"Halford egy ufó": Interjú Szűcs "Tüdő" Attilával, a Judas Best énekesével

Szűcs „Tüdő” Attila visszatér a hazai metal életbe. Interjúnkban őszintén vall fásultságról, pihenőről és a Judas Best nevű Priest tribute bandájának aktivizálásáról.

Hard Rock Magazin: Miért küldted pihenőre anno a zenekart?

Szűcs „Tüdő” Attila: Meg kell vallanom, hogy eléggé prózai oka volt annak, hogy leálltam a Judas Besttel, illetve a zenéléssel. Lehet, hogy sokan úgy vélik, hogy ilyesmi nincs, de egyszerűen belefáradtam a zenélésbe és az ezt körülvevő miliőbe. Nem éreztem azt az igazi tüzet, ami szükséges ahhoz, hogy őszintén, teljes energiával tudjak énekelni és dalokat prezentálni, és ami nélkül egy énekes (vagy bármelyik ún. előadó) nem képes maximális odaadással a feladatára koncentrálni. Tapasztalataim szerint a közönség egy ilyen előadót nem tud elfogadni, és nem is képes vele azonosulni. Egyszerűen nem éreztem jól magam a színpadon, nem vonzott a közös zenélés varázsa. Ráadásul van egy rossz szokásom: sajnos már több formációval előfordult, hogy ha megakad a kreatív szakasz, vagy jelentősen lelassul az előre tervezett közös zenei alkotás folyamata, akkor egyszerűen elvesztem az érdeklődésemet az adott produktum iránt és olyankor nem érdekel tovább a zenekar vagy a produkció. A legnagyobb gond az volt, hogy ezen esetben gyakorlatilag önmagam paródiája voltam, mert tökéletesen fásulttá váltam az adott zenekar iránt és nem érdekelt az egész mizéria. Tudom, hogy ilyesmit nem szabad megtenni sem a zenésztársaiddal, sem pedig a közönséggel szemben, ám sajnos megtörtént, és ezért utólag is elnézést kérek mindenkitől. Ez természetesen nem a Judas Bestet érintette akkoriban, hanem a többi zenekaromat, projectemet, de kihatással volt rám zenei téren. Egyetlen banda volt, ami igazán érdekelt és pörögtem ezerrel, a Remove, ám annak családi okok miatt sajnos vége lett. Elfordultam a zenéléstől és elvállaltam több külföldi munkát, melyek szerencsére kisimították az agyam, ráadásul anyagilag sem jártam rosszul, aminek a családom örült a legjobban. Jót tett ez az inaktív időszak, mert másként tekintek magamra is, és arra a nagy masszára, amit nálunk zenei közegnek neveznek. Mióta hazaérkeztem, egyre több felkérést kapok a legkülönbözőbb zenei irányzatok képviselőitől, ami szerencsés visszaigazolása annak, hogy egyrészt nem felejtettek el, másrészt pedig hogy van még igény a hangomra és a stílusomra.

HRM: És akkor úgy döntöttél, hogy a Judas Bestet is aktivizálod.

Tüdő: Régi jó zenész barátaim kerestek meg azzal, hogy milyen jó lenne ismét egy kis heavy metalt nyomni, és hogy a Judas Bestben mennyire jól érezték magukat. Jó közösség volt, és természetesen baráti társaság, így örömmel mondtam igent. A többit meglátjuk, mert mostanában vagyok benne nyakig a koncertek szervezésében, és aki csinált már ilyesmit, az tudja, hogy mivel is jár ez. Naponta találkozom az intrikákkal, fúrásokkal, aláígérgetésekkel, de most már csak nevetek az egészen és megvonom a vállam. A Judas Best nem egy megélhetési zenekar, hanem egy örömproject, ami szerintem sosem fog megváltozni, mert csak így lehet ezt a bandát csinálni: teljes lelkesedéssel, görcsmentesen. Ezt le lehet majd csekkolni március 20-án a Big Bike Clubban, ahol a Symphonium zenekarral lépünk fel közösen. Jó kis este lesz!

HRM: Kik alkotják jelenleg a Judas Bestet?

Tüdő: A kemény mag természetesen megmaradt, de szerencsére kiegészültünk ifjú titánokkal, akik a friss vért pumpálják a bandába, hogy ne legyünk egy fáradt, nyöszörgő, önmagát parodizáló zenekar. Jung Norbert – gitár (Pokolgép, Dirty Dance, Ego project. stb, és az utóbbi időkben meg az igazán kiváló Twin Cityben lehet hallani őt), Kun László – gitár (Harlot, Rock System, aminek mostanában készül el a bemutatkozó lemeze és érdemes lesz rájuk figyelni), Lahovicz "Puccer" Zoltán – gitár (Invader, EGO Project, Twin City), Szűcs „Tüdő” Attila – ének. Találtam egy ezer fokon égő, rendkívül tehetséges basszusgitárost, aki történetesen a legendás Jezabel zenekar basszusgitárosának, Csák Zsoltnak fia. Ő Csák Gergő (Dizzy Effort), aki eddig is nagyon sok koncerten bizonyította, hogy közöttünk a helye. És végül, de nem utolsósorban a dobos. Mivel azok a dobosok, akikkel eddig is nyomtuk a bandát sajnos vagy inkább szerencsére igencsak elfoglaltak, vagy abbahagyták, így egy precíz és pontos dobost kerestem, akinek van tempója. Rövid idő után ráakadtam Paróczi Krisztiánra, az Avatar zenekar dobosára. Megnéztem, illetve meghallgattam az említett zenekarban, és nem volt kérdés, hogy megkeresem. Szerencsére a Judas Bestben való részvétele nem ütközik az Avatarral, így ő lett a dobosunk.

HRM: Egy időben közös bulikat is rendeztetek a többi Priest tribute bandával. Lesznek megint ilyen közös rendezvények?

Tüdő: Én teljesen nyitott vagyok bármilyen közös koncertre, és ha úgy alakul, hogy ezt össze tudjuk hozni, akkor részemről semmi akadálya az örömzenélésnek. Ennek a legjobb példája, hogy a március 20-i bulira meghívtam a Meltdown zenekar énekesét, Szatmári „Germán” Zoltánt, aki a legnagyobb örömömre el is fogadta a meghívást, és reményeim szerint énekelhetünk akár együtt is.

HRM: Nyilván te sem visszafelé öregszel, és már Halford se úgy énekli 63 éves korában a nehezebb dalokat, mint régen, ez természetes. Neked hogyan öregszik a hangod, mennyire bírod például a legendás halfordi magasakat?

Tüdő: Aki ismer, vagy már volt Judas Best koncerten (akár bármelyik zenekarom koncertjén), az tudja, hogy én mindig is olyan „tüdősen” énekelem a dalokat. Szerencsére van egy kiforrott stílusom, ami az eddigi összes zenekaromban tükröződött, és ezt a Judas Bestben is megtartottam, bár tudom, hogy a Judas Priest klasszikusokat nem lehet hányaveti módon előadni és tisztában vagyok azzal, hogy Rob Halfordból is csak egy van, és amit ő tud, azt elég kevesen tudják utánacsinálni. Én nem erősködöm ilyesmivel, megpróbálom csak jól érezni magam a bőrömben, és úgy elénekelni a dalokat, hogy a közönségnek is elnyerje a tetszését.

HRM: Mennyire van értelme mostanság Judas Priest tribute-ot csinálni, amikor az anyazenekar is nagyon aktív, és pont most nyáron fog fellépni Magyarországon?

Tüdő: Nem is azon van a hangsúly, hogy ez egy Judas Priest tribute, hanem arról, hogy zenélni jó. Kellett az a néhány év, hónap zene nélkül, hogy ismét hiányozzon a zene, a közönség és a zenészbarátok. Amikor nagyon sokat koncerteztünk a Judas Besttel, akkor sem érdekelt, hogy a Judas Priest milyen állapotban van, mikor, hol koncertezik, hanem csak engedtük, hogy a bulik és a lendület sodorjon minket. Szerintem az, hogy a Priest fellép nálunk, inkább előny, mint hátrány.

HRM: Ha már koncerteknél tartunk: melyik Priest-koncert a kedvenced?

Tüdő: Nincs különösebben kedvenc koncertem, ám valamiért az ’Unleashed in the East’ volt az, ami akkoriban teljesen elvarázsolt, és azóta tudom, hogy a Halford egy nyomorult ufó.

HRM: A Priest legutóbbi lemeze, a ’Redeemer of Souls’ megosztotta a rajongókat. Neked hogy tetszett?

Tüdő: Meg kell vallanom, hogy az összes Judas Priest albumot kedvelem, és ez alól az utolsó lemez sem kivétel.

Készítette: Tomka
Fotók: Török Hajni