Kilépni a komfortzónából: Interjú az Epica gitáros-énekesével, Mark Jansennel

Remélem nem gondoltátok azt, hogy megfeledkezünk a holland csapat új lemezéről, a ’The Quantum Enigma’-ról. Irtó nagy dőreség lett volna, hiszen véleményem szerint ez az eddigi legjobb Epica-album, ráadásul hamarosan hazánkban is bemutatják, úgyhogy előtte mindenképpen ki akartuk faggatni a zenekar főnökét, Mark Jansent. A késői időpont ellenére nagyon jó hangulatban telt a beszélgetés, ami annak is köszönhető, hogy Mark sokkal jobban kedveli az esti interjúkat, hangulatát még az sem ronthatta el, hogy egy húzós, koncertekkel teli hétvégén volt túl, amit nem sikerült maradéktalanul kipihennie. Elsősorban az új albumról beszélgettünk, de a tavalyi ’Retrospect’ buli is szóba került, sőt az After Forever-ös időszak sem maradt érintetlenül.

Hard Rock Magazin: Egy korábbi interjúdban azt mondtad, hogy nem tudsz betelni az új albummal. Nos, jelenleg valahogy én is így érzek, de ahogy látom a rajongók is. Gondoltad volna, hogy ennyire sikeres lesz a ’The Quantum Enigma’?

Mark Jansen: Valóban nagyon jó visszajelzéseket kaptunk az új albummal kapcsolatban. Amikor kiadunk egy lemezt, természetesen mindig vannak rajongók, akik megőrülnek érte, de olyanok is akadnak, akik valami mást vártak. Ezúttal viszont az utóbbi csoporthoz nagyon kevesen tartoznak. Lehetetlenség mindenkinek megfelelni, de a rajongók nagy része imádja az új albumot, ami azt bizonyítja, hogy jó munkát végeztünk és jó úton indultunk el, tehát a következő albumnál is ugyanezen az ösvényen haladunk tovább.

HRM: Mesélj erről az útról, miben változtattatok a ’Requiem For The Indifferent’-hez képest?

MJ: A legeslegelején minden úgy indult, mint korábban, tehát mindenki a saját otthoni stúdiójában kezdett neki a zeneszerzésnek, viszont ezután összegyűltünk és közösen dolgoztunk tovább egymás dalain Joost van den Broek segítségével. Ő egyébként most először munkálkodott velünk, hiszen korábban Sascha Paeth volt a producerünk. Sascha egy remek srác, úgy gondolom, hogy még akár tíz évig is dolgozhattunk volna együtt, de néha váltani kell, hogy kilépj a saját komfortzónádból. Erre pedig csakis Joosttal voltunk képesek. Kipróbáltunk új, felfrissülést eredményező módszereket a stúdióban, aminek köszönhetően újraértelmeztünk magunkat és a dalszerzési képességeinket, valamint sokkal jobban belementünk a részletekbe minden téren, a dalszerzéstől kezdve a hangzásig. Például rengeteg új hangzást teszteltünk a gitárral kapcsolatban is. Végezetül pedig egy új szakember foglalkozott a keveréssel, ami friss megszólalást kölcsönzött az egész produkciónak.

HRM: A szimfonikus zenekarral adott koncerteken szerzett tapasztalatok segítettek abban, hogy a ’The Quantum Enigma’ még grandiózusabb legyen a korábbi lemezekhez képest?

MJ: Természetesen segítettek. Mivel a ’Retrospect’-en egy hatalmas zenekarral és kórussal dolgoztunk együtt, ezért úgy gondoltuk, hogy nem léphetünk vissza kizárólag a samplerhez. Elég sok pénzt áldoztunk egy vonós együttesre, akikkel három napon keresztül dolgoztunk. Habár manapság nagyon jó hangzást lehet elérni programozással is, azért egy igazi vonós együttes mégis különbséget jelent, sokkal jobban szól.

HRM: A vonószenekar tagjainak ki írta a kottákat?

MJ: Mi magunk készítettük a kottákat, de azért Joost van den Broek is segített benne. Ez nem úgy működik, hogy egy valaki megír mindent, az egész egy nagy csapatmunka. Általában többen dolgozunk egyszerre egy ügyön, segítünk egymásnak és megpróbáljuk minél jobbá tenni a dolgokat.

HRM: A ’Retrospect’ koncert viszont elég nagy vállalkozás volt, ott is ti készítettétek el a kottákat?

MJ: Egy része már megvolt, hiszen korábban is dolgoztunk szimfonikus zenekarral, ezeknek a daloknak az élő változatai pedig kis mértékben térnek el a lemezen hallottaktól. Viszont kaptunk egy kis segítséget Simone férjétől, Oliver Palotaitól [a Kamelot billentyűse – szerk.], akinek szerencsére volt egy kis szabadideje, így ki tudott segíteni minket. A Retrospect koncertre való felkészülés hatalmas munka volt, majdnem másfél évig tartott, úgyhogy minden segítségnek nagyon örültünk.

HRM: Mesélj egy kicsit az új album témájáról, miről szól a ’The Quantum Enigma’?

MJ: A lemez nem feltétlenül egy mindent lefedő központi témára épül, bár van egy alap, amire a dalok nagy része valamilyen szinten utal. Ettől függetlenül minden dalnak megvan a saját szabadsága is, így egyszerre két dologra tudnak reflektálni. Az előbb említett alap maga a kvantumrejtély: hogyha megpróbáljuk szemügyre venni a mikroszkopikus világot, akkor általában csak azt észleljük, ami a szemünk előtt van, így sosem tudhatjuk meg, hogyan nézhet ki valójában. Vagyis egy olyan dolognak, amit nem látunk, nem ismerhetjük a pontos állapotát, és emiatt a megfejthetetlen titok miatt nem tudhatjuk azt sem, hogyan épül fel a világ és az egész univerzum. Ez egy nagyon érdekes téma, amiről órákig, napokig, sőt hetekig is el lehet filozofálgatni, összességében ez adta meg a kezdőlöketet az albumhoz.

HRM: Elsősorban te vagy a csapat mozgatórugója, ötletgazdája, de mi a helyzet a többiekkel, ők általában milyen mértékben vesznek részt a dalszerzésben?

MJ: Régebben valóban én voltam a fő dalszerző, de ennél az albumnál közösen dolgoztunk. Például az új basszusgitárosunk, Rob három dalt is írt, bár ezek csak a különböző kiadványok bónuszanyagaiként jelentek meg. Rajta kívül Isaac is hozott néhány dalt, Coen is írt egyet, sőt még Arien is összerakott három tételt, tehát ebből is látható, hogy most valóban közös munka folyt. Korábban egy rakás nótát írtam, de ezúttal az volt a cél, hogy a legerősebb dalokat tegyük fel a lemezre, így tőlem csak hat vagy hét tétel került fel végül a 'The Quantum Enigma'-ra. Azt kell mondanom, hogy ez így jó, hiszen pont ezért lett ilyen erős a lemez. Nem számít, hogy ki és mennyit ír, a lényeg az, hogy a lehető legerősebb albumot készítsük el. Remélem, hogy a következő lemeznél hasonlóképpen tudunk együtt dolgozni, hiszen így egy rakás ötlet közül válogathatunk.

HRM: Ezúttal mintha inkább a power metalosabb riffek mellett tetted volna le a voksod a keményebb, ritmusorientáltabb death zakatolások helyett.

MJ: Hú, ezt most hallom először, úgyhogy gyorsan át kell gondolnom. (nevet) Nem akartunk ezen a téren másképpen dolgozni, szerintem ez inkább egy természetes fejlődés, az én meglátásom szerint ugyanannyi death riff van a lemezen, mint eddig. Talán Isaac munkája az, amit hallhatsz, ugyanis ő sokkal fülbemászóbb dolgokat ír, a ritmika helyett a dallamosságot helyezi előtérbe. Sok gitáros egyébként elsősorban a ritmusra fókuszál, de Isaac remekül kombinálja a két dolgot.

HRM: Néhány hónapja készítettünk egy interjút a ’Retrospect’ koncerten közreműködő Reményi Ede Kamarazenekar vezetőjével. Miért éppen őket választottátok ehhez a showhoz, és hogyan jellemeznéd a közös munkát?

MJ: Első ízben pár éve a miskolci Operafesztiválon játszottunk velük és nagyon jól éreztük magunkat. A zenekar és a kórus is mérhetetlenül profi volt, ráadásul szenvedélyesen dolgoztak a dalainkon. Viszont amikor elkezdtünk készülni a Retrospect koncertre, akkor két lehetőség közül választhattunk: vagy egy holland zenekarral nyomjuk le a bulit, vagy meghívjuk a Reményi Ede Kamarazenekart. Összeírtuk mindkét opció előnyeit és hátrányait, és végül abba maradtunk, hogy a magyar zenekart hívjuk meg, hiszen nagyon jó tapasztalataink voltak velük. Nagyon örülök, hogy így tettünk, egy remek koncertet csináltunk közösen. Remélem, hogy a jövőben fogunk még együtt dolgozni.

HRM: Milyen indíttatásból hoztad létre 2010-ben a Mayant?

MJ: A Mayan megszületésének több oka van. Először is az, hogy az After Forever után, amikor újból találkoztam Jack Driessennel, elhatároztuk, hogy valamilyen módon együtt fogunk muzsikálni. Másodsorban, pusztán csak a változatosság kedvéért ki akartam próbálni, hogy milyen énekesként egy zenekar élén állni, hiszen már 1995 óta énekelek és gitározok egyszerre. A harmadik dolog pedig az, hogy amikor zenét szerzek az Epicának, bizonyos határokat be kell tartanom, nem írhatok túlságosan durva dolgokat, hiszen az már nem Epica lenne. Ettől függetlenül kedvelem a súlyosabb zenéket, úgyhogy ezek az ötletek, dalok tökéletesek a Mayanhoz. Nagyon élvezzük a munkát, jó móka ez az egész banda, viszont most újból az Epicára fókuszálok. Ha a jövőben szeretnénk egy harmadik Mayan-lemezt, akkor újból összejövünk, de elsősorban ez egy mellékprojekt. Nem tudunk nagyon sokat foglalkozni vele, mert egyszerűen nincs idő arra, hogy két banda is úton legyen.

HRM: Az Epica és a Mayan szöveg-, valamint képi világa elég sokat foglalkozik a maja kultúrával. Ennek mi az oka, miért nyúlsz vissza olyan gyakran ehhez a témához?

MJ: Rengeteget olvastam a maja kultúráról és egyszerűen lenyűgözött ezeknek az embereknek a bölcsessége, valamint az, ahogyan használták a tudásukat, hiszen ez teljesen különbözik a mai felfogástól. Szerintem a jelenkor civilizációja rengeteg olyan dolgot tanulhatna az ősi kultúráktól, ami az előnyére válhat. Ezért úgy gondolom, hogy az embereknek vissza kellene tekinteni a múltba és újra felfedezni az ott rejlő ősi bölcsességet, hiszen rengeteg jó dolgot találunk a korai időkben is, amiket menetközben elfelejtettünk.

HRM: Mivel már elég régen történt, ezért remélem a következő kérdés nem fog érzékenyen érinteni: miért hagytad el anno az After Forevert?

MJ: Semmi gond. A válasz egyébként elég egyszerű: túl sok kapitány volt egy hajón, ugyanis Sander Gommansszal együtt vezettük a bandát. Néha minden rendben volt, néha nem, végül azonban beláttuk, hogy ez így nem fog működni a jövőben. Mivel ekkortájt Sander és Floor együtt jártak, ezért ő erősebb pozícióban volt, úgyhogy nekem kellett távoznom. Ez egy nagyon szomorú időszak volt számomra, mert hét év alatt rengeteget dolgoztam a zenekarért, azonban ha mai szemmel tekintek vissza rá, nagyon boldog vagyok, hiszen ez adta meg a lehetőséget ahhoz, hogy egy olyan új bandát indítsak el, amiben sokkal több szabadságom van. A rossz dolgoknak néha be kell következniük, hogy abból később egy sokkal nagyobb dolog születhessen meg. Egyébként azóta mindent megbeszéltünk és megbocsájtottunk egymásnak, úgyhogy jó a viszonyom az After Forever minden tagjával. Az ilyen dolgok segítenek abban, hogy továbbmenj az életedben, kinyíljon a szemed és alkoss valami negatív hatásoktól mentes nagyszerű dolgot.

HRM: Mit szólsz ahhoz, hogy Floor lett a Nightwish új énekesnője?

MJ: Tarja kirúgása után én folyton azt mondogattam, hogy Floor kellene a bandába, hiszen így a világ legjobb zenekara lehetne a Nightwish. Ez viszont nem történt meg, ettől függetlenül az Anette korszak remek volt, hozzáteszem, az én ízlésvilágomhoz jobban passzol Floor énekstílusa. Ahogy látom, a csapat és Floor együttműködése kiváló, úgyhogy szerintem a Nightwish jelenleg a világ egyik legjobb zenekara.

HRM: Azt vettem észre, hogy a 2000-es évek körül alakult európai metal bandák kezdenek kimerülni, a rajongók pedig ebbe belefásulva elveszítik érdeklődésüket a bandák iránt. Neked mi a véleményed erről? Egyáltalán hogyan találod meg az egyensúlyt a folyamatos fejlődés és az Epica védjegyek megtartása között?

MJ: Nagyon jó, amit mondasz, én is látom ezeket a dolgokat rengeteg bandánál. A rajongók beleunnak az egészbe, ennek következtében pedig zenekarok tűnnek el vagy megpróbálnak visszakanyarodni a gyökereikhez, hogy visszaszerezzék az elvesztett rajongókat. Azonban ha egyszer ez megtörténik, akkor elindulsz lefelé a lejtőn és zsákutcába kerülsz. Szóval mindig előre kell gondolkodnunk, hogy elkerüljük azt a pillanatot, amikor a rajongók megunják a zenénket. Ha egyszer úgy érezzük, hogy valami mást kellene csinálnunk, új úton elindulnunk a felfrissülés érdekében, akkor nem félünk majd kockázatot vállalni. Tulajdonképpen ezt történt most a 'The Quantum Enigma'-nál is, hiszen ahogy korábban említettem, Sascha Paeth irányításával még bőven dolgozhattunk volna tovább is, azonban egy-két album és elérjük azt a pontot, amikor a rajongók ráunnak az egészre az önismétlés miatt. Ha pedig a rajongók megunnak minket, akkor mi is belefásulunk az egészbe, úgyhogy váltottunk és kipróbáltunk új dolgokat. Ahogy látom a sajtó és a rajongók reakcióját, nagyon jó dolgot léptünk meg, ráadásul jó időben, szóval ha legközebb is váltani kell, akkor ugyanígy megtesszük, most viszont minden rendben van az új stúdióval és az új producerrel is. Azért nem árt egyfajta állandóság sem két-három lemezen át, úgyhogy ezt a friss hangzást meghagyjuk még a jövőben is.

HRM: Lenyomtatok már pár koncertet szimfonikus zenekarral, kiadtatok egy szerintem tökéletes albumot, mindezek után hová lehet még fejlődni az Epicával? Van már esetleg valami új terv a fejedben ezzel kapcsolatban?

MJ: Az album hihetetlenül pozitív fogadtatása miatt mostanában elég sokszor viccelünk azzal, hogy jobb lenne abbahagyni, mert ennél jobbat nem tudunk csinálni. (nevet) De a viccet félretéve, természetesen nem hagyjuk abba a munkát, mert nagyon élvezzük azt, ami velünk történik, ráadásul még rengeteg olyan dolog van, amit nem valósítottunk meg, szóval tennünk kell lépéseket előre ez ügyben is. Persze egy új album készítése nagy kihívás ezentúl, hiszen legalább el kell érnie majd a 'The Quantum Enigma' szintjét, de remélhetőleg még akár ezt is túl tudjuk szárnyalni legközelebb, úgyhogy ez a cél, ezért is dolgozunk. A vicces egyébként az, hogy pont tegnap vettem fel néhány új demó anyagot, ami azt jelenti, hogy felfrissültünk, újratöltöttük az elemeinket, indulhat az új dalok komponálása. Nyilván ez még sok időbe kerül, hiszen még csak most jött ki az új lemezünk, ráadásul szeretném teljesen kipihenni magam, de már most késznek érzem magam a zeneszerzéshez. Egyébként a többiek közül néhányan már szintén dolgoznak otthon friss ötleteken, szóval ha minden jól halad, akkor egy, másfél év múlva mehetünk is a stúdióba felvenni az új albumot.

HRM: Simone anyasága változtat valamit a turnébeosztásotokon és a színpadi előadáson?

MJ: Igen, ez mindig is hatással volt valamilyen szinten a beosztásunkra, de megpróbáljuk a lehető legjobb módon összeszervezni a dolgainkat, hiszen már a billentyűsünk, Coen is kétgyermekes apuka. Ez általában egy kirakós játékra hasonlít. Adott egy turné, miközben természetesen az otthoni dolgaid is ott vannak, szóval kell egy megoldás, hogy mindkettő működjön. Ez legtöbbször elég nagy kihívás, de elsősorban azt szeretnénk, hogy mindenki boldog legyen otthon, viszont közben a zenekarnak is mennie kell, hiszen ez a mi munkánk és szenvedélyünk. Mindenki keményen dolgozik azért, hogy ez működőképes legyen, és úgy látszik, hogy mindig megtaláljuk a megoldást, emiatt nagyon boldog vagyok.

HRM: Ahogy láttam, a hamarosan induló turnétokon ezúttal nagyobb helyszíneken fogtok játszani. Ez azt jelenti, hogy nagyobb fény- és pirotechnikára, esetleg grandiózusabb színpadképre kell számítanunk?

MJ: Jelenleg ott tartunk, hogy felmérjük, mit nyújtanak az új helyszínek, ez az időszak általában a matematikáról szól. Több pénzt kapunk, több lehetőség közül választhatunk, de például egy ráadáskamion bérlése hihetetlenül drága, szóval alaposan át kell gondolni, mi szükséges egy nagyobb bulihoz. Természetesen mindezt úgy akarjuk megvalósítani, hogy a turné végén maradjon is pénzünk, nem szeretnénk túlköltekezni. Egyébként nagyon várom már, hogy útnak induljunk, különösen azért, mert a Dragonforce és a Dragoba is velünk tart, akik nagy rajongótáborral rendelkeznek. [Budapestre 2015. január 24-én ér a turné. - a szerk.] Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon erős csomag, ráadásul ezúttal három különböző stílus képviselői turnéznak együtt. Ha elmegyek egy koncertre, akkor mindig abban reménykedem, hogy a kísérő bandák majd alaposan meglepnek, mert semmi kedvem ugyanazt hallani egymás után többször. Remélem, hogy a Dragonforce és az Epica rajongói is így gondolkodnak, és nagyon jól érzik majd magukat a bulikon.

Készítette: TAZ