Túlfűtött hangulat egy túlfűtött helyiségben: Vörös István - Kőbányai Szabadidő Központ, 2014.12.27.

írta CsiGabiGa | 2015.01.03.

Vörös Pisti megint nagyot alakított. A szeptemberi lemezbemutató koncert után most egy „Óévi hőbörületre” voltam hivatalos, melyet az előadó törzshelyén, a KÖSZI-ben tartottak, teltház előtt. Az időjárással most sem volt szerencsém, akkor szakadó esőben mentem a buliba, most hóesésben jöttem el onnan.

Sajnos a 8 órás tömeggel együtt érkeztünk és mire végigálltuk a sort a ruhatárban és a büfében, már elkezdődött a koncert, a Szerelem szabadonról le is maradtunk. (Pedig fél órával el is halasztották a kezdést a meghirdetetthez képest.) De aztán sikerült előre furakodni a hatodik sorig, és onnan élvezhettük a műsort. A hangzással most nem voltam olyan elégedett, mint szeptemberben, de ezzel nagyjából le is tudtam a negatívumokat. Illetve volt még egy: az a gatyarohasztó meleg, ami a koncert alatt végig annyira feszélyezett, hogy nem mertem felemelt kézzel tapsolni, mert attól féltem, hogy mások is megérzik rajtam: tetőtől talpig leizzadtam már az első negyedórában. A koncert után beszéltünk is az intézmény vezetőjével, aki elmondta, hogy folyamatban van a klíma életre lehelése, de a jelenlegi állapotban levágná a rendszert. Szóval vagy ez, vagy az erősítés. Egy kellemes akusztikus koncertet elhallgathattunk volna a hűsben. De akkor inkább szóljon a rock!

Nedbál Álmos most is cincogott a hegedűjén, az A dal még most is a régi elején például egész jó kocsmahangulatot varázsolt a színpadra, de Knizner Tamás is együtt gitározhatott Knizner Apukával, miközben előtört (belőlük, nem belőlem) a Vadabbik énem. Haratik Edina, az Ellopott percek eredeti énekese adta elő a '92-es dalt nagy sikerrel, újráznia is kellett. A gyömrői Gólyafiak tánccsoport négy tagja pedig úgy érezte, Nagy a kísértés, hogy táncra perdüljenek egy középtempós nóta alatt. Azért a kisördög kibújt belőlem és elképzeltem, hogy pattognának a Tele van a város szerelemmel-re. A ráadásban a Korál-, ZBB-gitáros Fischer László is elnyomott két remek szólót a felkínált rock and roll alapokra (Szeretni kéne, Ne menj férjhez rock-zenészhez): Én azért poénból legalább belekezdtem volna a Homok a szélben-be, mit szól hozzá a közönség?

Összességében jobban tetszett ez a koncert, mint a szeptemberi. Elsősorban azért, mert Pisti sokkal többet szólózott. Akkor – bár többen megszóltak érte – keveselltem a játékát, most aztán megkaptam a magamét. Mármint a szólók terén. A Türelem, a Kutya világ, a Minden viharon át, az Ellopott percek, a Mindent csak azt nem, a Vadabbik énem és a Végre elrepülhetünk okozott kellemes perceket ebből a szempontból, de legnagyobb meglepetést mégis a Mindent csak azt nem Mark Knopfler ízű szólója okozta. Mert mint a paraszt bácsi a repülőn: erre nem számítottam. Még egy apró észrevétel a telhetetlentől: Ha legközelebb az Ellopott perceket műsorra tűzik, érdemes lenne hozzákombinálni (vagy csak rögtön utána játszani) az instrumentális változatot, a Miénk a világot. Hatalmas lenne! Vörös Pisti a vörös ingében, főleg mikor azt a Lenin-sapkát is föltette, eljátszhatta volna Áts Ferit a Pál utcai fiúkból. Csak a társai nem voltak hozzá öltözve. A Neked valaki kell alatt pedig példaképe, Bruce Springsteen poénját is ellőtte, s a közönségből kiválasztott szerencsésnek mondható hölgyet táncra perdítette a színpadon. De az igazi „lucky lady” mégsem ez a hölgy volt, hanem az, akit két nóta között a színpadon kért meg a párja a nagy család, a Vörös Pisti-rajongók tábora előtt.

A műsor sok ponton eltért a szeptemberitől, amiért külön hálás vagyok, a 'Tele van a város szerelemmel' lemezről sokkal több dal szólt, míg igazán fontos dal talán csak az Ajtók előtt volt, ami kimaradt, de cserébe volt Nyári éjszakák! Az új dalról, A hírnökről egyelőre nem nyilatkozom, elsőre csalódás volt, azért is, mert instrumentális, és imádom Pisti szövegeit, de azért is, mert valahonnan ismerős volt az alaptéma. De többszöri hallgatásra majd beérik, mint az Életművész. Szeptemberben az volt csalódás, de most már szeretem. Csak az a „tarírara”, az még mindig sok nekem a jóból!

Legközelebb februárban lesz számomra izgalmas a buli, mert a Backstage Pubban lép fel a zenekar, és talán csatlakozik a házigazda (Jankai Béla) is a produkcióhoz. Addig is: Köszi Pisti, köszi KÖSZI!

Setlist:

Crazy night (szóló) / Szerelem szabadon / Mindenki bolond / Türelem / Életművész / Mi legyen a dalban / Felemás állapot / Kutya világ / Minden viharon át / Ellopott percek  / Várjuk ki a végét / Mindent csak azt nem / Nyári éjszakák / A hírnök / Felül semmi, alul semmi / Vadabbik énem / Legalább egyszer / Tele van a város szerelemmel / Neked valaki kell / A dal még most is a régi / Agglegény–dal / Hajsza közben / Napszerelmesek /// Nagy a kísértés / Végre elrepülhetünk / A siker titka a család / Veled újra kezdeném / Szeretni kéne / Ne menj férjhez rock-zenészhez / Hittünk a tündérmeséknek

Szerző: CsiGabiGa
Képek: Perczel AdriennKulcsár Balázs