Kicsit felemás...: D.A.D. - Barba Negra Music Club, 2014.11.06.

írta Adamwarlock | 2014.11.14.

Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy Dánia egyik első számú hard rock látványossága a világ egyik legjobb bulizenekara. Másodjára látom a D.A.D.-ot élőben, és ezt a véleményemet még egy kissé felemásra sikerült koncert után is tartom. Ha nem gondolkozol, akkor önfeledten partizod végig az egész koncertet, azonban, ha kicsit utánagondolsz a dolgoknak, akkor már sajnos nem ennyire impozáns a kép...

 

 

Nem akarok sem ünneprontó, sem szentségtörő lenni, de mindenképpen ki kell fejeznem a részbeni csalódottságomat a dán brigád 2014-es magyarországi koncertje kapcsán. Ennek egy része szubjektív, és hozzájárul az is, hogy nagy elvárásaim voltak a legutóbbi itteni fellépésük miatt, viszont a másik része nagyon is objektív, és nem először látok ilyet külföldi bandától.

Hogy miről is beszélek? Természetesen a koncert hosszáról. 13 dalt kaptunk (valamivel több, mint egy óra tiszta játékidő), szemben a 2012-es, 18 számos bulival. És ehhez hozzá tartozik, hogy az akkor a Club 202-ben tartott haccacáré sem volt kirívóan hosszú, ugyanis a D.A.D. dalai nem épp arról híresek, hogy rétes tészta módjára nyújtanák őket. Ez nem egy bonyolult zene, akárhogy is nézzük, a számszerkezetek általában gyökkető egyszerűségűek. Akkor kétszer is visszatapsoltuk őket, most viszont csupán egyszer jöttek vissza, egyetlen dalra. Gondolom látatlanban is tudja mindenki, hogy melyikre. Tehát ez volt a fő bajom. Nem fizetett eleget a hely, és ezért az ócsított csomagot kaptuk meg? Ha ilyen létezhet, akkor komolyan mondom, inkább el se hozzuk a csapatot. Éppen annyi hiányzott volna, amennyit az a plusz 3-4 szám adott. Olyan dalok maradtak ki, mint a Point of View, a Laugh and a 1/2, az Everything Glows és az örök zárótétel az It's After Dark. Szégyen.

A másik problémám az volt, hogy egyes pillanatokban a csapat mintha kissé enervált lett volna. Ez főleg a D.A.D. házi mókamesterén, Sig Pedersenen látszódott a legjobban. Talán, ha kétszer váltott gitárt – régen ezt úgy ötször, hatszor tette, elhozva a legőrültebb, legfurcsább négyhúrosokat, amit valaha láttam –, és mintha annyira nem is élvezte volna a bulit. Szerencsére a mikrofonnál Jesper Binzer formában volt, és el is vitte a koncertet a hátán, de éppen a D.A.D. az a csapat, akiket azért jó látni élőben, mert nagyon egyben vannak és együtt élnek a színpadon.

De azért igazságtalan lennék, ha csupán ennyit emelnék ki a koncertről. Ugyanis a dán hard rock csapat dalaival egyszerűen nem lehet hibázni. Bedobsz pár sört, és ha meghallasz egy Jihadot, akkor teli torokból üvöltöd a refrént. És akárhogy is nézzük, a buli, ameddig tartott, addig kifejezetten jó volt, egyes pontokon pedig katartikus. Dacára annak, hogy szerintem ezen a csütörtöki estén kissé enerváltabbak voltak a szokásosnál, a D.A.D. tagjai még így is rendkívül energikus figurák, akik bármikor az ujjaik köré tudják csavarni a közönséget. Lehet, hogy az volt a bajom, hogy már láttam őket sokkal jobb formában, így aki most először látogatott el a koncertjükre, annak felejthetetlen élmény lehetett. Ezt nem akarom elvitatni, mert egy hihetetlenül rutinos, erős koncertbandáról beszélünk. És persze olyan dalokkal, mint az Evil Twin vagy a Bad Craziness nem is nehéz lenyűgözni a nagyérdeműt. A csúcspont egyértelműen a Grow or Pay volt, ahol újfent konstatáltam, hogy Jacob Binzer játéka mennyire hasonlít Mark Knopflerére a Dire Straitsből.

Ami feltette a pontot az i-re, az a tökéletes hangzás volt. Le a kalappal a hangosítók és a helyszín akusztikája előtt, a hangszerek valósággal felrobbantak a színpadon. Még akkor sem hallottunk különbséget, amikor Jesper letette a gitárját, és csak énekelt. Ilyenkor az egy szál gitár is bődületesen szólt. Tényleg voltak elemei a bulinak, amik kiemelkedővé tették, de a koncert hossza és a csapat időközönként beköszönő enerváltsága miatt kissé hakniszagú volt a koncert. Sajnos a 2012-es "Év koncertje díj" várományos estének a nyomába sem értek ezúttal.

Setlist:

Jihad / Evil Twin / Overmuch / Girl Nation / A New Age Moving In / The Last Time in Neverland / Riding With Sue / Grow or Pay / Reconstrucdead / Monster Philosophy / I Want What She's Got / Bad Craziness /// Sleeping My Day Away

Szerző: Adamwarlock
Képek: T T
Köszönet a Barba Negrának!

Legutóbbi hozzászólások