Hogyan szocializálódj Maidennel? - Magyar rock- és metalzenészek az Iron Maidenről

írta Hard Rock Magazin | 2014.05.30.

Tanulmányok hosszú sorát lehetne körmölni az Iron Maiden hatástörténetéről. Ebbe ugyan nem most kezdünk bele, de a magyar rock- és metalzenész szakmának feldobott körkérdéseinkkel azt igyekeztünk körbejárni, miként is hatott a brit heavy metal legenda a hazai bandákra – és konkrétabban az egyes zenészek játékára. Az interjúfüzért színesíti, hogy a megszólítottak több generációt képviselnek, így valaki először a BS-parkolóban a könnygázspray-jel szembenézve hallotta először a Maident, más pedig a Carmageddon játékban. Íme, a mi kis magyar maidenszociológiai kisokosunk.

NAGY FERÓ
(Beatrice - énekes)

„A Maiden a mainstream metalnak gyakorlatilag alapítótagja.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

’79-80 környékén, amikor feltűntek. Akkoriban mindenféle zenét fogyasztottam. Többek között az is megérintett bennük, hogy a zene mellé egy nagyon különleges show-t csináltak a színpadon – így estem beléjük, mert én mindig is szerettem, ha a színpadon történik valami. Nem csak annyi, hogy kimegyünk és lejátsszuk a nótákat, hanem még valami pluszt kap az ember.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Klasszikusok lettek a műfajban. A riffek, amiket csináltak, visszaköszönnek amatőr zenekaroknál, és borzasztó hiteltelenül. (nevet) Talán az AC/DC-vel vagy a Black Sabbath-tal lehetne összehasonlítani olyan értelemben, hogy mindegyikük klasszikus tudott maradni. Eltelt úgy 30-40 év, hogy ezek a zenekarok a fényükből semmit sem veszítettek.

3) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Újat tudtak teremteni. Pedig a heavy metal olyan műfaj, ami el tud fáradni rendesen, hajlamos elcsépelt vagy unalmas elemeket és közhelyeket használni újra és újra. A Maiden viszont a mainstream metalnak gyakorlatilag alapítótagja, amelyik népszerű tudott és tud lenni olyan korosztályban is, akik amúgy nem túlzottan rajonganak a metalért. De például a Metallica is akkor lett világhírű, amikor egy kicsit megváltoztatták a zenéjüket. A Maiden zseniálisan kitalálta, hogy tudják magukat látványban meg mindenben olyan szintre hozni, hogy az egy átlagember számára is hordozzon értéket és élvezetet.


ZEFFER ANDRÁS
(Mobilmánia - billentyűs)

„Dickinson és köztem van egy plátói barátság.”

1) Hogyan ismerted meg a Maident?

Legelőször a ’80-as években, amikor a P.Mobillal jártuk az országot, és ezek a zenekarok, mint a Judas Priest vagy az Iron Maiden, elkezdtek beáramlani Magyarországra. Dickinson seggig érő vörös haja, az egész koncepciójuk és színpadi megjelenésük, meg egyáltalán a lemezborítók a szörnyekkel, érdekes dolog volt akkor. Fel is kaptam a fejemet erre, mert én korábban olyanokat hallgattam, mint a Uriah Heep, a Deep Purple stb. Nekem ezek jelentették a rockzenét, és jött persze a metal, amiből a Maiden volt az egyik, amelyiket én a legjobbnak tartottam.

2) Mit jelentett a Maiden akkor és most?

Én nem vagyok akkora metalrajongó. Mindig is a hard rock volt az, amit képviseltem Magyarországon, és bárhol a világon. De én a Maiden zenéjét tartom az összes metalzenekar közül a legelfogadhatóbbnak. A metalon belül a legpopulárisabban megírt nótákat hallhatjuk tőlük. Aztán a Dickinson és köztem van egy „plátói barátság”. Egyrészt sokan azt mondták, hogy hasonlítok rá, másrészt van egy barátom, akinek a Dickinson jó barátja kint Angliában. Ő is kardvívó, és ezzel a barátom szoktak együtt kardozni.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

A stílusomra annyira nem hatottak, mert én más zenei stílust képviselek, mint a Maiden. Viszont a munkájuk, a küzdésük, a színpadképük, a látvány – ezt az ember megpróbálja alkalmazni a saját munkáján belül. Tehát a profizmust érdemes átvenni, és kicsiben itt, ezen a kis Magyarországon megvalósítani.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metalhoz?

Szerintem az az állandóság, amit évtizedek óta képviselnek. És az a zenei stílus, amit ilyen szinten senki más nem művel a műfajon belül.


PAKSI ENDRE
(Ossian - énekes)

„Bár már akkor is világsztárok voltak, 1988-ban a teljes zenekar végignézett bennünket.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

Amikor felbukkant a „Brit Heavy Metal Új Hulláma”, érdekes módon én először a német Scorpions muzsikájával találkoztam, ami nagyon megtetszett első hallásra. Ezen fellelkesülve megvettem bakeliten a Maiden ’Killers’-ét, és bevallom, elsőre nem igazán jött be. Én többek között a Deep Purple és a Uriah Heep dallamain nőttem fel, és bár a Maidennél a zene megfogott rögtön, de Paul  Di’Anno énekét túl nyersnek találtam. Aztán idővel az ő stílusát is megkedveltem és persze jött Dickinson a ’Number of the Beast’-tel és tarolt nálam! (nevet) Nagyon sokra tartom őket, a világ egyik legnagyobb metal csapatának! Külön szimpatikus bennük, hogy bár már akkor is világsztárok voltak, 1988-ban a teljes zenekar végignézett bennünket, amikor az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy játszhattunk előttük Budapesten. Valószínűleg tetszhettünk nekik, mert gondolom az Ossian-pólós Adrian Smith-sztorit mindenki ismeri, aki nem, nézze meg a ’Maiden England’ DVD-t. (nevet)

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Egy olyan csapatot, akik következetesen járják a saját útjukat, akiket óriási népszerűségük ellenére a média semmibe vesz, és ők mégis minden trükk, ügyeskedés és felhajtás nélkül ott vannak a csúcson!

3) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Teljesen egyéni a stílusuk, sohasem voltak kommersz slágereik, mégis dallamosak és közérthetőek, megnyitották a műfajt egy szélesebb közönségréteg előtt.

4) Zenészként hogyan hatott rád a Maiden?

Amikor kitört nálunk a Maiden-láz, én pont leálltam a bőgőzéssel, de természetesen a dalszerzésen abban a korszakomban nyomott hagyott – elég meghallgatni az első album pár dalát, például a Gonosz asszonyt… Ráadásul nagyon lelkes partner volt ebben az akkori felállás basszusgitárosa, a borzasztóan tehetséges, de sajnos tragikusan fiatalon elhunyt Kovács „Koko” Péter. Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy nála nagyobb Iron Maiden- és Steve Harris-fan nem élt Magyarországon!


KALAPÁCS JÓZSEF
(Kalapács, KARD - énekes)

„Valami házi pálesztől úgy beálltam, hogy a Maiden-koncertről utólag tudtam meg, hogy ott voltam.”

1) Hogyan ismerted meg a Maident?

Még korábban, ahogy a Judas Priestet, de annyira nem taglózhatott le, mert valahogy nincs a szemem előtt a legelső élmény. (nevet) Istenigazából ez a ’80-as évek eleje volt, és én először Paul Di’Annóval hallottam őket, aki teljesen lenyűgözött. A Bruce Dickinson-féle Iron Maident én még a Samsonnál is később ismertem meg. Bár [a Samson] nem volt valami „tigris zenekar”, de mégis valami hihetetlen erővel jött a Dickinson. Amennyire a Maident én kedvelni tudom, az miatta van. Hihetetlen erő és energia árad az előadásmódjából, meg hát félelmetes hang és a világon egyedülálló ebben a műfajban.

2) Mit jelentett számodra akkor a Maiden és mit jelent most?

Összességében ők nem akkora alapkövek számomra, mint a Vikidál-féle P.Mobil és a Judas Priest Rob Halforddal. Nekem utóbbi kettő volt a fő áramlat, na meg a Beatrice. A Maiden kicsit más volt, egy olyan áramlat, amiben csomó minden tetszik, és amiből rengeteget lehet tanulni. Hihetetlen profik, iszonyat látvány meg energia mellé nagyon jó zenét csináltak.

3) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metálzenéhez?

Mindenképpen az, hogy világszinten megszerettették egy csomó emberrel a heavy metalt. És ma már, még ha Magyarországon nem is, de nyugaton a mainstream világba azért beletartozik a heavy metal műfaj is. Ez egy nagy jótétemény, bár ezen munkálkodik sok más zenekar is, de mindenképp jelentős az Iron Maiden hozzájárulása ezen a téren is.

4) Milyen hatást gyakoroltak rád zenészként?

Az első találkozás nagyon-nagyon hatott, de csak tudat alatt. Ez a Népstadion-parkolónál volt, ahova én úgy érkeztem, hogy a haverjaim vittek kézben. A Nagyfi szedett fel a Kálvin téren, ott feküdtem a játszótéren édesdeden. Valami házi pálesztől úgy beálltam, hogy a Maiden-koncertről utólag tudtam meg, hogy ott voltam. A többiek mondták, hogy embereljem meg magam, aztán miután bejutottunk, megint vízszintesbe kerültem. Legvégül a női WC-ben kötöttem ki, ahol az ablakból történt valami autogramm-osztás. De a fiúk mondták, hogy állati jó koncert volt, úgyhogy biztos hatott rám, meg hát voltak azért józan koncertjeim is.


VÖRÖS GÁBOR
(Omen, Piramis, Lead Zeppelin - basszusgitáros)

„…[a ’84-es Maiden koncerten] könnygázspray-jel fújkáltak le minket.”

1) Hogyan ismerted meg a Maident?

Még a ’80-as években történt. Amikor a BS-parkolóban játszottak 1984-ben, ott láttam őket először. Mit mondhatnék, érdekes élmény volt, merthogy könnygázspray-jel fújkáltak le minket. Próbáltunk bejutni a koncertre, de nem sikerült, és ott kaptunk egy kicsit az arcunkba. Úgyhogy emlékezetes buli volt, rengetegen voltak – emlékezetes volt annak ellenére is, hogy csak kintről távolról tudtuk nézni és hallgatni.

2) Mit jelentett a Maiden akkor és most?

Számomra korábban a Uriah Heep és a Nazareth voltak azok, akiknek a vonalát a Maiden követte, legalább is én ezt akkor így láttam. A korai lemezeik nagyon megfogtak, ezekhez jött még a Judas Priest, ők ketten óriási hatással voltak rám. A Maidennél nálam nagy a súlya az előadásmódnak is, ami lehengerlő volt, és az is mind a mai napig.

3) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metalhoz?

Nemcsak a zene, hanem a külsőségek terén is nagy hatást gyakoroltak. A színpadi ruha például – főleg a ’80-as években, amikor ez a csíkos ruha és nadrág nagyon meghatározó volt –, de akár a farmer kitűzős mellényes ruhákat, vagy a hajviseletet is mondhatjuk. És ott van persze a színpadi látvány is, ami etalon. Ilyet soha nem fog senki csinálni, ennyi idősen meg főleg nem, de a játékuk is szintén etalon.

4) Hogyan hatottak rád zenészként?

Pontosan a koncerteken nyújtott lendületes, élő játékuk volt nagyon nagy hatással rám. És a színpadi mozgás mellett persze Steve Harris pengetési stílusa is.


MARÓTHY ZOLTÁN
(Kiss Forever Band, Koncz Zsuzsa - gitáros)

„…az a megtiszteltetés ért, hogy az MTK Stadionban egy színpadon játszhattunk velük.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?   

Tizenéves voltam, amikor meghallottam a ’The Number of the Beast’ c. lemezüket. Már első hallásra éreztem, hogy valami nagyon új dolog kezdődik a heavy metal műfajban. Egyébként azóta is ez a kedvenc albumom tőlük.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Egy ideig minden lemezüket megvettem, sok számukat megtanultam, nagyon tetszett. Később az a megtiszteltetés ért, hogy az MTK Stadionban egy színpadon játszhattunk velük. Az utóbbi években nem nagyon követtem őket, de a régi nótáikat ma is szeretem.

3) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metalhoz?

Az, hogy nem ragaszkodtak a hagyományokhoz, új vizekre mertek evezni és teljesen egyedi műfajt tudtak kialakítani a régi erények és a kemény zene megtartásával.

4) Hogyan hatottak zenészként a játékstílusodra?

Mivel főleg tizenévesen sokat hallgattam és játszottam is a számaikat, biztos, hogy „beépültek” a rendszerbe, illetve pl. Adrian Smith gitárjátékát nagyon szerettem és sokat tanultam belőle.


SÁRKÖZI LAJOS
(Kalapács - gitáros)

„Akkor még a Paul Di’Anno énekelt, akinek túl sok hangja nem volt, de az az egész életérzés, és muzsika egy különleges atmoszférát teremtett.”

1) Hogyan ismerted meg a Maident?

1980-ban vagy 1981-ben lehetett. Az egyik osztálytársamnak középsuliban fel volt ragasztva celluxszal a szimatszatyrára egy maidenes kép, amit talán egy újságból vágott ki. Mondom: „Mi a fasz ez? Tök jól néz ki!” (nevet) Ő meg közölte velem, hogy ez bizony nagyon jó zene, aztán behozta a magnóját a suliba és a szünetben hallgattuk a kazettát. „Bazzeg – mondom –, azt a kurva életbe.” Hát innen ismerem. Egyből beleszerettem a zenekarba, a zenéjükbe, és nem volt megállás. Egy nyugati lemez akkoriban 450 forint volt, ha minden igaz, egy Jugoton-lemez pedig körülbelül 300 forint. Úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett, próbáltam a ’Killers’-től kezdve – merthogy azt ismertem meg először – összerakni a gyűjteményt. Kénytelen voltam összespórolni a kis ösztöndíjamból.

2) Mit jelentett neked a Maiden akkor és most?

Akkor mindent. Én az Iron Maidenen nőttem fel, nekem ők voltak az egyik első zenekar a Judas Priest, Scorpions, Def Leppard és az Accept mellett, ami óriási kedvenc lett első hallásra is. Pedig akkor még a Paul Di’Anno énekelt, akinek túl sok hangja nem volt, de az az egész életérzés, és muzsika egy különleges atmoszférát teremtett. Mindig megvettem a lemezeket. Amikor jött ki a ’Seventh Son’, akkor is írtam haza apáméknak, hogy ahogy meglátják, azonnal vegyék meg, mert pont akkor voltam katona. A kedvenc gitárosom az Adrian Smith volt, neki van egy olyan dallamvilága és stílusa, ami nagyon bejött. A Dave Murray-vel – aki pedig a technikásabb és a gyorsabb – úgy kiegészítették egymást, hogy az valami félelmetes. De amikor a ’Seventh Son’ után Smith kivált, akkor nálam már megszakadt valami, amellett, hogy tisztelem Gers-t. De ezután annyira szorosan már nem követtem őket. Viszont az is egyértelmű, hogy fennmaradtak, a dolog működik, és ezért én maximálisan tisztelem őket a mai napig is.

3) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metalhoz?

Az, hogy vannak. (nevet) Elnézve a mai palettát, sokkal hígabb lenne a műfaj, ha ők ezt nem csinálják meg. A felfogásuk, a hangszerelésük, a dalszerzői vénájuk is nagy hatású, vagy gondolhatunk akár a galloppos, ez a „tattada-tattada-tattada-tattada”, akár a ¾-es riffeikre, és még van egy csomó jellegzetesség. Az ikergitáros dallamos stílusukkal egyben egy új, hiteles színt is hoztak a palettára. De a többi nagy zenekar is, mint mondjuk a Judas Priest, azért van még meg, mert hitelesek, és nem csináltak segget a szájukból.

4) Hogyan hatottak rád zenészként?

Szerintem inkább a Smith játékából ragadt rám valami, mert a dallamos szólókat kedvelem. De ha az ember meghallgatja az Oment, a Kalapácsot, vagy a Sámánt, érződik, hogy a dalok írásánál már inkább a germán vonal hatott rám, mint a Maiden. De ahogy a Kalapácsnak sokan mondják, hogy „rajtad nőttem föl”, úgy én meg a Maidenen, és tényleg sokat adtak nekem.


KISS ZOLI
(Iron Maidnem, Age of Nemesis, EGO Project, ZBB - énekes)

„Még a szövegeiket is megtanultam, pedig akkor még egy szót sem tudtam angolul.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

13 éves koromban a ’Piece of Mind’ album volt az első Maiden anyag, amit hallottam. Egyik osztálytársam adta kölcsön bakeliten. Azonnal megfogott! Hetekig mást se hallgattam, még a szövegeket is megtanultam, pedig akkor még egy szót sem tudtam angolul. (nevet)

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Annak idején egyszerűen beépült a mindennapjaimba a Maiden. Teljesen más volt, mint bármi, amit addig hallottam. Nagyon tetszett a látványvilág, amit kialakítottak: a díszletek, a ruhák és persze Eddie! Tele volt velük a falam. (nevet) Többek közt miattuk is kezdtem el zenét tanulni. Mostani fejjel még inkább csodálom őket. Elképesztő munka, tehetség és profizmus jellemzi a Maident. Sok koncerten volt szerencsém ott lenni, mind nagy élmény volt. A zenéjük zseniális, túl a negyvenen is mindig szívesen hallgatom.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Amikor gitározni kezdtem, Maiden-dalokat próbáltam leszedegetni. Később mint énekes, Bruce volt az egyik legfőbb példaképem és ma is az. Minél többet hallgattam a dalaikat, annál több hangszerelési finomságot vettem észre. Rengeteget tanultam tőlük.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

A Maiden egyszeri és megismételhetetlen. Újat és egyedit alkottak, ami szerintem a legnehezebb dolog a zenében. Stílust teremtettek, amit aztán nagyon sokakat inspirált. Nem féltek elhagyni a metalkliséket és progresszívebb, epikus dalokat is írni. A Murray–Smith páros elképesztő nagyot alkotott és mindehhez ott voltak a zseniális szövegek. Mindenképp a műfaj egyik alapzenekara!


BÁTKY ZOLTÁN
(After Crying, At Night I Fly, BZ Project - énekes)

„Mindenkitől kérdezgettem, mi lehetett az a dal, ami úgy indult, hogy tíralalala-tíralalala-tírara-tírara-tralalala, és utána zúznak, mint a vaddisznó.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

Egy nyári táborban kezdődött minden, 1987-ben, amikor valaki adott egy másolt kazettát (a szokásos Sony HF ugyebár), mondván, ezen olyan zenék vannak, ami neki már durva. Ugyan akkoriban már kiterjedt, és máig sem múló Queen-mániám már tombolt pár éve, de zúzósabb zenék terén még elég kezdőnek számítottam, de kíváncsian hallgattam bele a kazettába. Volt pár érdektelenebb zene, amikről máig sem tudom, mik lehettek, de egyszer csak belevisított a fülembe egy kitörölhetetlen gitár-intro, aztán jött egy zseniálisan menetelő dal, csodás énekkel, én pedig odaszögeződtem a kempingszékhez. A csavar csak annyi, hogy fogalmam sem volt, kik játsszák a dalt, és mi a címe, mivel a kazettán semmilyen „felségjelzés” nem volt. Sajnos a tábor végére el is keveredett a hanghordozó, ezért úton-útfélen mindenkitől kérdezgettem, mi lehetett az a dal, ami úgy indult, hogy tíralalala-tíralalala-tírara-tírara-tralalala, és utána zúznak, mint a vaddisznó, és fasza magas ének van benne. Egy ismerősöm mondta, hogy ebből aztán fogalma sincs, de ha zúzós zene, akkor lehet például ez az Ájronméjden. Én meg elkezdtem megvenni és beszerezni az összes (akkor már) létező lemezüket: az első hangból tudtam, hogy ez az a zenekar, amit keresek, de a dal csak nem akart meglenni. Végül már vagy négy Maiden-lemezt birtokoltam (és hallgattam ronggyá), amikor rá tudtam vetni magam egy ’Somewhere In Time’ lemezre, és a második dalban megismertem a „bűnöst”, a Wasted Years-t. Addigra viszont már elvesztem a metalban… (nevet)

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Akkoriban egy kapu volt egy újabb stílushoz. Tizenhárom éves voltam, igazából fogalmam sem volt arról, hogy vannak egyáltalán stílushatárok, meg skatulyák, és amikor hébe-hóba metalról hallottam beszélni embereket, az jött le, hogy ott mosdatlan, hosszú hajú fickók zörögnek meg üvöltöznek. Nagyon nagy szerencse volt, hogy a Maiden volt az első lépésem ebbe a világba, mert máris egy igényes, sokrétű formáját mutatta meg a metalnak.

Azóta eltelt 27 év, és a Maiden még mindig ezt jelenti. Igényességet és erőt, dallamot és agyat egyszerre. Bár az utóbbi lemezek valamiért elmentek mellettem, a ’Seventh Son’ lemezig mindegyiket klasszikusnak tartom, és még az utána következő 2-3 albumon is találtam kiváló pillanatokat, így gyakran felbukkan ma is a hallgatnivalóim között a Vasszűz valamelyik dala.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Közvetlenül, legalábbis tudatosan szerintem nem hatott, legalábbis azt hiszem, egyik zenekaromban sincsenek közvetlen maidenes elemek. Viszont a gitárharmóniák, énekdallamok terén mindenképp fontos eleme volt a zenei fejlődésemnek, ráadásul a színpadi viselkedésben is példamutatóak. Emellett pedig nagyon jó példái annak is, hogy tanult emberként, intelligensen is lehet ilyen zenét játszani, előadni, kommentálni, mély szövegeket írni, és hirdetni, hogy a metalhoz kapcsolódó negatív sztereotípiák egyáltalán nem általános érvényűek.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Nagyjából erre is az előző kérdésre adott válaszaimat tudom ismételni: az intelligens dalszerkesztés, mély szövegek, tudatos és hatékony zenekari építkezés, a cipőbámulást messze elkerülő, dinamikus színpadi jelenlét egyaránt nagyon fontos náluk, és gyakorlatilag a metal összes mai szereplőjére hatással van akár közvetlen, akár közvetett formában. Up the Irons!

HOLDAMPF GÁBOR
(Magma Rise – énekes, basszusgitáros)

„A Maiden a szocializálódás egyik fontos lépcsőfoka.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

A ’Number of the Beast’ volt az első Maiden lemez, amellyel összefutottam még általános iskolás koromban, Péter Gábor, alias „Szadi” nevű cimborám hozott össze minket, a Maident meg engem. Azóta barátok vagyunk. (nevet)

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Akkor is, most is az ikergitáros, harmóniagazdag, klasszikus metalt jelentette. A szocializálódás egyik fontos lépcsőfoka volt.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Közvetett hatás létezik talán, harmóniák, ikergitárok minden mennyiségben jöhetnek, bármikor.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Eddie. És Steve Harris klasszikus csíkos gatyái. (nevet)


BEVÍZ MIHÁLY
(Iron Maidnem, Exit – gitáros)

„Még a haverjaim is röhögtek a fanatizmusomon.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

Az unokatesómnál hallottam az első négy Maiden-lemezt, de igazán a ’84-es, első budapesti Maiden koncertet beharangozó Zenebutik című TV-műsor reklámjában lejátszott The Number of the Beast klip részlete miatt kaptam rá erre a zenére. Bruce sikítását vágták be elrettentésként, én meg pont erre haraptam rá. Aztán a műsorban leadták a teljes klipet. Innentől kezdve teljesen rákattantam a Maidenre.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Akkor a mindent jelentette. Még a haverjaim is röhögtek a fanatizmusomon. Maiden képeket gyűjtögettem, a szövegeiket fordítottam szabadidőmben, a számaikat tanultam gitáron. Most? Most egy Iron Maiden tribute bandában, az Iron Maidnemben játszom. A koncertjeikre Prágába vagy Zágrábba is elmegyek. Mikor Londonban jártam, elmentem a Maiden történelmének jelentős helyeire: a Ruskin Armsba és a Cart and Horsesba, ahol nemcsak a tulajjal sikerült összebarátkoznom, hanem épp aznap lépett fel Terry Rance, a Maiden első gitárosa a jelenlegi zenekarával, és ő is mesélt azokról az időkről, amiket az Iron Maidenben töltött. Június 2-án az igazi Maiden koncert előtt egy nappal az Iron Maiden Fan Club tagjai által szervezett Pre-Partyn lépek fel a Rocktogonban. Szóval körülöttük forog az életem most is.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

A Maiden lemezek tanulásával tanultam meg gitározni. Az első zenekarom első koncertjén, tehát az első fellépésemen is Maiden számokat játszottam. Mivel egy Maiden tribute-ban játszom, értelemszerűen a mai napig majdnem minden nap tanulok valamit tőlük.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Az, hogy megalakult. (nevet)


SZĹ°CS ATTILA
(Tűzmadár – basszusgitáros)

„Baba korom óta hallgatom a Maident.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

Már baba korom óta hallgattam apukám jóvoltából, majd amikor egyre inkább kezdtem érdeklődni a zene/zenélés iránt, akkor válogatni kezdtem a 250 darabos bakelitlemez állományából, és láss csodát, engem épp az Iron Maiden borítói fogtak meg a legjobban és ezzel együtt a zenéjük is. A videoklipekért pedig külön rajongtam.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

A zenét jelentette! Nem azt, amit az osztálytársaim 95%-a hallgatott, a tömegzenét. Most továbbra is a heavy metal műfaj egyik alapköveként tekintek rájuk, de egyre gyakrabban nosztalgikus érzések is vannak bennem, ha hallgatom. Az újabb lemezek már nem nyújtanak olyan meghatározó élményeket, de hiszem, hogy vannak, aki számára épp ezekkel kezdődött a banda megismerése.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Gyakorlatilag elindított a „pályán”. Steve Harris óriási hatással volt rám. A játéka, a technikája, a kiállása. A dalok komplexitása, de ugyanakkor könnyen emészthetősége, a dallamok, a hangulatok, a koncertek, mind-mind meghatározó élményt jelentettek ifjú, „lázadó” koromban. (nevet)

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Ahogy már fentebb említettem, a metal zene egyik alapbandája. A dallamok, a gitárszólók, a ritmusok, a lendület és ezer más, ami jellemzi ezt a műfajt. Ezek már 34 éve is ott voltak az Iron Maiden dalaiban és a színpadon.


SIDI
(Tankcsapda – gitár)

„…a zenén túl a lázadást, a társadalmi konvenciókkal való szembenállást is kifejezte Maiden rajongónak lenni.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

Még ’86-ban a ’Powerslave’ album az első 3 metal lemez között volt, ami elindította nálam a rock-vérátömlesztést. Természetesen egy lerongyolt másolt kazettán érkezett, később persze beszereztem bakeliten és CD-n az első albumig visszamenőleg a Maiden munkásságot!

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

A Maiden akkoriban egy életstílus volt önmagában: a zenén túl a lázadást, a társadalmi konvenciókkal való szembenállást is kifejezte Maiden rajongónak lenni. A metalnak még nem volt annyi válfaja, mint most, és annyi nyugati zenekar sem jutott el hozzánk, mint manapság. Az Iron Maiden meghatározta mi is az a heavy metal, és mi az üzenete. Ma is ott sorakoznak az autómban a klasszikus Maiden lemezek – időtlen zene.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Mindenképpen hozzájárult a mai dallamvilágom kifejlődéséhez. Ahhoz, hogy bármilyen kemény zenei alaphoz merjünk használni dallamokat, valamint a zenei dinamikával való játék, leültetni egy dalt, majd újra felpörgetni, ebben is nagy iskola volt az Iron Maiden. A híres maidenes terces szólók, ha nem is köszönnek vissza a Tankcsapdánál – elég, ha azt nézzük, hogy náluk három szólógitár van, nálunk meg egy (nevet) –, azért alapvetően szerintem részt vett mindannyiunk zenei ízlésének a kialakulásában.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Az előbb elsoroltakon kívül meghatározó szerepe van a Maidennek a koncertshow-k fontosságának kialakulásában! Az első zenekar volt, amelyik komoly színpadi díszleteket, pirotechnikát, lámpahegyeket kezdett használni már a korai években is, amit persze azóta tökélyre fejlesztettek! Ne felejtsük el Eddie-t sem, talán ő volt az első kitalált figura, akit összekapcsoltak egy zenekar nevével, és ikonikus alakja lett annak. Továbbá nagyon tetszik, hogy folyamatos kontaktban vannak a rajongó keménymag-bázissal, koncertkiadványokkal, limitált ínyencségekkel kedveskednek a VIP-rajongóiknak a mai napig, és nem utolsósorban egyfolytában turnéznak, pedig már nem 20 évesek és valljuk be, nem is lennének rászorulva, de szemmel láthatólag ez az életük!


MOLNÁR MÁTÉ
(Wisdom – basszusgitáros)

„Két zenekarral szeretnék egyszer turnézni, az egyik a Metallica, a másik pedig a Maiden.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

Ha jól emlékszem, a Wasted Years klipjével találkoztam először, úgy megfogott a dal, hogy elkezdtem kutatni a zenekar után. Sorra hallgattam a klasszikus lemezeiket, azt hiszem a ’No Prayer’ albumuk volt akkoriban a kedvencem.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Akkor alap volt a Maiden, egy zenekar, amelyiket mindenki ismert, így bárkivel lehetett beszélni róla. Emlékszem, egyszer az egyik középsulis társammal valami kazettaárusnál nézelődtünk, ami a kilencvenes évek elején elég gyakori volt az utcákon, és megtetszett egy borító, de a zenekart akkor nem ismertem. Kérdeztem tőle ismeri-e, ő pedig közölte, hogy olyan maidenes zenét nyomnak. Emiatt aztán meg is vettem a kazit, és bár kevés hasonlóságot találtam a Maidenhez, de így ismertem meg az Overkill zenekart, ami hosszú évekig az egyik nagy kedvencem volt. A ’Horrorscope’ lemezt vettem meg egyébként.

Nekem még mindig az alapzenekarok közé tartozik a Maiden, de mivel végtelenül széles jelenleg a zenei kínálat, sokkal ritkábban kerülnek elő a lemezeik, mint akkor, amikor csak néhány zenekar kazettáit lehetett kapni itthon. Amúgy két zenekarral szeretnék egyszer turnézni, az egyik a Metallica, a másik pedig a Maiden. Remélem, megadatik. (nevet)

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Amikor az ember zenélni kezd, és nem csak a hazai zenekarok koppintása érdekli, a Metallica és az AC/DC mellett biztosan a Maiden dalai lesznek azok, amiket először el akar játszani. Ez velem is így történt, és persze első zenekaraimmal is játszottunk Maiden-dalokat. Később a Wisdom életéből sem maradtak ki a Maiden-feldolgozások, összességében 6-7 dalt biztosan játszottunk már tőlük, de lehet, hogy többet is.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

A felejthetetlen dalaik mellett én a látványos bulijaikat mondanám. Ők csináltak igazi színházat a metal zenéből, ami még egy plusz élményt ad az embereknek. Szerintem így kerek egy heavy metal koncert. A zenét, ha akarod, meghallgathatod otthon a legfaszább minőségben, koncertre meg nyilván azért mész, hogy egy vizuális élményt is kapj hozzá. Szerintem ezt a Maiden tökéletesen egyesítette.


TASS
(Agregator – énekes)

„Tatabányán akkoriban valaki vagy Maiden-kedvelő volt, vagy Metallica-fan.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

Egy általános iskolai osztálytársam adott egy „beetető” kazettát, amolyan válogatást a kedvenc zenéiből, ahol megannyi Guns, Pokolgép és Ossian nóta mellett szerepelt három szám a ’Live After Death’-ről. Utána kezdtem el keresni a banda dolgait, lementem a tatabányai Centrum Áruház földalatti szintjén lévő műszaki- és lemezrészlegbe, és kértem Iron Maident, ahol meg is kaptam az akkor új ’No Prayer’-t kazin. A borító rögtön megfogott, azóta is az egyik kedvenc lemezem, annak ellenére, hogy annyira nem jó a sajtója. Utána jött bakeliten a ’Seventh Son’, a ’Powerslave’ és a ’Fear of the Dark’, majd a ’Killers’ már CD-n – a bevásárlás új lendületet kapott, mikor elkezdték a lemezek remasterizált kiadását CD-n.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Akkoriban Tatabányán – bár leginkább a rockzene volt a közös nevező (Guns, Sing-Sing, Black Out, Machine Mouse, Sex Action/Action) – metal vonalon valahogy két részre szakadt a társaság. Valaki vagy Maiden-kedvelő volt, vagy Metallica-fan. Nekem valahogy jobban bejött az angolok dallamos metalja, illetve a korai punkosabb éveik és nagyon bejöttek. Tetszettek a külsőségek – a bakelit borítókat órákig lehet nézegetni és mindig észreveszel valami új apróságot, és persze ugyanez a helyzet a pólókkal, jó volt maidenes cuccban flangálni. Nagyban hozzájárultak angol nyelvi ismereteimhez, mert hát ahhoz, hogy a Dózis kocsmában vagy a Carapax klubban a társasággal végigénekeljük a Hallowed Be Thy Name-et vagy a Rime of the Ancient Marinert, ahhoz bizony meg kellett tanulni. Illetve izgalmas volt utánanézni pl. a Troopernek, hogy miről is szólhat, mikor és miért is mentek neki az angolok az oroszoknak.

Ha a mostot nézem, akkor a Maiden lemezeinek követése számomra lezárult a ’Fear of the Dark’-kal. Ugyan megvan az ’X-Factor’ és a ’Brave New World’, nekem ezek már a Fear lemez ismétlésének tűntek és jobban szerettem az azt megelőző, változatosabb albumokat. A különválás éveiben is bár ott voltam az új felállás koncertjein, hallgatni inkább Dickinson lemezeit hallgattam. Azok jobban megfogtak, nem is annyira (vagy csak) a hangja miatt, hanem a dalok is jobban bejöttek. Koncerteken most már csak azokon vagyok ott, amelyeken „retro” műsort hirdetnek – pl. Kisstadion, ’Live After Death’ a Szigeten illetve most a ’Maiden England’-ra is megvan a jegy. (nevet)

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Alapvetően nem tudnék konkrét párhuzamokat hozni, de a dallamosságuk, a dalok hangulata és sokszínűsége biztosan hatással volt rám, illetve azokra az északi bandákra is, akiket legfőbb hatásaimként tudnék említeni. Kevés olyan számomra kedves zenekar van, akik nem álltak elő Iron Maiden feldolgozással (pl. Sentenced, Dark Tranquillity, Anathema, Therion) – szóval a britek zenéje így vagy úgy, de mindenképpen beleszivárgott az alkotásaimba. De hogy egészen direkt dolgok is legyenek, gitározós éveimben édesapámtól kaptam egy tab-gyűjteményt, amiben az első négy lemezük volt lekottázva – úgyhogy ez alapján azt mondanám, hogy technikailag is beszivárogtak. (nevet)

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

A Maiden valahogy mindenkire hatással volt, aki a ’80-as, ’90-es években kezdett el metalt játszani. A dalok, a külsőségek mind-mind olyan dolog, ami megkerülhetetlenné tette a bandát. Ma már persze vannak extrémebb csapatok, dallamosabb csapatok, látványosabb csapatok, de a maga idejében a Maiden képes volt és a saját területén mindmáig képes produkálni azt a varázslatot, ami annyira meghatározóvá tette őket a metal színtéren – és persze Eddie és a róla készült rajzok nélkül lényegesen szegényebb lenne a világ. (nevet)


NACHLADAL ISTVÁN
(Mandara – énekes)

„Elkezdtem Maiden lemezeket vadászni, és elhatároztam, hogy énekes leszek.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

12 évesen hallottam először Iron Maident, egy családi barát adott nekem egy Iron Maiden kazit, a ’No Prayer for the Dying’-ot. Azonnal magával ragadott... Elkezdtem Maiden lemezeket vadászni, és elhatároztam, hogy énekes leszek.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Akkor a Maiden volt az Isten, minden pillanatban a poszterek, képek, kazetták, később CD-k gyűjtése töltötte ki napjaim. Ma már jóval másabb szemmel nézem, mint régen. Manapság visszafogottabb vagyok. Sok a jó zenekar, meg kell osztanom a „szeretetem”. (nevet)

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Elsősorban énekesként hatott rám, vagyis az ének által hatott rám az Iron Maiden. Aztán pedig a legjobb lemezeket adta az életem azon szakaszában.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Szerintem a Maiden egy olyan „alfaja” a heavy metalnak, ami újdonság volt akkor, rengetegen példaként tekintik maguk előtt. Operatikus énektémák, ikergitárok, jófajta galoppozós tempók. Más dallamviláguk volt, s rengeteg dolgot máshogy csináltak, mint az akkori brit metálbandák.


VINCZE ANDRÁS
(Burning Full Throttle – ének/basszusgitár)

„…még amikor nem is tudtam, hogy bőgős akarok lenni, már akkor semmi másra nem tudtam figyelni, csak a galoppozásra.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

11-12 évesen vettem meg az akkor frissen megjelent ’Seventh Son’-t bakeliten. Konkrétan Pécsen, a nagyinál nyaraltunk és volt egy bolt, ahol jugoszláv LP-ket árultak. Előtte még csak a farmerdzsekiken láttam az Iron Maiden felvarrókat, meg kitűzőket, és mivel oly sokan hordták, gondoltam kipróbáljuk. Addig a legkeményebb zene a Dire Straits volt, amit hallgattam, de valahogy vonzott a rockerlét. Amint megszólalt a Moonchild, én elvesztem.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Akkor nagyon sokat jelentett. Sőt, kimondhatom, miattuk is kezdtem muzsikálni. Ahogy elkezdtem beszerezni a korábbi anyagokat, egyre jobban beszippantott. Mivel a Maiden volt az én belépőm a metalba, egyértelmű a hatása rám. Rajtuk keresztül, miattuk jutottam el a Bon Jovitól kezdve a Skid Row-n át a Black Sabbath érintésével egészen a Slayerig. (És most még vagy 200 bandát kihagytam, bocsi Tesla, Judas, Motörhead, Mr. Cooper, Pokolgép stb.)

Hogy most mit jelent? Őszintén mondom, hogy nem többet, mint anno, mikor megismertem őket, mert a ’Fear of the Dark’ volt az utolsó album, amit megvettem tőlük (és már az se tetszett annyira). Az én véleményem szerint a Maiden mindent megírt a 80-as években, amit kellett. Azóta nem is keresem az új dolgaikat, nem akarok csalódni. Manapság is rendszeresen hallgatok a ’Somewhere in Time’-ot, a ’Piece of Mind’.ot, a ’Powerslave’-et, a kocsimba is mindig van valami tőlük, de szigorúan arra a 7-8 albumra koncentrálok. Ezért is nagy az öröm, hogy megturnéztatják még utoljára ezeket a mesterműveket.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Mint basszusgitáros, nem kérdés, hogy Harris papa basszus-iskolája az, ami rám a legjobban hatott. Annyira központi szerepe volt az ő futamainak, hogy még amikor nem is tudtam, hogy bőgős akarok lenni, már akkor semmi másra nem tudtam figyelni, csak a galoppozásra, hogy milyen gyors, hogy milyen dallamos, hogy milyen kemény alapokat ad a zenének. Szóval kb. miatta lettem basszusos.

Még egy apróság eszembe jutott. Nicko. Na, amit ő művelt, az se piskóta! Soha nem volt érzékem a doboláshoz (most sincs), de konkrétan emlékszem, hogy otthon dübörög valamelyik lemez, én meg „légdobolva” játszom velük, de az egész albumot, az elejétől a végéig. Ömlött a víz rólam a végére, fájt a karom és nagyon élveztem. Azóta se éreztem ezt a késztetést, hogy doboljak, senki muzsikája nem inspirált erre.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Először is a NWoBHM (a brit Heavy Metal új hulláma) megteremtése. A punkos hangulatból (lásd első album) szépen átkúsztak egy súlyosabb, letisztultabb, jobban meghangszerelt metal irányba és a tömegek meg felkapták a fejüket, hogy ez az!  Pont ennyi kellett nekik! Még benne van a punk egyszerűsége, lendülete, de már keményebb és megérkezett Mr. Dickinson is, az ő jellegzetes orgánumával. Kétgitáros párbaj, galoppozó basszus, innovatív dobolás és elképesztően süvítő ének.  Ja, és a koncerteken nyújtott 100%-os profizmus, amit azóta is tolnak. Szerintem ők találták fel a tradicionális heavy metalt (lehet vitatkozni, hogy esetleg a Judas volt inkább), mind a külsőségek, mind a zene terén.


GÁBOR ANDRÁS
(Ozone Mama – gitáros)

„Black Sabbath, Motörhead, Judas Priest és Iron Maiden – ennyi minimum kell a headbangeléshez.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

A 90-es évek elején B. Tóth Laci rádiós műsorában hallottam először a Holy Smoke c. Maiden számot, utána irány a bolt, hopp, meg is vetettem apámmal az albumot. Persze a lemezboltokban már előtte is szemezgettem a borítóikkal, melyek a rocktörténelem legemblematikusabb alkotásai, szinte mindenki emlékszik rájuk, aki egyszer is látta Eddie-t.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Minden idők leghitelesebb, legigényesebb, legtökösebb hard rock zenekarát, mely sosem tartozott az agresszív dzsi-dzsi metal kategóriába. Jó párszor láttam őket élőben, máig sem tagadom, hogy rajongójuk vagyok.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Túlmutatott az akkori metal bandákon, komplex, egyben értelmezhető, mindig is feelinges zenét tolt, sosem okozott csalódást. Hozzájárult ehhez az is, hogy kik játszanak a zenekarban. Dave Murray-t az egyik legnagyobb rockgitárosnak tartom, és kevesen szirénáznak akkorát, mint Bruce Dickinson.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Ha nincs Maiden, akkor kérdéses, hogy van-e ma igényes heavy metal, továbbmegyek, nem véletlenül megannyi hardcore banda kedvenc zenekara. Ha bemész egy rocker-metal boltba, olyan nincs, hogy legalább egy Iron Maiden póló, kitűző ne lenne a falon. Black Sabbath, Motörhead, Judas Priest és Iron Maiden – ennyi minimum kell a headbangeléshez. Tudtad, hogy csípték az Ossiant? (nevet)


JÓSA TAMÁS
(Iron Inside, Invader, Chemical Wedding stb. - énekes)

„A gyerekkori kockaság és a Carmageddon vezetett el a Maidenhez.”

1) Hogyan ismerkedtél meg a Maiden zenéjével?

Akármilyen hihetetlen, a gyerekkori kockaság vezetett el a Maidenhez, amikor is páran, akik PC-vel rendelkeztünk az osztályban, szívesen törtük össze egymást (és magunkat) a Carmageddon játékban. Mivel az originál CD-t használtuk, így a soundtrack sem hiányzott a játék alól, és egy-két techno dal mellett bizony ott szólt a Be Quick Or Be Dead, a Man on the Edge, a Trooper és az Aces High.

Hatalmas élmény volt erre törni-zúzni, aztán a dalokat lerippeltem magamnak, átvettem kazettára, és majd 4 évre rá világosított fel egy ismerősöm, hogy az bizony Iron Maiden. Úgy éreztem, megvilágosodtam, tudtam, mi az út, ami felé el kell indulnom, egyből megkértem apámat, hogy szerezzen nekem Maident… Sajnos a ’Virtual XI’-nel tért haza.

2) Mit jelentett neked akkor, és mit jelent most a Maiden?

Akkor imádtam a borítóképeiket, a zenéjük szövegvilágába szinte belefulltam, még a nevüket sem mertem megjegyezni, nemhogy az arcukat, nem akartam, hogy emberi jegyek társuljanak ahhoz a félistenérzethez, amit elképzeltem hozzájuk. Ne rombolja semmi azt az érzetet, amit egy kamasznak tud adni az, mikor megtalálja a számára legjobb zenét.

Manapság már túlvagyok jó pár Maiden-koncerten (amiből a debreceni volt az über), már láttam az embereket a zene mögött, már magam is arra az útra léptem, majd mindegyik magyar Maiden tribute-ban megfordultam már (igen, van egy, amelyikben nem), és ugye rongyosra hallgattam a lemezeiket. Az évek során sok döntésben nem tudtam feltétlen egyetérteni Steve Harrisszel, főleg a ’94-es időszakot elnézve, de mindenképpen történelmi volt megélni, ahogy a zenekar 2000 után újra magához tér, és immár rajongóik között láttam őket csúcsra törni.

3) Zenészként miben hatott rád a Maiden?

Sokszor próbák után jókat beszélgetünk arról, hogy milyen témákat raktak már össze a ’70-es években, Harris vajon hogy agyalhatta ki a Phantom of the Opera trükkösebb részeit, és hogy mennyire időtálló az, amit csináltak. Manapság szinte lehetetlen ilyen kötetlen, ultrakönnyen befogadható, dallamcentrikus zenét írni. Zenészként folyamatosan próbálom ugyanazt az érzést és befogadhatóságot visszaadni a dalokkal, előadásmóddal, de a végeredmény mégsem olyan könnyed, mint amit az ember akkor lát, mikor beteszi a ’Live After Death’-t, és másfél óráig fel se áll a kanapéból.

4) Szerinted mi a Maiden legnagyobb hozzájárulása a metal zenéhez?

Ez egy nagyon érdekes témakör, mert szerintem a heavy-nek két fajtája van. Van a hideg, bólogatós, riffelgetős, keménykedős, és van az érzelmekkel, hangulatokkal teli, elgondolkodtató, nem csak hajat igénylő fajtája. A Maiden az utóbbi, ahol nemcsak a kőriffek és bombarefrének vannak, hanem mindig van valami plusz, minden egyes dalnak külön háttere van, mindenhez van egy sztori, a gitártémák a szöveggel együtt beleégnek az agyadba, egységet alkotva. Ilyet korábbi előadóknál a Deep Purple-nél tapasztaltam, későbbieknél pedig az Iced Earth-nél. Mindkettő más zene, de az eredmény ugyanaz, és szerintem ezt a metalban ők kezdték el, ők adtak egy kis elgondolkodtató pluszt abban az időben, amikor mindenki az őrült gitárriffutamokra figyelt.

Készítette: Csemény, Tomka