"Csak a legprofibb produkciók tudnak fennmaradni": Interjú Molnár Mátéval, a Wisdom basszusgitárosával

írta Hard Rock Magazin | 2014.10.01.

Az utóbbi év(tized)ekben mindössze egy sikertörténet akadt a magyar heavy metalban: a Wisdomé. Tavalyi nagylemezük nemcsak itthon tornázta tovább a népszerűségüket, de jegyet váltott nekik egy európai Sabaton-turnéra, utána pedig egyenesen jött a Powerwolffal, majd a MajestyStormwarrior kettőssel letolt kontinens-körút. Ahogy az lenni szokott, a háttérben folyó megfeszített munka már jóval árnyaltabb képet mutat, és mi erről kérdeztük ki a zenekar basszusgitárosát, Molnár Mátét. A Keep Wiseman Alive koncertek szervezésétől a színpadi rutinig, a (nyugati) zeneipar működésétől a rockzenei szponzorációig sok minden szóba került az interjúban, amely egy váratlan bejelentést is tartogat a Wisdom-rajongók számára...

Hard Rock Magazin: Fabio Lione tavaly nem tudott eljönni a koncertetekre, de idén pótolja a mulasztást. Miért hiúsult meg tavaly a vendégszereplés és hogyan sikerült összehozni az ideit?

Molnár Máté: Tavaly jelent meg a ’Marching For Liberty’ című harmadik nagylemezünk, melynek címadó dalában Fabio vendégénekel. Akkoriban kialakult vele egy jó viszony, nagyon közvetlen és kedves embernek ismertük meg, és amikor szerveztük a Keep Wiseman Alive-ot, felvetődött, hogy élőben is elénekelhetné velünk ezt a dalt, mint különleges vendég. Fabio a Rhapsody mellett már nagyon régóta a Vision Divine frontembere is, így jó ötletnek tűnt kapásból az egész zenekart meghívni, hiszen ők még sosem játszottak Magyarországon. Ráadásul az előző napra egy prágai koncertjük volt beütemezve, így nekik is jól jött ez a felkérés. Azonnal el is fogadták, és eleinte minden jól is ment, azonban pár héttel a koncert előtt kezdett egyre döcögősebb lenni a kommunikáció az ő menedzsmentjük és a miénk közt. Tudtuk, hogy valami gond van, de hiába bombáztuk őket levelekkel, nem jött egyértelmű válasz, mígnem küldtek egy levelet, melyben mindenféle okokra hivatkozva lemondták a bulit. Ráadásul nemcsak ezt, hanem a prágait is. Fabiót még próbáltuk rábeszélni, hogy legalább ő jöjjön el, ha már így alakult, de egy brazíliai Angra-turné miatt (ahol szintén énekel) végül is ez sem jött össze. Kis sakkozással amúgy meg lehetett volna oldani, mert lett volna csatlakozás, hogy elérje a gépét másnap, de akkor már nagyon a koncert hajrájában voltunk, és nem sikerült ezt rendesen lekommunikálni. Idén viszont már ő jelentkezett. Egyszer csak egy Facebook-üzenet várt tőle, hogy látta, megint lesz ez a bulink és szívesen bepótolná a tavalyi fiaskót. Akármi is történt, egy olyan bandának, mint mi, amely részben az ő zenekarán nevelkedett és az általuk kitaposott ösvényen halad, ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Már a hivatalos oldalán is bejelentette, hogy jön, reméljük most minden valóban a tervek szerint fog alakulni. El nem tudom mondani, mennyire várjuk már ezt a közös fellépést, nagyon megtisztelő lesz.

HRM: Ennél is fontosabb fejlemény, hogy már az idei Wiseman-koncerten és az októberi turnén sem Ágota Balázs fog dobolni a zenekarban. Mi történt?

MM: Hát igen, ez már nem olyan örömteli történet. A hivatalos oldalainkon akartuk közzétenni ezt, de pont kapóra jön ez az interjú. Balu már megfogalmazta kilépésének okait, és ez egészen pontosan így hangzik:

„Kedves Wisdom rajongók,

Sajnálattal kell közölnöm Veletek, hogy hosszas gondolkodás után elérkezettnek láttam az időt arra, hogy elhagyjam a Wisdom zenekart, és egy időre szögre akasszam dobverőimet. Döntésem alapjául nem személyes vagy pénzügyi okok szolgáltak, hanem csupán arról van szó, hogy nem éreztem már magamban elég lendületet és motivációt ahhoz, hogy teljes erőbedobással tudjam csinálni ezt az amúgy is 100%-on pörgő zenekart. Nagyon szép éveket töltöttem itt – Európa-turnék, lemezek, külföldi hírnév: csupa olyan dolog, amire minden zenész vágyakozik. Az utóbbi egy évben azonban számomra ezek a dolgok már nem jelentettek olyan sokat, mint a kezdetekben. Folyamatosan csökkent a motivációm és a kedvem ahhoz, hogy ezt csináljam. Nem tudom miért, hogyan történt mindez, vagy hogyan zajlott a folyamat, csak azt tudom, hogy megtörtént. Így jutottam arra a döntésre, hogy mindkét félnek jobb, ha elhagyom a zenekart. Szeretném megköszönni Nektek, Wisdom rajongóknak azt a szeretet és támogatást, amit a zenekarban töltött időmben kaptam. Hihetetlen érzés egy ilyen közönségnek játszani, mint amilyen Ti vagytok. Sosem felejtem és köszönöm még egyszer. Életem további része szeretném, ha a sportban (amerikai foci válogatottság) és a családi cég irányításában teljesedne ki. Természetesen nem hagyom a hátam mögött a zenészvilágot sem, mert nagyon sokat jelent nekem a zene. Továbbra is itt leszek, és mivel a Wisdom tagokkal baráti viszonyt ápolok, biztos találkozom még Velük/Veletek jó pár Wisdom koncerten. A zenekarnak pedig további szép sikereket kívánok.

Üdvözlettel: Ágota Balázs”

HRM: A turné után álltok neki dobost keresni? Milyen követelményeket támasztotok a leendő ütősötökkel szemben?

MM: Balu a nyár végéig nem jelezte kilépési szándékát, és mivel nem személyes okokról volt szó, nem is volt érezhető. Jó hangulatban, feszültségmentesen teltek a nyári koncertek. Azonban miután szólt, nagyjából egy hónapunk volt találni egy dobost, aki ennyi idő alatt bevág egy 1,5 órás turnéműsort és egy még hosszabb Keep Wiseman Alive műsort, ami az átfedésekkel együtt is egy majdnem 2,5 órás adag. Emellett persze ezernyi apró dolog fontos még nálunk, úgyhogy marha nehéz helyzetbe kerültünk. Szerencsére Kern Petivel, aki még az első nagylemezünk, a ’Words Of Wisdom’ idején volt a Wisdom tagja, nagyon jó a kapcsolatunk, így ő volt az első, akit megkérdeztünk. Motorépítő vállalkozása miatt nem volt egyértelmű, hogy be tudja-e vállalni, de szerencsére rábólintott. Ő annak idején egészségügyi okok miatt kényszerült kilépni a zenekarból, logikus és tök jó is lenne, hogy vele folytassuk a Wisdomot, de ahogy ez lenni szokott, sok minden változott az elmúlt években, és nem biztos, hogy olyan könnyű lesz a dolgainkat összehangolnunk. Abban maradtunk, hogy lenyomjuk az őszi bulikat, és utána megbeszéljük, hogy hogyan tovább. Addig is nyitott szemmel járkálunk, mert készül már az új lemez, és a tavaszi turné is körvonalazódik, tehát túl sokáig nem maradhatunk fix dobos nélkül. Az elvárásaink csak még nagyobbak lettek az évek során, de most a tudás és az elhivatottság mellett előtérbe került az is, hogy emberileg közénk illő legyen az új tag. Olyan sokat vagyunk együtt a turnék során, hogy ezt csakis jó hangulatban lehet csinálni.

HRM: Tudtommal még egy külföldi bandát terveztek meghívni a Wiseman-koncertre. Hogy áll a keresgélés? Könnyebb már úgy zenekart „fognotok”, hogy hagyománya van a rendezvénynek és tavaly sikerült egy nagy nevet is meghívni?

MM: Fő vendégbandának mindig olyan zenekart próbálunk választani, amit nagyon szeretünk, és persze az emberek is kíváncsiak lehetnek rá. Ez régebben is így volt, amikor még csak itthonról kerestünk zenekarokat. Az is mindig fontos szempont, hogy olyan csapatot hívjunk, aki nem „hazajár” koncertezni ide, hanem kuriózum a fellépése. Ilyen volt tavaly a Powerwolf is, akik előtte csak egyszer léptek fel Magyarországon egy rövid műsorral, valamint a The Poodles is, akiknek a HammerFall egyik turnéjának vendégeként mindössze hat dalt volt lehetőségük előadni itthon. A harmadik zenekart illetően a Facebook-oldalunkon megszavaztattuk a közönséget, hogy hazai vagy külföldi vendéget szeretnének-e, és a külföldire jött a több voks. Így elkezdtünk kinti csapatokat nézni, és végül az osztrák Dragonyvel egyeztünk meg, akiknek 2012-ben jelent meg az első nagylemezük 'Legends' címmel. Ők leginkább a hazájukban népszerűek, miután számos ismert zenekar (Powerwolf, Primal Fear, Sonata Arctica, Firewind stb.) előtt játszottak már, de mostanában elkezdtek a nemzetközi színtéren is bemutatkozni.

A másik kérdésedre válaszolva pedig igen, sokkal egyszerűbb már zenekarokat meghívnunk az eseményre, és nagyon sokan jelentkeznek is. És nem csak magyarok. Ez lesz a nyolcadik Keep Wiseman Alive, a 2005-ös kezdetektől fogva mindig nagy érdeklődés övezte a közönség részéről, a zenekarok pedig szeretnek olyan rendezvényeken játszani, ahol sok ember van. Hogy külföldi csapatokat is tudjunk hívni, szorosan összefügg azzal, hogy az utóbbi években nemzetközi irányba is sikerült nyitnunk.
 

„Ha tartanék attól, hogy más zenekarok lejátszanak minket, akkor már a Powerwolf se lett volna itt tavaly."
 

HRM: A Poodlesra hogyan esett a választásotok?

MM: Gábor és én nagyon szeretjük ezt a zenekart, főleg a korai lemezeiket, amelyek annak idején nagy jövővel kecsegtették őket. Emellett Jakob Samuel, az egyik kedvenc énekesem van a bandában; szóval ilyesmi megfontolások alapján határoztuk el, hogy őket keressük meg. Még egy zenekar volt, amelyiktől a Poodlesszel párhuzamosan kértünk ajánlatot, de ők idén nem turnéznak. A Poodles aztán el is vállalta a felkérést, így szerencsére elég hamar lefixálódott a főbb vendégzenekar kiléte.

HRM: Nem tartasz tőle, hogy ezeken a bulikon egy-egy külföldi banda lejátszhat titeket a színpadról, vagy pusztán a kuriózumértéke miatt érdekesebb lesz, mint a Wisdom fellépése?

MM: A lényeg az, hogy az emberek jól érezzék magukat, jól szórakozzanak, és nagy élményben legyen részük. Csak ezután foglalkozunk azzal, hogy előnyös-e nekünk ilyen nagy csapatokat meghívni. Egyébként, ha tartanék attól, hogy más zenekarok lejátszanak minket, akkor már a Powerwolf se lett volna itt tavaly. Biztos, hogy sokkal egységesebb és profibb show-t adtak, mint mi, mégsem hasonlítgatta utána senki a két produkciót. Amikor meghívtuk őket, tudtuk, hogy mennyire látványos a banda a koncerteken, sőt két hétig együtt is turnéztunk velük, tehát testközelből láthattuk, hogy mit fognak nyújtani majd itthon is. Egy halál pontosan kitalált és megtervezett vándorló cirkusz a Powerwolf, mellyel nagyon nehéz versenyezni, és nem véletlenül tartanak ott, ahol tartanak. Viszont a mi oldalunkon ott van a hazai közönség előnye, meg a sok színpadi mozgás, ami elég intenzívvé teszi a koncertjeinket, és így teljesen más jellegű, mint az ő show-juk. A Poodlesszel is hasonlóképp lesz valószínűleg, ők is másban lesznek erősebbek, mint mi, és fordítva. Így viszont a közönség nem hasonló produkciókat láthat, hanem egy változatos estében lehet része. A jövőben is legalább ekkora, vagy még nagyobb neveket tervezünk meghívni, szóval fel kell kötnünk a gatyánkat, bár ezt amúgy is megtennénk. (nevet)

HRM: Ősszel hazai turnéra indultok. Nem lesz furcsa egy magyar együttes előzenekarként fellépni? Mi alapján döntöttek úgy, hogy a Dalriada lesz a headliner?

MM: Sajnos ez a turné, azaz inkább Balut idézve a koncertsorozat a legmegfelelőbb szó rá (nevet), nagyon rosszul van kommunikálva a hazai sajtóban, ezért történhet meg, hogy ilyen kérdést kapunk. Ez nem egy Dalriada- vagy egy Wisdom-turné, hanem Metal.hu turné, ahol a Dalriada és a Wisdom a két főzenekar, teljesen egyenlő arányban. Annyi a különbség, hogy egyik hétvégén a Dalriada zárja az estét, a másik hétvégén pedig mi. Műsoridőnk is ugyanannyi lesz, közös cuccon játszunk, persze mindenki a maga díszletével, tehát ez egy úgynevezett co-headliner koncertsorozat lesz. Régóta tervben volt már egy ilyen közös megmozdulás, de sehogy sem akart összejönni, viszont most a Metal.hu szervezésében végre megvalósulhat, és már nagyon várjuk, hogy elkezdődjön.

HRM: A zenekarok általában úgy időzítik a lemezmegjelenéseket, hogy utána alaposan meg tudják turnéztatni a friss albumot. Ha ezt vesszük alapul, akkor a jövő tavaszi turné még túl korai, de a nyári fesztiválszezonra elkészülhet az új lemez?

MM: Ez pontosan így van, ahogy mondod. És mindezzel most szembesültünk csak mi is igazán. Ma már nem úgy van, mint régen, hogy egy lemezzel évekig lehetett turnézni, hanem lehet menni vele nagyjából egy, vagy maximum két kört, aztán hiába kilincselsz az újabb turnékért, mindig azt kérdezik, hogy mikor jelenik meg az új lemezünk. Nyilván egy Sabatonnak egy kör már sok országot és sok várost jelent a világ minden területén, így nekik egy turné sokkal hosszabb, mint pl. nekünk, akik jórészt csak olyan országokba tudunk elmenni, ahol várhatóan van kereslet és érdeklődés a zenénk iránt. Mindennek amúgy nagyon egyszerű a magyarázata. Ma már a letöltések és a Youtube világában akkor van csak igazán hírverés egy zenekar körül, ha megjelenik az új lemeze. Arra lehet építeni promóciót, ekkor vannak interjúk, médiaszereplések, ami egy turnét is jól tud reklámozni. Ha nincs új lemez, nincs igazán hír. Új videóklip már csak egy szösszenet a naponta megjelenő ezer másik mellett, kislemez kiadásába már csak a legbátrabbak mernek belevágni, DVD-megjelenés a Youtube és a kalózfelvételek miatt szinte teljesen felesleges, szóval egyszerűen nincs más lehetősége egy metal zenekarnak a médiákban szerepelni, mint az új album megjelenésekor. Viszont ha évente kiadsz egy új lemezt, akkor nagy valószínűséggel azok egyre gyengébbek lesznek (ahogy látjuk sok-sok zenekarnál), és aztán már emiatt nem kell a zenekar a turnékra. Szóval baromi nehéz a helyzet manapság, nem véletlen, hogy csak a legprofibb produkciók tudnak fennmaradni. És ehhez is az kell, hogy a 365 napból 250-300-at koncertezéssel töltsenek. Irtó kemény dolog. Mi is szembesültünk ezzel az elmúlt hónapokban, és részben emiatt meg is próbáljuk hamarabb kiadni az új lemezt a tervezetnél. Ez azt jelenti, hogy a nyár folyamán egy bizonyos eseményre jelenne meg a lemez, de egyelőre korai erről többet mondanom, mert még csak ötlet szintjén létezik, és a következő hetekben fognak elkezdődni az ezzel kapcsolatos tárgyalások.

HRM: Az utóbbi években rendkívül sokat koncerteztek, külföldön és itthon is. Megvan a veszélye annak, hogy a sok tapasztalatszerzés visszafele sül el, és már nem jó értelemben vett profizmusból, hanem csak rutinból toljátok a koncerteket?

MM: Átmeneti időszakban vagyunk, amikor ugyanazt próbáljuk nyújtani, mint a nagy zenekarok, viszont ők 10-15 fős személyzettel és több milliós eszközparkkal előrébb tartanak. Náluk ugyanúgy rutinszerű egy koncert, hiszen ugyanazokat a dalokat adják elő hónapokon keresztül, ugyanabban a sorrendben, ugyanazokkal a konfokkal és showelemekkel, mégis ritkán mondják rá, hogy rutinszerű koncertet adtak. Például egy Rammstein vagy egy Lordi show évekig tök ugyanaz, mégsem kritizálja senki. A Powerwolf is ugyanaz volt estéről estére, de a profi előadásmód miatt mindig érdekesnek hatott. Mi az éves rendhagyó koncertjeinken, a Keep Wiseman Alive-ok alkalmával próbálunk mindig megújulni. Új díszleteket használunk, kicseréljük a dalokat, megkeverjük a sorrendeket, viszont egy évig kénytelen-kelletlen ezekből a díszletekből kell építkeznünk és érdekessé tenni a koncertjeinket.

 

„Egy Rammstein vagy egy Lordi show évekig tök ugyanaz, mégsem kritizálja senki.”

 

HRM: Tavasszal a Majestyvel és a Stormwarriorral nyomtatok le egy turnét. Számotokra miben volt ez más a Sabatonnal közös körúthoz képest?

MM: Ez egy teljesen más koncepció volt. Míg a Sabatonnak kimondottan előzenekarkodtunk és az ő közönségüket szórakoztattuk, ez a turné már egy közös szervezés volt, ahol a három zenekar egyenrangúként volt kezelve és rajtunk is múlott, hogy hányan jönnek el a koncertekre. Az igaz ugyan, hogy a Majesty lemezbemutató turnéjaként volt hirdetve, és valóban ők is zárták mindig az estéket, de az erőviszonyok már nem voltak ennyire egyértelműek. Sokszor a közönség jobban tombolt ránk és jobban vették a cuccainkat is, valamint egyértelműen többen jöttek Wisdomos pólókban, amit nagyon jó volt látni. Összességében a három zenekar így együtt volt nagyon erős, és igen szép nézőszámokat sikerült összehoznunk, ami jövőre érhet be. Természetesen szóba került a turné őszi folytatása is, mely egy 19 állomásos nyugat-, közép- és dél-európai kiruccanás lett volna, de sajnos nem tudtunk megegyezni, ezért mi nem veszünk részt rajta. Így viszont három év után végre újra itthon koncertezhetünk, ami nagyon fontos számunkra!

HRM: A Made of Metal fesztiválon ugyanabban az idősávban léptetek fel, mint az Amaranthe. Éreztek előrelépést a meghívások számát, illetve a fellépések időpontját illetően?

MM: Most nagyon jó lenne azt mondani, hogy igen, alig tudtunk választani a felkérések közül és mindenhol kapkodnak a zenekar után, de sajnos nem így van. Hazai berkekben egyértelmű előrelépés volt, mert minden nagy fesztiválon részt vettünk és szinte mindegyiken felkerültünk a nagyszínpadokra, azonban a külföldi fesztiválok kapui még mindig csak nyikorogva nyíltak meg előttünk. Voltunk nagy fesztiválon, mint például a cseh Made Of Metal, ahol szintén a nagyszínpadon kaptunk egy főműsoridős sávot, de jobbára a közepesebb fesztiválokra hívtak minket. A főbb probléma pedig leginkább az volt, hogy kevesebb külföldi meghívásunk volt, mint amire számítottunk. A nagyon sikeres Sabaton, Powerwolf, Majesty turnék után azt hittük, alig fogunk majd tudni válogatni a felkérések közül, de végül nem így lett. Kerestük azóta az okait, és egyértelműen a kevés kinti médiaszereplésben látjuk a problémát. Míg itthon elég jól foglalkozik velünk a sajtó, és itt nagy köszönet jár nektek is, kinn szinte nem is hallani rólunk. Úgyhogy elhatároztuk, hogy a következő lépés a kinti médiumok bombázása lesz. Így, hogy valamennyire ismert már a zenekar nemzetközi berkekben is, nem lesz annyira nehéz a feladat, egyszerűen csak el kell jutni a médiumokhoz. Ma már nem a sajtó keresi meg a zenekarokat, hanem a zenekarok őket. Ezt eddig elmulasztottuk, itt az idő változtatni rajta.

 

„Sajnos ma már nem építenek fel zenekarokat a kiadók, hanem kiadják a lemezeiket, berakják egy-két turnéra, aztán magukra hagyják őket.”

 

HRM: A külföldi turnék során beleláthattál a „nyugati zeneipar” működésébe is. Volt olyasmi, amin tízévnyi zenélés után is ledöbbentél?

MM: Ami megdöbbentett az az, hogy mennyire zárt ez a piac. Nemzetközi sikereket csak akkor tud elérni egy zenekar, ha rendelkezik egy komolyabb kiadói szerződéssel és egy koncertszervező irodával is sikerült megegyeznie. E kettő nélkül esélytelen bekerülni turnékra, turnék nélkül pedig esélytelen eladni lemez, megjelenni bármilyen médiában stb. Sajnos ma már nem építenek fel zenekarokat a kiadók, hanem kiadják a lemezeiket, berakják egy-két turnéra, aztán magukra hagyják őket. A többit saját erőből kell megoldani, ami nem könnyű, rengeteg energiát felemészt. Például amikor nem turnézunk vagy nem adunk ki új lemezt, úgy tűnhet, hogy nem is csinálunk semmit, csak pihengetünk meg nyaralgatunk, pedig a háttérben irtó kemény munka folyik, ami szinte teljesen láthatatlan a nagyérdemű számára. És ki tudja, egyáltalán lesz-e eredménye, vagy csak tömjük az energiát a nagy lukas zsákba...

HRM: Látván a kinti dolgokat és a gázsikat, biztos anyagi alapot tud szolgáltatni egy zenekarnak a turnézás? Mindenki abban látja a pénzt, nem a lemezkiadásban, de azért mégis korlátozottak a lehetőségei egy magyar zenekarnak.

MM: Ez valóban így van. Lemezkiadás már nincs is gyakorlatilag, sok zenekar nem is jelentet meg hivatalosan új lemezt, hanem feltölti valahova. Nekem például a kocsin kívül nincs olyan cuccom, amiben le tudnék játszani CD-t, így nyilván CD-t sincs sok értelme vennem. Akik még modernebbek, azoknak már az autórádióban sincs CD-lejátszó, tehát csak dísznek vásárolhatják meg egy zenekar új lemezét. Ennek ellenére nyugaton azért még van kereslet, a mi lemezeink is dögivel fogynak, de nem annyira, hogy a zenekart fenntartsák. A koncertek viszont még működnek. Ha nem is úgy, mint 15-20 évvel ezelőtt, de járnak az emberek koncertekre, hiszen az élő előadás varázsát semmilyen DVD-felvétel nem pótolhatja. Azt meg kell élni. Sok száz koncerten vettem már részt nézőként, főleg az utóbbi időben, mégis járok még koncertekre, mert az élmény pótolhatatlan. A magyar bandáknak valóban nehezebb a helyzete, mert sokkal kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk. Németországban egy kezdő zenekar tiszteletdíja annyi, mint itthon a headlinereké. És nem sokkal drágább azért ott az élet, vagy legalábbis nem annyival. Itthon az üzemanyag ugyanannyi, a kaja sem sokkal olcsóbb, tehát a költségek ugyanazok és a kinti tiszteletdíjnak a töredékéből kell mindezt kifizetni.

 

„Németországban egy kezdő zenekar tiszteletdíja annyi, mint itthon a headlinereké.”

 

HRM: Nemrég készítettünk egy interjút Bochkor Gáborral, aki nagy hiányosságot lát a magyar zenei menedzsmentek terén. Nektek van menedzseretek vagy saját kútfőből ötletelve toljátok a zenekar szekerét? Segítene, ha mellétek állna egy menedzser vagy menedzsment?

MM: Mivel Magyarországon a rockzene jelenleg teljesen ki van rekesztve a főbb médiákból (értem ezalatt azokat a tévé- és rádióadókat, amelyeket az ország nagy része néz vagy hallgat), így szerintem nem sokat érne itthon egy menedzser. Amit tudna csinálni, azt egy zenekar maga is meg tudja csinálni, mint ahogy megcsináltuk mindig mi is, vagy akár a Road és a Depresszió, akik szintén önerőből jutottak oda, ahol most tartanak. Nyilván ha lenne hova bejuttatni vagy eljuttatni a zenekarokat, akkor mindjárt több haszna lenne egy menedzsernek, de így nem sok értelmét látom. Amelyik zenekar maga nem életképes itthon, az menedzserrel sem lesz az. Nekünk viszont hatalmas segítség lenne egy menedzser, mert kint teljesen más a helyzet. Eleve kell egy kiadó, mely az érdekeidet képviseli, aztán kell egy koncertszervező iroda, amelyik be tud juttatni turnékra, különben esélytelen kint koncertezni. A menedzser pedig ahhoz kell, hogy amit a zenekar kitalál vagy szeretne, azt a megfelelő kapcsolatai révén elérje, és addig próbálkozzon, amíg nem sikerül. Ez lehet turnékra való bejutás, vagy médiaszereplés, bármi, lényeg, hogy kinn akkora a piac, hogy egy zenekar tagjaként hiába hívom fel a megfelelő személyt, valószínűleg nem érek el semmit. Ott már a kapcsolatok számítanak, a rámenősség és a tapasztalat.

HRM: A Tankcsapdán és rajtatok kívül kevés olyan hazai zenekar neve ugrik be, akiket szponzorálnak. Titeket még nem ért az a kritika, ami Lukácsékat, hogy eladtátok magatokat?

MM: Azért vannak még támogatott zenekarok, de valóban nem nagyon jellemző. Ennek oka a média teljes passzivitása a rockzene iránt, amit már említettem. Ha nincs hol megjelentetni, reklámozni a szponzort, akkor nincs oka támogatni. A Tankcsapda egyrészt már olyan nagy, hogy a média is foglalkozik velük, másrészt náluk erre megvan a külön ember is. Volt egy-két olyan lépésük, amit mi már biztosan nem vállaltunk volna be, de ők pengeélen táncolnak, amin nagyon nehéz egyensúlyozni. Nyilván nem haragíthatják magukra a médiát, így bizonyos dolgokban engedniük kell. Ettől viszont nem érzem úgy, hogy eladták volna magukat. Nem szerepelnek hakni műsorokban, nem részei a celebvilágnak és nem teregetik ki a magánéletüket az országnak. Nálunk meg ugye fel sem merülhet, hogy eladtuk magunkat, messze vagyunk attól a szinttől, ahol ez egyáltalán szóba jöhet. Az, hogy vannak szponzoraink, akiket megpróbálunk a szerződések szerint kiszolgálni, a mai világ talán egyik legtermészetesebb dolga, nem?

Készítette: Tomka, Savafan
Képek: Wisdom Facebook, Török Hajni