10 dolog, amit tudnod kell az új Judas Priest lemezről

Tud valamit a Sony. Igaz, hogy a heavy metal keresztapái már a ’Sad Wings of Destiny’ alapvetése után nagykiadóhoz kerültek (csak a Ripper-es lemezek jöttek ki egy "kisebb" kiadónál, a Steamhammernél), de ilyen profin felépített marketingkampányt régen láthattunk már metal zenekartól. A részletekben adagolt borítóképtől a kommentárokkal felvezetett dalpremierekig, a legújabb internetes platformok kihasználásától (iTunes, Spotify stb.) a gondosan meghangszerelt interjúsorozatokig, az egész rockmédiát elárasztotta a ’Redeemer of Souls’, ezért mi is utánajártunk, mit érdemes tudni a rajongókat megosztó korongról.

Martin Popoff panaszkodik a Judas Priestről írott könyvében, hogy milyen nehéz meginterjúvolni a Priest tagokat, mivel egyrészt olyan diplomatikusak, hogy a Tipton–Downing gitárduó még a másik játékáról, stílusáról sem hajlandó nyilatkozni (nem is fogjuk megtudni, hogy a zenészek szerint mi a különbség Faulkner és Downing stílusa között), másrészt hajlamosak közhelyekbe bocsátkozni. Ez a mostani interjúkból is jól látszik, csattannak az általános igazságok, de mégis kihámoztunk belőle annyi érdekességet, amennyit talán még a fanyalgóknak is érdemes tudni a ’Redeemer of Souls’-ról.

A JUDAS PRIEST VISSZAÁSOTT A GYÖKEREKIG

„Bizonyos értelemben ez a mi búcsúlemezünk, még ha lehet, hogy nem is ez lesz az utolsó albumunk” – mondta előzetesen Glenn Tipton a ’Redeemer of Souls’-ról, s hiába tűnik elsőre úgy, nem beszélt rébuszokban. A korongon ugyanúgy, vagy még inkább szerették volna átfogni a teljes életművet, mint az ’Angel of Retribution’-ön, de most az ehhez tartozó köröket is lefutották, megírtak a kötelező „köszönjük”-balladát a rajongóknak (Never Forget), az interjúkban pedig még a zombis számnak szánt Marched of the Damnedből is kihozták, hogy az a rajongók koncertre való vonulásáról szól. Vagyis ugyanaz a fajta összegzésigény érződik a lemezen, mint ami az Epitaph elnevezésű világkörüli turnén.

„Az elmúlt évtizedek lemezeinek mindegyikéről játszottunk valamicskét, és ez a szellemiség visszaszivárgott valahogy a zenei tudatalattinkba” – magyarázta Halford a Billboardnak. „Amikor összejöttünk, hogy megírjuk a ’Redeemer of Souls’ zenéjét, különösen Glenn és az én szemszögemből, nagyon sok örökkévaló dolgot hoztunk magunkkal a zenekar kezdeteiből. Az általános vélekedés az, hogy a zene nagy része klasszikus Priest, amiben vannak a '70-es és a '80-as, sőt még a '90-es évekből származó hangulatok és árnyalatok is.” (Aki kíváncsi az összefüggésekre, az olvassa el Csemény részletekbe menő lemezkritikáját.) Vagyis a ’Nostradamus’ elkészítése után megfontolt döntés eredménye volt, hogy egy archetipikusabb Priest-lemezzel fognak előállni, amellyel akkor sem kell szégyent vallaniuk, ha ez lesz az utolsó betoldás a diszkográfiájukban. Ezt, azt hiszem, teljesítették.

RICHIE FAULKNER A PRIEST ADAM LAMBERTJE

Halfordék nem győzik hangsúlyozni: minden Richie hibája, akit eredetileg „csak” az Epitaph turnéra szerződtettek a visszavonult K.K. Downing helyére, de olyan fiatalos lendületet és inspirációt adott a zenekarnak, hogy utána már nem volt kétséges, stúdiólemezt fognak készíteni az új sráccal. „Richie hozzájárulását az új anyaghoz nem lehet túlhangsúlyozni” – állítja Halford. „Most is két gitáros és egy énekes alkotta a dalszerző csapatot, úgyhogy a formátum maradt ugyanaz, mint ami mindig volt. Ha egy olyan gitárost veszel be a csapatba, aki nagyon gyakorlott dalszerző is egyben, valamint nagyszerű gitáros és borzasztóan dinamikus a színpadon, az mindenképp hatással lesz rád. Néztem egy nagyon király klipet, amiben Brian May és Roger Taylor Adam Lambert mellett ültek, és Brian és Roger is azt mondta, hogy Lambert tulajdonképpen jól seggberúgta őket, és új intenzitást és energiát hozott a zenekarba. És nagyon úgy érzem, hogy Richie ugyanezt tette velünk.”

Hogy Richie mennyire beépült a zenekarba, azt a ’Redeemer of Souls’ promokampánya is mutatja, hiszen az alig 34 éves gitáros Tiptonnal és Halforddal együtt reklámozza az anyagot – vagyis az egyetlen alapítótag Ian Hill helyett a friss húst tartották megfelelőbb embernek arra, hogy a ’Redeemer of Souls’-ról beszéljen.

K.K. DOWNING NEM ÍRT DALT A LEMEZRE

A pletykák, miszerint K.K. Downing is hozzájárult valamilyen formában a lemezhez – már persze túl azon, hogy 41 évig tolta a zenekar szekerét –, azért röppentek fel, mert három dallal már Faulkner belépése előtt megvoltak Tiptonék. „Ezeket még azelőtt vettük fel, hogy Richie hozzájuk nyúlt volna, úgyhogy ezeket át kell majd dolgozni, de csak annyira, hogy helyet csináljunk Richie-nek” – mondta Ian Hill egy 2012-es interjúban. Vagyis két lehetőség áll fenn: ezt a három számot már a turnézást elunó, kedvetlenebb K.K. nélkül, kettesben írta meg Halford és Tipton, vagy pedig Faulkner belépése után annyira átgyúrták K.K. témáit, hogy úgy gondolták, nem kell dalszerzőként feltüntetniük az egykori alaptagot.

„Ken nem vett részt az album megírásában és nincs tervbe véve az sem, hogy csatlakozik hozzánk a turnén” – cáfolta a pletykákat Tipton egy friss interjúban. „Ken nagyon őszinte volt a távozásával kapcsolatban. Egyértelművé tette, hogy csak korlátozott mértékben akar kapcsolatban maradni velünk, mert nem akarja, hogy rábeszéljük arra, jöjjön vissza a bandába. És mi tiszteletben tartjuk a kérését.”

DIREKT ILYEN A HANGZÁS

A ’Redeemer of Souls’-nak Glenn Tipton mellett az a Mike Exeter volt a producere, aki évek óta dolgozik már Tony Iommival, és a ’Fused’ c. szólólemeze mellett a Heaven & Hell ’The Devil You Know’-ján és a Black Sabbath ’13’-jén is közreműködött. Ahogy az a lenti videóból is kiderül, Mike egy analóg stúdióban dolgozott, és Tipton elmondása szerint nagymértékben hozzájárult a hangzás kialakításához. Többek közt a dobhangzásért dicséri a hangmérnök-producert Glenn Tipton, aki mindig is igyekezett alakítani a Judas Priest hangzását, és az 1986-os ’Turbo’ óta a borítón is feltüntetik erre irányuló tevékenységét.

„Ezúttal elsősorban egy élő hangzású lemezt szerettünk volna létrehozni. A gitárokat mind felmikrofonoztuk, a dobokat nem programoztuk be, élőben vettük fel, Rob hangján pedig minimálisra csökkentettük az effekteket. A Judas Priest mindenekelőtt egy nagyszerű koncertbanda, és ezt a teljesítményt akartuk elérni a stúdióban is” – mondta Tipton a VH1-nak, amiből a rafináltabbak azt a következtetést is levonhatják: Halford bizonyára azért mozog olyan sokat a középtartományban, mert jól akarja elnyomni az új dalokat élőben is.

HALFORD MEG TUDJA MAGYARÁZNI, MIÉRT JÓ AZ ÉNEKTELJESÍTMÉNYE A LEMEZEN

A Full Metal Jackie rádióműsorban faggatták Halfordot arról, mit tesz hozzá a ’Redeemer of Souls’-on nyújtható, amúgy korához képest meglehetősen korrekt énekteljesítménye az örökségéhez. Halford így válaszolt: „Az a nagyszerű a metal énekesekben, főleg ha magas kort élnek meg, hogy a hangjuk hajlamos változni. Ez elkerülhetetlen fizikai változások eredménye. A hangod nem olyan, mint egy dobfelszerelés, amin bármikor lecserélheted a bőröket, vagy mint a gitár, amit újrahúrozhatsz. Az én koromban másmilyen már a hangom, de még őrzi azt, hogy milyen volt régen. Ezzel együtt is szeretném azt érezni, hogy mindaz a karakter és erő, az az előadásmód és jókedv, ami engem énekesként jellemez, még mindig sértetlen. Glenn és a másik producer, Mike Exeter nagyon hajtott engem ezen a lemezen. Mivel már régóta egy családot alkotunk, Glenn tudja, mikor kell egy kicsit noszogatnia engem. Látványos teljesítményt hozott ki belőlem a ’Redeemer of Souls’-on.”

A VH1-nak így beszélt Halford a korosodásról és énekstílusának bluesgyökereiről: „Ha meghallgatom a ’Rocka Rolla’-ról a Run of the Millt, ami 40 éves idén, már esélyem sincs arra, hogy kinyomjam azokat a hangjegyeket. Az a fiatalság hangja. Az a csodálatos az emberi hangban, hogy az öregedéssel együtt érettebb lesz. Egy élő hangszer vagy, ezért ahogy idősödsz, újfent meglesz az az érzésed, hogy egy kalandban veszel részt. Biztos vagyok benne, hogy a sok különleges énekes tehetséget hallgatva az én gondolkodásmódom is fejlődött. Hogy el tudom dönteni, hogy egy hangnemben fogok énekelni végig, maradok-e egy tónusban és regiszterben, vagy inkább csak sikítok, azért a blues a felelős, és különösképpen Janis Joplin. Hallgasd meg, miket csinált. Majd rögtön Janis után jöttek az olyan énekesek, mint Plant, akik elmentek az énekes képességeik határáig.”

A ’REDEEMER OF SOULS’ A PRIEST LEGSIKERESEBB LEMEZE

Legalábbis ha a debütálást nézzük. A ’Redeemer of Souls’ ugyanis az első Priest-album, amelyik a megjelenés hetében bekerült az amerikai Billboard 200-as listájának tízes élbolyába. A zenekar most a hatodik helyezést csípte meg, szemben a ’Nostradamus’-szal, amelyik a tizenegyedik helyen debütált, és az ’Angel of Retribution’-nel, amelyik a tizenharmadikon. Ami csak azért ironikus, mert a Halford visszatérését jelentő 2005-ös korongból 58 ezret, a 2008-as szimfonikus metaloperából 42 ezret, a rajongók lekenyerezésére szánt, múltidéző Priest-lemezből pedig mindössze 32 ezret adott el a banda. Ez persze nem az együttes hibája és nem is a minőség fokmérője, de jól jelzi a CD-eladási statisztikák változásait. A Judas Priest, a többi matuzsálemkorú nagyöreghez hasonlóan, mégis most van a csúcson. Sokkal többen ismerik a nevüket, és talán a rajongótáboruk is nagyobb, mint valaha, hiszen most már több generáció – gyerekek, apák, nagyapák – járhatnak a koncertjeikre. (A Black Sabbathnak például a ’13’ a legtöbb példányban elkelt lemeze Németországban.) A Judas Priest hazájában is jól teljesít, ott a legjobban fogyó húsz album közé sikerült beküzdenie magát, egészen a tizenkettedik helyig.

A jó eladásokhoz nagymértékben hozzájárulhatott a Sony alapos reklámkampánya, amelynek köszönhetően a laikusak sem tudnak nem foglalkozni a ’Redeemer of Souls’-zal. Ennél is fontosabb, hogy a rajongók számára exkluzív anyagok sorát kínálja a zenekar és a kiadó. A Spotify-on például egy kb. húszperces audiokommentárban osztják meg az új számok műhelytitkait, de még ennél is jobb az album saját honlapja, melyen jó hangminőségben, interjúrészletekkel megszakítva pörgethetjük le az albumot. A Tipton–Halford–Faulkner trió minden dal előtt megosztja észrevételeit a számokkal kapcsolatban, majd ennek fényében (újra/meg)hallgathatjuk a szerzeményt. (További rajongókényeztető extra, hogy a lemez dupla LP formában, vinylen is megjelenik, jó minőségű borítótokkal. A kiadványt a Loudwire ITT mutatja be.)

MINDEN A BLUES-ZAL KEZDŐDÖTT – MÉG A PRIEST IS

Talán nem mindenki emlékszik rá, de a heavy metal imidzsének és zenei eszköztárának kialakításáért felelős Judas Priest is bizony a blues felől érkezett – első lemezük címadó számában, a Rocka Rollában még egy szájharmonikaszólót is játszik Halford. A ’Redeemer of Souls’ feleleveníti a kezdeteket, többek közt a bonusz lemezes Snakebite-ban, de még egyértelműbben a blues riffel kezdődő Crossfire-ben. „A Crossfire-nek egy igazán szexi, ritmusos blues intrója van, amit Richie talált ki, és ami megint csak azt tükrözi, hogy a heavy metal gyökerei a bluesig nyúlnak vissza” – magyarázza Glenn Tipton a szám audiokommentárjában. „Így vagy úgy, de mindig megvolt ez az árnyalat is a Priest zenéjében. A dal nagyon igézően indul, majd beindulnak a dobok, és ahogy megtörjük a ritmust, az tükrözi azt az érzést, mintha kereszttűzbe kerülnél. A szám vallásos áthallásai olyan tónust kölcsönöznek a lemeznek, ami a többi számban nem hallható. Ebben arról beszélünk, hogy a vallást kisajátítják a szélsőséges emberek, erről szólnak a „Swearing on the bible / Hypocrites and fools / Losing your religion / Breaking all the rules” sorok. Rob és én sokat gondolkoztunk azon, hogy kell-e nekünk erről beszélni, de mivel ez folyik a világban, ezzel a számmal ismerjük el a rajongók felé, hogy mi is tudunk róla, és nevetségesnek tartjuk ezt.”

A SIMPSONSBAN SZEREPELT, DE INKÁBB A WALKING DEADBEN JÁTSZANA HALFORD

Nagy botrányt kavart nemrég, hogy az egyik Simpsons-részben death metal bandának titulálták a Judas Priestet, amiért aztán sajátos módon bocsánatot is kértek a sorozat készítői: a következő rész főcímében  Bart azt írta a táblára krétával, hogy „A Judas Priest nem death metal banda”. A Halfordnak nagy élményt jelentő vendégszereplés ellenére azonban inkább a Walking Dead című zombis sorozatban szerepelne. „Imádom azt a sorozatot! Szeretnék zombi lenni, egy karóval a fejemben!” – mondta az Esquire-nek Halford a March of the Damned kapcsán. „Ez legalább annyira a metal rajongókról szól, akik összejönnek azért, hogy megnézzék egy zenekar koncertjét. Az „átkozott” arra utal, hogy a metalt régen károsnak tartották, és azt gondolták, hogy rossz hatással van a zenére. Ugyanakkor engem a Walking Deadre is emlékeztet a szám.”

A ’Redeemer of Souls’-on Halford olyan témákhoz is nyúlt a dalszövegekben, amihez korábban nem: a Halls of Valhallával például megírta az első viking témájú számát. Az énekes iPadje tele van dalcímekkel és szövegötletekkel, és Glenn szúrta ki a „Halls of Valhalla” címet, mikor ezek között bogarászott. „Azt szeretem ebben a lemezben, hogy vannak rajta sárkányok, alienek és a vallásos téma is felbukkan. Ha beszélsz róla, akkor hülyén hangzik, meseszerűnek és nevetségesnek, pedig nem az. Ezek a klasszikus heavy metal alapvető jellemzői, a szíve és lelke mindannak, ami zenekarként évek óta lenni szeretnénk.”

A koncepcióba tökéletesen illeszkedik a deluxe kiadáson szereplő Creatures is. „Ahogy a Gyűrűk urában is vannak háttértörténetek, úgy számomra a Creatures a Night Crawler háttérsztorija a ’Painkiller’-ről" – magyarázza Glenn. „Éppen A trollvadász című filmet néztem, amikor beugrott az egész és elképzeltem ezt a teremtményt, ahogy közeledik felém az éjszakában. […] A dobtémák, amik tulajdonképpen csak pergőből állnak, nem hasonlítanak semmire, a kísérteties gitárhangok viszont a The Reaperre emlékeztetnek, ami megint csak a Priest kezdeteire való utalás. Felállítja a szőrt a hátadon, az biztos!” (S ha már Gyűrűk ura: elvetemült rajongóknak érdemes tudni, hogy a Dragonaut elején a mennydörgését az a David Farmer hozta össze, aki a Peter Jackson-féle trilógia hangeffektjeiért felelt.)

GLENN TIPTON: „HAZUDTUNK”

Mikor a Rockline interjújában arról kérdezte Tiptont, a rajongók vajon félremagyarázták azt, hogy a Priest többet nem akar hosszú turnékra indulni, a gitáros elismerte felelősségüket a kérdésben, viccesen annyit mondva, hogy: „Hát, hazudtunk. (nevet) Azt akartuk mondani, hogy nem lesz több világkörüli turné. Ahogy korábban is elmondtuk már, ez nagyon nagy szeletet elvesz az életedből. Nagyon sok fáradsággal jár turnézni – majdnem két évig, a legutolsó esetben két és fél évig, heti négy vagy öt koncertet lenyomni. De minden percét élveztük. És utána azt mondtuk, hogy nem csinálunk több világkörüli turnét, de nem zártuk ki semmilyen koncert lehetőségét. Annyira fellelkesültünk az új album kapcsán, hogy lekötöttünk pár dátumot, és majd meglátjuk, hogy alakulnak utána a dolgok.”

„Választhattunk volna jobb szót is a „búcsúnál”, azt kívánom, bárcsak találtunk volna ilyet. Ez az én dolgom lett volna dalszövegíróként” – fűzi hozzá Halford. „De ez az istenhozzád nem is annyira búcsú, mint inkább egy „viszontlátásra”.” Legalább most már tudjuk, hogyan születtek a Never Forget sorai…

A Judas Priest október-novemberben Észak-Amerikában fog turnézni a Steel Panther társaságában, de a legfrissebb interjúkban Ian Hill már arról beszélt, hogy 2015-ben biztosan mennek Ausztráliába és Japánba is. A ’Redeemer of Souls’ turné tehát jövőre folytatódik, és a zenekar szeretne minden kontinensre eljutni – de mivel nem fognak annyi koncertet adni, mint az Epitaph turnén, ezért esélyes, hogy ezúttal külföldre kell utazniuk a magyar rajongóknak. Hogy megéri-e, az most sem kérdés: habár az előzőnél minimalistább turnét terveznek, kevesebb színpadi kellékkel, de a ’Defenders of the Faith’ 30 éves jubileuma okán az ígéretek szerint pár ritkán játszott tételt elő fognak venni arról a lemezről.

NEM EZ LESZ AZ UTOLSÓ JUDAS PRIEST-LEMEZ

A Mötley Crüe basszusgitárosának Sixx Sense című rádióműsorában vendégeskedett a minap Rob Halford, akitől ezúttal a rajongók kérdezhettek. Arra, hogy a ’Redeemer of Souls’ lesz-e az utolsó Priest-album, Rob azt vágta rá: „Nem.” Sőt, a videóból az is kiderül, hogy akár a szájharmonika is előkerülhet még a Priest pályafutása során…

Szerző: Tomka