"Mi az vagyunk a magyar emberek számára, mint az angol nyelvterületen élőknek a Metallica vagy a Guns N' Roses" - Vallató: Tankcsapda

írta Hard Rock Magazin | 2014.05.15.

Magyarországon kétféle ember van: aki szereti a Tankcsapdát, és aki nem. Egy szint felett már bármit tesz egy banda, az megosztó lesz. Tudják ezt Lukács Laciék is, csak tesznek rá – legalábbis ez látszik legújabb klipjükből, a kedden a Magyar Állami Operaházban bemutatott Köpök rátokból, ami nem mellesleg talán a legjobb Csapda-dal az elmúlt évtizedből. Az Operában számolt be a banda a nemrég lezavart Európa-turnéjáról, a készülő új lemezről, és a Sopronival készített Tankcsapda-sörről is, mi pedig megragadtuk az alkalmat, hogy feltegyük nekik az általatok beküldött kérdéseket. Persze a körútról és az új lemezről mi is beszúrtunk egy-két kérdést, de a legfőbb tanulság mégis az volt, milyen vicces lehetsz egy-két (három) Tankcsapda-sörtől.

Nemrég fejeztétek be a 19 állomásos Európa-turnétokat. Miben volt számotokra különleges ez a körút azon felül, hogy még nem volt ilyen nagyszabású Európa-turnétok?

Fejes Tamás: Tavaly csináltunk egy főpróbát – Amszterdam, Brüsszel –, és utána találtuk ki, hogy hozzunk össze egy európai turnét. Jön a jubileumi évünk, és úgy ildomos nagy koncerteket csinálni, ha előtte kihagyunk egy kis időt, így tavaszi turnéra nem itthon, hanem külföldön indultunk. Kalandnak is jó volt, de végül annál is többre sikerült, mivel már a turné közben kaptuk az új meghívásokat, és ősszel újra megyünk pár külföldi koncertre. Lehet, hogy nem turné keretében, de mostantól sűrűbben fogunk kilátogatni Európa nagyobb városaiba. Ez az európai turné megerősítette bennünk, hogy mindenképp fogunk egy amerikai turnét is csinálni, ami egy régi nagy álmunk.

Ott is kisebb klubokban fogtok fellépni?

Lukács László: Alapvetően mi egy klubzenekar vagyunk. Az már más kérdés, hogy Amerikában minden nagy, a kisebb klub is nagyobb. A Tankcsapda egy magyarul éneklő zenekar, ez így volt és így lesz ezután is. Azt nem várhatjuk el senkitől, hogy megtanuljon magyarul és megértse a szövegeket. Ezért a koncertjeinket elsősorban az adott városban és a környéken élő magyarokra építjük, kb. 90-10 % arányban. Vannak olyan külföldiek is, akik azért jönnek el, mert pár alkalommal (pl. a Szigeten) már láttak minket, és tetszett nekik a zenénk, de a mostani koncertjeinkre jellemzően a magyarok ismerősei, barátai jöttek el.

Ezek szerint nem tervezitek, hogy pár „slágerszámotokhoz” készítetek angol verziót, hogy külföldi fesztiválokon is kapósak legyetek? (K. Norbert)

Fejes: Nem. Régebben volt ilyen irányú próbálkozás, de ennek már nincs sok létjogosultsága: 25 éves a zenekar, hót öregek vagyunk, Laci a pisit is nehezen tudja már visszatartani… (nevetés) Innentől kezdve elég utópisztikus lenne bemagyarázni magunknak, hogy angol nyelven be fogunk robbanni a világpiacra és mindenkit lenyomunk, mivel semmi esély nincs rá. Ha van kint – idézőjelben – piacunk, az mindenképpen a magyarokon alapul, hiszen a Tankcsapdát szinte minden magyar ismeri. Ahol sok magyar van, oda tudunk menni – akár másodgenerációs magyarok is, akik a szüleiken keresztül ismerik a zenekart, de még nem jártak Magyarországon, és szívesen eljönnek a koncertre. Ha évente van 20-30 bulink külföldön, másik 30-40 meg itthon, az bőven jó nekünk vénségünkre.

Lukács: Öregek vagyunk, öregek vagyunk... Csak a magad nevében beszélj Tomikám... Megesszük a szöget is! (nevet)

Van valami közös szokásotok, trükkötök, amivel hangulatba hozzátok magatokat a koncertek előtt? (N. Vera)

Lukács: A Számolj vissza c. videoklip vége felé van egy hüvelykujj-összetartós, hármas kézfogásszerű dolog. Ezt nem a klip kedvéért találtuk ki, a színpadra lépés előtt szoktuk ezt csinálni.

Fejes: A Mi a fasz van? videoklipjének forgatása után találtuk ki, csak te olyan részeg voltál, hogy már nem emlékszel rá. (nevet)

Lukács: Ez egyfajta rítus, ha úgy tetszik, és miután hárman összefogjuk a hüvelykujjunkat, bemondjuk hangosan az adott település nevét, például, hogy Zala-eger-szeg vagy Man-ches-ter.

Fejes: Pécs a legjobb: PÉCS!

Lukács: Egyébként pedig mindenkinek megvan a maga protokollja a koncertek előtt…

Fejes: Pulykabaszás!

Lukács: …hogy mikor kajálunk, mikor wécézünk, mikor iszunk, és persze a hangszereken is bemelegítünk, Tamás például gumipadon gyakorol.

Legalább nem tudjátok elcseszni a település nevét konferálás közben, ha begyakoroljátok előtte...

Lukács: Ettől még el lehet cseszni, de azért nem vagyunk mi annyira menő banda, hogy ne tudnánk, hogy éppen hol vagyunk.

Fejes: Nálam azért előfordul...

Lukács: Ha olyan helyen lépünk fel, ahol nem játszottunk még, vagy nyakatekert a neve, akkor a technikusommal feliratom a műsorra a hely nevét, és néha lepillantok, nehogy a konferansz közben hülyeséget mondjak, mert annál szarabb nincs.

Legutóbb, mikor egy MOL-kúton volt klipbemutatótok és egy rövid koncertet is adtatok, a hangfalak mögött játszott egy ritmusgitáros. Róla mit kell tudni, ki volt ő? (Z. Zoli)

Lukács: Azt, hogy mivel Sidi jól néz ki – rasztahaj, mackós alak, jól fotózható –, ezért őt tesszük ki a színpadra, de nem ő gitározik, ezt senki nem gondolhatja komolyan. Van egy gitárosunk, aki a színfalak mögött penget, Sidi pedig leplaybackezi a bulit. (nevet) Valójában az történhetett, hogy a gitártechnikus hátul hangolt, és valaki azt gondolta, hogy ő gitározik.

Hangulatban milyen lesz az új album? Keményebb témák lesznek rajta vagy inkább a laza, rock and roll típusú dalok lesznek többségben? (T. Gábor)

Lukács: Is-is. Februárban felvettünk két új dalt, az egyik a Köpök rátok, a másik meg egy annál jóval lazább, ha úgy tetszik, rock and rollosabb téma. Az új lemeznek van fajsúlyosabb és dallamosabb oldala is, de összességében ez inkább egy keménykötésű lemez lesz. Ha az öt évvel ezelőtti ’Minden jót’ egy lazább hangzású lemez volt, akkor ez a mostani ahhoz képest sokkal inkább durva. De ha az előző lemezt, a ’Rockmafia Debrecen’-t vesszük alapul, akkor a mostani annak egy továbbfejlesztett verziója lesz hangzásában és indíttatásában is. Lesznek olyan dolgok, amikre az emberek felkapják majd a fejüket.

Fejes: Majd az okos internetezők megmondják, milyen lett.

Sidi: Majd tőlük kérdezd meg. Mondjuk, ha nem kérdezed, akkor is leírják.

Sidi, ez a keményebb irányvonal mennyire köszönhető a te dalszerzői hozzájárulásodnak?

Sidi: A Tankcsapdának mindig volt egy metalosabb vonala, csak a ’Punk & Roll’ volt, ami tényleg punk & roll volt, a ’Jönnek a férgek’-nél elkezdtek bejönni a keményebb dolgok. Szerintem én ezen az arányon nem változtattam se jobbra, se balra. Ez az arány amúgy mindig a próbateremben derül ki, amikor összeszámoljuk, hány új nóta/ötlet gyűlt össze, de tudatosan nem szoktunk figyelni rá. Ami tetszik és jó, azt megtartjuk és kész.

Lukács: Mi nem ilyen stílusokban gondolkozunk. Amikor a próbahelyen dolgozunk az új dalokon, nem merül fel bennünk az a kérdés, hogy ez metalos, punkos vagy rockos-e.

Sidi: Volt olyan rock and roll nóta – például a Kapcsolj ki –, amit addig csűrtünk-csavartunk, hogy egy lehangolt metal nóta lett belőle. Ezt nyilván nem beszéltük meg előre, csak ötleteltünk, hogy „húzzuk már le ide”, vagy...

Lukács: ...mi lenne, ha ebbe a részbe kétlábdob lenne.

Lesz olyan újdonság a készülő lemezen, amit korábban még nem nagyon csináltatok? (Karesz)

Fejes: Lukács kézen állva fog énekelni, állítólag úgy jobban kijönnek a fejhangok.

Sidi: Olyan apróságok biztosan lesznek, amiket sokan észre se vesznek.

Fejes: Most például másképp rögzítettük a mankósávokat, együttes játékkal, amit eddig nem csináltunk. Ez egy folyamatos fejlődés eredménye. Régebben lehet, hogy egy új nótát el se tudtunk közösen, egyszerre játszani, manapság már annyira képben vagyunk, hogy ha nem is vagyunk egy Dream Theater, de legalább a saját nótáinkat el tudjuk játszani. Mindig nyitottak vagyunk az újdonságokra, és arra törekszünk, hogy jobbat csináljunk, ami valamikor sikerül, valamikor nem, de ez benne van a pakliban.

Lukács: Volt már olyan lemezünk, konkrétan a ’Connektor’, aminél elengedtük azt a sztereotípiát, hogy egy rockzenekarban csak gitár, dob és basszusgitár szólalhat meg. Azon a lemezen több dalban is hallható billentyűs hangszer, amit igyekeztünk saját magunk megszólaltatni az egyszerű eszközeinkkel – két kézzel, három ujjal billentyűztünk, elég vicces volt. Az új lemez készítésekor is megbeszéltük, hogy ha egy adott dal hangulata vagy hangszerelése olyan zenei megoldásokat kínál vagy kíván, ami nem lenne kézenfekvő, akkor csak azért ne ódzkodjunk tőle, mert nem kellően tankcsapdás. Magyarul csináljunk egy olyan lemezt, amilyet jó érzéssel szeretnénk csinálni, de ha az egész lemezen nem lesz más, csak kemény gitár, zúzós dob és hörgős ének, az sem baj.

Sidi: A ’Rockmafia’ lemezen két nótában is van zongora, persze nyilván nem annyira feltűnően. Ilyenekre nem szoktunk rágörcsölni. Az Én meg a rock ’n rollban egy nagyon autentikus rock and roll gitárszóló van, Laci mutatta még próbán, hogy milyet kéne berakni [Lukács: Chuck Berry-féle old school szólót], de nem jött a kezemre a stúdióban. Eljátszottam, de nem volt az igazi.

Fejes: Ez az a csávó volt, aki a MOL-bulin hátul gitározott.

Sidi: És akkor – nyilván nem az egész szólót, de – az elejét bejátszotta Laci, és én átvettem. Egyébként igyekszünk az egyszerűségre törekedni.

Fejes: Az látszik is.

Sidi: A 6-8 évvel ezelőtti énem egész nap ott hasalt volna a Supersize-ban, és azzal babrált volna, hogy melyik mikrofon milyen szögbe van berakva, most viszont csak a végén vetünk rá egy pillantást és kész. Nem azért, mert leszarjuk, hanem ahogy növünk, egyre inkább rájövünk, mi a lényeg, és mi a mi reszortunk és mi a hangmérnöké. Pont ezért tudunk marha nyugodtan stúdiófelvételeket készíteni, mert tényleg csak arra koncentrálunk, ami a mi dolgunk.

A Köpök rátok a netes fikázóknak szól. Találkoztatok az „új Tankcsapdával” kapcsolatban olyan építő jellegű kritikával, amit aztán megfogadtatok? (R. Róbert)

Fejes: Azt mind mi írtuk be álnéven.

Lukács: A kritika nem szitokszó a zenekar életében. Az elvtelen, kisstílűségből, rosszindulatból, irigységből fakadó kritika, az igen, azt konkrétan leszarjuk. Egy jó kritika olyan dolgokat fogalmaz meg, amit te nem veszel észre magaddal kapcsolatban. Ha minden reggel látod magad a tükörben, amikor fogat mosol, akkor téged nem biztos, hogy zavar a pattanás az orrod hegyén, de ha a csajod azt mondja, hogy „te, az a pattanás nem olyan fasza, nem nyomnád ki, hogy két nap múlva elmúljon?” – ez is egy kritika. Az más kérdés, amikor olyan emberek kritizálnak minket, akik ezt pusztán azért teszik, mert nem tudnak mást kitalálni, hogy az önös kis pitiáner dolgaikat kifejezzék. Ez egy ideig zavar, aztán lepattogzik rólad, és túl tudsz lépni rajta minden további nélkül. Az építő jellegű kritika mindig fontos dolog, jó néhány olyan ember van a közvetlen környezetünkben, akiknek egy új dalt, egy új pólómintát, egy új lemezborító tervet mindenkinél előbb megmutatunk, és akiknek adunk is a szavára. Volt már olyan is, hogy olvastam kritikát a Tankcsapdával kapcsolatban, és azt mondtam, hogy igen, igaza van. Ettől függetlenül a végén úgyis mindig az a lényeg, hogy Sidi, Tamás és én hogyan értékelünk valamit.

Fejes: Van olyan kritika is, amivel nem tudsz mit kezdeni, mert ha az ő szemüvegén keresztül nézed a szituációt, akkor megérted, miért mondja. Persze ő nem látja azokat a dolgokat, amiket te látsz, vagy azt, hogy te miért lépted meg azokat a dolgokat. Meg az se mindegy, hogy valaki kurvaanyázni megy egy oldalra, vagy társalogni. A kurvaanyázókról nem kell tudomást venni. Volt olyan újságíró is, akivel találkoztam egy WC-ben, a fütykösből még folyt a húgy, de már elrakta és kiszaladt, pedig csak két mondatot kérdeztem tőle, hozzá se nyúltam. (nevet) Ezek az emberek általában a klaviatúra előtt kurva erősek, és általában nem az a céljuk, hogy társalogjanak és gondolatokat ébresszenek, hanem hogy tépjenek, marjanak, kárt okozzanak.

Ugyan a népszerűségetek folyamatosan növekszik, de vannak régi rajongók, akik eltávolodtak tőletek az idők folyamán. Erről mi a véleményetek? (Gluecifer)

Lukács: Ez egy természetes folyamat része. Az ember tinédzserkorában egészen máshogy látja a világot, és önmagát a világban, mint 10-20 vagy 30 évvel később. Ebben nincs semmi rossz. [Fejes: Paksi Endre ezt már megírta.] Elmennek százak és jönnek ezrek. Nálunk is így van ez. Mert az a fajta lázadó, a világnak fityiszt mutató, punkos-rockos dolog, amit a Tankcsapda csinál, jellemzően a tinédzserek lelkivilágával rezonál leginkább. Ha megnézed az európai turnéról készült videóösszeállítást, látszik, hogy az első sorban például csak tizenévesek vannak, és borzasztóan pogózik mindenki. Ezek a srácok még meg se születtek, amikor a Tankcsapda első lemezei megjelentek, most meg ott csápolnak és éneklik a régi számokat is. Ez így volt ezelőtt 10 évvel és így lesz 10 év múlva is.

Fejes: Sokan meg visszatérnek. Megkomolyodik, jön a főiskola, egyetem, meló, aztán megtörik az élete, és rögtön ott van Tankcsapda koncerten és torkaszakadtából üvölt. Az elvált MILF-ek meg ott állnak mindig Laci előtt... (nevet) Mindig van egy aktuális mérges-aktuális megbékélő réteg, meg aktuális rajongó réteg.

Lukács basszusgitárjain mért szokott mindig fekete szigszalagcsík vagy valamilyen fekete ragasztócsík lenni? (Zoli)

Fejes: Mert szponzor. Eladta magát a Rochadt Tape-nek. Magyarországon sokkal több tape-t adnak el azóta. (nevet)

Lukács: Ennek praktikus és technikai okai vannak. Egyrészt a hangszerek védelmében használom, mert nem akarom leütni a hangszerről a lakkot meg a fát a különböző pántokkal és cuccokkal. Illetve a kezemet is védem. Mivel a korai időszakban...

Fejes: ...csak tape-re volt pénze. Az igazság az, hogy szeret ragasztgatni. Van egy ilyen gyerekkori mániája.

Sidi: Egyébként tényleg, az összes öltözőt összematricázza. Még nem is szartál, de már az egész WC tele van a Tankcsapdával.

Lukács: Szóval a korai időszakban praktikai okai voltak, és ez egyszerűen így maradt.

Az elmúlt pár évben nem jelent meg koncert DVD-tek. Várható valami hasonló a közeljövőben? (R. László)

Lukács: Biztosan. Egy jubileum sok ziccert kínál, amit csak be kell rúgni. Biztos vagyok benne, hogy koncertanyag és/vagy más típusú DVD is várható. Ha idén nem is, jövőre biztosan.

Gondolkodtatok már azon, hogy akusztikus koncerteket is adjatok? (Sz. György)

Lukács: Gondolkodtunk.

Fejes: Én este 6-7 körül szoktam ezen gondolkodni.

Sidi: Múltkor az öltözőben elkezdtük játszani a Mi a fasz van-t poénból akusztikusan, és tök jó volt. Ötlet szinten már felmerült ez. Általában 2-3 évre szoktunk előre tervezni, amibe egyelőre épp nem passzolt bele, de ez nem jelenti azt, hogy később ne lehetne megvalósítani. Túl sok olyan nóta van, ami nagyon érdekesen szólalna meg akusztikusan...

Lukács: ...és túl sokan kérdezik, hogy mikor lesz már. Meg túl sokan adnának érte elég sok pénzt. (nevet)

Van még egy gondolkodós kérdés: sosem gondolkoztatok azon, hogy keressetek egy amerikai producert, hogy világhírnévre tegyetek szert? (Szilvi)

Lukács: Nem. Ha amerikai karrierre törnénk, akkor vagy nem ide kellett volna születnünk, vagy ha ide születtünk, akkor el kellett volna mennünk, ahogy Báthory Zoli tette.

Fejes: Báthory Zoli se a producertől lett az, aki, hanem kiment, nyakába vette Amerikát, aztán alulról felépítette magát és a zenekarát!

Lukács: Kurva keményen dolgozott 20 éven keresztül, hogy olyan népszerű bandává tegye a Five Finger Death Punch-t, amilyen lett. Ezért maximális respekt illeti őt is meg a zenekarát is. De mi ebben nem gondolkodunk.

Fejes: Nem mondom ki, de mi ehhez korosak vagyunk. (nevet) Sok európai és magyarországi zenész próbálkozását láttuk már, ahogy középkategóriás producereknek mutogatják a nótáikat, akik akkor azt mondják, hogy „nagyon jó, nagyon fasza, csak fizessél ennyi meg ennyi lóvét”, majd kifizeted, elkészül a lemez, elküldenek előzenekarnak 6-7 helyre, kecsegtetnek sok marhasággal, aztán nem lesz belőle semmi. Lehet pénzzel mesterségesen gerjeszteni, hogy bekerülj olyan helyekre, ahova egyébként nincs esélyed, de annyi lóvét kéne költeni, hogy az eszed elmenne, és még az se biztos, hogy végül bejön. Mi ezen már túl vagyunk. Nekünk jó az, ami van, elégedettek vagyunk az életünkkel, a sorsunkkal. Ha Amerikában és Európában elklubozgathatunk, és Magyarországon is megőrizzük a státuszunkat, akkor végtelenül boldogok leszünk.

Lukács: A Tankcsapda  – a szó túlzásoktól mentes értelmében –  egy magyar zenekar. Azt gondolom, nem véletlen, hogy mi Magyarországon születtünk, magyar zenekar lettünk, magyar embereknek éneklünk, és mindezt magyarul tesszük. Mi az vagyunk a magyar emberek számára, mint az angol nyelvterületen élőknek a Metallica vagy a Guns N’ Roses. Nekünk az a feladatunk, hogy a magyar emberek számára nyújtsuk azokat az élményeket, amiket külföldön más zenekaroktól kapnak meg az emberek. És amíg mi ezt ennyire élvezzük, és ennyire szeretünk egymás társaságában lenni, addig nincs okunk arra, hogy máshol próbálkozzunk, mint ahova valók vagyunk.

Ha Amerikába/külföldre születtek, szerintetek mit érhettetek volna el? (P. Laci)

Fejes: Rendszeresen megkapjuk koncertek után, hogy „ha Amerikába születtek, akkor ti lehetnétek a Metallica”. Jólesik, ha valaki ezt mondja félrészegen, pláne ha meg is hív hozzá egy sörre, de egyébként ez hülyeség. Ha Amerikába születtem volna, lehet most egy autógyárban dolgoznék, vagy egy vidéki telepen marhaszart lapátolnék, de az is lehet, hogy 17 évesen heroinnal halálra lőttem volna magam a híd alatt.

Lukács: Nekem nem kellett volna külföldre születnem, elég lett volna csak Budapestre, és már rég nem erről beszélgetnénk, és nem egy 25 éves zenekar élén lennénk. Felesleges erről beszélni, mi ide születtünk, és örülünk, hogy azok lehetünk, akik vagyunk.

Magyarországon már mindent elértetek, lényegében az ’Agyarország’ albummal a hazai szupersztárok közé emelkedtetek. Mi az, amit idehaza még el szeretnétek érni? (Gluecifer)

Fejes: Most már nem szupersztár és megasztár van… Most már minden álom: álomutazás, álompár, álomkoncert, úgyhogy már az álomzenekar kategóriába kéne soroljatok. (nevet)

Sidi: Ez egy folyamatos kihívás; az ember ott téved el, ha elkezd magával versenyezni. Folyamatosan jönnek olyan dolgok, amikre azt mondja, hogy ha ezt megcsinálom, akkor elégedett leszek. Ha az ember nyitott szemmel jár, mindig talál olyan hegyeket, amiket hirtelen kedve támad megmászni. Erre jó példa a zenekaros sör is. Biztos vagyok benne, hogy évek múlva is lesz olyan vágyunk, ami most eszünkbe se jut még. Mi megvalósítjuk az álmainkat.

Lukács: A legrosszabb Danielle Steele regényekben vannak ilyen szófordulatok, hogy valósítsd meg az álmodat. (nevet)

Sidi: Jó, hát azon szoktunk éjszakánként sírdogálni, hogy milyen jó nekünk. (nevetés)

Magyar rockzenekarként sok mindenben ti vagytok az elsők. Felelősségteljes számotokra ez az úttörő szerep? (Sz. Csaba)

Sidi: Tele vagyunk optimizmussal! (nevet)

Lukács: Felelősségteljesnek felelősségteljes, de nem a szónak abban az értelmében, ahogy te gondolod. Nem szoktunk ezen gondolkodni, hogy micsoda felelősségteljes dolog olyasmiket megcsinálni Magyarországon, amit később mások is csinálnak.

Fejes: Na majd most, hazafelé elgondolkodunk rajta!

Lukács: Olyan értelemben van bennünk egy póz, hogy ki csináljon meg elsőnek bizonyos dolgokat, ha mi nem. Aztán jönnek a követők.

Fejes: Ha egy csepp eszünk lett volna, akkor például ezt a szakállas nő poént mi sütjük el. A rohadt osztrákok lelőtték, pedig Sidiből milyen fasza szakállas csaj lett volna.

Lukács: A viccet félretéve, van egy vezető szerepe a zenekarnak, de mi erre nem helyezünk nagyobb hangsúlyt, mint amennyire kell, de persze nem vesszük félvállról se.

Sidi: Amikor a 90-es években rágyújtottam, emlékszem, kurva szimpatikus volt, hogy Slashnek lóg a dekk a szájából. Slash a legnagyobb ikonjaim között van ma is, de pár éve eldöntöttem, hogy színpadon többé nem fogok cigizni: azért ne gyújtson rá senki, mert azt látja, hogy én cigizek. Ilyen szinten maximálisan felelősségteljesek vagyunk. Tomit se látod például fecskendővel a karjában.

Fejes: Pedig rendszeresen szúrom magam! (nevet)

Hogy érzitek, van valamilyen felelőssége a zenekarnak az utánpótlás, a fiatalok támogatása tekintetében? Tudjátok valamilyen módon támogatni őket? (B. István)

Fejes: Mi úgy tudjuk támogatni őket, ha eljönnek velünk turnézni. Az egyik fele ezzel fel tud kapaszkodni valahová, mint annak idején a Depresszió, a Road vagy a Junkies, a másik fele meg abban a pillanatban felbomlik, ahogy eljön velünk egy turnéra.

Lukács: A legtöbbet azzal tudunk segíteni az új generációnak, ha akarva-akaratlanul utat mutatunk, hogy lehet másképpen is csinálni és hogy igenis, meg lehet csinálni. Ezért sokat kell tenni, és néha fárasztó is, de igenis meg lehet csinálni. Ebben az értelemben van felelősségünk, hiszen ha mi is meg tudjuk tenni, akkor más is, mert a Tankcsapda számai is ugyanabból a pár akkordból állnak, mint bármilyen más zenekar számai.

Sidi: Sok zenekar arra pazarolja el az energiáját, hogy a kesergését tökélyre fejlessze, de annyi idő alatt pont meg lehet írni két nótát, vagy leszervezni két koncertet.

Tudjátok, mit csinálnak a volt Tankcsapda tagok, tartjátok velük a kapcsolatot? (Zsuzsa)

Lukács: Kapcsolatunk egyedül Labival [Tóth Laboncz Attilával] van, róla nemcsak hogy tudjuk, mit csinál, de rendszeresen találkozunk is vele. Tavalyelőtt ősszel játszott is velünk. A többi volt tagról nem tudunk túl sokat, nincs köztünk napi kapcsolat. Ez elsősorban nem miattunk van, de így alakult.

Mi volt a legprovokatívabb húzásotok a Tankcsapda életében? (O. Nóra)

Sidi: Amikor az Operában bemutattuk a Köpök rátok című dalt… (nevetés)

Fejes: Nem szoktunk mi direkt provokálni, nem vagyunk botrányzenekar. Csinálunk hülyeségeket, de ha az nyilvánosságra kerül, az csak a véletlen műve. Ha kihugyozunk az ablakon, nem azért csináljuk, hogy arról beszéljenek, milyen fasza csávók vagyunk, hanem egymás szórakoztatására. Nem próbálunk ilyesmivel figyelmet kelteni.

Sidi: Ott van pl. a Mi a fasz van? ismertté vált logója (annyian hordják már pólón). Arra is mondhatnánk, hogy mennyire ki volt találva, pedig csak Tomi mondta, hogy legyen az a címe, hogy „mi a fasz van”, mert az úgy adja magát. Aztán az lett belőle, ami. Sokan viszont úgy látják, hogy ez egy pontosan kitalált, provokatív marketing volt...

Fejes: ...pedig a szám első verziója a „Hú, a csudába” volt, a második pedig  „A fene vigye el és csapkodja a hóna alá”.

Képek: Savafan

A Tankcsapda május 17-én, szombaton ingyenes koncertet ad a Hungaroring pályán. A rendezvényre előzetesen regisztrálni kell a www.legendak.com oldalon.