszövegírója?

NS: Számomra a zene és az irodalom kéz a kézben járnak. Már a szülői házban rám ragadt ez, hiszen egy könyvekkel teli helyen nőttem fel. Édesapám irodalmár, édesanyám pedig könyvtárban dolgozott, szóval már egészen kicsi koromtól könyvek vettek körül.

HRM: Ki a kedvenc íród?

NS: Nagyon nehéz csak egyet mondani, de a legegyértelműbb választás Tolkien. A Gyűrűk urát már nyolcévesen elolvastam és óriási hatással volt rám az a könyv, megváltoztatta a személyiségemet.

HRM: Ezek szerint bár borongós zenét szerzel, nem csak ilyen témákról olvasol könyveket.

NS: Szeretek humoros dolgokat is olvasni, említhetném például a Galaxis útikalauz stopposoknak c. könyvet. Sokféle műfajhoz szívesen nyúlok, legyen az komédia, kalandregény, történelmi regény, sci-fi vagy fantasy.

HRM: Szerinted vannak irodalmi szintű dalszövegek a metal zenében?

NS: Mi magunk ilyen dalszövegeket próbálunk írni. Ha csak elkezded olvasgatni a bookletet, a dalszövegek élvezhetőek a zene ismerete nélkül is, versekként. Legalábbis erre törekszünk. Sok zenekar nem nagyon töri magát, hogy szép szövegeket írjon, de mi nagyon komolyan vesszük ezt. Rengeteg időt ölünk ebbe, ami néha frusztráló, mert nem szeretnénk önmagunkat ismételni. Próbálunk olyan témákat keresni, amiket még nem írtunk meg.

HRM: Magánemberként sem vagy túl messze a show businesstől: egy meglehetősen nagy fesztivál főszervezőjeként dolgozol a szülővárosodban.

NS: Amikor az én kezembe került a fesztivál, nagyon sok tenni- és javítanivaló volt. Mostanra már egész sokat változtattam és javítottam rajta. Az idei kiadás pedig elhozza az elmúlt 15-20 év legnagyobb változását, idén konkrétan metalnapunk is lesz, ahol a Within Temptation a headliner, szóval eléggé megváltoztattam a fellépők összetételét.

HRM: Hogyan lettél főszervező?

NS: Jelentkeztem egy munkára, ami érdekesnek tűnt, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy előléptettek szervezővé, és hirtelen minden az én kezemben volt, és megpróbáltam a legjobbat kihozni belőle. Azonban ez az utolsó év főszervezőként, egyet visszalépek a ranglétrán, jövőre már csak programmenedzser leszek. Képtelenség összeegyeztetni a turnézást és ezt a hatalmas mennyiségű munkát. Inkább megpróbálom az eggyel alacsonyabb szintet, és turnézok, amennyit csak tudok, aztán ha így sem működik, akkor maradok a zenekarosdinál.

HRM: Szervezőként mi a véleményed az ilyen nagy nemzetközi turnékról, mint amilyenen most is vagytok?

NS: Ezen a szinten már minden nagyon jól meg van szervezve, nincs okom panaszra. Inkább fordítva működik a dolog: olyan sok fesztiválon megfordultam világszerte, hogy fellépőként tudom, mi működik és mi nem, és ezt kamatoztatni tudom a saját fesztiválszervezői munkámban. Pontosan tudom, mit szeretnének a zenészek, tehát a zenekarosdi segíti inkább a munkámat.

HRM: Jut időd az olvasásra egy-egy turné alatt?

NS: Általában mindig viszek magammal olvasnivalót a turnékra, mert rengeteg szabadidőnk van ilyenkor, de aztán persze soha nem nyitom ki a könyvet. Egy turné alatt nagyon nehéz bármire is koncentrálni. Azt hinné az ember, hogy olvasni könnyű, mert rengeteget kell várakoznunk, de valahogy mégis mindig valami mással ütjük el az időt. Inkább elmegyek sétálni, vagy edzek, de az olvasás, zeneszerzés, írás kimarad. Nem azért, mert folyamatosan buliznánk, hanem egész egyszerűen olyan a légkör. Erre a turnéra már nem is hoztam könyvet.

HRM: Egy csapat finn srác turnézik együtt – ez rögtön azt az elképzelést keltheti, hogy a turné két fő összetevője a csendes-morcos együtt utazás és az esti vedelések.

NS: Igen, valami ilyesmi zajlik, reggelente senki nem szól a másikhoz, a koncertek után pedig bulizunk. Az Omnium Gatherum-os srácokat közelről ismerjük, baráti viszonyban vagyunk velük, és az ensiferumos srácok is nagyon aranyosak, nagyszerű társaság jött össze. A reggelitől kezdve a nap végéig jól elvagyunk, nem vagyunk végig csendesek és morcosak. (nevet)

HRM: Hogy-hogy Kari Ollit hoztátok magatokkal vendégzenészként a turnéra?

NS: Ville [Friman, gitár, vokál] sajnos túl elfoglalt a polgári állásával és nem tudott velünk tartani.

HRM: A dallamos death metal alól kiszaladt a talaj az utóbbi időben, ma már kevésbé fut, mint a 2000-es években. Hogy érzed, változott valamiben az Insomnium iránti érdeklődés?

NS: Nem tudom, mi történik épp a műfajjal, hiszen soha sem volt ránk túl nagy befolyással. Mi mindettől függetlenül egyre feljebb törünk. Akár még jó dolog is lehet, hogy az igazán jó zenekarok megmaradnak, és folytatják a pályájukat, viszont azok, amelyeket csak a nagy hype tartott életben, de nem olyan jók, előbb-utóbb kiesnek.

HRM: Csak a legalkalmasabbak maradnak fent...

NS: Pontosan, és én jelenleg nagyon is úgy gondolom, hogy mi vagyunk az egyik legalkalmasabbak. Megvan a saját stílusunk, és csak a magunk feje után megyünk, nem szándékozunk változtatni a stílusunkon azért, hogy több lemezt adjunk el. Nem is érdekel annyira, hogy éppen hogy fut a dallamos death metal. Mi csak csináljuk, amit szeretnénk – eddig működött. Nem mi vagyunk a világ legnagyobb zenekara, de ahogy mondtam, egyértelműen felfelé ível a karrierünk.

HRM: Egy pár évvel ezelőtti interjúban, amikor Markus Vanhala éppen hogy csatlakozott a zenekarhoz, azt mondtad, addig csak te és Ville írtatok dalokat, de ezentúl Markus is csatlakozni fog a kreatív munkához. Azóta kijött az új albumotok – érezhető rajta Markus hatása?

NS: Igen, az új albumon egyértelműen hallható az ő munkája is, saját maga is szerzett dalokat. A Revelations, a The Promethean Song és a The River nagy részét ő írta, nekem csak minimális szerepem volt ez utóbbi megírásában. Nagyon kreatív srác, nagyszerű zeneszerző és gitáros. Ráadásul írt egy csomó gitárszólót – több is a szólónk, mint eddig.

HRM: Mi a különbség az Insomnium és az Omnium Gatherum zenéje közt?

NS: Az Omnium Gatherumban van egyfajta adult-oriented rock (AOR) érzés, ami nálunk nincs. Ők adult-oriented death metalnak hívják magukat, ami szerintem nagyon is illik rájuk. Az egész onnan ered, hogy Markus nagyon szereti a '80-as évekbeli zenéket. Persze aki nem nagyon hallgat ilyen zenét, valószínűleg nagyon hasonlónak találja a két zenekart, de szerintem egyértelmű a különbség. Amikor Markus zenét szerez, ő is tisztán elkülöníti, hogy mi lenne a jobb nekünk, és mi az Omnium Gatherumnak.

HRM: Mik a terveitek a turné utánra?

NS: Még nincs sok minden megírva, de elég nagy terveink vannak jövőre. Majd meglátjuk, milyen gyorsan haladunk a dalszerzéssel.

Készítette: Vica