fbpx

Tankológia Vol. 2 - Megújult a Tankcsapda életműve

írta Bazsa | 2013.12.27.

Élmény figyelni, ahogy a jövőre 25. életévébe lépő Tankcsapda fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel keresi az új lehetőségeket, az új célokat, az új kihívásokat, ami a nyilvánvaló – de korántsem kizárólagos – üzleti szempontokon túl arról is gondoskodik, hogy frissek maradjanak mind a közönség, mind önmaguk számára. A mellékelt ábra azt mutatja, hogy a dolog működik, hiszen a debreceni trió népszerűsége még mindig messze-messze megelőzi a többi hazai rockzenekarét, miközben a leghalványabb jelét sem mutatják fásultságnak vagy kiégésnek. És ne felejtsük el, hogy az efféle motiváltság – és mindaz, amit eredményez – az egész zeneipart felpörgeti azáltal, hogy mintákat, követhető példát állít a jelenleg teljes apátiába zuhant szakmának.

Mert az egy dolog, hogy a Tankcsapda legújabb, a maga egyszerűségében is zseniális lemezeladási stratégiájának köszönhetően a tavaly megjelent ’Rockmafia Debrecen’-ből nagyjából 25.000 példány talált gazdára, a lényeg nem maga a szám, hanem az, amit üzen. És még mielőtt zenekarok százai rohannának fejvesztve szponzorációért a benzinkutakhoz és a sörgyárakhoz, ez az üzenet elsősorban arról szól, hogy a kreativitás és tenni akarás legalább annyira fontos része az érvényesülésnek, mint a zenei teljesítmény. És persze ne feledkezzünk meg arról a rengeteg munkáról, ami megteremtette az ehhez szükséges feltételeket: a Tankcsapdának például bő húsz év kellett hozzá.

A ’Rockmafiá’-val bevezetett, Magyarországon abszolút innovatívnak számító terjesztési modell sikere összekapcsolódott a korábbi lemezek régóta esedékes újrakiadásának igényével, ennek köszönhetően vehetjük most kézbe a zenekar eddig megjelent valamennyi stúdiókorongját, pontosabban azok kívül-belül felfrissített verzióit. A tény, hogy ezt az adut a jövőre esedékes negyedszázas jubileum kapcsán is ellőhették volna – kihasználva ezzel az évfordulóval járó fokozott médiafigyelmet és rajongótáborból előtörő heves nosztalgialázat –, mindenképp a Tankcsapda nagyvonalúságát bizonyítja – még ha egyébként kizárt, hogy ne egy újabb előre megtervezett, tudatos lépésről lenne szó. Lukácsék az egyszerű, viszonylag kevés energia befektetésével letudható megoldás helyett ismét a munkásabbat választották, amivel végeredményben megint csak a közönség jár a legjobban: jövőre ugyanis érkezik az új lemez, lesznek speciális koncertek, de ne lepődjünk meg azon se, ha a következő hónapokban újabb és újabb meglepetésekre derül majd fény.

Ismét kapható tehát a Tankcsapda pályafutásának mind a 12 nagylemeze, köztük az eredetileg 1989-ben felvett, majd 2001-ben újra rögzített ’Baj van!’-nal, a ’Punk & Roll’-lal, ami most először jelenik meg önálló albumként, és természetesen a ’Rockmafia Debrecen’-nel, kiegészülve az 1999-es ’Tankológia’, valamint az ’Igazi hiénák’ című gyűjteményes kiadványokkal. Több mint árulkodó, hogy a 14 CD mindegyike a MAHASZ-lista felsőházában nyitott (konkrétan az első 14 helyen), ami a jelenlegi lemezeladások fényében nyilván nem jelent csillagászati darabszámot, de kiválóan reprezentálja a sorozat sikerét, valamint a zenekarnak a könnyűzenei piacon elfoglalt pozícióját. A felújított hangzás, a papírtokos digipack-kivitel, a lemezeken található bónuszdalok, valamit a hangtechnikai berendezések szállítására használt konténereket mintázó díszdoboz igazából csak extra, hiszen a legfontosabb mégiscsak az, hogy könnyen-egyszerűen szert tehetünk a Tankcsapda teljes életművére – mindezt pedig a röhejesnél is röhejesebb áron.

A lemezeket természetesen külön-külön is magunkévá tehetjük, így tökéletes az alkalom arra is, hogy beszerezzük a gyűjtemény hiányzó darabjait, vagy jó minőségben jussunk hozzá azokhoz a régi kedvencekhez, melyeket utoljára akkor hallgattunk, amikor az agyonhasznált, fénymásolt borítós kazetta még csak mérsékelten számított cikinek. De a lehetőség azok számra is adott, akik – különböző prekoncepciók alapján – már nem követik figyelemmel az eseményeket, hiszen most rádöbbenhetnek, hogy előítéleteik miatt mennyi mindenről maradtak le. Mert senki sem mondhatja, hogy Lukácsék az elmúlt 7-8 év alatt ne írtak volna teszem azt a klasszikusok mellé simán odatehető, iszonyatosan húzós rock and rollakat (Rock a nevem, Hiányzol, Csapda vagyunk, csak hogy néhányat említsünk), vagy olyan dalokat, amelyek még a legelvetemültebb rajongókat is képesek voltak meglepni (1000 ördög, Bíbor köd, Számolj vissza). De előfordulhat, hogy az elvi síkon ismert lemezek felelevenítése során botlunk ismeretlen ismerősökbe: nekem például nem dereng, hogy valaha is meghallgattam volna egyben a ’Baj van!’-t vagy az egyébként több mint kiváló ’Connektor :567:’-et, de épp az újrakiadásoknak köszönhetően találtam rá (újra) olyan elfelejtett gyöngyszemekre, mint a Múlik vagy a Kérdezz.

És hát természetesen ne feledkezzünk meg arról, hogy a Tankcsapda közönségének egy jelentős része olyan fiatalokból áll, akik az Ez az a ház, a Nem kell semmi, a Mire vagy kíváncsi, vagy az Adjon az ég idején kapcsolódtak be a punk and roll cirkuszba. Számukra ugyanis ezek a dalok pontosan ugyanazt jelentik, mint A legjobb méreg, a Jönnek a férgek, a Fordulj fel, a Johnny a mocsokban és társaik jelentettek egykor a veterán fanoknak. Vagyis ez a gyűjtemény képes arra, hogy felszámolja a generációs különbségeket, közelebb hozva ezzel az életmű korábban elhanyagolt vagy teljességgel idegen rétegeit. Mert garantáltan mindenki megtalálja majd a maga fekete bárányát, hiszen egy ekkora életműben mindig van felfedeznivaló, beleértve egyébként a koncerteken unalomig hallgatott, de az eredeti verziókat hallva újratöltődő nagy slágereket is.

Az újramasterelésnek köszönhetően a lemezek teltebben, vastagabban szólnak, de közben szerencsére ügyeltek arra is, hogy megmaradjon az egykori felvételek eredeti karaktere, és az ilyenkor bevett gyakorlattal ellentétben nincsenek extra sávok, nincsenek lecserélt hangminták, nincsenek újrajátszott témák sem. Az utómunka során tehát a lehető legjobban jártak el, mert bármennyire is rosszul szólnak a korai lemezek, a ’Punk & Roll’, ’A legjobb méreg’, vagy a ’Ha zajt akartok’ ezzel a hangzással van benne a fülünkben, és a ’Jönnek a férgek’ sem volna ugyanaz a kilencvenes évek legendás gépdob-soundja nélkül. Így szeretjük őket, minden hibájukkal együtt, épp ezért bármiféle nagyobb változtatás csakis rontani tudott volna az élményen.

A lemezek külön ismertetésére nyilvánvalóan semmi szükség, az ’Igazi hiénák’-ról azonban érdemes pár szót ejteni, hiszen mégiscsak ez legfrissebb kiadvány, és a legtöbb érdekességet is itt találjuk – nem véletlen, hogy ez a sorozat egyik legsikeresebb darabja. A korongon két új dal mellett (Igazi hiénák, Jóképű) az aktuális felállás által újra feljátszott Jugglert, valamint az Örökké tart a koncertekről már ismert punkosított verzióját – stílusosan Örökké pank címmel –, néhány már jól ismert, ám eddig csak speciális kiadványokon megjelent slágert (Azt mondom állj, Mire vagy kíváncsi, Elektromágnes) találunk. A legizgalmasabbak azonban a szintén már itt-ott megjelent, de közel sem annyira közfülön forgó dalok, mint a 14, Az utca túloldalán, az Átver a látvány, illetve a ’Jönnek a férgek’-en szereplő Csak neked egy korábbi, 1992-as változata.

Akinek egy picit is jelent (vagy jelentett) valamit a Tankcsapda zenéje, azonnal csapjon le a megfelelő lemezekre, mert akár a gyűjtemény hézagjainak kitöltése, akár az ismerkedés, akár az egyszerű nosztalgiázás a cél, ennél jobb alkalmat keresve se találhatna, ráadásul ehhez még csak a pénztárcát sem kell teljesen lenullázni (azt pedig mondani sem kell, hogy gyűjtőknek a beszerzés kötelező). Innentől pedig már csak abban kell reménykednünk, hogy a közeli jövőben a koncertfilmekre is hasonló sors vár.

Szerző: Bazsa

Legutóbbi hozzászólások