"Groteszk, szarkasztikus és a szí­neket gyarapí­tja": Interjú Scrofával, a Virrasztók énekesével és tekerőlantosával

írta P.A. | 2014.01.02.

A pécsi Virrasztók harmadik nagylemezét vehették kézbe a rajongók a HammerWorld Magazin december-januári számának mellékleteként. Az elektronikus elemekkel megtűzdelt és magyar népzenei stílusjegyeket is magán viselő zene kialakulásáról, 'A Halál Színei' érdekességeiről, valamint a zenekar múltjáról és jövőjéről beszélgettünk a Virrasztók halottidézőjével, azaz az énekes, tekerőlantos Scrofával.

Hard Rock Magazin: Napok óta hallgatom ’A Halál Színei’ című új lemezeteket, és már elsőre feltűnt, hogy az új dalok nagyon változatosak lettek, valamint egészen váratlan megoldások és témák is hallhatók a lemezen. Szándékosan készítettétek ennyire sokszínűre az új albumot?

Scrofa: Már a zeneszerzés elején született néhány téma, ami egészen más volt és elkezdtünk gondolkodni rajta, hogy csináljunk egy lehangolt gyászmetalos lemezt egészében, vagy hagyjuk élni ezeket a színeket. Végül úgy döntöttünk, hogy ez egy sokszínű lemez lett és ezután már kerestük az új ötleteket, tehát szándékosan került rá a keringő és szándékosan hagytuk ennyire táncosra A Halálra Táncoltatott Falut és onnantól kezdve már igyekeztünk minél változatosabb anyagot összegyúrni.

HRM: Mikor kezdtetek az új dalok írásába? Hogy működik nálatok a dalszerzés?

Scrofa: Az első dalt, a Világvégét a 2012. december 23-ai világvégére írtuk, és gyakorlatilag itt kezdődött a lemez írása. Arra gondoltunk, ha lesz világvége, akkor nem kell megírni a többi dalt (nevet), de elmaradt, szóval nekiálltunk és körülbelül 9-10 hónapig dolgoztunk rajta. A dalszerzés  nálunk csapatmunka. Hárman írjuk a dalokat és van egy kialakult munkamódszerünk. Az esetek nagy részében egy gitárriffből indulunk ki, majd ehhez épül egy elektronikus rész és ezzel együtt elindul az énekdallamok formálása. Persze ahhoz, hogy megírjam az énekdallamok témáját és szövegét, kell egy hangulat. Tehát nem a sztoriból indulunk ki, hanem a zenéből. Elárulok egy titkot: van egy kis könyvünk, amiben nekünk való történetek vannak, ezt szoktam fellapozni, mielőtt nekiállok a szövegeknek. Általában elég gyorsan megfogalmazódik bennem, hogy melyik zenéhez milyen szöveg illene. Például a Dobozi Mihály gitártémáját mikor meghallottam, azt mondtam, hogy ez ilyen klasszikus true metalos téma, hát erre lovagoljanak a menekülő magyarok. A szövegírás mindig egy kicsit lassabb, mívesebb folyamat, mely után az események végén kerülnek feldíszítésre a dalok, ekkor születnek meg a hegedű- és a tekerőlant-témák.

HRM: Ha már szóba hoztad a dalszövegeket, adja magát a kérdés: mennyire fontos számodra, hogy inspiráld az embereket, hogy utánanézzenek dolgoknak a dalaitok kapcsán? 

Scrofa: Hallatlan fontosnak tarom a szövegeket, mert én magam is nagyon szeretem azt, ha megtalál egy zene, vagy egy olvasmány, és ennek hatására kutatni kezdek.  A történeteket, amikről a dalaink szólnak, nem egyszerű sztorikként kezelem, hanem fontos mondanivalóként is. Ott van például a keleties hangzású A Félhold Árnyékában című dal, ami nem csak egy izgalmas sztori, aminek tök jó utánaásni – nemrég hívott fel valaki ezzel kapcsolatban, hogy tudom-e, mi volt a történetben szereplő nő neve, mert ő valahol ezt olvasta, sőt állítólag itt Pécsen vagy Pécs környékén az egyik pincészetben még egy bort is elneveztek erről a nőről, és én ezt nem is tudtam a dal megírásakor. De ott van, hogy Dobozi Mihályról Kölcsey Ferenc írt verset, amiből át is emeltem gondolatokat. A szövegírás során mindig van egy kutatómunka, amitől a dal nem csak egy egyszerű történet lesz, hanem információforrás is. A török dalra visszakanyarodva pedig nagyon fontos elmondani, hogy vannak üzenetei a daloknak, ott például a vallási türelmetlenség ellen van egy konkrét utalás, ahogy az előző lemezen volt egy dal egy nagyon aktuális témáról, a családon belüli erőszakról [a Pipás Pista című dalról van szó – P.A.]. Ezek fontos kérdéseket vetnek fel és cefetül aktuálisak is, ugye itt gondolok a Kivándorlás című dalunkra is. Számomra nagyon fontos, hogy ezek a dolgok eljussanak a hallgatóhoz.

HRM: A Halálos Keringő kiről szól? Tényleg volt ilyen sorozatgyilkos Magyarországon, vagy egy kitalált személyről van szó?

Scrofa: (nevet) Nem konkrét személy. Amikor már tudtuk, hogy ez egy színes lemez lesz, akkor Szkrobek [basszusgitáros] hozott egy keringő témát, ami neki nagyon tetszett. Eleinte csak néztünk bután, hogy mi a bánatot keres egy metal lemezen a keringő, de olyan sötét és izgalmas volt ez a téma, hogy még azon a próbán kialakult ez a beteg pszichopatikus érzés és már csak egy kicsit kellett gatyába rázni és gyakorlatilag kész volt a dal. Ahogy a lemezen hallható metal-téma a Rózsa Sándorban, vagy a horrortéma Az Élve Eltemetve című dalban, úgy ez lett a groteszk. Zeneileg és szövegileg is a groteszkbe hajlik, kicsit szarkasztikus és szerintem ez már a színeket gyarapítja, ezért született ilyennek.

HRM: Beszeljünk picit a zenekaron belül történt személyi változásokról. Bánhali Zsoltot Balázs Dávid váltotta a doboknál és Papp Orsolya helyét pedig Angelina Csilla vette át. Mi történt?

Scrofa: Azt hiszem nyugodtam mondhatom, hogy a zenekar életében ezeken a posztokon szokás a váltás. A kezdet kezdetén mi hárman – Tomusin [gitáros], Szkrobek és én – úgy egyeztünk meg, hogy bármi történik, mi hárman addig toljuk a zenekar szekerét, amíg tudjuk. Az adott pillanatban igyekeztünk kiválasztani a legmegfelelőbb társakat, de minden zenekar életében van olyan, hogy az utak elágaznak. Vannak más hobbik, kapcsolatok, munkák, amik elviszik a partnereket és ennek a sorozatnak a következő állomása, hogy új zenészek kerültek hozzánk, sőt azóta ismét változott a felállás, most éppen a hegedűs és a női énekes posztra keresünk komoly hozzáállású és ezt a zenét magukénak érző embereket.

HRM: Mennyire nehéz ma Magyarországon egy ennyire egyedi zenekar számára, mint a Virrasztók, megfelelő zenészeket találni?

Scrofa: Marha nehéz. Az interneten hirdettünk és így találtunk Dávidra és Csillára is, és most is ezt tervezzük. Nyilvánvaló, hogy egy csomó nagyszerű embert nem ismerünk, még ha itt Pécsen és környékén nagyjából ismerünk mindenkit, aki benne lehet a képben, de most úgy döntöttünk, hogy a továbblépés érdekében lemondunk a pécsiségről és országosan keressük az új tagokat. Ha az ember nagyon akarja csinálni ezt a dolgot, akkor a távolság nem akadály. Olyan zenészeket keresünk, akik egy profibb vagy magasabb lépcsőfokú működést is fel tudnak vállalni. Az a helyzet, hogy ez a harmadik lemez a magunk és úgy tűnik a rajongóink szemében is nagyon magas elvárásokat támasztott. Folyamatosan arról folyik a diskurzus a csapaton belül, hogy kéne egy lépésváltást csinálni, ami előrébb viszi a zenekart. Még mindig sok a kis körös történet, nagyon apránként haladunk előre: öt éve megy a zenekar és most jött el az az idő, hogy ha változtatni kell (és most megint adódott egy ilyen szituáció), akkor úgy változtatunk, hogy az adjon egy plusz löketet meg egy kis inspirációt arra, hogy nagyobbra növesszük ezt a történetet. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek van magánélete, de aki rockzenészként tevékenykedik, az úgy súlyozza az életét, hogy ez vagy az beleférjen. Persze ez vállalás kérdése, például ugye ott van a testvérzenekarunk, a Perfect Symmetry, ahol pesti énekes van és tökéletesen működik a dolog.

HRM: Te hogy látod, holt tart ma a Virrasztók zenekar? Mennyire vagytok népszerűek?

Scrofa: Ez nehéz kérdés. Van egy elkötelezett, de nem túl bő rajongótáborunk, akik érdekes módon nem csak Magyarországról származnak, hanem a világ minden tájáról. Aztán van egy nagyon széles réteg, akikhez eljutott a zenénk valamelyik része, kézbe vette a Hammer mellékleteként megjelent korongot, de nem jutott el hozzá az üzenet, és még mindig túl széles az a réteg, akik egyáltalán nem ismerik a zenekart. Ha privátban megmutatom a zenénket valakinek, aki nem kell hogy metal rajongó legyen, nagyon sok esetben az a reakció, hogy eszébe sem jutott, hogy hallgasson ilyet, de tök jó, és ez szerintem azért van, mert tartalmilag annyira széles spektrumú a dolog, hogy nagyon sokan találhatnak benne valami érdekeset. Azt kellene tudni, hogy hogyan jutunk el azokhoz, akik még nem hallottak rólunk, és erre van kevés lehetőség. Az országban nem működik a kis zenekarokat felkaroló és támogató rendszer, nincs klubtámogatás, a klubbok kénytelenek abból finanszírozni a koncerteket, ami éppen bejön a pultnál és ez nagyon aláássa a zenekarok működését. Úgy lehetne eljutni egy szélesebb közönséghez, ha lehetne sok koncertet tartani, de nem lehet, mert ha elutazunk mondjuk Pestre koncertezni, nekünk 35 ezer forintba kerül csak odajutni. Ezt egy kis klub már nem tudja kigazdálkodni még akkor sem, ha mi nem kérünk semmi többet, csak ennyit. A mások dolog pedig, hogy a fesztivál- vagy koncertszervezők már nem stílusokban, zenékben, zenekarokban, hanem behozott emberekben gondolkodnak. Van a szakmában egy fejkvóta a zenekarokról, hogy ez és ez a banda ennyi embert mozgat meg. A fesztiváltulajdonos pedig azt mondja, hogy neki kell 80 zenekar ebből kell 10 főzenekar, 60 olyan, amelyik tud 500 főt vagy a fölött becsalogatni és 10, aki hajlandó befizetni. Mert az azért köztudott, hogy ha egy fesztiválon már két színpad van, akkor az egyiken befizető zenekarok játszanak, akik gyakorlatilag eltartják a többieket. Látható, hogy így nagyon nehéz szert tenni új rajongókra, pedig egy-egy ilyen nagy fesztiválos fellépés után rendszerint megugrik a rajongók száma. Egyszerűen csak azért, mert egy fesztiválon van egy csomó potenciális rajongó, aki soha nem hallott még rólunk és odakeveredik a színpad elé, amin éppen játszunk, és azt mondja, hát miért nem hallgattam én ezt eddig? A kérdésedre visszatérve nekünk meg különösen speciális a dolog, mert mi felvállaltunk egy olyan hátrányt, hogy nagyon rászűkültünk erre a halál témakörre, ami lehet érdekes, de ilyen szempontból kontraproduktív, mert ha a nyári fesztiválokat nézzük, ott az a fontos a létszám mellett, hogy jókedv legyen. Sörivásra buzdító, vidám, mulatságos, táncolós zenekarokat szeretnek meghívni, mi meg nem ilyenek vagyunk. (nevet)

HRM: Játszottatok már külföldön is. Mennyire fontos számotokra, hogy esetleg külföldön is sikeresek legyetek? Mennyit tesztek ezért?

Scrofa: Nagyon szeretnénk sikereket elérni a határon túl is. Hogy mennyit teszünk meg érte, azt nehéz megválaszolni, de egyre többet. Itt persze megint beleütközünk ebbe az üzleti körbe, hiszen ahhoz, hogy külföldre is eljussunk, annak lényegesen magasabb az anyagi vonzata, és nincs olyan szervező, aki foglalkozna olyannal, amiben nem lát hasznot. Alapvetően az önmenedzselés is probléma, ugyanis az a legnehezebb oldala a mulatságnak. Ezt azért általában profi szakemberek csinálják, akik attól profik és szakemberek, hogy ebből élnek, de ahhoz, hogy ebből megéljenek, az a piac, ami itt van, lófasz. De mindenképp szeretnénk kifelé mozdulni, mert a zenénkbe beépített népzenei elemek és kuriózumok gyakorlatilag függetlenné teszik a nyelvtől. 2010-ben egy hosszabb európai turnén voltunk, ahol megpróbáltuk a dalok egy részét angolra lefordítani, de nem volt jó ötlet. Úgy veszem észre, hogy egyáltalán nem zavarja a hallgatókat, hogy nem angolul éneklünk,  viszont fordítva másképp van, hiszen például engem is zavarna, ha mondjuk az Arkona nem oroszul énekelne. A mi zenénk magyarul szól jól.

HRM: A HammerWorld mellékleteként jelent meg már az előző lemezetek is, és most ’A Halál Színei’ is. Hogy kerültetek kapcsolatba a Hammerékkal, illetve mi az előnye, hogy így terjesztitek a lemezeteket?

Scrofa: A kapcsolat szinte természetesen adódik, mert a Hammerhez köthető minden kiadói tevékenység és koncertszervezés Magyarországon, tehát a metal szcénában ők az egyetlenek. A Hammer el tud juttatni egy nyomtatott lapot az olvasóknak, ami nagy szám manapság és széleskörűen foglalkoznak a dologgal, tehát ha ma Magyarországon valaki komolyan akar foglalkozni a metal zenéléssel, akkor szerintem a velük való kapcsolat kikerülhetetlen. Gyakorlatilag az egyetlen metallal foglalkozó cég, akikkel a kezdetek kezdete óta kapcsolatban vagyunk és nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Rajtuk keresztül eljut a lemezünk a célközönséghez. Nagyon jól bejött a ’Memento Mori!’ albumnál ez a mellékletes megjelenés. Meggyőződésem, hogy az ismertséget ez azonnal hatványozza. Általában aki megveszi az újságot, az meghallgatja a mellékletet is, és rajta keresztül még további emberekhez is eljuthat a zene, mert esetleg megmutatja a barátjának vagy a családjának is. Miután nincs lemezpiac, így nem kidobott pénz ingyen odaadni az albumot a rajongóknak. A másik oldala a dolognak, hogy kapunk egy kis marketing segítséget is, tehát az újságban jelennek meg anyagok és reklámok rólunk, és minden évben két-három nagy koncertre be tudnak juttatni, ami szintén nagyon fontos.

HRM: Beszéljünk egy kicsit a zenekar múltjáról is. Hogy és mikor jött az ötlet, hogy a virrasztás hagyománya köré építsétek fel a zenekart?

Scrofa: Amikor mi hárman leültünk, az volt az alaptézis, hogy a magyar folk elemeivel megtűzdelt metal zenét csináljunk. Én játszottam folk rock zenekarban korábban többször is, de túl akartam lépni az egyszerű „dolgozzunk fel, hangszereljünk át népdalt” kérdésen és ki akartam lépni a hard rockból is és továbbmenni a metal felé. Tomusin és Szkrobek a Perfect Symmetry-ben játszanak, és az a fajta zenei hozzáállás, amit ők képviselnek, nagyjából fedte azt, amit én elképzeltem. Az első próbán még fix dalokból próbáltunk kiindulni, de ez nem működött, ezért eldobtuk a hagyományos megoldásokat. Úgy gondoltuk, hogy ha kell, el lehessen dobni a népdal-szöveget, ha kell, el lehessen dobni az eredeti népdalt, tehát inkább saját zenei témából próbálunk kiindulni és azt felöltöztetni a népzenével. Az első dalunk a Bánatmalom lett, amely nem sikerült túl vidámra, aztán az ezt követők is ilyen drámaiak és gyászosak lettek, és ezen a ponton mondtuk azt, hogy úgy látszik nekünk ez így fog működni. Ebből jött az ötlet, hogy ha már ennyire szomorú zenét játszunk, akkor keressünk hozzá egy vonulatot, egy ideológiát. A magyar népzene amúgy is szomorkás, eleve mollban íródott zene, ezért hagyjuk hogy ez így működjön és felvállalunk mellé egy koncepciót. Azt mondhatom, hogy a harmadik próbától tudtuk, hogy ezt akarjuk csinálni.

HRM: Említetted, hogy Tomusin és Szkrobek a Perfect Symmetry-ben játszanak, ami szintén egy aktív  zenekar. Mennyire nehéz összeegyeztetni a két banda működését?

Scrofa: Sajnos nem túlságosan bonyolult, ugyanis csak a koncerteket, valamint a próbaterem beosztását kell egyeztetni és ugye ők sem egy nagyon ismert zenekar.

HRM: Mik a terveitek a jövőre nézve?

Scrofa: A legközelebbi látványos húzás egy lemezbemutató koncert lesz, várhatóan február végén Pesten. E mellé két-három vidéki koncertet is szeretnénk csatolni. Ugye azért lesz ez a lemezbemutató, mert ugyan az újság mellékleteként már beszerezhető a lemez, de tokozott forgalomképes formában még nincs meg. Februárban kerül ki gyakorlatban a piacra az album, tehát 2014-es lemezként fog bevonulni a rocktörténelembe velünk együtt. (nevet) Lesz egy digipakos bookletes szép kiadvány és ezzel párhuzamosan dolgozunk rajta, hogy elkészüljön egy új klip is a Halálon Is Túl című dalra. Egyelőre a forgatókönyvírás stádiumában vagyunk, de nekem már most nagyon tetszik. Egy mozis klip lesz, tehát nem fogunk rajta zenélni, hanem egy jó kis sztoris-mozis videó lesz. Aztán a tavaszi-nyári idényre szeretnénk összerakni főként az új dalokból egy fesztiválszettet és fellépni mindenfelé, és dolgozunk azon is, hogy külföldre is eljussunk. Persze ahhoz, hogy februárban egy ütőképes zenekart láthasson a közönség, még új társakat is kell találnunk.

HRM: Már csak egy kérdésem van: a civil életben mivel foglalkozol?

Scrofa: Én halottidéző vagyok a zenekarban és megpróbálom megidézgetni a halottakat. (nevet) Amúgy az én tevékenységem nagyon szerteágazó és sokrétű. Részint a média, részint a tanítás volt a civil életem fő húzóereje az elmúlt időszakig, de nem nagyon vagyok rendszerkompatibilis, ezért kikoptam a médiából és az oktatásból is (nevet), úgyhogy a rock 'n' roll maradt. Egyébként csontkovács és természetgyógyász vagyok.

Készítette: Pálinkás András