Prognózis, AngelZ: "Kezdd újra, kérlek" - 2007. 02.24. Petőfi Csarnok

írta Hard Rock Magazin | 2007.03.04.

25 éves a Prognózis. Ebből az ünnepi alkalomból gyűlt össze a "telt háznyi Prognózer" a Petőfi Csarnokban, hogy felköszöntse kedvencét! Az ünnep gyönyörűen sikerült, és még torta is volt... AnzelZ Mielőbb bárki elfogultsággal illetne - ami nem feltétlenül derül ki a későbbiekből -, megelőzve azt, szolgálnék némi tájékoztatással... Az AngelZ útját kedves ismerősöm, Nagy Krisztián egyengeti, bí­zva az ifjú titánok erejében! Ez már önmagában is dicséretes, ismervén a hazai viszonyokat! Ennyi!!! Térjünk a lényegre! Nem vagyok már mai gyermek (barátaim sem csintalan kiskamaszok), í­gy a jó szokástól semmiképp sem eltérve, bemelegí­tésül a PeCsa közelében álló - valamikor közlekedési eszközként szolgált - vendéglátóipari egységben találgattuk, vajon mit hoz az este?! Az első kép, ami fogadott, hogy jó zsűrinek nézünk elébe, hiszen szép számmal érkeztek a zenerajongók. Kisvártatva felcsendültek az első dallamok, melyek bevallom, nem értek váratlanul, hiszen volt szerencsém a banda hanghordozójának tesztelésére (mellyel kapcsolatban, a későbbiekben beszámolunk)! Sajnos, (vajon miért?) az sem okozott meglepetést, hogy nem kristálytiszta a hangzás, sőt Kiss Viki (mert hogy az "Angyalok"-nak hölgy az énekesük) hangját úgy hagyták a keverőpult akrobatái, ahogy azt kell..., pontosabban, ahogy azt NEM kell!!! Már az első dallam igényes, csak annyira populáris, amennyit még a "média diszkrét bája" elbí­r, és a későbbiekben is kidolgozott, ötletes témák, kellően fülbemászó motí­vumok váltják egymást, ahogy azt egy tehetséges gárdától egy "vén fül" elvárja. Visszatérve az énekre, bizony elkelt volna a technikai segédlet. Vikinek (na itt jön a magánvélemény) nem elég határozott, erőteljes az orgánuma, egy kis lebegés és ellenpontként némi "karcosság" is elfért volna a "mikrofonban"! Ezek hiánya talán betudható az izgalomnak is, de lépjünk is tovább...! Számomra mindig lényeges a ritmusszekció munkája, itt bizony e téren majdnem minden rendben volt (a hangzást most már mellőzném)! Annak ellenére is pozití­v az "emlék", hogy Papp Zoltán (basszusgitár) és Markó János (dobok) bizony kiszorultak a szí­npad szélére, igaz, nem divatbemutatóra érkeztek a fiúk. Svajcsik Kristóf (ritmusgitár) is kitett magáért, szerencsére ebben a zenekar szólógitárosa, Kiss Zalán "engedékenysége" is szerepet játszott. Ez utóbbi mondatommal arra utalnék, hogy Zalán tehetsége szó nélkül elnyomhatná a többieket, de a rockzene és zenésztársai iránti látható alázata ennek gátat szab. Az ifjú gitárvirtuóz elegendő teret hagyva barátainak, í­gy is meg tudta mutatni, hogy nem csak a hangszere szép, de ami abból megszólal, az is megállja a helyét. Ki merem mondani: nem csak itthon! Összességében egy élvezetes, hangulatos bemelegí­tő koncert részesei lehettünk, eltekintve a nehézségektől, van lehetőség és idő a további fejlődésre! Hajrá! Remélve, hogy a tapasztalati utat választja a csapat, kihasználva, hogy az új album és a menedzsment ebben nagy segí­tségükre lesz. Minél több élő előadást és sok sikert kí­vánok nekik! A bulin az alábbi dalok csendültek fel: 1. Angyal az ördöggel 2. Képregény 3. Láng 4. Mint a filmen 5. Titkolt vágy 6. Vigyázva rád 7. Zalán futása (instumentális) 8. Sweet dreams (Eurytmics feldolgozás) 9. Szerelem tűz 10. Hetedik érzék pearl69 Prognózis A nagy visszatéréseknek, "összeborulásoknak" a zene világában mindig meg van a veszélye. A rajongó, aki hosszú évek óta nem látta kedvencét mindig maximális teljesí­tményt vár el -ráadásul az idő múlásával idealizálja is rajongásának tárgyát - , a zenekar pedig, melynek tagjai rég óta nem játszottak együtt nem biztos, hogy újra fel tudják venni az esetleg már elvesztett fonalat. A rosszul végződött reunion próbálkozásokra most nem akarok példákat felhozni, de tudjuk mindannyian, hogy előfordul a csalódással végződött "visszajátszás" . A Prognózis, melynek karrierje röpke hat év és két album után 1987-ben ért véget, utoljára öt évvel ezelőtt állt szí­npadra, hogy megidézze dicső múltját. Amikor magazinunk megkapta a meghí­vást a 25 éves évforduló tiszteletére rendezett koncertre, azonnal heves izgalmi állapot vett erőt rajtunk. Mi ugyanis az a generáció vagyunk, akik még emlékeznek rá, hogy milyen is az amikor "Hajsza közben Tele van a város szerelemmel". A koncert napján már nagyon nagy volt bennünk a várakozás. Beérve a csarnokba kellemes meglepetésként ért a zenekar friss DVD-jének nagyon emberi áron (3000 ft) történő értékesí­tése, valamint a Vörös Pisti "életmű stand", ahol többek között olyan ritkaságokra is rá lehetett bukkanni, mint például az 1987-ben megjelent Piknik Club zenekar bakelit lemeze. (Hajaj azok a régi szép idők!!!) Aztán szépen lassan véget ért az AngelZ koncertje, megtelt a csarnok és egyszer csak felhangzott a "Tele van a város" lemez outrója, beszállingóztak a zenészek, és stilszerűen az "Előjelek" cí­mű dallal kezdetét vette az előadás. A hangulat az első pillanattól kezdve remek volt. Vörös István láthatóan megilletődve énekelte az első három nótát, a negyedikként érkező "Szerelem szabadon" azonban már egy felszabadult "Vöröspistit" mutatott aki az előadás legvégéig pörgött forgott, hiba nélkül énekelt, kisebb show elemeket, átöltözéseket is becsempészett előadásába. A régi tagok közül mindössze ketten álltak a főnök mellett. Jankai Béla fehér ingjében, komoly billentyűs hangszer arzenállal körülvéve, láthatóan nagyon élvezte az estét. Játéka pontos volt és megbí­zható, szólói természetesen mai füllel hallgatva már kissé "porosak" voltak, de valahogy nem is illet volna ide valami mai, "őrülten-technikás" klimpí­rozás. Béla precí­zen és nagy lelkesedéssel kezelte a "fekete-fehér hadsereget". A másik ős tag, Klemm Ervin kissé a háttérbe szorult. Elképzelhető, hogy az utóbbi években nem nagyon foglalkozott hangszerével. Szólót, ha jól emlékszem nem is hallhattunk tőle, (ha igen, akkor elnézést) játéka a ritmizálásra szorí­tkozott és természetesen kivette részét a vokálokból is! A jóbarátok, akik ezen az estén segí­tették az alap tagságot, nem akármilyen munkát végeztek. Jülek Tamás gitárjátéka nagyon mai, lendületes és erőteljes volt. Keze alatt a régi, ismert szólók új értelmezést nyertek. Frankie basszusgitárosi ténykedésére sem lehetett panasza senkinek. Kormos Gábor (ma már Cirmos Kormos) egykori témáit felfrissí­tve, társaihoz hasonlóan végig nagy kedvvel, mosolygósan hozta. Golyo szerepe tulajdonképpen a hangzás teltségének fokozására korlátozódott, hiszen a billentyűs betéteket, illetve szólókat Janka Béla hozta tökéletesen. Természetesen a jó erős "szőnyegezés" mellett Ő is kivette részét a refrének erősí­téséből. És végül, - de igazán elsősorban- hadd szólja pár szót Pálmai Zoltán dobos teljesí­tményéről. Nem lesz túl nehéz. Játéka erős, dinamikus, halálpontos, egyszóval tökéletese volt. Bárki, bármit mondhat, számomra Ő a magyar hard rock dobos. Óriási érzés és megnyugvás lehet, egy ilyen zenész támogatásával játszani! Meg is látszott az egész zenekar teljesí­tményén a "háttér" erőssége! A zenekar egy plussz taggal is bővült ezen az estén. A közönséggel, amely életkorában ma divatos kifejezéssel élve a 35+ kategóriából került ki, és amely lelkesedésével frenetikus hangulatot produkált a Petőfi Csarnokban. Olyan volt a hangulat, mintha egy óriási házibulin lettünk volna! ...és persze majd minden dal végén jött a kórus: Nózis, nózis, Prognózis!!! A műsor végig sziporkázó volt. Sorban érkeztek a nagyobbnál nagyobb Prognózis slágerek. A "Ne zavarjon senki", az "Add ki magadból a feszültéset", vagy a "Hajsza közben" hallgatásakor nem tudtam nem észrevenni, hogy (sajnos) a dalszövegek mennyire aktuálisak még ma is. Sőt, talán még aktuálisabbak...Hányszor érezzük manapság is, hogy "Feszül az ember, pörög a gép, örökös hajtás ez az egész. őrület, hogy fogod megérteni; csak egy órára akarok egyedül lenni!" Vagy, egy-egy igazán kiborí­tó nap után hányszor kiáltanánk világgá, hogy Én az időt nem sajnálom; csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!) Mert minden, ami volt az éjbe hullik szét! Persze azért a komoly gondolatok mellett a főszerep az ünnepé és a vidámságé volt végig. A remek, időtlen dalok, a profi zenészek, a kiváló közönség és igen, nem szégyen kimondani, a nosztalgia estéje volt ez. Sok-sok arcon láttam a meghatódást, a "hát persze, én is ezt éreztem, én is ott voltam akkor" érzését. 11 óra körül érkezett meg a szülinapi torta és ért véget az előadás, mely után láthatóan mindenki elégedetten távozott a csarnokból. Hogy mi lesz a sorsa a Prognózisnak egyelőre nem lehet tudni. Csak röpke múltidézés volt, vagy egy új korszak kezdő lépéseit kí­sérhettük figyelemmel? Az már biztos, hogy a fiúk nem várnak sokáig az újbóli találkozással. Március 10-én, a kőbányai Köszi-ben Vörös István koncert lesz, ahol vendégként ismét feltűnik Jankai Béla és Klemm Ervin, valamint néhány Prognózis dal is. A koncert után a közönség dedikáltathatja a Prognozissimo DVD-t is. Tehát szerencsére a show folytatódik. Szükség is van rá, hiszen a magyar rockzene egyik nagy értéke ez a zenekar. Jó lenne még sokszor hallani a csatakiáltást: Nózis, nózis, Prognózis! A koncerten az alábbi dalok csendültek fel: 1. Előjelek 2. Kőhegyek 3. Abszolút balszerencse dala 4. Szerelem szabadon 5. Türelem 6. Ne zavarjon senki 7. Semmit ne í­gérj 8. Add ki magadból a feszültséget 9. Együtt is egyedül vagyunk 10. Sivatagi szélben 11. Hajtóvadászat 12. Ne kezdd újra, kérlek 13. Eltékozolt századok 14. Workinson-ügy (k.m: B. Zs.) 15. Felül semmi, alul semmi (k.m.: B.Zs.) 16. Titok 17. Mindenki bolond 18. Szeretni kéne 19. Háromszögek 20. Tele van a város szerelemmel 21. Hajsza közben 22. Ajtók előtt 23. Neked valaki kell 24. Monti-rock 25. Nyári éjszakák Brinyó