25 év punk and roll (Vol. 2): Tankcsapda - Budapest Park, 2014.09.13.

írta Bazsa | 2014.09.26.

Elméletileg ez volna az ideális pillanat arra, hogy hosszas és részletes elemzésbe kezdjünk profizmusról, a hazai rockbizniszben még mindig teljességgel egyedülállónak számító szakmai intelligenciáról, és hát főként arról, hogy miért tekinthető a Tankcsapda a rendszerváltás utáni magyar könnyűzene egyik legnagyobb hatású zenekarának. Több oka is van annak, hogy ezt nem, pontosabban nem most fogjuk megtenni.

Leginkább az, hogy találunk még jobb alkalmat is az összegzésre. Mert bár az előzetes hírek arra engedtek következtetni, hogy a Budapest Park-os bulival lezárul a 25 éves jubileumi koncertsorozat (pontosabban lemezbemutató turnévá alakul át), menet közben kiderült, hogy az őszi-téli kanyar is az évforduló jegyében telik majd. Ma pedig már tudunk a november végi fővárosi duplabuliról is, melyre – ha minden igaz – két teljesen különböző szettel készül majd a zenekar, és némi logikus gondolkozás után nagyjából be lehet lőni, hogy valószínűleg mi alapján lesz szétosztva a repertoár (noha simán benne van a pakliban, hogy Lukácsék pont az ellenkezőjét tegyék annak, mint amire a legtöbben számítanak). Akárhogy is, esszenciális, az életművet rendkívül alaposan körbejáró és új dalokkal megspékelt Tankcsapda-élményre készülhetünk, így ez az esemény messze alkalmasabbnak tűnik a verbális leborulásra.

A parkos buli érdekessége főként abban állt, hogy kizárólag nyereményjáték útján (jó esetben egyetlen Tankcsapda-ízű sör áráért) lehetett bejutni, ami minden előnyével és hátrányával együtt egy zseniális húzás, ám valahol igazságtalan is, hiszen így a részvétel nem a szándékhoz, hanem a szerencséhez volt kötve. Ugyanakkor nyilván az egész koncepció része volt a nyilván már jóval korábban leszervezett – de mostanáig titokban tartott – két újabb pesti koncert, így azok, akik lemaradtak, egy (pontosabban két) kisebb volumenű, ám lényegesen alaposabb bulival kárpótolhatják magukat. Mindenesetre itt kell említést tennünk a TCs-tábor példaértékűen szimpatikus hozzáállásáról: a koncert Facebook-oldalán legfeljebb sörért cserébe, leggyakrabban viszont teljesen ingyen ajánlották fel pluszban maradt belépőiket a pórul járt rajongóknak.

Ennek megfelelően hatalmas tömeg gyűlt össze a Budapest Parkban, még a mostoha időjárás ellenére is: a kora esti órákban még csupán szemerkélő eső az átszerelésre felhőszakadássá erősödött, ami éppenséggel tönkre is vághatta volna a bulit. Ezt a közönséget azonban keményebb (vagy nedvszívóbb?) fából faragták, és hát ekkorra már egyébként is oly mértékű volt már a zsúfoltság, hogy a menekülés fizikailag is lehetetlen lett volna. Így hát a legtöbben inkább poénra vették a dolgot, vagy csak egyszerűen tudomást sem vettek a mostoha körülményekről, amikor pedig az intro után Sidi belekezdett A legjobb méregbe, végképp másodlagossá vált minden kényelmetlenség. Nem szokás egy ilyen emblematikus dallal kezdeni, hiszen van a dolognak veszélye bőven, jelen helyzetben azonban tökéletes választásnak bizonyult, hiszen még inkább egységbe kovácsolta az akkorra már totálisan szénné ázott Csapda-fanokat. Elképesztően jó hangulat alakult ki, és ez egészen a buli végéig kitartott (szemben az esővel).

A körülmények miatt az átlagosnál is vegyesebb volt a közönség összetétele, így erősen benne volt a pakliban, hogy a legszélesebb réteget megszólítani képes dalok alkotják majd a műsor gerincét, vagyis az, hogy az érdekességekre utazó hardcore rajongók nagy bánatára tömény slágerparádéban lesz részünk. Lukácsék azonban nagyvonalúbbak annál, hogy kövessék az ilyen alkalmakkor egyébként is megszokott formulát, így ezúttal is a turné jól bevált koncepcióját követő, alaposan megvariált szettel léptek színpadra. Általánosságban azért elmondható, hogy a rutinosabbakhoz inkább a korai (értsd: az első 10–12 év) éra áll közelebb, míg a fiatalabbak az újabb darabokkal tudnak inkább azonosulni, és ez nagyjából rendben is van így. Ezen az estén pedig mindenki megtalálhatta a maga kedvenceit, egyedül a kisebb hullámvölgyként számon tartott (és egyébként igazi gyöngyszemekkel telepakolt) Connektor :567:Ha zajt akartok időszak maradt ki. Ugyanakkor egy ekkora intervallumot átfogó műsornak megvan az a nagy hátránya, hogy egyik korszakban sem lehet igazán elmélyedni, ezen olyasféle tematikus koncertekkel lehetne segíteni, mint amilyeneket például az Iron Maiden csinál. Reméljük, hogy – a 2009-es dieseles retrobuli után – ennek is újra eljön majd az ideje!  

Az mindenesetre feltétlenül tiszteletreméltó, ha egy ilyen életművel rendelkező zenekar nem kizárólag saját kultuszából kíván profitálni, hanem a múlt kizsigerelése helyett alapvetően mindig előre tekint. Nálunk valamiért pláne nem divat az ilyesmi, a Tankcsapda viszont e téren is a kivételek közé tartozik. Ezt bizonyítandó a programban számos viszonylag friss dal kapott helyet a 2012-es ’Rockmafia Debrecenről’ (Nincsen semmi, Hatalom nélküli rend, Mi a fasz van?, Számolj vissza), valamint az ’Igazi hiénák’ Jóképűje, illetve a már jól ismert Köpök rátok. Nem volt azonban hiány a kortól, nemtől és zenei ízléstől függetlenül ismert slágerekből (Mennyország Tourist, Ez az a ház, Adjon az ég, Be vagyok rúgva), véletlenszerűen felbukkanó kedvencekből (mint például a tavalyi klubturnén is elővett Hiányzol, az Üdvözöl a pokol, a Baj van!!, a Jönnek a férgek vagy a Mitől legyen?, illetve a Gyűrd össze a lepedőt és a Fordulj fel a hőn imádott Tankcsapda-kettőnégyek közül), és abszolút kuriózumokból sem. A Mikor a srác… előszedésére valószínűleg senki sem kötött volna fogadást, a legütősebb meglepetést azonban ezúttal az egykor agyonjátszott, az utóbbi jó pár évben viszont hanyagolt A Rock & Roll rugója jelentette, és a nyitáshoz hasonlóan a buli végét is rendhagyóan oldották meg: a Félre a tréfát nem az a tipikus zárónóta, viszont itt rendkívül jól működött.

Egyébként minden a megszokott rutin szerint zajlott: a zenekar jó formában volt, és a közönség kitartása láthatóan Lukácsékat is felstenkelte. Emellett pedig remek hang, remek fény, egy jó nagy adag pirotechnika, vetítés, mindez maximálisan precíz kivitelezéssel – stílszerűen úgy is mondhatnánk, hogy urai voltak a helyzetnek –, de ezen igazából már meg sem lepődik az ember. Nagyon jól sikerült tehát a jubileumi turné nyári etapjának lezárása, novemberben folytatjuk!

Setlist:

A legjobb méreg / Voltam már bajban / Itt vannak a tankok / Gyűrd össze a lepedőt / Mennyország Tourist / Nincsen semmi / Hatalom nélküli rend / Senki nem menekül / Mi a fasz van? / Hiányzol / Számolj vissza / Köpök rátok / Üdvözöl a pokol / Mikor a srác… / Nem ismerek rád / Mitől legyen? / Fordulj fel / Baj van!! / Jóképű / Ez az a ház / Adjon az ég / A Rock & Roll rugója / Tankcsapda /// Jönnek a férgek / Be vagyok rúgva / Félre a tréfát

Szerző: Bazsa
Képek: Savafan
Köszönet a Parknak!