"Újra felfedeztük, hogy egyszerű eszközökkel is lehet zenét szerezni": Interjú Fish-sel

írta P.A. | 2013.12.19.

Az egykoron a Marillion soraiban tevékenykedő Fish hosszú lemezcsendet tört meg idén a remekül sikerült 'A Feast of Consequences' című albumával. Az idei év során először Magyarországon is koncertező énekest hosszas szervezés után tudtuk utolérni, hogy feltegyünk neki pár kérdést az új dalokkal kapcsolatban.

Hard Rock Magazin: 2008-ban cisztát találtak a hangszálain. Jobban van már?

Fish: Igen, szerencsére teljesen felépültem. Egyébként 2008-ban a cisztát operáció útján eltávolították, ám utána meggyűlt a bajom a hegesedéssel, de végül sikeresen felépültem, sőt a Fish akusztikus turnén 170 koncertet énekeltem végig és ez nagyon sokat segített, hogy ismét formába kerüljön a hangom.

HRM: A felépülésen túl hogy telt az elmúlt 6 éve, mivel foglalkozott?

Fish: Legutóbbi nagylemezem, a '13th Star' 2007-ben jelent meg, azt az albumot turnéztattuk 2008 végéig. Utána 6 hónapos kényszerpihenő következett a betegségem miatt, majd adtunk pár koncertet, de a hangom megint elment, ezért le kellett állnunk. 2008-ban elkövettem azt a borzalmas hibát, hogy másodszor is megnősültem. (nevet) Mint utólag rájöttem, egy nagyon komplikált személyt vettem feleségül, ezért a kapcsolatunk is hamar bonyolulttá vált. 2010 volt az igazán nehéz év, hiszen a második operációm után komplikációk nehezítették a felépülésem és ekkor volt a válás is. Ezek után úgy éreztem, hogy valamit tennem kell, ezért csináltuk meg az akusztikus turnét, szóval 2010 második felében, illetve 2011-ben úton voltam. 2012 már az új dalokról szólt, az idei év nagy részét pedig a stúdióban töltöttem.

HRM: Pontosan mikor kezdett az új dalok megírásába?

Fish: Már 2009-ben nekiálltam összegyűjteni az ötleteimet, de a zenét csak tavaly kezdtük el összerakni. Foss Paterson billentyűssel és Frank Usher gitárossal együtt írtuk a zenét, de 2012 júniusában még alig volt valami kézzelfogható muzsikánk. Ekkor kértem meg Steve Vantsis basszusgitárost és Robin Boult gitárost, hogy csatlakozzon hozzánk, és ekkor kezdődött el igazán a dalszerzés.

HRM: Hogy kell elképzelni a zeneszerzést? Közösen folyt a munka, vagy mindenki egyénileg ötletelt otthon?

Fish: Nálunk nincsenek szigorú szabályok, ami a dalírást illeti. A korábban említett akusztikus turné sok szempontból is nagy jelentőséggel bírt a zenekar életében, mert ezen a turnén szereztem vissza az önbizalmam és újra felfedeztük, hogy egyszerű eszközökkel is lehet zenét szerezni. A körút során újraírtuk a dalainkat, leegyszerűsítettük őket, és ekkor határoztuk el, hogy az új számokat is így akarjuk megírni. Semmi fölösleges elektronika, csak gitár, billentyű és ének. Calum Malcolm producer is jó ötletnek találta, szóval csak leültünk és játszottunk. Feldemóztuk a dalokat, és természetesen kihasználtuk a technológia adta lehetőségeket, de nem akartuk, hogy ez domináljon az írás során. Ami a szövegeket illeti, néhány már kész volt korábban. De volt, aminek csak a töredéke volt meg, és később alakítottuk véglegesre.

HRM: Beszéljünk egy kicsit magukról a dalokról is. Ott van mindjárt a lemezt nyitó Parfume River, ami ugye Vietnám egyik folyója. Mi a története ennek a dalnak?

Fish: Gyerekkorom óta el akartam látogatni Vietnámba, és 2008-ban végül el is jutottam oda. Én a vietnámi háború alatt nőttem fel, az ment a TV-ben, mikor gyerek voltam. Jól emlékszem a fekete-fehér adásokra a háborúról, amik nagymértékben meghatározták a fiatalságomat. A vietnámi utam során pedig ott álltam ezeknek a csatáknak a helyszínén, sőt egy csónaktúrára is elmentem, ami teljesen olyan volt, mintha az Akopalipszis, mostba csöppentem volna. Nagyon inspirálóan hatott rám ez a kirándulás, már akkor tudtam, hogy később erről írni fogok egy dalt. A nótát végül is Németországban írtam meg a barátnőm házában, és egy olyan személyről szól, aki elzárkózik a külvilágtól, mert fél tőle. A Parfume River analógia: a menekülésről szól a világ elöl, alkoholizmusról, drogfüggőségről, és minden olyan dologról, amit a menekülő emberek használnak.

HRM: Személyes kedvencem a lemezről az öt dalt magába foglaló High Wood Suite, ami az I. világháború egyik legnagyobb csatáját dolgozza fel. Miért olyan fontos önnek a somme-i ütközet?

Fish: Azért, mert a 2011-es turné során jártam Párizsban, és pont arról beszélgetünk, hogy új lemezt kéne készíteni. Másnap egy barátom meghívott, hogy látogassuk meg a somme-i csatamezőt, amit mindig is szerettem volna megtenni. Volt pár szabadnapunk, szóval elmentünk. Teljesen véletlenül a csatamezőnek pontosan azon a részét látogattuk meg, ahol az anyai nagyapám is harcolt. Érzelmileg nagyon nagy hatással volt rám, hogy ott sétáltam az egykori harcok színhelyén. Akkor határoztam el, hogy írok egy dalt erről az ütközetről. Eredetileg csak egy hosszú dalt akartam, aztán ahogy haladtunk a dalírással rájöttem, hogy ez sokkal nagyobb téma, hogy egy számba besűrítsük, így idővel öt dallá fejlődött, melyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz.

HRM: Önnek van kedvenc dala a lemezről?

Fish: Nem is tudom. A  High Wood Suite öt dalára nagyon büszke vagyok, mert ilyen szöveget nagyon nehéz írni, mert maximális tisztelettel kell bánni ezzel a témával. A végeredmény igazi vers lett inkább, mint dalszöveg. Az egész High Wood Suite felépítése és ahogy a dalok összekapcsolódnak, nagyon jól sikerült.

HRM: Az új lemezhez kapcsolódó turné első fele már le is zajlott. Hogy sikerül, milyen volt az új dalok fogadtatása?

Fish: Nagyszerű volt, minden koncert remekül sikerült, a dalokra pedig nagyon pozitívan reagált a közönség. Egyik-másik koncert pedig egészen fantasztikus hangulatú volt.

HRM: 8 koncertet játszottak Lengyelországban. Ennyire népszerű arrafelé?

Fish: Igen, a rádiók is elég sokat játsszák a dalaimat és nagyon sokan ismernek Lengyelországban,  és nem csak a Marillion miatt. 1987-ben jártam ott először, és azóta is sokat járok vissza. Magyarországon viszont most voltam először és nagyon érdekes volt. Nagyon tetszett a koncerthelyszín [A38], de sajnos Budapestből nem sokat láttam, mert a szabadnapon érkeztünk meg és nagyon fáradtak voltunk, a koncert napján meg nincs igazán idő városnézésre. De mindenképpen szeretnék a barátnőmmel visszamenni egy hosszú hétvégére, hogy megnézzük a várost.

HRM: Mik a tervek a jövőre nézve?

Fish: Jövőre Mexikóba utazunk koncertezni, remélhetőleg Dél-Amerika egyes részeibe is eljutunk, talán pár amerikai koncertet is össze tudunk hozni, de ez még nem biztos. Nyáron pedig megpróbálunk annyi fesztiválra eljutni, amennyire csak lehetséges, aztán pedig szeretnék visszamenni Magyarországra egy hétvégére, mert fesztiválok között általában szabadok a hétvégék. Az év végén ismét egy nagyobb szabású európai turnét szeretnénk csinálni. 2015-ben pedig ismét Amerika és Dél-Amerika következik.

HRM: Az akusztikus turnénak lesz folytatása?

Fish: Nagyon szeretnénk folytatni, hiszen élveztük a dolgot. Szeretem az akusztikus koncertek hangulatát, intimitását és a turné is sikeres volt. Az egyik legélvezetesebb körút volt egész karrierem során.

Készítette: Pálinkás András