"Bí­zom a rajongóimban, ők mindig megértettek": Interjú Arjen Lucassennel, az Ayreon projekt szülőatyjával

írta RemedyLane666 | 2013.12.04.

Aki egy kicsit is jártas a mai progresszív rock világában, szinte kizárt, hogy ne botlott volna bele Arjen Lucassen nevébe. A holland multiinstrumentalista ezernyi projekttel örvendeztette már meg a nagyérdeműt. Legutóbbi anyagát az Ayreon nevű prog metal „operájának” írta, melynek címe ’The Theory of Everything’. Ennek kapcsán kérdeztük ki az ezermestert, ahol természetesen szóba került a legutóbbi szólóalbuma, a ’Lost in the New Real’ is, valamint betekintést engedett a mindennapjaiba, a bakelitgyűjteményébe és a zeneszerzői praktikumaiba is.

Hard Rock Magazin: Mr. Lucassen, először is engedje meg, hogy gratuláljak az új anyagához, nagy hatást gyakorolt rám a ’The Theory of Everything’. Kérem meséljen arról, hogy az előző Ayreon lemez, a ’01011001’ megjelenése után voltak már a tarsolyban kidolgozásra váró koncepciók, amik közül esetleg csak választania kellett?

Arjen Anthony Lucassen: Először is köszönöm a kedves szavakat, nagyon elégedett vagyok a ’Theory…’ lemezzel. Nem mondom, kemény munka volt, és sok előkészületet igényelt. Szerencsére mindig tudom, hogy mikor mivel akarok foglalkozni. A lemezek előkészítését igazából mindig egy kisebb káoszban való rendrakás előzi meg, mert amikor odajutok, hogy nekiálljak az új anyagoknak, akkor soha nem találom a jegyzeteimet, a feldemózott mp3-akat tartalmazó mappák is szanaszét hevernek több, különböző számítógépen. Azt hiszem rendszerezni kéne már minden anyagomat…

HRM: Az elmúlt évek során készített lemezt a Star One projektnek, majd azt követően egy szólóalbumot. Milyen szempontok szerint válogatja ki a dalokat, tudja esetleg előre, hogy melyik projektjéhez szeretné használni azokat majd a jövőben?

AAL: Legtöbbször igen. Ez amúgy nehéz kérdés, mert ha jól megfigyeljük az anyagaimat, akkor feltűnhetett, hogy mindig vannak bizonyos témák, amik lemezről lemezre megjelennek, de nem nagyon hivalkodnak, csak jelzik, hogy itt vannak. A gond akkor van, hogy ha egy Ayreon téma véletlenül elkezd kibontakozni, mondjuk a szólólemezemhez szánt egyik dalban. Akkor ott állok egy picit tanácstalanul, hogy most mitévő is legyek. Ha a struktúra inkább az Ayreon felé húz, akkor úgy, ahogy van, elengedem a dalt, ha csak az a baj, hogy egész nap mással sem foglalkoztam, és másnap rájövök, hogy hülyeséget csináltam, akkor vissza az egészet, és újból ízekre szedem a dalt. Ezzel amúgy vígan el tudok tölteni heteket is. (nevet)

HRM: Zeneileg Ön miben látja a fő különbséget az Ayreon, a Star One, a Lucassen szólólemezek és a Guilt Machine albumai között?

AAL: Életbevágóan nagy differencia nincs, csak az, amit én mögé gondolok. (nevet) Azért van néhány bevált trükk, amelyek miatt jól elhatárolhatóvá válnak a különböző anyagaim, mint pl. hangszerelési megoldások, dalstruktúrák, kidolgozási különbségek, énektémák sajátosságai stb. A jól átgondolt rendszerek segítenek amúgy a legjobban kiválasztani, hogy merre is menjek legközelebb. Van kb. 4-5 különböző szerkesztési mód, amit előszeretettel részesítek előnyben, ezeket főleg a régi ’70-es években alkotott zenekaroktól lestem el és fordítottam a saját arcomra. Ugye most nem az jön, hogy melyik a kedvenc projektem?

HRM: Nem, ilyet nem kérdeznék, inkább visszaterelném a szót a ’The Theory of Everything’-re. Miért döntött most úgy, hogy az eddigi sci-fi / fantasy vonalat egy sokkal emberközpontúbb témára cseréli?

AAL: Alapvetően úgy gondolom, hogy egy művésznek néhány jól ismert vonásról felismerhetővé kell tennie a saját alkotását, de mégis ideje volt változtatni valamin. Ez a koncepció amúgy már évek óta pörgött a fejemben, csak mindig előtérbe került helyette valami olyasmi, amit behatóbban ismerek. Tudni kell, hogy jobban szeretem ezeket a sci-fi / fantasy műveket, mint a való életről szóló dolgokat. Abban úgyis benne élünk – gondoltam – így szerintem nem annyira izgalmas, mint valami, ami elrugaszkodott egy kissé a földtől. Ez is lett az ismérvem. Sok idő kellett, mire tökéletesíteni tudtam ezt az új koncepciót, és mivel már egy éve kikívánkozott, így a ’Theory’ lemezben megtestesülhetett minden ezzel kapcsolatos gondolatom. Magáról a koncepcióról nem szeretnék beszélni, jobban örülnék, ha mindenki magának fedezné fel.

HRM: Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen hosszú, a refréneket mellőző, ezen felül még negyvenkét dalt is tartalmazó albummal jelentkezzen? Van esetleg kedvenc lemeze, ami hasonló jellegű?

AAL: Ez nem egy új keletű dolog, nem csak nekem jutott eszembe hasonló felfogású lemezt készíteni. Jóval korábban ott volt például a Pink Floyd ’The Wall’ című albuma, amin szintén nagyon sok dal van, azok kapcsolódnak egymáshoz, mégis egy nagy egészt képeznek együttesen.

HRM: Ez igaz, de ott azért érezhetően megvoltak azok a dalok, amelyek kapaszkodókként tudtak szolgálni a hallgatóság számára, gondolok itt elsősorban a refrénekre.

AAL: Nem értek egyet teljesen. Úgy gondolom, hogy ezt csak az idő fogja eldönteni. A Pink Floyd ’The Wall’ című lemezére azért volt 40 éve a világnak, hogy megszokja. Talán a ’Theory’ nem igényel majd ennyi időt. (nevet)

HRM: Pontosan hogy látja az album összetételét? Kezeljük a dalokat ténylegesen 42 különálló tételként, vagy a koncepció támpontjait megvizsgálva inkább csak 4 nagy dalként, esetleg egy nagy egészként gondoljunk rá?

AAL: Mindenki úgy gondol rá, ahogy akar. A 42 dal ötlete teljesen nyilvánvaló, hogy a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyv nagyhatású jelenetéből származik. Ez a 42 dal apró részletekben tálalja a nagy egészet a könnyebb hallgathatóság miatt, így mindenki azt a részt választhatja ki a lemezről, ami neki a legszimpatikusabb. A négy nagy dal ötlete is adja magát, ez a bakelit verziónál lesz igazán fontos, de én személy szerint mégis jobban kedvelem „a kezeljük az egészet egyben” tematikát. Régi vágású zenehallgató vagyok, én nem tudok azonosulni azzal, ha valaki egy-egy dalt csepegtet el a neten, aztán kiad három vagy négy EP-t és azok úgy egyben adnak ki egy lemezt. Nálam ez azt engedi feltételezni, hogy a koncepció hiányos, nem volt elegendő gondolat, vagy csak félnek a fogadtatástól. Persze előfordulhat az is, hogy anyagi oka van egy ilyen húzásnak, én mégsem érzem szerencsésnek. Ha van egy nagy egész, amit tiszta szívből, őszinte meggyőződésből készítettek, akkor annak igenis állnia kell a lábán, és vállalni kell érte a felelősséget.

HRM: Ezek szerint lehetségesnek tartja, hogy egy ilyen komplex lemez, mint a ’The Theory of Everything’, sikeres legyen a zenét is gyorsételként fogyasztó XXI. századi társadalomban?

AAL: Mi számít sikernek? Szerintem az a siker, amit az ember annak él meg. Próbálom kívül helyezni magam és nem idegeskedni a gyorsfogyasztók miatt. Így is abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy megélek a zenélésből, és ezért nem tudok eléggé hálás lenni a rajongóimnak. Én bízom bennük, ők is bíznak bennem, mindig megértették az elképzeléseimet és teljes vállszélességgel támogattak. Az, hogy ez a lemez sikeres legyen, az előrendelésektől kezdve a promóción át még sok dolgon múlik, de ahogy mondtam, az idő eldönti majd, hogy milyen hatást is fog gyakorolni a ’Theory’ a zenehallgatókra.

HRM: Miért döntött most úgy, hogy kevesebb énekest vonultat fel az új lemezén? Milyen szempontok alapján válogatta ki most az énekeseket?

AAL: Leginkább a rugalmasabb munka miatt. Ez most furán hangozhat a munkatempóm miatt, hiszen tényleg gyakran jönnek ki tőlem anyagok, de most máshogy szerettem volna közelíteni, másképp szerettem volna megfogni a lemez egészét. Így is nagyon jó nevű muzsikusok és énekesek szerepelnek a lemezemen, nem sok ember mondhatja el magáról, hogy a legnagyobbak közül szinte minddel játszhatott már együtt. (nevet) Nagyon büszke vagyok pl. Tommy [Karevik – Kamelot] teljesítményére. Piszok gyors tempót diktált, és ezt nagyon szeretem, de természetesen a többiek is fantasztikusan teljesítettek.

HRM: Többször is előfordult, hogy nem csak a nagy hírnévvel rendelkező zenészeknek adott lehetőséget a bizonyításra, hanem a szinte teljesen ismeretlen énekesek /zenészek is helyet kaphattak az Ayreon által létrehozott világban. Honnan ismer ennyi zenészt?

AAL: Figyelek. (nevet) Nagyon szeretem pl. Wudstik [Jermain van der Bogt – For All We Know] hangját, rá egészen pontosan emlékszem, hogy hogyan találtam. Még akkoriban működött a MySpace és nézegettem, kiknek van a kedvenc zenekari között valamelyik projektem, és megakadt a szemem az adatlapján. Nem sokan tudják róla, de ő amúgy itthon egy elég híres hip-hop énekes lett a The Voice kapcsán, most már másnak is feltűnt a tehetsége, akkoriban viszont még nem sokan tudták róla, hogy ennyire különleges. Telis tele volt a lejátszási listája hip-hop dalokkal, meg egy Dream Theater ének coverrel. Meg is kerestem, hogy mit szólna, ha a készülő új Ayreon lemezen szerepelhetne, természetesen nagyon örült neki. Ez még a ’01011001’ idejében volt.

HRM: Bizonyára előfordult már, hogy egy-egy meghívott vendég teljesen felforgatta az Ön által elképzelt struktúrát, témákat?

AAL: Hajjaj… nem szeretnék neveket említeni, de azt elmondhatom, hogy általában az ilyen arcok nem voltak nagyon rugalmasak. Hogy finoman fogalmazzak, a barátságunkat sem sikerült elmélyíteni velük, távoztak is a látókörből. Nem vagyok diktátor, félreértés ne essék, csak kompromisszumkészség nélkül nem nagyon lehet másokkal együtt dolgozni. Szoktam engedni az elképzelésemből, mert nem szeretném megfosztani a művészeket a saját arcuktól, csak azt sem szeretném, hogy ők megfosszanak az enyémtől.

HRM: Azt nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ezúttal nagyon is billentyűorientált anyagot készített. Milyen szempontok szerint válogatja ki a hangszeres közreműködőket?

AAL: Leginkább szimpátia alapján. Nagyon szeretem ezeknek a muzsikusoknak a munkáit, igazán megtisztelve érzem magam, hogy elfogadták a meghívásomat, és boldog vagyok, hogy egy ilyen minőségű produkciót voltunk képesek közösen létrehozni. Szóval semmiféle kiadói nyomás nincs, én dönthetek felőlük.

HRM: Hogyan képes ilyen sok muzsikussal együtt dolgozni lemezről lemezre? Nem okoz túl nagy feszültséget ennyi különböző háttérrel rendelkező egyénnel együttműködni?

AAL: Dehogynem. Igyekszem mindig oldani a feszültségeket, hallgatunk zenéket, beszélgetek egy csomót velük, hogy egymásra tudjunk hangolódni. Mesélni szoktam nekik a koncepcióról, hogy bele tudják tenni magukat abba a közegbe, amit én elképzeltem. Szerencsére jó emberismerő vagyok, eddig nem nagyon hibáztam senkivel sem, mindenkinek testhezálló feladatot sikerült adnom. (nevet)

HRM: Meséljen kérem egy kicsit magáról. Milyen elfoglaltságokkal tölti a szabadidejét? Van családja, esetleg „átlagos” munkahelye?

AAL: Nagyon magas vagyok. (nevet) Nem vagyok nős, de van barátnőm, és van két jópofa macskánk. Miután a zenélésből meg tudok élni, szerencsére nem kell hagyományos munkahelyre járnom, foglalkoztatom én magam eleget. (nevet) Igazából a hobbim a zenélés, a munkám is a zenélés meg az életem is, azt hiszem, nem nagyon tudok mást mondani. Hatalmas lemezgyűjteménnyel rendelkezem, mindig igyekszem frissíteni a tárat. Tegnap vettem néhány régi Rainbow bakelitet az újra kiadott változatokból, de nagyon figyelem a most működő zenekarokat is, ám a legtöbbször, amiket hallok… hogy is mondjam… többségük nekem idegen. (nevet) Azért szoktam napi rendszerességgel futni, bár ezt nem nevezném hobbinak, és esténkét elalvás előtt mindig olvasnom kell, hogy ki tudjam kapcsolni az agyam. Ezt sem nevezném hobbinak, más gyógyszert vesz be, hogy elaludjon, szerintem az olvasás egy kevésbé ártalmas eljárás… (nevet)

HRM: Hogy gondolja, mi a legjobb abban, hogy hollandnak született?

AAL: Mit mondhatnék? Az a legjobb benne, hogy van egy olyan nemzeti tizenegyünk, ami képes bizonyos országokat 8:0-ra is legyőzni fociban. Nem tudom ki volt az, nem követem a sportokat, de erről azért volt hír egy pár hétig a tévében meg az újságokban. Büszkék lehetünk a csapatra. (nevet)

HRM: (kínos hallgatás után…) Tervezi esetleg, hogy néhány koncert erejéig színpadra vigye valamelyik produkcióját a jövőben?

AAL: Határozottan nem. Ennek két oka van. Az egyik, hogy nem lehet egy ilyen vendégekkel telepakolt produkciót maradéktalanul kivitelezni a színpadon, el sem tudom képzelni, hogy mindenkinek a menetrendjével össze tudjam egyeztetni egy esetleges Ayreon koncertsorozat naptárát. A másik pedig, hogy nagyon nem szeretem ezt a sex, drugs & rock ’n’ roll életérzést. Pontosan tudom, hogy mik zajlanak a backstage-ben, nem szeretnék többet ahhoz a világhoz tartozni.

HRM: Van már valamilyen képe arról, hogy legközelebb melyik projectjével fog megörvendeztetni minket?

AAL: Természetesen van, de erről nem szeretnék még bővebben beszélni, mert lehet, hogy holnap mást mondanék. Több minden fut egyszerre a fejemben, ezért sem szeretném most magam elkötelezni egyik anyag mellett sem, de három közül lehet találgatni. (nevet) Egyelőre a ’Theory’ megjelenésével, promotálásával kapcsolatos dolgok kötik le az időm nagy részét, talán beszéljünk jövőre, és akkor lehet, hogy tudok konkrétat is mondani.

Készítette: RemedyLane666