Két meccs között egy koncert: Lord - Barba Negra Track, 2014.06.26.

Nem könnyű egy magyar zenekarnak a folyamatos koncertezés, főleg így foci vb idején. A férfiak zömét nem könnyű ilyenkor elrángatni a tévé elől. Ha csak a párjuk Lord-rajongó, semmi esély. Ha ő maga is az, akkor is azt mondja: úgyis jönnek legalább négyszer-ötször Pestre, majd megnézem legközelebb! Pedig a Barba Negra Track megtett mindent azért, hogy a focirajongók is eljöjjenek. A bárnál több képernyőn is lehetett nézni a meccset, és a zenekar is odafigyelt. Szigorúan 8 után 5 perccel kezdték a műsort és szigorúan 10 előtt 5 perccel befejezték.

Ennek ellenére csak az igazán hardcore rajongók jöttek el, ilyen kb. 300 fős Lord koncertet még nem is láttam. De legalább senki sem nézett rám hülyén, amikor a Vándor refrénjének dobpörgetése alatt jó szokásom szerint headbangeltem kicsit. Én pedig örömmel konstatáltam, hogy megvan a rajongói utánpótlás is, hiszen az apuka nyakában ülő kislány ugyanúgy énekelte az összes dalt, mint én, vagy bármelyik körülöttem álló. A koncerten kezdték árulni az énekes, Pohl Misi szólólemezét, melyet gyorsan meg is vettem még kezdés előtt. Érdemes a Lord butikban vásárolni, mert nemcsak digipak verziót kapsz a normál tokos helyett, de plusz ajándékként még egy Pohl Misis hűtőmágnest is adtak (fel is került a hűtőnkre Ciprus, Horvátország és Hawaii-dúszoboszló közé!), s mindezt Lord nyomású szatyorban, melyet majdnem eldobtam, hogy ne zavarjon koncert közben. Aztán végül a belső zsebemben végezte a CD mellett. Sajnos a lemezről semmit sem játszottak, pedig számítottam rá. Talán majd a fociőrület leülepedése után tartanak egy bemutató koncertet!

Amikor a Zaklatott fényekkel kezdték a bulit, én már tudtam, hogy jól fogom magam érezni. Mint ős-Lord-rajongó, még Vida Feri szombathelyi hangszerboltjában vettem meg a „nulladik” Lord-lemezt, a magánkiadásban megjelent 'Big City Lights'-ot bakeliten, és mindig örömmel fogadom, ha arról is játszanak számot a később a hanglemezgyártó által is megjelentetett Vándoron és Kisfiún kívül is. Kis technikai malőr miatt először azt hittem, rossz koncertre jöttem, és az Ablakok együttes játszik a Lord helyett, mert a színpad mögötti kivetítőn a Windows embléma jelent meg a Lord logója helyett, de ezt pár másodperc után korrigálták. A nagy slágerekkel már az elején letaglózták a hallgatóságot, hogy aztán a ritkábban játszott számokkal folytassák 'Az utca kövén' lemezről (Az utca kövén, Nem kell, Új nemzedék). A Zöld szemű lányon kedvenc feleségem is nagyot tombolt, úgy érezte, ezt neki (róla) írták.

Az 'Örökké' albumról három nóta kristályosodott örökzölddé, a címadó gyönyörű ballada, Pohl Misi szerzeménye (Remélem, az új lemeze is ilyen jó lesz!), a bugyután nananázó (de a közönség zabálja!) Próbáld meg újra és az átlagos Lord daloknál sokkal szellősebb Engem ne várjatok, amely a Kansas klasszikus Carry On Wayward Sonból átvett dallamok ellenére sem idegesít, sőt! A Vándor után a második nagy kedvencem lett a programból. Balogh József költő gyönyörűen megírt sorai a gyönyörű dallammal karöltve ma is ütnek a Virágdalban (Szabad voltam, nincstelen, de sértetlen. Ó Istenem!). Kár, hogy ő ma már nincs közöttünk, nélküle a Lord dalok félkarú óriások volnának.

Pár éve idegesített, hogy leültették a programot a basszusszóló–dobszóló–billentyűszóló triumvirátusával, mely így egymás után túl tömény és unalmas volt. Most már senkinek nem kell bizonyítaniuk, hogy jó zenészek, és inkább a daloknak hagytak több időt. Mindössze a Hazám végén hallhattunk egy hosszabb lezárásnak álcázott rövidebb dobszólót Louitól, illetve a ráadásban Erős Attila azért bemutatta kedvenc trioláit. (Kinek a viola, kinek a triola a kedvence, én személy szerint inkább az utóbbira szavazok!)

Amikor Gidó előrejött, tudtuk, hogy közeledünk a végéhez, de előbb még jól megénekeltetnek bennünket. A Vándor alatt a kötelező letérdelés / leguggolás (az állva maradókra nagyon csúnyán néztek a többiek) után jött a nagy headbangelés, hogy a kötelező „Vissza! Vissza!” kiáltások után (a zenekar le sem ment, hogy ne húzzák az időt) a már megszokottá váló 'Kifutok a világból' klasszikusok és némi karlengetés után a Kisfiúval búcsúzzanak az öregfiúk. Ez is rajta volt a „nulladik” lemezen, úgyhogy akár azt is mondhatnám, hogy annak dalai foglalták keretbe a műsort. Jó volt! Csak az a szép zöld gyep, az hiányzott nagyon! Meg a Tépett álmok! Ahogy mondani szoktam: Tudjátok mi maradt ki a koncertből? Csakis a lényeg! De azért így is jól szórakoztunk és legközelebb, ha lecsengett a focimámor, biztosan többen is leszünk.

Setlist:

Zaklatott fények / Síri csend az éjjel / Itthon vagy otthon / Álmodom / Az utca kövén / Nem kell / Próbáld meg újra / Rossz fiúk / Új nemzedék / Zöld szemű lány / Ázom fázom a szélben / Örökké / Ördög és angyal / Engem ne várjatok / Virágdal / Hazám / Egyedül / Érezzél engem / Szóljon a rock / Vándor /// Szállj szabadon / Kifutok a világból / Kisfiú

Szerző: CsiGabiGa
Képek: Savafan
További képek ITT
Köszönet a Barba Negrának!