"Mindent a Wikipédiából és Johnny Depptől tanultam": Interjú az Alestorm frontemberével, Christopher Bowesszal

írta Vica | 2014.08.07.

A napokban jelent meg a skót folk/power metalos Alestorm új albuma, a zenekar eddigi legszínesebb zenei világot mutató korongja. Kalózkodásról és részegségről, technoról és Batmanről beszélgettünk a bolondos zenekar énekes-billentyűsével, Chris Bowesszal.

Hard Rock Magazin: Augusztus másodikán léptetek fel Magyarországon – nálunk tartózkodtok még?

Christopher Bowes: Nem, tegnap [vasárnap – a szerk.] hazautaztunk. Nagyon királyul éreztük magunkat a FEZEN-en, nagyszerű hétvége volt tele bulival.

HRM: Vehetjük a koncertet lemezbemutatónak, vagy fontosabb volt egy számotokra, hogy egy fesztiválbarát programot állítsatok össze?

CB: Nagyon hosszú bulit toltunk, vagy 90 percet játszottunk, szóval szinte minden belefért, dalok százát eljátszottuk. Amúgy csak három új dalt toltunk, de azért így is elég jó lemezbemutató hepaj volt.

HRM: Gratulálni szeretnék a 'Sunset on the Golden Age'-hez, igencsak decensre sikerült! Te hogy látod az új mű helyét az Alestorm diszkográfiában?

CB: Nagyon szépen köszönöm, nos, a kedvenc Alestorm-albumom.

HRM: Mindig ezt mondják a zenészek egy-egy új albumuk megjelenésekor...

CB: Sokszor csak mondják, de maguk sem gondolják így, én viszont most komolyan mondom. Fejlődtünk a dalírásban, sokkal fogósabb és epikusabb az egész, és szerintem jobb zenészekké is értünk, a vokál és a hangszeres játék is jobb, mint eleddig. Az 1741 című dal a legjobb, amit valaha is kiadtunk a kezünk közül. Nekem nagyon tetszenek az új számok, nagyon izgalmas az egész, és csak remélni merem, hogy mások is egyetértenek.

HRM: Az albumon több új elem is fellelhető. Csak nem arra ébredtél egyik reggel, hogy az új Alestorm-albumra bizony rézfúvósok kellenek?

CB: Kicsit ki akartuk szélesíteni a hangzásunkat és bővíteni a felhasznált hangszereket. Az album bővelkedik a nagyzenekari kíséretben, sőt, tele van elektronikus techno részekkel is, és rock 'n' rollt is csempésztünk az albumba. Izgalmas volt a dolgokat kicsit másként csinálni, mint eddig.

HRM: A zenekar többi tagja hamar belement abba, hogy techno legyen az albumon?

CB: Igen. Amikor megírtam azt a részt, láttam, hogy működik, de elgondolkodtam, hogy vajon mi lesz belőle, hiszen mégiscsak furcsa... De mindenki megerősített abban, hogy csináljuk meg. Amúgy majdnem kitöröltem azt a részt, de végül is örülök, hogy nem tettem, mert poénos!

HRM: A Drink című számotok egyfajta visszatekintést kíván adni a zenekar eddigi munkásságára? Amellett, hogy a második versszakban felemlegetitek több dalotok címét, a refrén fődallama is nagyon hasonlít a Keelhauledéra.

CB: Ez igazából véletlen. Lehet, hogy a kotta pár helyen egyezik, de minden jó popzene ugyanazokat a dallamokat ismétli újra és újra! (nevet) Az előző dalok említése pedig szerintem nagyon poénos, jó ötletnek tűnt visszautalgatni a saját szerzeményeinkre. Mint amit a Manowar csinál, ők is ebben utaznak: fight, kill, power! De szerintem nem hangzik úgy, mint a Keelhauled.

HRM: (eldúdolja a két dal dallamát)

Christopher: Na jó, talán, igen. De kicsit különböző. Elég különböző ahhoz, hogy külön dal lehessen.

HRM: A Drinkhez egy nagyon mulatságos videoklip is készült. A videóval szerettetek volna valamiféle valláskritikát megfogalmazni az imádkozó lányok buliba hívásával, vagy ne vegyük ennyire komolyan?

CB: (nevet) Nem. A kiadónk talált egy forgatócsoportot, és ők ajánlották, hogy király lenne egy olyan klip, amiben a kalózhajókon utazgatva egyszer csak belebotlunk egy lányokkal teli házba, akik épp vacsoráznak. Aztán egész egyszerűen betörünk, leitatjuk őket és együtt partizunk! Semmi komoly nincs benne, a legbolondabb dolog, amivel valaha előálltunk.

HRM: Jól szórakoztok a klipforgatások alkalmával?

CB: Igen, az említett forgatás nagy buli volt, rengeteg sört vedeltünk. Tuti csinálunk még több ilyet. Ezzel szemben máskor nagy munka szokott lenni: amikor a Death Throes of Terrorsquid klipjét forgattuk, órákig a green screen előtt kellett állni és játszani. Fárasztó és unalmas volt.

HRM: Hogy került pont egy popdal, Taio Cruz Hangoverje az albumra?

CB: Egy nap hallottam a rádióban, és rögtön arra gondoltam, hogy tökéletes, az ivásról szól, fogós a dallama, tuti működni fog Alestorm-dalként. Hazamentem, és írtam belőle egy Alestorm-dalt és tudtam, hogy tökéletes lesz. Szeretem, mert nagyon sok embert ki fog akasztani, hiszen ugye rap is van benne, majd meglátjuk, mi sül ki ebből.

HRM: Igen, sokkoló, de szerintem jó az a rap rész. De kit hallhatunk rappelni?

CB: Az ausztrál Lagerstein basszusgitárosa az elkövető. Ők a Lonely Island I'm On a Boat c. dalát dolgozták fel, amiben szintén rap van. A srácok jó barátaink, és nekik szóltam, hogy nálunk is szerepelhetnétek. Aztán átküldték a kész részt, és nagyon bejött.

HRM: A szintén új hörgés pedig a te műved?

CB: Nem, a billentyűsünk Elliot követte el ezeket a vokálokat, én nem tudok ilyesmit.

„Én egyáltalán nem tudok énekelni, tisztában vagyok vele.”

HRM: A Lagersteinhez visszatérve, milyen érzés, hogy szinte egy alstílust alakítottatok ki ezzel a kalózmetalos dologgal, és egyre több követőtök van, zenekarokat ihlettek meg, akik szintén hasonló zenét kezdenek el írni?

CB: Szerintem ez nagyszerű. Vicces, hogy szinte egy új műfajt hoztunk létre. Tudom, hogy odasorolható a zenénk a power–folk metal vonalhoz, de a világon többfelé tényleg elkezdtek olyasmi zenét készíteni, mint a miénk. Ez pedig nagyon jó, hiszen azt is jelenti, hogy komolyan vesznek minket. Amikor még mi voltunk az egyetlen kalózkodós zenekar, az emberek csodálkoztak, hogy ez mégis mi akar lenni. Most pedig már mások is csinálják, nagyon izgalmas, és így még több zenekarral turnézhatunk közösen, jó móka.

HRM: Általában a folkos, poweres zenekarok tisztán éneklő, képzett énekesekkel állnak elő. Ti szándékosan akartatok valami teljesen másféle dolgot behozni a színtérre? Nyilván jó a zenei hallásod, de mi a helyzet az énekkel?

CB: Én egyáltalán nem tudok énekelni, tisztában vagyok vele. Amikor indult a banda, nem is én voltam az énekes, csak a szintis szerepét töltöttem be. Akkoriban tiszta énekesünk volt, de valahogy nem volt az igazi. Szóval szóltam, hogy hadd próbáljam meg én. Ezen a jó kis „Yarrrrr! I'm a pirrrate” hangon nyomtam, és rögtön tudtuk, hogy ez az, amire a zenének szüksége van. Szóval teljesen szándékos döntés, hogy egy buta kalóznak hangozzak.

Nincs sok mondanivalóm a komoly dolgokkal kapcsolatban, miért tettetném? Csak bulizni szeretnék.

HRM: Az 1741 című dallal egy Turisas-dalt szerettél volna írni?

CB: Nem kimondottan. Ők csinálják a saját dolgukat, mi pedig a miénket. Viszont igaz, hogy mindketten, főleg ennél a dalnál, ehhez az epic metalos vonulathoz tartozunk. Az új Turisas-album nem igazán turisasos, úgy gondoltam, megmutatom én, hogy én is tudok ilyet írni. Szerintem nem jó az új album, úgyhogy kiterveltem, hogy írok én egy új turisasos dalt, csak az enyém jobb lesz és Alestorm.

HRM: Valóban nagyon jól sikerült a dal, sőt mi több, valós, komoly témáról is szól.

CB: Igen, ez volt az első alkalom, hogy ilyesmit csináltam. Eddig csak kitalált szarságokról énekeltünk.

HRM: Igen, a zenétekre nem a komolykodás a jellemző.

CB: Nem akarunk mi belemenni a politikába, vagy túlművészieskedni a dolgokat, csak király dalokat szeretnénk és azokat jól eljátszani. Ez a legfontosabb. Nincs sok mondanivalóm a komoly dolgokkal kapcsolatban, miért tettetném? Csak bulizni szeretnék.

HRM: Komolyan vett titeket valaha is a kiadótok a „bacon powered pirate core band” leírással?

CB: Úgy tűnik, hogy mindent elhisznek, amit mondunk. Közöltük velük ezt a vicces stílusleírást, és kajakra beleírták a sajtóközleményekbe, meg mindenhova így küldték szét! Egyszer azt mondtuk, hogy nyertünk egy Grammy-t a „legjobb új kalózmetal zenekar” kategóriában, és ezt is komolyan vették és leírták. De hát még jó, hogy egyáltalán nem nyertünk! Ha felmész a Napalm weboldalára, ott is megtalálod: „A Grammy-nyertes kalózmetal zenekar, az Alestorm...”, vagy nézd meg a Drink videoklipjének Youtube-os leírását, ott is említik a Grammy-díjunkat!

HRM: Honnan jön az ihlet a sok kalóztémához? Szereted A Karib-tenger kalózait?

CB: Az első részét szeretem, a többi szerintem nem annyira jó. Az ihlet főként a saját fejem furcsa, sötét zugaiból tör elő, nem igazán nézek kalózos dolgokat, nem tudok semmit a történelmi kalózokról. Mindent, amit tudok, a Wikipédiából és Johnny Depptől tanultam.

HRM: Gondolod, hogy valaha is ráuntok erre a kalózos témára?

CB: Nem hinném. Persze időközben változnak a témák, de megmaradunk a kalózoknál. A stílus változhat, nem marad örökké ez a „yarr-harr digging for treasure” cucc, hanem a következő albumon majd lehet előhozakodunk egy kalózok versus Batman dallal, az király lenne!

A háttérvokálokat, kórusokat részegen vesszük fel, mert úgy sokkal mókásabb.

HRM: Szeptemberben turnéra indultok a Brainstorm társaságában. Milyen lesz a turné és miért ez a partner?

CB: Az az igazság, hogy szándékosan olyan bandákat keresgéltünk, amelyiknek a nevében szintén benne van a storm, és össze akartunk hozni egy nagy storm-storm-storm-os bulit, aztán végül ez lett belőle. Az egyetlen ok valóban az, hogy a nevükben benne van a „storm”.

HRM: A turné magyar állomása egyébként a Barba Negra nevű helyen lesz.

CB: Igen, tudom, ugye mennyire király? Gondolom szándékosan rakták ide a bulit a név miatt. Még nem voltam ott, csak meséltek róla, tényleg ilyen kalózos hely?

HRM: Igen, tele van ilyesmi képekkel, a bárpult pedig konkrétan egy hajó!

CB: Wow, ez nagyszerű, nagyon király lesz!

HRM: Mik a terveitek a következő lemezbemutató turnéra, ami bevonzhatná a közönséget? Meztelen táncoló lányok a színpadon?

CB: Ó, az nagyon király lenne, jöhet. Nem egy szokásos dolog, de még megtörténhet. Nos, mindenképp nagyon jó lesz, igyekszünk egy nagyon jó showt összedobni, mindenféle bolond fényekkel. Általában nincs velünk fénytechnikus csapat, de most viszünk magunkkal, jó móka lesz! Csomó új dalt fogunk játszani, meg az összes régi kedvencet, biztosan jót bulizunk!

HRM: Tényleg nagyon sokat isztok, vagy ez csak az imidzs?

CB: Nem, nem iszunk olyan sokat, ez inkább csak a show része. Koncerten persze bulizunk, iszunk, de nem vagyunk folyamatosan részegek. Az imidzsnek viszont nagyon jól jön ez, az emberek szeretik azt gondolni, hogy egy csapat részeges állat vagyunk. Engem nem zavar...

HRM: Volt már, hogy részegen stúdióztatok?

CB: A háttérvokálokat, kórusokat részegen vesszük fel, mert úgy sokkal mókásabb. Nem kell, hogy jól hangozzon, nem akarunk mi igazi kórus lenni. A lényeg épp az, hogy egy csapat részeg ember énekeljen a dalban, és ezt leginkább az autentikus módszerrel sikerül elérni... Besörözünk, odamegyünk a mikrofonhoz, aztán jól beleordibálunk. A dobokat, gitárokat, amelyek pár nehezebb részt is tartalmaznak, azért józanon vesszük fel.

HRM: Szeretnél valamit üzenni a rajongóknak?

CB: Szeretnék mindenkit arra inteni, hogy egyen sok zöldséget, menjen időben aludni, fogadjon szót a szüleinek és szerezzen be illegálisan zenét!

Készítette: Vica