Látogatási idő 22-től 24 óráig: Zártosztály, Asphalt Horsemen - Barba Negra, 2015.01.24.

írta CsiGabiGa | 2015.01.28.

Mivel tavalyi koncertjük hétköznapra esett és a sok munkám miatt fáradtan már nem volt erőm beesni a Barba Negra Trackbe, így idén elhatároztam, hogy Tomkával beutaltatom magam. A Zártosztályra vezető út aszfaltbetyárokkal volt kikövezve. Pontosabban az Aszfalt Lovasaival. Lőrincz Karcsi és társai (Matyasovszky Géza, Megyesi Balázs és Bencsik István) igazi útonálló szerelésben nyomták a southern rockot: „Gibson a kézben, ide a pénzt, vagy véged!”.

Slide gitár hegyek, Lynyrd Skynyrd hangulat 2015-ben. Már aki tudja, mi az. A közönség nagyobbik része sajnos nem tudta. Még a Sweet Home Alabama csak-csak ismerős, de hogy ki játszotta eredetileg? Így aztán nehéz dolguk volt a fiúknak, hogy egy-két komolyabb csatakiáltást kicsikarjanak a Wigwam helyett véletlenül idetévedt bamba komancsokból. Én viszont nagyon élveztem. Legutóbb azt ecseteltem, hogy ritka jónak kell lenni ahhoz, hogy az előbanda ismeretlenül is megragadja az embert. Nekik ez most sikerült. Mármint engem megragadtak, grabancomnál fogva, és húztak végig a háromnegyed órás programon át a ló után kötve. Úgy látszik azonban, az Edda munkásságára a nők jobban izgulnak, mert a szokásos arány a közönség nemiségében kissé eltolódott a szebbik nem irányába. Nekik viszont jóval kisebb volt az affinitásuk ehhez a „tökös zenéhez”. Amikor még a Ride On se hozta úgy tűzbe a nagyérdeműt, ahogy az elvárható és a muzsikusok teljesítménye alapján megérdemelt lett volna (pedig Redneck Imi szerint ez a lemez legjobb nótája), az énekes-gitáros felismerve a probléma gyökerét, bedobta az adu ászt: „Fenébe a setlisttel, nyomjunk egy kis Sweet Home Chicagot!” (Amiből persze Alabama lett.) Ez végre megmozdította a tömeget, és a tehetetlenség törvénye alapján aztán már mozgásban is maradtak. A műsor végén, a Wasting Time-ban még némi közös éneklést is sikerült kicsikarni a vendégekből. Ez van, na! Jók voltak rossz helyen. A southern rock olyan messze van az Edda világától, mint Ben Hur a gitárhúrtól.

Setlist:

Still Unbroken / Somebody Came / Runman / Outlaw / Change / Ride On / Sweet Home Alabama / Go To The City / Wasting Time

A Zártosztály éppen a Hard Rock Magazin által szervezett V. Budapesti Hard Rock Farsangra állt össze, egyszeri alkalomra, így némileg saját gyerekünk. Vagy legalább keresztgyerek. Az 1985-88-as korszakot megidéző akkori EDDA tagok (Csillag Endre, Mirkovics Gábor, Donászy Tibi, Gömöry Zsolt) álltak volna össze egy kis örömzenélésre, Sipos Péterrel a mikrofonnál. Egy Pataky nélküli EDDA! Számomra maga a megvalósult álom. (De ez itt most nem Attis ostorozásának a helye.) Aztán Gömét megfúrta a menedzsment, és lett helyette Lázár Zsiga, aki legalább olyan jó a hangszerén. S a történelem ismétli önmagát: ahogy az egy estére összejött baráti társaság, az Irigy Hónaljmirigy sem tudta abbahagyni az ökörködést, Sipos Peti új bandájának a bulija is olyan jól sikerült, hogy az örökös beutaltak újabb nyílt napokat tartottak a Zártosztályon.

A szombati koncerthez nagyon komolyan álltak hozzá a zenészek. Nem voltak rossz viccek (de volt pár jó poén), nem voltak csinos ápolónők (de voltak plusz ápoltak). Rá kellett döbbennem, ezek bizony nem őrültek, csak bolondulnak a zenéért. Ahogy 10 után berohantak a színpadra, Zserbónak a hajpántjával és a basszusgitárról lelógó sáljával tiszta Vida Feri feelingje volt, Csuka meg a siltes sapkája alól vigyorogva James Youngot juttatta eszembe. Két „alapító atya”. Lord és Styx. Nem rossz első gondolatnak. Aztán Sipos Peti is középre viharzott és máris benne voltunk a közepében. Érdekes, mennyire mások így a dalok, hogy Sipi a saját hangján adja elő, és nem akar Pataky-paródia lenni, mint a Mirigyben. Ennek ellenpontozásaképpen viszont az egyik „létszámfeletti beteg”, a robbantgatós-pokolgépes Tóth Attila – gondolom, a 'Kör' musicalben való szereplése okán – olyan Pataky manírokkal énekelt, hogy csak kapkodtam a fejem: most mi van? Hallottam én már őt Jézus Krisztusként a 'Szupersztár'-ban, és hallottam, ahogy lerobbantja a fejem a hangjával a Pokolgépben, de ez valami új volt számomra.

És jöttek a zenei poénok: egy kis BlackmoreGillan felelgetés az Így akarom közepén, elektromos hegedű szóló (á la Lázár) a Lisztomániában, féléjféli féldobszóló Tipcsi királytól. Sipi szájából, amikor nem énekelt, szinte akaratlanul is kibuktak a poénok, amikor felkérte a közönséget, hogy alakítson gabonakört, vagy segítse őt vokáljával, mint a miskolci Lenin Fohászati Művek kórusa. De most tényleg az átlagnál komolyabbak voltak, már csak Csillag Endre szólólemezének ('Csillagok és gyémántok') megjelenése miatt is, melyről az alkalomhoz illően 3 nótát el is rebegtek, s ezekben még egy „képzelt beteg”, Kárpáti Zoli is besegített. Neki látszólag semmi baja sem volt, hacsak nem a gitárjával, mert azt irtózatosan meggyötörte a 3 szám alatt. Az egyik dalban még Tóth Attila is besegített némi óóó-vokállal, mint a beteg, akinek valamije nagyon fáj, de nem tudja, hogy hol. A buli vége előtt Attila még egyszer visszajött, hogy a korabeli két D. NagyPataky duettet (Gyere őrült, Veled vagyok) eredeti formájában vezessék elő. Nem sikerült. Olyan gyenge egyikük se volt, mint D. Nagy. A ráadás meg már csak egy nagy Ünnep volt mindenki számára. És eljött az éjfél, a halottak kikeltek sírjaikból, a bolondok meg sírva menekültek vissza szobáikba. Vége lett a bulinak.

A sok visszafogott félőrült között Csuka volt az egyetlen, aki mindenféle kontrol nélkül (na jó, azért kontrolládája volt) szanaszét gitározta az agyát, macis sapkában, vagy anélkül, füstszűrővel vagy Stratocasterrel, vigyorogva vagy vicsorogva, fáradhatatlan zeneszeretetével és őrült megoldásaival a banda és az este motorja volt. És bár minden beutaltat megillet az elismerés, mert kitettek magukért, Csillag Endre volt a nap hőse. Nemcsak a lemez megjelenése miatt, hanem azért is, mert ha jelentést kellene írnom az ápoltakról, akkor az ő kartonjára az kerülne: olyan szinten elmebeteg, hogy az már fertőző. Ő fertőzte meg a többieket is! Ha kikerülne a rácsokon kívülre, nagybetűs zenész lehetne, de akkor a világnak annyi. Egyelőre azonban magára zárta az ajtót, eldobta a kulcsot és remekül érzi magát a Zártosztályon. Csak az a baj, hogy ritkán van látogatási idő.

Setlist:

Megfulladok / Éhes asszony / Velem kiáltsatok / Így akarom / Fohász / Lisztománia / Kör / Változó idők / Ma még együtt / Csak néhány perc / Nem várok / Gyönyörű lányok / Éjjel érkezem / A szívem visszavár / Gyere őrült / Veled vagyok /// Ünnep

Szerző: CsiGabiGa
Képek: T T