"Szerencsére a rock and roll megmentett a klasszikus zenész élettől": Interjú Eicca Toppinennel, az Apocalyptica csellistájával

írta TAZ | 2013.12.16.

Emlékszem arra, amikor még kis zeneiskolásként vadul néztem valamelyik német zenecsatorna rockműsorát, ahol feltűnt az akkor még négy taggal felálló Apocalyptica. Először nem értettem, hogy mit keresnek itt, azt pedig végképp, hogy miért pont Metallicát játszanak azokon a hangszereken. Ettől függetlenül valami nagyon megfogott a performanszban, így a jövőben is követtem pályafutásukat. Legutóbb azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy egy látványos show keretein belül emlékeztek meg a nagy német komponistáról, Richard Wagnerről. Erről a koncertről, a klasszikus zenével való viszonyáról és még néhány más dologról is beszélgettünk Eicca Toppinennel.

Hard Rock Magazin: Hogyan tekintetek erre az új kiadványra? Úgy, mint egy friss Apocalyptica albumra, vagy egyszerűen ez csak egy tisztelgés Wagner élete és munkássága előtt?

Eicca Toppinen: Ez nem egy átlagos Apocalyptica album az biztos, de igazából nem is akarjuk összehasonlítani egy stúdiólemezzel. Azonban az a helyzet, hogy rengeteg olyan új dalt tartalmaz, amit a Wagner életével kapcsolatos projekthez írtam, és mivel ez teljesen új zene, ezért azt mondtuk, hogy oké, elérhetővé tesszük a rajongók számára. Ez az, amiért kiadtuk a felvételt egy élő CD formájában.

HRM: Ebben az évben ünnepeljük Wagner születésének 200. évfordulóját. A ti ötletetek volt, hogy ilyen formában szeretnétek megemlékezni erről az eseményről?

ET: Az ötlet eredetileg a koreográfustól, Gregor Seyfferttől származik, akivel már három éve ismerjük egymást. Bayreuthból – ahol a leghíresebb Wagner operafesztivált rendezik – felkérték, hogy csináljon valami különlegeset erre az évfordulóra, szóval így született meg ez a hatalmas és látványos Wagner életét bemutató előadás. Ezután kért meg, hogy írjak hozzá zenét, illetve azt is szerette volna, hogyha ezt majd az Apocalyptica játszaná el. Amikor Gregor először elmondta nekünk az elképzeléseit, nagyon komolyan lázba hozott minket, tulajdonképpen ezért vágtunk bele a munkába. Így jött össze ez az egész, amit később Lipcsében ugye elő is adtunk.

HRM: A zeneszerzésbe a többiek is besegítettek vagy egyedül írtad az egészet?

ET: Teljesen egyedül írtam, az Apocalyptica csak az előadásban vett részt.

HRM: Gondolom ezúttal nem a megszokott módon dolgoztál.

ET: Így van. Igazából a zeneszerzési folyamat elég trükkösen alakult, mivel a teljes mű 100 perces, meglehetősen nagy falat. Ráadásul Gregornak elég komoly és letisztult elképzelése volt arról, hogy mi fog történni a színpadon. Volt egy listája a jelenetekről, végigmentünk az egészen. Az elsőben Wagner megszületik, tehát ide egy bölcsődalszerű tételt kellett beillesztenem. Utána jött a Fight Against Monsters, ahol Siegfried – Wagner operájának egyik karaktere – harcol az óriásokkal és sárkányokkal, ami nagyon komoly és sok akció van benne. Szóval adott egy útmutatót a darabhoz, ezután pedig meg kellett írnom a zenét olyan formában, hogy passzoljon az elképzeléséhez. Majd csináltam néhány jó minőségű demót, amit elküldtem neki, ezt néha kommentálta is és jelezte, hogy máshogy folytassam, máshogy fejezzem be, mert ez az, amit a színpadon szeretne látni. A végleges koreográfia pedig akkor készült el, amikor megírtam a zenét. Összességében hihetetlenül izgalmas volt, olyan érzéssel töltött el az egész folyamat, mintha egy filmzenét kellene megkomponálnom úgy, hogy igazából nincs is film. Mármint vázlataid vannak, de kép nincs hozzá. Alapvetően ehhez tudnám leginkább hasonlítani.

HRM: Akkor ez a folyamat elég sokáig tarthatott. Pontosan mennyi időbe telt, amíg elkészültél a zenével?

ET: Valójában majdnem nyolc hónapig tartott, míg a végére értem. A munka kezdete nagyon szövevényes volt, két hónapig csak a darab vázán dolgoztam, hogy meglegyenek a főbb részek és a csúcspont. Néha úgy éreztem, hogy egy szörnyet tartok a kezemben. (nevet) Gondold el: adott egy 100 perces mű részekre bontva… mit csináljak? Szóval a szerkezetének a felépítésével telt el a legtöbb idő. Természetesen sokáig tartott a demók elkészítése is, mivel a táncosoknak kellett egy olyan zene, amely hasonlít a végső változathoz, ezért mindent fel kellett játszanom, beprogramozni a dobtémákat, a zenekari részeket, szóval… (nevet) Nem feltétlenül a zeneszerzés volt a legnagyobb meló, hanem az egész anyag elkészítése.

HRM: A lipcsei előadásra mennyit készültetek?

ET: Azt hiszem, hogy a táncosok olyan 3-4 hónapot próbáltak, az Apocalyptica azonban csak 3 hétre utazott el Lipcsébe. Ennyi idő alatt lezavartuk a saját próbáinkat, illetve minden nap szükségünk volt egy színpadi próbára is. Nem játszottuk el az egész darabot, csak végigvettük, hogy mit fogunk csinálni, mert különleges teendőink is akadtak. Sokat futottunk, mozogtunk, másztunk, hiszen néha a torony tetején is játszottunk, 12 méteres magasságban. Ki kellett találni a váltásokat, hogyan fogunk odaérni és játszani, ez pedig mindennel együtt 3 hétbe telt a show előtt.

HRM: Mekkora kihívást jelentett az, hogy néha extrém helyzetekben kellett játszanotok a színpadon? Például az előbb is említetted a torony tetejét, de akadt más szoros pillanat is.

ET: Nagy kihívás volt. A torony elképesztően magas volt és mivel korlát sem vett minket körül, ezért sokáig tartott, amíg megszoktuk a helyzetet. Két méterrel előttünk ott tátongott a hatalmas mélység. Természetesen a mozgó tárgyakon is elég nehéz volt játszani, különösen ijesztően hatott a gigantikus ágyon csellózni, mert egy rossz mozdulat és a két-három méteres magasságból, hangszerrel együtt lezuhansz a színpadra. Szóval nem volt egyszerű, de szeretjük a kihívásokat.

HRM: A lipcsei show-ról készült egy profi TV-s felvétel, melyet műsorra is tűztek a tévében nem sokkal az előadás után. Tervezitek, hogy kiadjátok a koncertet DVD-n vagy esetleg Blu-Ray-en?

ET: Úgy gondolom, hogy manapság nagyon sok és különböző véleménnyel találkozhatunk a DVD-vel kapcsolatosan. Mi úgy terveztük, hogy 3D-ben fogjuk rögzíteni az előadást, de ez sajnos nem valósult meg, ráadásul azt sem tudom pontosan, hogy mi történt a TV-felvétellel, szóval ilyen szempontból semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük. (nevet) A döntések pedig általában elég bürokratikus úton zajlanak. Jövő júniusban lesz néhány extra Wagner show, amit 3D technikával felveszünk, így ez természetesen egyszer kijöhet DVD-n, Blu-Ray-en vagy bármin. De mivel semmiben sem lehetünk száz százalékig biztosak, ezért döntöttünk úgy, hogy kiadjuk CD-n is, hogy a rajongók minél hamarabb hozzájussanak, és ne kelljen várniuk éveket egy DVD-re, mert az vagy összejön, vagy nem. Ez egy nagy projekt táncosokkal, szimfonikus zenekarral, kórussal, ráadásul ott a tévétársaság és az Apocalyptica is. Szóval nagyon bonyolult. Nem a művészetre gondolok elsősorban, hanem a papírmunkára, amit el kell végezni. (nevet)

HRM: A CD-t miért a Pledge Music révén jelentettétek meg?

ET: Igazából ugyanazért, amit az előbb is mondtam. Minél gyorsabban szerettük volna eljuttatni ezt a zenét a rajongókhoz, ami ugye mégsem egy stúdióalbum, de ettől függetlenül új anyag. Erre pedig ez volt a legjobb és a legegyszerűbb megoldás.

HRM: Korábban több klasszikus zenekarban is játszottál. Milyen érzés volt újból komolyzenészekkel együtt dolgozni? Voltak nosztalgikus érzéseid ezzel kapcsolatosan?

ET: Nos, jó kis móka volt. (nevet) Természetesen minden simán zajlott, a szimfonikus zenekar tagjai rendesek voltak, szépen muzsikáltak, a kérdésedre válaszolva pedig: igen, voltak ilyen érzéseim. Azonban szerencsére a rock and roll megmentett a klasszikus zenész élettől, ha érted mire gondolok. (nevet) Szeretem annak a szabadságát, hogy mi döntjük el, mit játszunk, nem pedig mások mondják meg azt.

HRM: Hármatok közül van olyan, aki ettől függetlenül játszik klasszikus zenekarban, esetleg néha szólókoncerteket is ad?

ET: Igen, Perttu az, aki nyáron több szólóestet is adott különböző klasszikus zenei fesztiválokon. Szóval ő tölti el a legtöbb időt a komolyzenével, ami klassz, mert egy hihetetlenül jó csellista, aki új dolgokkal szokott kísérletezni a klasszikus zene világában. Például ezeken a koncerteken játszik a kedvenc operadallamaiból, rengeteg barátját hívja el a fellépéseire, illetve beszél a hallgatósághoz. Ezek nem túl hagyományos dolgok, a zene azonban klasszikus. Egyébként nemrég én is játszottam egy kamarazenekarban, ugyanis az egyik legjobb barátom – aki nem mellesleg a volt hegedűtanárnőm – 50. születésnapja alkalmából újjáalakult a volt növendékeiből álló kamarazenekar, mellyel Sosztakovics kamaraszimfóniáját játszottuk. Erre a felkérésre azonnal azt válaszoltam, hogy benne vagyok! (nevet) Ettől függetlenül nem tudnám elképzelni, hogy a klasszikus zene legyen a fő munkaterületem, az Apocalyptica inkább nekem való.

HRM: Wagneren kívül ki a kedvenc zeneszerződ?

ET: Szeretem Wagner zenéjét, de nem ő a kedvencem. Én inkább Dmitrij Sosztakovics munkásságáért és a XX. századi orosz komponistákért rajongok. Egyébként ne menjünk el szó nélkül a nagyszerű magyar szerzőitek mellett sem. Bartók és Kodály egyaránt kiváló zeneszerzők, ráadásul Kodály eszméletlen jó muzsikákat írt csellóra. Nem egyszerű, de hatalmas zenék!

HRM: Manapság milyen zenéket hallgatsz szívesen?

ET: Ezt nagyon nehéz megmondani. Őszintén szólva az utóbbi időben nem nagyon találtam izgalmas új zenéket. Mivel általában sokat vezetek, ezért rengeteget szól a rádió, azt hallgatom, ami abból jön. De szeretem a rockot, a metalt, sőt a popos dolgok is közel állnak hozzám, viszont mostanában tényleg nem keltette fel a figyelmem semmilyen új zenekar.

HRM: Mivel magam is komolyzenével foglalkozom, ezért tudom, hogy sok gyakorlásra van szükség, hiszen a klasszikus hangszerek sokkal érzékenyebbek elektromos társaiknál. Általában mennyit szoktál gyakorolni?

ET: Szerintem a kérdés jobban hangzott volna úgy, hogy: mikor gyakoroltál utoljára? (nevetés) Legutóbb azt hiszem augusztusban gyakoroltam, ami ugye nem ma volt. Mostanában inkább dobolok, ugyanis van egy kis projektem itt Finnországban [a Cherry & The Vipers - szerk.], mellyel hamarosan lesz albumunk is, szóval jelenleg ezzel foglalkozom. De egyébként újból nekiülök a csellónak is, mert el kell kezdeni új dalokat írni a friss Apocalyptica albumhoz és vissza kell szereznem a rutint. Természetesen, amikor még elkezdtük ezt az egészet, akkor általában – bár kicsit lusta voltam – napi 3-5 órákat gyakoroltam.

HRM: Végezetül pedig az érdekelne, hogy mikor jelenik meg az új stúdióalbumotok? Van már új ötlet, esetleg új dal a tarsolyotokban?

ET: Már elkezdtük írni a dalokat, azonban közel sincsenek kész. Sokat beszélgetünk az új dolgokról, együtt hallgatunk zenéket, vannak demók is, de nagyon az elején vagyunk még a munkának. Ha minden jól halad, akkor jövő tavasszal stúdióba vonulhatunk, hogy rögzítsük az új album dalait.

Készítette: TAZ