Bakelit, kazetta, CD... felhő? - A zenehallgatás gyilkosa vagy a lemezipar megváltója a Spotify?

írta MMarton88 | 2014.03.28.

14 évvel ezelőtt a Metallica beperelte a Napster nevű, akkoriban úttörőnek számító ingyenes fájlcserélő programot a szerzői jogok megsértése miatt. Noha a csatát Lars megnyerte, a háborút a Metallica és a teljes zenebiznisz végül elvesztette. Az internet egyre nagyobb térnyerése, és azon belül a torrent és különböző médikalóz weboldalak feltünése nem csak a lemezeladásokat ásta alá, de egy új generáció zenehallgatási szokásait is megreformálta. Meg lehet állítani az illegális zeneletöltések lavináját? Van megoldás, amivel legálisan, ingyenesen, vagy potom összegért elérhetik a rajongók az összes zenét, amire kíváncsiak? Úgy tűnik, az elmúlt évek változásokkal teli időszaka után lassan kialakul, hogy mi lehet a CD-lemezek legális és korszerű utóda. Mi, rockerek meglehetősen konzervatív alakok vagyunk, nálunk egy-egy kézzelfogható CD-nek vagy bakelitlemeznek még mindig van értéke. De a világ változik, akárcsak a zenehallgatási szokások. Ezért röviden bemutatjuk azokat a programokat, alkalmazásokat, amelyek visszaszorították az illegális zeneletöltéseket, és egy kis körképpel szolgálunk arról, hogy a következő 4-5 évben honnan lesz érdemes beszerezni a legújabb kedvenceket.

SPOTIFY

A tavalyi év nagy híre volt, hogy Magyarországra is megérkezett a Spotify, amiről korábban már sokat hallhattunk a nyugati cimboráktól. Borzasztó egyszerűen működik a dolog: le kell tölteni a programot a weboldalról, e-mail címmel vagy Facebook-fiókkal regisztrálni, és kész. Gyakorlatilag azonnal, ingyen és bérmentve tiéd a világ szinte teljes zenearchívuma, beleértve szinte végtelen mennyiségű rock és metal előadó csaknem teljes munkásságát. Ez azt jelenti, hogy a legális zenehallgatásért most már nem hogy boltba menned vagy fizetned nem kell, de úgy tudsz szinte bármit ingyenesen hallgatni, hogy nem kell ellőtte torrentet keresni, seedre várni, vagy valami kétes eredetű orosz fájlmegosztó oldalon vírusok közt tallózgatni, hogy meghallgathasd a legújabb Sabaton-lemezt. Rákattintasz az ikonra és kész, máris tiéd a teljes 20 000 000 dalos médiatár. Tiéd? Na, ez így nem teljesen igaz. A zene ugyanis nincs rajta a számítógépeden, nincs letöltve, mindössze internetről szól, vagy hogy úgy mondjam, „streamelődik” a gépedre.

Ha regisztrálsz, kétfajta lehetőséged van. Az „alapcsomag” ingyenes, mely során a számok között óránként átlagosan 3 percnyi reklámot kell meghallgatnod, illetve ha az okostelefonodon szeretnéd használni a programot, ott csak lejátszási listákra tudsz rákeresni, konkrét dalokra nem. Az 1500 forint körüli „prémium csomag” ezen felül lehetővé teszi a szabad keresést mobilon is, enged dalokat letölteni, hogy net nélkül is hallgathasd a kedvenceidet, ráadásul reklámok sincsenek. Ezen felül pedig a programnak van szociális média funkciója: láthatod, hogy a haverjaid mit hallgatnak, mindent kitehetsz a Facebookra és megoszthattok egymással lejátszási listákat. De vannak toplisták és beépített rádiók is, a hallgatott dalok alapján pedig ajánlásokat ad a program, hogy mely előadók munkásságába is érdekes lehet belefülelned (ami meglepően jól működik még a rutinos zenehallgatók számára is).

Érdemes kipróbálni, lévén hogy a kezelés és a telepítés végtelenül egyszerű. Egyetlen hibája, hogy magyarul még nem elérhető, kizárólag angol nyelven működik. A hangminőség változó, értelemszerűen a prémiumhoz jobb hangzás is dukál (320 kbps), de az alapcsomag is teljesen elfogadható, élvezetes. ITT lehet kezdeni az ismerkedést a Spotify-jal. De fontos megjegyezni, hogy a cikkben bemutatott programok alapvetően „hétköznapi” zenehallgatásra valók. Ha a kedvenced dalaiddal egy kellemes estét szeretnél eltölteni, tökéletes hangminőséggel, a bookletben gyönyörködve, akkor továbbra is csúcsminőségi Hi-fi berendezésen, a klasszikus módon hallgass bakelitet, CD-t, vagy ami épp szimpatikus.


DEEZER

Kísértetiesen hasonló a Spotifyhoz, Magyarországon a Telenorral karöltve ők jelentek meg először. Hasonlóan lehet keresni dalokra, előadókra, és a hallgatott dalok az internetről, „streaming” alapon szólnak. A legfőbb különbség, hogy az egy hónapos próbaidő után a  Deezert ingyenesen csak havi 2 órán át lehet használni, ezen felül már fizetned kell. Ráadásul ez is csak asztali számítógépre vagy laptopra vonatkozik. A kisebb csomag 1049 forint, ezzel böngészőben is lehet immár korlátlanul zenét hallgatni, a mobilos zenehallgatásért pedig havi 2099 forintot kell fizetni. Kivéve Telenorosoknak, ők ebből kedvezményt kapnak. Hogy a havidíj hol mennyibe kerül, az országonként változik, a Spotify és a Deezer kedvelői „Fradi vagy Újpest” alapon szeretnek vitatkozni azon, hogy melyik program is jobb. A Deezer médiatára valamivel nagyobb, ellenben Magyarországon sajnos jobban limitálták az ingyenes hallgathatóságot – bár ha hinni lehet a pletykáknak, hamarosan ez változni fog.


GOOGLE PLAY MUSIC

Egy kicsit bonyolultabb streamszolgáltatás, haladóknak. A Google Music alapvetően okostelefonokra (kizárólag androidosokra), illetve böngészőből történő zenehallgatásra fókuszál. Két verziója van: az ingyenes megengedi, hogy maximum 20 000 zeneszámot feltölts egy tárhelyre, melyről onnantól fogva akárhonnan, akármilyen készülékkel visszahallgathatod a zenéidet. Ergó nem szükséges mindig másolgatnod a telefonodra vagy a tabletedre a különböző dalokat, elég egyszer mindent feltölteni a Google tárhelyére, és onnantól fogva akárhány készülékről visszahallgathatod a dalokat. Ennél viszont sokkal izgalmasabb az egy hónapig ingyenes, utána 1950 forintos havidíj ellenében működő All Access rész, mely egy 18 millió dalos zenetárból a Spotifyhoz és a Deezerhez hasonlóan lehetővé teszi, hogy online, letöltés meg macerák nélkül tallózgathasd a kedvenc dalaidat. A szociális média lehetőségek meglehetősen korlátoltak, google+-os barátaidat vonhatod csak be zenehallgatási élményeidbe, ami elég nagy csalódás a Facebook-dominancia korában. A rádiófunkció viszont érdekes, ami a saját dalaid alapján készít rádiókat és lejátszási listákat neked, illetve zenei preferenciák alapján tallózgathatsz mások listái között.


RDIO

Kissé másként működik, mint a Spotify vagy a Deezer, a probléma mégsem ez, hanem a hosszútávú ingyenes opció hiánya. Az Rdio jóval inkább a közösségi alapú zenehallgatást célozza meg, illetve a személyre szabott rádióadók kialakítása az erőssége. A 6 hónapos díjmentes (ám korlátozott dalmennyiségű) próbaidő után 3 féle csomagot próbálhatsz ki. A Web csomagban havi 1050 forintért korlátlan zenehallgatást élvezhetsz a webes felületen, az unlimited csomag havi 2100 forintért okostelefonokon (iOS, Android, Blackberry, Windows) is hallgatható, a korlátlan, családi csomag pedig az unlimited csomagok mennyiségétől függően kedvezményt ad azok árára. Ami mindenképp pozitívum, az a könnyen kezelhető és szép felület. Az oldal indulását követően azonnal megadhatjuk, hogy mely Facebook-barátaink zenehallgatási szokásait szeretnénk követni, és értesülni arról, hogy mit is hallgatnak. Ezt követően aztán a szolgáltatáson belül egyrészt a különböző listák (legnépszerűbbek, újdonságok, slágerlista) elemeiből kiindulva keresgélhetünk. Az Rdio talán legötletesebb funkciója ugyanakkor az, hogy a nyitóoldalról gyorsan és könnyen indíthatunk rádiót vagy kezdhetjük el hallgatni mások korábban létrehozott rádióadóit. (Forrás: recorder.blog.hu)


LAST.FM

Kicsikét már a múlt. A LastFM rosszkor volt jó helyen, az egyik első olyan weboldal volt, amellyel ingyenesen, legálisan hallgathattál zenét. Miután regisztráltál a www.last.fm oldalon, egy program megvizsgálta a médiatárad, és statisztikákat állított össze abból, hogy melyik dalokat hányszor hallgattad, a későbbiekben pedig ezt folyamatosan frissítette. A slusszpoén mégsem ez volt, hanem hogy a kedvenceidből különböző rádiós lejátszási listákat hozott létre, vagy ha szeretted volna, egy-egy zenei stílus vagy előadó zenéje alapján készített neked rádiószerű lejátszási listát, ezáltal pedig csemegézhettél vagy bővítgethetted zenei ismeretedet. Volt egy egész jó kis közösségi oldal felülete, ahol lehetett haverkodni a hasonló zenéket kedvelőkkel, be lehetett jelölni, hogy milyen koncertekre fogsz menni stb. A dolog ott bukott meg, hogy egyrészt egy idő után fizetőssé vált, másrészt közösségi oldal tekintetében a Facebook, streamelést tekintve a Spotify, koncertprogramok terén meg a Songkick volt képes olcsóbb vagy felhasználóbarátabb tartalmat nyújtani. Személy szerint azért havi egyszer-kétszer még felnézek rá, ha másért nem, hogy meglessem a statisztikákat arról, hogy kiket is hallgattam a legtöbbet az elmúlt hetekben.


KONKLÚZIÓ

A listát persze lehetne folytatni. TuneIn Radio, Pandora, Xbox Music, iTunes, Napster, Soundcloud (ami egy kicsit már megint más): egyre több és több cég próbál betörni a netes zeneszolgáltató bizniszbe. A dolog amúgy azért legális, mert a hallgatott dalok után az egyes szolgáltatók bizonyos mennyiségű pénzt (kb. 0,2 forintot) fizetnek a különböző számok jogutódainak. Sok kicsi pedig sokra megy, ráadásul a kiadónak nem kell fizikai valójában elkészíteni az albumot, nem kell viszonteladókat és terjesztőket bevonnia az értékesítésbe stb. Na, bankot azért nem tudnak robbantani, de még mindig jobban járnak, mintha valaki a torrentről szedné le a zenéiket. A dolog pikantériája, hogy még az eddig legnépszerűbbnek bizonyult Spotify is csak veszteséget termel egyelőre, a prémium felhasználóktól befolyó pénzekből eddig nem sikerült kompenzálni a jogdíjak kifizetését, a hirdetésekből pedig még nem tudtak profitot generálni. Hogy a mostani modell hosszú távon mennyire fog változni, erősen kérdéses. Ami viszont biztos, hogy a stream-alapú zenehallgatás megjelenésével visszaszorult az illegális zeneletöltés, illetve a fiatalság körében úgy tűnik, hogy nagy igény van erre az új őrületre.

Ha egy személyes megjegyzést beszúrhatok a végére, az én hétköznapjaimat teljesen átformálta a stream-alapú zenehallgatás: egyszerűbben, gyorsabban hozzá tudok férni helytől függetlenül szinte bármilyen zenéhez, ami épp csak az eszembe jut, vagy amihez épp kedvem szottyan. Nem kell mp3-lejátszóra másolgatni, nem kell CD-t írni, nem kell letöltéshez linkeket keresni, nem kell CD-boltba menni (hogy lásd, épp nincs raktáron a lemez, amit meg akartál venni), és a postásra sem kell várni, hogy meghozza a neten megrendelt korongot. Aki szereti megadni a módját az igényes zenehallgatásnak, és egy-egy lemez élvezetét igazán különlegessé szeretné tenni, az továbbra is ragaszkodjon a hagyományos fizikai formátumokhoz, a többiek viszont bátran elkezdhetnek ismerkedni a fenti programokkal – ki tudja, lehet másoknak is annyira be fog jönni a dolog, mint amennyire néhányunknak itt a szerkesztőségben.

Szerző: MMarton88