"Jobban szeretem a death metalt, mint korábban bármikor": Interjú a Pestilence gitárosával, Patrick Uterwijkkel

írta RemedyLane666 | 2014.01.15.

Mostanában kevés az olyan „trve kvlt” death metal anyag, amit szívesen hallgattam volna. Ezért is vártam nagyon, hogy a holland halálmesterek kihozzák új lemezüket, mert az utolsó Nile-t már kívülről fújom. Az ’Obsideo’ érkezésével véget ért a „diéta”: meglepetésről szó sincs, vegytiszta death metal érkezett a legjobb fajtából. A rajongók valószínűleg tisztában vannak vele, hogy nem fognak már olyan alapműveket kapni tőlük, mint a ’Consuming Impulse’ vagy a ’Testimony Of The Ancients’. De panaszra így sem lehet ok, ez az album is teljesen rendben, igazi csemege egy valaha szebb napokat is megélt társaságtól. A sallangmentes ’Obsideo’ kapcsán még a múlt évben beszélgettünk Patrick Uterwijk gitárossal.

Bármerről nézzük az ’Obsideo’-nál minden rendben van. A hangzás is: a lemez nagyon jól szól, a számok a szokásos három és félperces átlagot produkálják. A szólóbetétek félelmetesek, de ebben a stílusban mondhatjuk, hogy kötelező rettenetesen jól gitároznia a bárdistáknak. A dalok változatosak, a szerkesztési módszerük talán most még sokszínűbb, mint az elődjén, a ’Doctrine’-on. Azért nagyon kíváncsi lennék, hogyan is szólna, ha ezeket a dalokat a főleg az Opeth-nől ismert, de a Bloodbath-t is alapító Mikael Akerfeldt hörögte volna fel, mert sajnos még mindig nem tudok kibékülni Patrick Mameli hangszínével. A dalszövegek terén sincs nagyon változás, ha vetünk egy pillantást a számcímekre, máris kiderül, hogy a szokásos death metalos szövegvilág köszön vissza ránk. A stílusból is adódóan nem hosszú a lemez, a maga 34 perce tökéletesen elegendő. Kijelenthetjük, hogy a ’90-es évek elején félbehagyott Pestilence 2008-as feltámadása óta egyértelműen ez az a lemez, amire minden fanatikus várt. Elsöprő erejű az első perctől a harmincnegyedikig, de hallatszik a dalokon, hogy tele vannak olyan megoldásokkal is, amelyek a koncerteken köztudottan nagyon jól működnek.

Az ’Obsideo’ kapcsán Patrick Uterwijk gitárost sikerült elérnünk, akivel a beszélgetés kezdetekor tisztáztuk, hogy menni fog a Bajnokok Ligája aznapi meccse a háttérben mindkettőnknek, mert a foci fontos. Mire megjegyezte, hogy nem is olyan rég nemzetének oly kedves tizenegye, azaz a narancssárga-klumpa papucsosok mintha egy lesújtó, egyben történelmi vereséget zúdítottak volna ránk, magyarokra… Fénysebességgel tereltem máris a témát az új Pestilence album, azaz az Obsideo irányába, az amúgy Twente-szurkoló Patrick pedig készséggel válaszolt minden kérdésemre.

Hard Rock Magazin: Úgy érzem, ez a lemez sokkal technikásabb, egyben sokkal átgondoltabb, mint a legutóbbi ’Doctrine’ című albumotok volt.

Patrick Uterwijk: 100%-ig egyetértek. Az átgondoltság most nagyon jelen volt az egész munka során, nagyon aprólékosan válogattuk össze a témákat, magunkhoz képest viszonylag sokat molyoltunk még a stúdióban is. Meg is lett az eredménye, eddig nagyon pozitív visszhangja van az ’Obsideo’-nak, ami annak fényében esik csak egy picit rosszul, hogy én azért a ’Doctrine’-t is szerettem, a rajongók meg nem annyira. Lehet, hogy pár év múlva másképp fognak tekinteni rá, mindenesetre az ’Obsideo’ jókor jött.

HRM: Szerintem érezhető a lemezen, hogy a mostani társaság sokkal összeszokottabb, minden fronton kiváló egyéni teljesítményt hallhatunk a lemezen.

PU: Nagyon köszönöm, jólesik mások szájából visszahallani, hogy átjön az az erő, amit most, 2013-ban a Pestilence képvisel. Sokkal többet próbáltunk, sokkal szívesebben csinálták a srácok a munkát, sokkal jobb volt velük tölteni az időt, mint a korábbi zenésztársak zömével. Szerintem ez a zenekar igazi visszatérése: az ’Obsideo’ egy tökéletesen összeszokott csapat képét mutatja.

HRM: Alig merem megkérdezni, de tartod a kapcsolatot a volt zenésztársakkal? Gondolok itt mondjuk Tony Choy basszusgitárosra, aki egy ideig a Cynic-ben is zenélt, vagy Peter Wildoer dobosra, aki most többek között James Labrie-vel készített közös lemezt.

PU: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy naprakész vagyok a régi arcokból, de a többséggel ma is nagyon jó viszonyt ápolok. Tony-val például szoktunk emailezni, de Peter más eset. Nem szeretem, ha valaki köpönyegforgatóként viselkedik, ez a nyomulós stílus pedig nagyon nem az én világom. Lehet, hogy emiatt nem vagyunk olyan baromi híresek, de teljesen leszarom. Ha nagyon formális akarnék lenni, azt mondanám, hogy nem viselkedett szépen velünk…

HRM: Térjünk inkább vissza az új lemezhez. Személyes kedvenceim a NecoMorph és a Superconcious. Neked zenészként nyilván nehezebb választani, de kérlek áruld el, melyik áll a legközelebb hozzád?

PU: Rohadt nehezet kérdezel, mert mindegyik dalon rajta van a kezem nyoma. Őszintén megmondom, eleinte – mármint a demós fázisban – jobban meg tudtam volna mondani, hogy ez vagy az a dal jobban tetszik, de a végeredmény szerintem annyira erős lett, hogy már nem tudok választani közülük. Azt viszont teljesen nyugodt szívvel ki tudom jelenteni, hogy ez az az album, amelyik a legkedvesebb számomra. A rajongók egy része, de leginkább a sajtó szokta emlegetni a régi lemezinket, hogy na, azok bezzeg milyen faszák voltak, most meg mi a szart csinálnak, de kit érdekel? Hallgassák meg az ’Obsideo’-t, és azonnal meg fogják érteni a Pestilence lényegét.

HRM: Ezzel tökéletesen egyetértek. Éppen ezért is lennék kíváncsi, hogy az album dizájnját ki készítette, mert végre nem egy tucat death metal borító jött szembe velem.

PU: Nagyon örülök, hogy elnyerte az ízlésed. A borítóval is azt akartuk bizonyítani, hogy velünk számolni kell, és hogy nem csak tucat death metal szarságokat vagyunk képesek felböfögni.. Vannak gondolatok, amiket igenis magáévá kell tennie az egyszerű földi halandónak, és ezzel a lemezzel rá tudunk világítani olyan dolgokra, amik segíthetnek a rossz időszakokban. Amikor Patrick [Mameli, gitáros/énekes/zenekarvezető – a szerk.] előjött ezzel az emberi lélek utazásait boncolgató ötlettel, már tudtam, hogy egy új szintre léphetünk, ha ehhez egy tökéletesen kivitelezett, egyéni stílusú borítót választunk. Egyébként egy dél-amerikai társaság csinálta a dizájnt, nekem először az Angra képivilága jutott eszembe. Ismered őket?

HRM: Persze, de nem gondoltam volna, hogy ilyeneket hallgatsz…

PU: Azt nem mondom, hogy ilyeneken élek, de próbálom frissen tartani magam. Főleg a death metalos dolgok érdekelnek, de magamtól nem nagyon fedezek már fel új csapatokat. Jobban szeretem, ha a zenészek adnak nekem egy-egy CD-t, vagy a kiadó küld néhányat az új kiadványaikból. De őszintén megmondom, az elmúlt pár hónapban nem nagyon volt időm zenét hallgatni, ezt pótolni is fogom a téli időszakban.

HRM: Vannak esetleg bónusz dalok, amiket az ’Obsideo’ különböző kiadásaira szántok?

PU: Van róla szó, de én személy szerint kibaszásnak tartom, hogy a rajongókat lehúzzuk. Vegyék meg a sokkal drágább kiadást, mert van rajta egy plusz dal – ez nem az én stílusom. Nálunk nem nagyon van olyan, hogy lemarad valami, aztán jó lesz az még… általában kicsiszoljuk azokat, amiket a legjobbnak találunk, a többi meg megy a kukába. Amúgy Patrickkal nagyon sokat szoktunk vitázni, mert mindig lefikázza a témáimat, majd jön másnap, hogy bocsi, este hallgattam még a demókat és neked volt igazad, rohadt jó. Aztán persze van, hogy ez elmarad, én meg forrongok! (nevet)

HRM: Úgy tartják a filozófusok, hogy nem lehetsz addig teljes ember, amíg nem adod ki mindazt, ami számodra fontos és belülről feszít.

PU: Tehát csinálnom kéne egy mellékprojektet… Ez mondjuk nem is hülyeség, van is pár ötletem, hogy kikkel szeretném. De most nincs időm ezzel foglalkozni, a Pestilence felemészti a mindennapjaimat, ám egyszer tényleg meg kéne csinálnom.

HRM: Az új lemez turnéjáról mit lehet tudni? Mikor indultok, esetleg elképzelhető, hogy lesz benne egy magyarországi állomás is?

PU: Jó is, hogy kérdezed, mert fogalmam sincs, hogy minek fizetjük a koncertszervezőinket. Tegnap hívom őket, hogy esetleg mondhatnának valamit, majd közlik velem, hogy ne hátráltassam őket a munkában, és rámcseszték a telefont. Mondjuk utána pár perccel Patrick nagyjából rendet tett, így hosszas könyörgés után megtudtuk, hogy talán március környékén játszunk Európában, de ettől többet jelenleg én sem tudok. Tisztában vagyunk vele, hogy nálatok is vannak komoly rajongóink, szeretnénk is eljutni hozzátok, de miután így viselkednek a saját embereink, egyszerűen nem tudok többet mondani. 

HRM: Búcsúzóul áruld el, mire kell odafigyelni a legjobban a turnékon?

PU: Először is, hogy minél többet aludj, a lehető legkevesebbet beszélj, hogy ne egyél össze mindenfélét. Mindig legyen nálad gyógyszerkészlet, és a turné előtt próbáld meg feltornázni az állóképességedet, mert itt minden erődre szükség lesz.

Készítette: RemedyLane666