Leí­rom a leí­rhatatlant: Jeff Scott Soto, Metrum, Avatar - Club 202, 2014.05.07.

Jeff Scott Soto koncertre menni olyan, mint a pókerben az all-in. Nem tudod, milyen lapok vannak a kezében, de mindenedet felteheted rá, hogy jól fogod érezni magad. Mert Soto is minden koncertjén all-in teljesítményt nyújt. Énekeljen akár Queen nótát, Madonnát vagy Sealt, táncoljon Travoltát egy funky egyvelegben vagy rapeljen az XTC-ben, mindig ugyanazt a maximális odaadást látom benne, mint amikor a saját dalait prezentálja. És ugyanaz a hatalmas élmény látni-hallani-átélni bármelyik említett produkciót. Nem láttam még karizmatikusabb egyéniséget rockszínpadon. Egyedül betölti a pódiumot, nem véletlenül nem kellett a Queennek vagy a Journey-nek. Nekik csak egy hang kellett, nem egy showman, aki elvonja a figyelmet a nagy öregekről. De nekünk kell Soto! Még, még, még, ennyi nem elég!

De menjünk vissza kicsit az időben. A koncert előtt két nappal derült ki, hogy Soto csak egy előzenekart hoz, így lehetősége nyílott egy magyar bandának a megmutatkozásra. A Hammer Concerts a Pofakönyvben megszavaztatta, hogy ki legyen az, és a rajongók 157 szavazattal az Avatart támogatták. Kár, hogy a fellépésükre nem jöttek el ezek a szavazók, mert jó, ha húsz ember előtt kezdtek este hétkor és a műsoruk végére sem voltak többen ötven-hatvannál. Igazából a zenekart is meglepte a váratlan felkérés, annyira, hogy régi-új énekesük, Szaszkó (Moldován György Szabolcs) nem is tudott eljönni. Így egy speciális színpadképpel álltak elő, a billentyűket betolták középre, és a zenekaralapító, dalszerző, billentyűs Ricsosz előlépett énekessé is. Sosem volt az a tipikus „vak zongorista” fazon, de most aztán még inkább odatette magát a kisszámú közönség nagy-nagy örömére. Őszintén szólva nekem ez a kényszer szülte megoldás is sokkal jobban tetszett, mint a tavalyi Soto koncerten az akkori új (azóta volt) énekesük bemutatkozása. És bírom, ha valakinek van humorérzéke. Régi poénja a „Nem látom a kezeket!”, de úgy látszik, régen voltam Avatar koncerten (meg bizonyos értelemben ő is), így jót tudtam nevetni rajta. A kétlemezes banda rövid „besztofja” kellemes felvezetés volt, igazából jobban illett volna közvetlenül a főműsorszám elé zeneileg, mint a Metrum. Azért a Separate Ways feldolgozás eljátszása jó kis fricska lett volna a Soto koncert előtt, kár, hogy ehhez nem volt bátorságuk. A fellépő szűkített keresztmetszet: Gellér Tamás, Szepesi Richárd, Paróczi Krisztián, Paróczi Bence, Kaiser Szilárd.

Setlist:

Mire vársz még? / Egyedül ébredek / Álszent angyal / Holdvilág-árok / Miért vagyok egyedül? / Eddig tart / Vérző ima

A fiatal muzsikusokból álló osztrák Metrum érdekes stílust képviselt. A grunge-os alapokra helyezett, időnként progresszívbe hajló zene Alexander Groessl mély tónusú énekével izgalmas próbálkozás, és műsoruk minden pillanatán átjött a profizmus. De hogy hogyan kerültek kapcsolatba Sotóval? Fogalmam sincs. Tudom, hogy pártolja a tehetséges fiatal zenekarokat, nem véletlenül járt itt a brazil Tempestt-tel és a görög Danger Angellel korábban, de ez a stílus olyan távol áll az ő zenéjétől, hogy én bizony megcseréltem volna az előzenekarok sorrendjét. A háromtagú zenekar (Alexander Groessl – ének, gitár; Moritz Boell – dobok; Bernhard Boehm – basszusgitár) egy kiegészítő gitárossal jött a turnéra, de mivel most hallottam őket először és a Pofakönyvön keresztül sem tudtam kommunikálni velük, a negyedik zenész személye és a műsoruk címlistája a jótékony feledés homályába vész.

Este kilenckor eljött, amire minden ott lévő (jó, talán a pultosok nem) várt, elkezdődött a 30 éves jubileumi turné, itt nálunk Budapesten. (Ezt mindenki dolgozza fel vérmérséklete szerint: én büszke vagyok rá, de vannak, akik fanyalogtak, hogy nekünk jutott a nyilvános főpróba.) Sejtelmes fények közepette a porondon termett Jeff Scott Soto és állandósult bandája. Ez utóbbit azért merem kijelenteni, mert a Tempestt turnén őt is kísérő zenekarból „kölcsönvett” billentyűs-gitáros-háttérvokálozó BJ és az Ian Paice egyszerűségű dobszerkón (egy lábdob, egy felsőtam, két oldaltam) is fantasztikusan játszó Edu Cominato már 2008 óta vele van, ha úgy tetszik. A 2009-es csapatból is csak az unottan mozgó basszusgitárost cserélte le a kötött sapkában ugrabugráló David Z-re (aki szerencsére négy-öt dal után megszabadult undorító fejdíszétől és később azt is megmutatta, hogy nem csak ugrabugrálni tud), a Mägo de Ozból elorzott Jorge Salan már ötödik éve mellette tekergeti a gitárnyakat (a szemléletes kép Steve Vai 'Flex-Able' lemezéről jutott eszembe).

De a lényeg maga Jeff Scott Soto, aki annyira magabiztos, hogy képes az új lemez ('Damage Control') limitált verziójának bónusz nótájával kezdeni a koncertet. Elvégre az a párszáz ember, aki eljött, úgyis hardcore rajongó, azok meg ismerik a dalt. Bakker, ha azt a vörösrózsás-halálfejes pólót árulták volna a merch standon, amelyben megjelent, tutira megveszem! De a pólóban az ember, az volt az igazi! A tavalyi program nyitányát megismételték, csupán a negyedik dalnál tértek el először, de aztán nagyon. A 'Lost In The Translation' dala, a Drowning régi koncertnóta, imádom. Tavaly nem tudom, miért maradt ki, örültem, hogy visszakerült. Aztán jött az első bomba: W.E.T. egyveleg. Jó, csak kétszámos, de akkor is. A második lemez legnagyobb száma, meg az elsőé egymás után. Igazából nem is volt igazi egyveleg, inkább csak rövidített verziók.

A W.E.T.-blokk után W.E.T.-te a fáradságot Soto, hogy először szóljon a közönséghez. Másképp fogalmazva: itt tudott először szusszanni egyet az egyben lenyomott hat nóta után. Ahogy tavaly, eddigre idén is leizzadt teljesen, strandlepedő méretű törölköző volt neki bekészítve a dobszerkó lábához, de szüksége is volt rá. Nem tudom eleget hangsúlyozni, milyen fantasztikus egyéniség, beborítja az egész produkciót a jelenlétével, de nem az egójával, mint Malmsteen, hanem a zene iránti alázatával és határtalan kedvességével, ahogy ének közben mosolyogva kimegy a színpad szélére pózolni a párját fényképező nő kedvéért, vagy a tátott szájjal őt bámuló közönség figyelmét felhívja a soraikban csókolózó párra, hogy bizony róluk vegyetek példát, érezzétek jól magatokat!

De vissza koncertprogramhoz: újabb nagy nóta, a 2004 óta nem játszott Believe In Me. Annak idején ezt Neal Schonnal írta és vette fel, és úgy látszik, erre az estére le is tudta vele életművének hozzá kapcsolódó szakaszait. Se Journey, se Soul SirkUS. A nemrég készült interjúban olvashattuk, hogy még mindig benne van a tüske a Journey-ből való kényszerű távozása óta. De ennél nemesebb bosszút el sem lehet képzelni. Mint a népmesében: „Játszottam is Schon-dalt, meg nem is!” Nem sokat kellett azonban várnunk a 30 éves jubileumi turné következő különlegességére, az Axel Rudi Pell egyvelegre. Ex-kollégám, Túrisas maga alá privatizált volna a gyönyörűségtől, amilyen szólót odarittyentett Jorge Salan az ARP nóta közepére. A Warriort előzetesen borítékoltam, de további tippjeim a társszerzőségével készült dalok (Talk Of The Guns, Streets Of Fire, Long Time) lettek volna, a Fool, Fool igazi meglepetés volt. Eztán folytatódott a tavalyi program az Eyes Of Love-val, majd Soto nagyobb pihenőjére Jorge Salan instrumentálisa, a Risk adott lehetőséget, ami után Satriani is megnyalná a tíz ujját, nem is értem, miért nem ilyeneket játszott tavaly az önálló műsorában. Jeff tavaly egy Marcel Jacob pólóra cserélte ezalatt ronggyá ázott ruházatát, idén egy egyszerű fekete pólóban jött be barátja emlékére elénekelni a Talisman egyveleget, mely a Colour My XTC-vel bővült tavaly óta. A Soto koncertek bevett része, hogy az I'll Be Waiting alatt felhívja a színpadra a közönség leghangosabb tagját egy kis közös éneklésre, hogy bebizonyítsa, ki a király. Nos, idén emberére akadt, a lelkes rajongó roppant aranyosan bálványozva őt, de nem vérzett el a mikrofon előtt, ám Soto nem jött zavarba, profi módon reagálta le a szituációt.

A Bon Jovi klasszikusra (You Give Love A Bad Name) hajazó Talisman sláger után általában már nem lehet fokozni a hangulatot, de most, a 30 éves jubileumi koncerten várt még ránk egy egyveleg. Nem nehéz kitalálni: a Malmsteen slágereket hagyta a végére. Jorge rövid intrója hirtelen átcsapott az I Am A Viking riffjébe és az eddig sem unatkozó közönség megőrült! A másik nagy kedvenc, az I'll See The Light, Tonight is terítékre került, de úgy látszik, ez a kétszámos egyvelegek éjszakája volt, több nem jutott, pedig elhallgattuk volna még egy darabig. Jorge mindkét dalnak elnyomta a szólóját, bizonyítva, hogy nem csak ARP szólóit tudja überelni, de Malmsteen virgáival is jól elboldogul. Zárásként és a ráadásban két Steel Dragon dalt hallhattunk a Rocksztár című filmből, ahogy tavaly is.

A jubileumi 100 perces buli véget ért, mindannyian belefáradtunk, még a fáradhatatlan Soto is. Elhallgattuk volna másik 100 percen át, de ilyen intenzitással, ahogy ő dolgozik a színpadon, ez is bőven sok. Nem volt Journey, ahogy ígérték (na jó, talán két sor BJ tolmácsolásában), nem volt Queen dal (pedig ha a Queen tribute fellépéseitől eltekintünk, a Talismannal is feldolgozta a Let Me Entertain You-t), és nem voltak két nótánál hosszabbak az egyvelegek, pedig egy Talismanhoz hasonlóan bő lére eresztett ARP és Malmsteen csokorral nem haragított volna magára egyetlen rajongót sem. De maradt a műsor tisztán Jeff Scott Soto, akinek a múltjában meghatározó momentumok voltak az említett vendégszereplések, de egyénisége felülkerekedett rajtuk és nem alakította nosztalgiaműsorrá a koncertet. És ez az, amitől leírhatatlanná válik az élmény. A pókerhasonlathoz visszatérve: nem blöffölt, nem kente el a dolgokat, a koncert végén is gyönyörűen kiénekelte a Viking refrénjét, és kifogyhatatlan erőnlétét bizonyítandó, a ráadásban még a dobok mögé is beült, hogy a Stand Up And Shout intrójával maga hergelje fel a közönséget.

Ha már az arénakoncertek tízezres tömege nem adatott meg neki, a kisszámú, de annál lelkesebb rajongósereg szeretete – remélem – kárpótolja ezért, ha anyagilag nem is, de erkölcsileg mindenképpen. A turnéindító koncert jól sikerült, a folytatás is biztos remek lesz. És ne feledd, Jeff, visszavárunk az új lemez turnéján is!

Setlist:

Take U Down / 21st Century / Damage Control / Drowning / W.E.T. egyveleg (Learn To Live Again / One Love) / Believe In Me / Look Inside Your Heart / Soul Divine / Axel Rudi Pell egyveleg (Fool Fool / Warrior) / Eyes Of Love / Risk / Talisman egyveleg (Break Your Chains / Day By Day / Give Me A Sign / Colour My XTC / Dangerous / Just Between Us / Mysterious (This Time It's Serious) / Frozen / Crazy) / I'll Be Waiting / Yngwie Malmsteen egyveleg (I Am A Viking / I'll See The Light Tonight) / Livin' The Life / Ráadás: Stand Up

Szerző: CsiGabiGa
Képek: Török Hajni
Köszönet a Hammer Concertsnek!