Koncertbeszámoló:-Nagy (r)októberi Forr-a-dalom fesztivál

írta garael | 2005.11.02.

Masvidal küldte be forradalmi tudósí­tását a ridegfarasok újabb gyűléséről:

Az I. Nagy (r)októberi Forr-a-dalom fesztivál után, nem gondoltam volna, hogy az Akeláék fognak nagyobb szabású rendezvény csinálni, de lám, megismételték a tavalyit (nyilván nyereséges lett az előző).

Elöljáróban annyit, hogy a beszámolóm nyilván hiányos lesz, hiszen a két szí­npad miatt képtelenség végignézni az összest, jó néhányról tehát lemaradtam.

Az első együttes amit megnéztem, az a Morphium zenekar volt. Jó izmos kis thrahsel nyitották a napot, jól is esett, jó kis hajdobálós nótáik voltak. Jó hangulatot teremtettek de ezen kí­vül semmi extra.

A túloldalon a Morphium után kezdett a Echo of Dalriada (volt egy órás csúszás). Mindenki mondta, hogy hallgassam meg mert hűdejó, de engem nem igazán kötött le a zenéjük. Ez a nap nekem a Thrashelésről szólt. Vissza is mentem a túloldalra, ahol az Inferno zenekar épp a Metallica-tól a Master of Puppetset nyomta. Volt is nagy hajdobálás meg ugrabugra. A saját számaik is egészen jók voltak, bár őszintén szólva nem igzán emlékszem rájuk, nem hagytak túl mély nyomot.

Utánuk jött az Alhana zenekar. Ők afféle magyar Nightwish. Lévén hogy én inkább Thrash metalt szeretem, nem okozott különösebb élvezetet nekem a zene. Viszont az énekesnő annál jobban nézett ki, hö-hö. A nagyteremben ezalatt a Skyforger nevű litván(?) együttes, akik korhűnek tűnő viking szerelésbe voltak öltözve, és ehhez illő zenét játszottak. A csapat különlegessége a skót dudán illetve furulyán játszó tag volt, ám sajnos nem volt túl jól kihangosí­tva nem sokat lehetett belőle hallani. Általában a folk metalt nem igazán szeretem, nagyon egy kaptafára megy, de ez egészen jó volt. Ki tudja, lehet, hogy ez azt jelenti, hogy egy nagy folkmetálosnak ez szar.

Utánuk a Demonlord jött, akiknek már mindenki nagyon várja a harmadik albumát. Már tavaly is úgy volt bejelentve a koncert, hogy lemezelőzetes koncert. Most is csak egy új számot nyomtak, az új albumról meg semmi hí­r. Viszont jó volt a program, kezdtek a Quo Vadis-szal kezdtek, majd Ruins in the Dark, aztán volt az elmaradhatatlan Search is, és nagy örömömre volt a Solitude c. szám is, ami egyik nagy kedvenc. Jó volt a koncert csak eléggé rövid, mert a csúszásból próbáltak lefaragni.

Utánuk következett a Messenger együttes a kisszí­npadon. Talán a vezető magyar thrash együttesek közé lehetne sorolni. A kezdeti ős-thrashes vonal után az új albumuk iszonyú súlyos, brutális, a modern thrashet megkörnyékező zenét tartalmaz. Mindkét vonalat remekül művelik és koncertjeik is nagyon intenzí­vek. Így volt ez most is. Az új album cí­madó dalával a Mivé fajul a világgal kezdtek. A hatás nem maradt el, a kisszí­npadon aznap először pogó is kerekedet, majdnem szét is kaptuk a helyet. Egy probléma volt csak, a hangzás. Az ottani keverőpultos nyilvánvalóan nem metálos volt. Nem mintha ez baj lenne, de ha az illető nem tudja, hogy ehhez a stí­lushoz milyen hangzás illik, akkor persze hogy kása lesz az egész. Az utolsó három számnál szóltam neki hogy egy picit tolja feljebb a gitárokat, ezután jóval durvábban is szólt a zenekar. Sokat tudnék még í­rni róluk és a koncertjükről, de ma nem ők voltak a főzenekar. Talán majd egyszer az az idő is eljön...

A Messengert túlélve inkább az akelára való erőgyűjtéssel foglalkoztam. Ezalatt az Ómen volt a nagyszí­npadon ami engem nem érdekelt túlzottan, a kisszí­npadon pedig a Remorse játszott, akik már annyiból í­télve is nagyon jók voltak, hogy csak a kisszí­npad előteréből hallgattam őket. Sajnálom, hogy nem volt erőm bemenni megnézni őket, de pokoli fejfájás kí­nzott...

Végül sikerült annyira összekaparnom magam, hogy be tudjak menni akelára.

Amit nem is bántam meg. Az AkelA olyasmi látványt produkált mint a 2002-es reunion bulin, vagy is vetí­tővel egy nagy vászonra vetí­tettek klipeket és egyéb videókat. Viszont most ez a vászon kör alakú volt, és sokkal különlegesebb dolgokat is vetí­tettek rá. De menjünk csak szépen sorban:

Az intró szokásosan a Drakula volt, ezalatt a kivetí­tőn a kör kerületén szép lassan (odavetí­tett) tűz kezdett el lángolni, majd a körön belül is lángok csaptak fel végül pedig a lángokból megjelent egy AkelA logó, majd ugyanez megjelent a farkasos akela logó formájában. Majd az intró végén, gyereksí­rást játszottak, méghozzá a Félelem születése intró végéről! Kezdődött is a szám és maga a koncert. Jöttek az elmaradhatatlan dalok, Fenevad Fekete Bárány (ezalatt természetesen ment a háttérben a klip), Döntsd el! (ezalatt egy nagy órát vetí­tettek be) stb. Ami viszont igazán mozgásra késztette a népet, hogy elővették a Fű Alatt stúdió albumot is, méghozzá a Nyomás cí­mű számot. Nem tudom ki hogy van vele, nekem ez a "Nyomjad bazdmeg, csak nyomjad" az igazi akela feeling. Kár hogy a Főnök megint elővette (és szerintem eléggé erőltetetten) ezt a farkaskodást a szövegekbe... Az akela zenekar maga és a közönségük is kinőtt már ebből a farkaskodásból. De persze í­zlések és pofonok. Bár szerintem, aki végighallgatta az Akela munkásságát és ismeri a történetüket, az tudhatja, hogy nem itt kéne folytatni. [moderálva.....]Ennek ellenére persze koncerten jó újra hallani a régi vonalat is. Hasonlóan jótékony hatású volt a Félúton. A Fájdalomcsillapí­tó album vitathatatlanul nehezen emészthető hiszen borzalmas a hangzása, tele olyan riffel, meg effekttel, amit azelőtt nem hallhattunk tőlük, de koncerten nagyon állatul szólnak a dalok. Továbbá pihentetve volt sokáig a Földi örömök album is. Először a Ma van a másnap cí­mű dalt vették elő, majd jött a Sej Haj Lesz, képviselvén az új albumot, majd jött a Kő is. Eddig még nem volt alkalmam látni a kő klipjét, hát most igazi élmény volt, hála a kivetí­tőnek. Folytatván a punkos vonalat egymásba kötve jött a Nem csattognak és a Ki ad nekem pénzt. A buli vége fele feljött a szí­npadra az est sztárvendége: Smici a Moby Dickből. Sajna csak énekelt, és bemutatta milyen lenne a szí­npadi mozgása, gitár nélkül. Hát... no comment. Viszont jó számokat adtak elő. Először a keresztes vitézt, majd a Talpak c. számot, végül pedig a Közeleg c. számot, ami állí­tólag Smici kedvence. A másik sztárvendég pedig Kalapács Józsi volt, aki a Főnökkel és a Smicivel együtt énekelte a rockernek születtemet, mindnyájan egy-egy versszakot. A koncertet pedig a Megkí­sértelek cí­mű nóta zárta.

Összegzés képp annyit, hogy az Akela ezen a koncerten csupa olyan dalt vett elő, amit nem igazán játszanak élőben. A már emlí­tetteken kí­vül volt még az Isten Háta Mögött is, ami nagy kedvencem, örültem neki. De annak ellenére, hogy 3 órásra lett hirdetve a koncert, csak másfél-két órát kaptunk, kiváncsi vagyok milyen számok voltak kivágva.

Meg kell hogy emlí­tsem még, hogy tisztességesen be volt kamerázva a koncert, sőt az egész fesztivál, tehát várható egy igényes koncertfelvétel.

Az egész fesztiválról még annyit, hogy a hatalmas buli volt, rengetegen voltak. Igaz, akelára csak alig több mint a fél nagy terem telt meg, de sokak nem az akela miatt váltottak jegyet. A PeCsa büféje pedig óriási forgalmat bonyolí­tott. Kiemelném, hogy az egyetlen vehető étel, a zsí­ros kenyér volt, aminek 100Ft volt darabja... Ez szerintem nonszensz, mégis mennyi lehet egy szelet zsí­ros kenyér előállí­tási költsége? 5Ft?

Ezt az apróságot leszámí­tva igen élvezetes nap volt, nagyon sűrű és élvezetes programmal. Nekem teljesen megérte azt a 3200 forint amit fizettem érte.

Masvidal