"20 év magány": Interjú Nagy Andrással, a Sear Bliss zenekarvezetőjével

írta RemedyLane666 | 2013.11.23.

Szinte hihetetlen, de idén már húsz éves a szombathelyi black metal legenda, a Sear Bliss. A szebb napokat is megélt stílus híveit igyekszik most megszólítani a csapat egy nagyszabású jubileumi koncerttel, amely a Club 202-ben kerül megrendezésre december 6-án. Nagy András énekessel, basszusgitárossal, billentyűssel, zenekarvezetővel vettük át a hosszú életmű részleteit, ahol kitértünk többek között a legutóbbi lemez születésére, fogadtatására, a külföldi sikerekre és a zenekar jövőjére is.

Hard Rock Magazin: Először is engedd meg, hogy gratuláljak ehhez a rendkívül hosszú és izgalmas pályaúthoz, amit magatokénak tudhattok. Idén a huszadik életévébe lép a zenekar, melyet hamarosan meg is ünnepeltek. Mesélnél egy kicsit a részletekről?

Nagy András: Hasonlóan nagyszabású esttel készülünk, mint 5 évvel ezelőtt. Lesznek meghívott vendégek a zenekar minden korszakából, szemezgetünk az egész eddigi életműből, lesznek soha nem játszott, illetve ritkán játszott dalok is a programban, továbbá igyekszünk a látványban is valami pluszt nyújtani. Az egész eseményre felvezetésképp belekezdtünk egy múltidéző sorozatba a Facebook oldalunkon, ahol sok érdekes sztorit és információt osztunk meg a zenekar minden időszakából, valamint lesznek még egyéb hírek, érdekességek, meglepetések, amik miatt érdemes látogatni az oldalt. Fontos információ az is, hogy maga a koncert új helyszínen és időpontban kerül megrendezésre. A pontos dátum tehát december 6., péntek, a helyszín pedig a budapesti Club 202.

HRM: Az ’Eternal Recurrence’ megjelenése óta mi minden történt a zenekarral?

NA: Először is voltak koncertjeink külföldön és idehaza. Aztán a csapat felállása is változott valamelyest. Ami a dobos posztot illeti, Ziskó Olivér helyére Csejtei Gyula érkezett, állandó gitárosnak pedig csatlakozott hozzánk Vigh Zoltán, akit a Bornholmból lehet ismerni. Továbbá visszatért a csapatba korábbi harsonásunk, Pál Zoltán. Tehát mondhatni, a lemez megjelenése után összeállt egy szilárd felállás. Maga az album nem igazán volt csapatmunka, most viszont együtt dolgozunk, jelenleg a közelgő jubileumi koncerten, valamint időközben új szerzeményeken is.

HRM: Térjünk vissza a kezdetekhez. Mesélnél nekünk a zenekar megalakulásáról, és a kezdeti időszakról? Hogy emlékszel az akkori black metal közegre? Milyen érzés volt a ’The Pagan Winter’-rel a holland Mascot kiadóhoz kerülni?

Nagy András: Érdekes időszak volt, amit olyan, mára már kihalt fogalmak jellemeztek, mint például kazettacserélgetés, nyomtatott fanzine-k, szórólapgyűjtés, hanghordozóvásárlás. Nagyon izgalmas volt minden. Természetesen nagyon fiatalok voltunk. Igazából hamar összeállt a banda 6 tagja, mivel jól ismertük egymást. Majdnem mind egy suliba jártunk, közel laktunk egymáshoz, volt időnk együtt lógni, és folyamatosan a dalokon agyalni, zenét csinálni. Amikor indultunk, akkor kezdett tetőfokára hágni a black metal második hulláma. Rengeteg nagyszerű lemez jelent meg, és maga a műfaj is akkoriban, a 90-es évek közepén élte a fénykorát. Úgy gondolom jó időben voltunk jó helyen. Amikor elkészült négy dalunk és úgy döntöttünk, hogy stúdióba vonulunk, tudatosan kifelé akartunk nyitni. Köszönhetően az akkoriban igencsak pezsgő szombathelyi zenei életnek, lehetőségünk volt jó minőségben felvenni a szerzeményeinket. Mivel volt már akkoriban némi kapcsolatom kiadókkal, fanzine-ekkel, mindenhova igyekeztem elküldeni a demót. Nagyon jó visszajelzések jöttek mindenhonnan, több ajánlat is érkezett kiadóktól, és végül a Mascot Records-ot választottuk, mert ők álltak elő a legkomolyabb ajánlattal. Egyébként hozzájuk úgy került el a demo, hogy biztos, ami biztos alapon az összes CD-lemezem borítójáról leírtam a kiadók címeit. Mániákusan gyűjtöttük akkoriban a ritkaságokat és volt egy Sempiternal Deathreign CD-m (holland death metal banda, akkoriban is csak a legelvetemültebbek ismerték szerintem), aminek a kiadója a holland Foundation 2000 volt (ők adták ki például a korai Gathering albumokat is), akik épp akkor szűntek meg, illetve olvadtak be a jóval nagyobb Mascot Records-ba. Nagyon megtetszett nekik a demónk, és így jutottunk el hozzájuk. Nagyon jó érzés volt természetesen. Emlékszem, el sem akartuk hinni. Természetesen akkoriban még nem volt internet (illetve volt, csak még nem igen használták), úgyhogy mai szemmel szinte elképzelhetetlen ritmusban mentek a dolgok. Levélben mentek az egyezkedések, egyeztetések, sőt emlékszem, hogy a lemezszerződés elveszett útközben, mi pedig azt hittük, hogy visszalépett a kiadó és már épp mással kezdtünk egyezkedni, amikor kiderült, hogy a posta elkavarhatta a küldeményt. Aztán újraküldték a papírokat, mi pedig aláírtuk. Természetesen hetek teltek el időközben.

Fotó: Horváth Gábor

Fotó: Horváth Gábor

HRM: A ’Phantoms’ és a ’The Haunting’ lemezek után három évet kellett várni a következő anyagra. Akkoriban sűrű volt a naptáratok, vagy a kiadóváltás hátráltatott benneteket?

NA: Több dolog eredményezte ezt a szünetet. Egyrészről ott volt a kiadóváltás. Kerestük a megfelelő kiadót, egyezkedtünk többek közt a Season Of Mist-tel, de végül egyik ajánlat sem állt össze, közben pedig telt az idő. Másrészt teljesen átalakult a csapat felállása, volt időszak, amikor Sömivel ketten alkottuk a Sear Bliss-t. Meg kellett találnunk a megfelelő embereket a folytatáshoz és ez egyáltalán nem volt könnyű. Tehát nem minden ment akkoriban gördülékenyen és ez okozta a három év kimaradást. Igaz, két demót is elkészítettünk időközben, bár valójában ezeket csak kiadóknak szántuk, promóciós céllal. Meg aztán koncerteztünk is közben.

HRM: Csak egy albumotok, a ’Grand Destiny’ jelent meg a Nephilim gondozásában.

NA: A Nephilimhez személyes ismeretség és barátság kötött. Azonban a ’Grand Destiny’ kiadása után nem sokkal problémák jelentkeztek náluk és sajnos rövidesen meg is szűnt a kiadó. Szerencsénkre az amerikai Red Stream komoly érdeklődést mutatott a csapat iránt és épp egy hosszútávú szerződést ajánlottak, aminek első lépéseként újra kiadták a ’Grand Destiny’-t, így szélesebb körben is megjelenhetett az a lemez.

HRM: A Red Stream kiadós időszakban készült egy DVD-tek, a ’Decade of Perdition’. Milyenek voltak a körülmények, mennyit dolgoztatok rajta? Meghozta a várt eredményt?

NA: A lehetőségek elég korlátoltak voltak, de igyekeztünk így is a legtöbbet kihozni az egészből. Mindössze három kamerával lett rögzítve a 10 éves jubileumi koncertünk, de úgy gondolom nem lett rossz a végeredmény. Csak azt sajnálom, hogy a 15 éves jubileumi koncertről az Ösvény Film műhelynek köszönhetően egy sokkal profibb és átfogóbb produkció született, azonban kiadói problémák miatt még ezidáig sem jelenhetett meg az a DVD, de bízom benne hogy már nem várat sokáig magára a dolog. Mind a két DVD-n rettenetesen sokat dolgoztunk, főleg azon, ami meg sem jelent (még), hiszen tonnányi régi felvételt, képeket, egyebet szedtünk elő hozzá és vágtunk meg, nem beszélve Fábián Gábor rendező barátom kitűnő munkájáról.

HRM: A ’The Arcane Odyssey’ és a legutóbbi, az ’Eternal Recurrence’ lemezek már a Candlelight Records gondozásában jelentek meg. Mik a tapasztalatok velük?

NA: A Candlelight egy nagyon komoly és patinás kiadó. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy velük dolgozhatunk, hiszen több régi kedvenc lemezemet is ők jelentették meg anno. Nyilván nem mi vagyunk az első számú zenekaruk, de a kapcsolatunk jó, és megfelelő világkörüli terjesztéssel és promócióval támogatják a lemezeinket.

HRM: Sajnos rengeteg tagcsere jellemezte a Sear Bliss-t egész életében, mégis töretlen erővel mentetek tovább. Hogyan éled meg, hogy ennyi ember jön-megy a zenekarban? Tartod a kapcsolatot esetleg a korábbi zenésztársakkal?

NA: Minden tagcsere nagy nehézség, és mivel nálunk különösen gyakori volt, ezért néhányan előszeretettel tartanak engem valamiféle zsarnoknak, de a helyzet egész mást takar. Többféle oka volt már a tagcseréknek, kezdve az alkoholtól a zenei nézeteltérésekig. Számomra a legfontosabb, hogy mindenki a maximumot hozza, és hogy emberileg és zeneileg egyaránt meglegyen az összhang. Ezek hiányában véleményem szerint nem jó semmiféle együttműködés. A legtöbb korábbi zenésztársammal egyébként nagyon jó a viszonyom és van, akivel szorosan tartom továbbra is a kapcsolatot. Mint említettem, a jubileumi koncerten is lesznek vendégek a korábbi felállásokból.

HRM: Hogyan látod jelenleg a zeneipar tevékenykedését? Tanácsolsz esetleg valamit a mai zenekaroknak?

NA: Valószínűleg hamarosan már nem nagyon beszélhetünk zeneiparról. Úgy gondolom rövidesen kizárólag a zenekarok jelentik majd a zeneipart, olyan értelemben, hogy mindenki magára számíthat csak, nem nagyon lesznek már kiadók, mindenkinek magának kell mindenféle feladatot ellátnia a felvételek finanszírozásától a promócióig. Legalábbis ami az underground műfajokat illeti. Aztán lehet, hogy én látom túl borúsan a dolgokat. Mindenesetre mi továbbra is tesszük a dolgunkat, nem nagyon szoktam foglalkozni a körülményekkel. Szeretjük, amit csinálunk, ez a lényeg. Nem tudom, milyen tanácsot adhatnék a mai zenekaroknak. Amikbe mi belefutottunk hibákba, azok még főként a korábbi zeneipari dolgokkal kapcsolatosak, de ezek mára már mind átalakultak, úgyhogy nem hiszem, hogy bármi okosat tudnék mondani. A legfontosabb az elkötelezettség és a kitartás.

HRM: A Sear Bliss-szel mindig is adtatok a lemezeitek borítójára, bookletjére. Ha jól tudom ezeket a festményeket meg is szoktad vásárolni, ha lehetőséged van rá. Kiknek a munkáit szereted a legjobban? Esetleg van olyan, amelyik különösen a szívedhez nőtt?

NA: Igen, a borítók mindig nagyon fontos részét képezték a Sear Bliss lemezeinek. Mindet nagyon szeretem valamiért, de a kedvencem mindközül a ’Pagan Winter’ CD-hez készült festmény, amelyet Kris Verwimp készített, illetve az ’Arcane Odyssey’ borítója, ami Tari József munkája és lenyűgöző részletességű festmény, ami a zeneszobám falát díszíti ráadásul.

HRM: A gyűjtők nagy szenvedélyévé vált az utóbbi években a bakelitek beszerzése az egyéb különleges kiadványok mellett. Terveztek ti is hasonló kiadásokat?

NA: Igen, tervbe van véve, hogy a teljes Sear Bliss diszkográfia megjelenik bakeliten. Nagyon szeretnénk ezt minél előbb tető alá hozni. Némi kiadói kavarás miatt ez még nem valósulhatott meg ezidáig, de dolgozunk az ügyön és remélem, hogy már nem kell sokáig várni. Gyönyörűen fognak mutatni a borítóink abban a méretben és amúgy is nagy kedvelője vagyok a bakelit formátumnak.

HRM: A zeneipar változásai nem teszik könnyűvé az underground csapatok sorsát, ennek ellenére várható, hogy fogtok turnézni?

NA: Nagyon remélem. Már régóta tervbe van véve egy komolyabb Európa turné, le is szerződtünk egy német ügynökséghez, de külföldön sem rózsás a helyzet turnéfronton, úgyhogy egyelőre semmit nem tudni. Mi nagyon szeretnénk turnézni, most a kiadó is próbál ebben segíteni, de nem könnyű. Mindenesetre év végén még lesz egy svájci, a következő év elején pedig egy németországi fellépésünk…

Készítette: RemedyLane666