"Néha a háttérben maradok": Interjú Tony Levinnel

írta Bigfoot | 2013.10.10.

Tony Levin az egyik legnagyobb név a basszusgitárosok mezőnyében. Nehéz feladat lenne összeállítani a muzsikus diszkográfiáját, mert a becslések szerint mintegy ötszáz albumon olvasható a neve közreműködőként. Új formációja, a Levin-Minnemann-Rudess trió nemrég adta ki bemutatkozó albumát. Ennek alkalmából interjút adott stábunknak.

Hard Rock Magazin: Kinek az ötlete volt a trió létrehozása?

Tony Levin: Scott Schorr, aki a legutóbbi albumaim producerként dolgozott, például a Levin-Torn-White projecten is, azt javasolta, szedjem össze a kedvenc muzsikusaimat, és készítsünk egy olyan lemezt, amilyet szeretnénk. Jó móka volt a srácokkal együtt játszani, és az ízlésünknek megfelelő zenét alkotni.

HRM: Tizenöt évvel ezelőtt már dolgoztál együtt Jordan Rudess-szel a Liquid Tension Experiment négyesfogatában. Mi késztetett arra, hogy újból összejöjjetek?

TL: Jordan óriási játékos. Amikor a billentyűs személyén gondolkodtunk, hamar képbe került, aki izgalmassá teheti az anyagot, és megoszthatjuk a kihívásokat. Nagyon örülök, hogy ismét együtt dolgozhattuk.

HRM: Hogyan zajlott a stúdiómunka? Ki volt a fő zeneszerző?

TL: Külön-külön dolgoztunk az otthoni stúdióinkban, kivéve akkor, amikor elmentem Jordanhoz egy kis jamelésre. A szándék eredetileg az volt, hogy ezeknek a jameléseknek az eredményét elküldjük Marconak, de annyi komponált anyag gyűlt össze, hogy az utóbbinak nem maradt hely a lemezen. Ezeket rátettük a DVD-re, amely a deluxe kiadás része. Valójában egy élő képanyagot rögzítettünk.

Nem hiszem, hogy bármelyikünket kiemelhetjük, mint fő komponistát, mert itt nem arról van szó, hogy valaki csak játszik a felvételeken. A következőképpen zajlott a dolog: elkezdtem valamit, de hagytam helyet a srácoknak is. Aztán elküldtem Marconak (Jordan akkor nem ért rá, mert a Dream Theaterrel stúdiózott), aki nem csak fantasztikus dobtémákat adott hozzá, hanem nagyon gyorsan zenét is írt dobon és gitáron, ami engem újabb darabokra inspirált. Hamarosan rengeteg dalkezdeményünk lett, több, mint amit gondoltunk. A komponálással megvoltunk, de a kemény munka csak ezután jött, amikor meg kellett tölteni a szerzeményeket, fazont adni a nótáknak, és felvételképes állapotba hozni őket.

HRM: A Chapman Stick egyik nagy mestere vagy. Mennyire tágította ki a hangszer a zene határait?

TL: Szeretem a hangszert, amióta csak játszom rajta. Más szemszögből lehet vele megközelíteni a basszusrészeket, másként, tapping technikával kell játszani rajta, és a basszusgitártól eltérő hangolása engem is arra késztetett, hogy másként álljak bizonyos zenékhez. Az a csúcs a hangszerben, hogy gitárhúrokkal felszerelve óriási inspirációkat kapok a dalíráshoz. A legutóbbi albumaimon, például a Stick Men-en nagy segítség volt számomra a zenei progresszió fenntartásában.

HRM: Mikor használod a hangszert a basszusgitár helyett?

TL: Különböző indíttatások szerint. Az ötödik bundnál a hangolás sajátosan használható a progresszív rockban.

HRM: Tervezitek, hogy turnéra indultok az új anyaggal?

TL: Jelenleg nem, túl elfoglaltak vagyunk. Jordan turnézni fog a Dream Theaterrel, én pedig Peter Gabriellel, a Crimson ProjeKCT-tel, jövő ősszel pedig a King Crimsonnal. Reméljük egy második LMR albumot is készítünk, és annak megjelenésekor adunk koncerteket.

HRM: A basszusgitárosok általában a háttérben maradnak, és a ritmusszekció részeként teszik a dolgukat. Esetedben nem erről szól a történet. Hogy látod a helyzeted egy bandában?  

TL: Néha én is a háttérben maradok, és jól megvagyok ezzel. Hagyom, hogy a zene határozza meg a szerepem, de nem igazán gondolkodom ezen, csak belülről reagálok. Néha úgy tűnik, hogy egyszerű a dolgom, mely nem kíván különösebb figyelmet, máskor pedig az ellenkezője történik.

HRM: Több műfajban is bizonyítottad tehetséged. Van éles határ a műfajok közt?

TL: Ahogy a legtöbb zenész, én sem fogalakozom a címkézéssel vagy műfajokkal. Vannak olyanok, akik igen, de ezzel semmi baj nincs. Akárcsak a rajongók, én is hallgatom a zenét, de nekem ott a lehetőség, hogy a részese is legyek. Belülről reagálok, és igyekszem olyan jóvá tenni a zenét, amennyire csak lehet. Aztán megpróbálom játszani, ez néha sikerül, máskor erőfeszítéseket teszek, hogy megmutassam érzéseim.

HRM: 2008-ban újra életre hívtátok a Liquid Tension Experimentet néhány koncert erejéig. Látsz lehetőséget ennek megismétlésére úgy, hogy új anyagot is írtok?

TL: Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő a rock businessben. Semmi tervünk nincs, de ahogy a rajongók, én is remélem, hogy a jövőben a LTE többször is játszani fog.

HRM: Pár napja Robert Fripp bejelentette, hogy a King Crimson ismét összejön, és a csapatba téged is újra beválasztottak. Fripp azt mondta, egy év kell, hogy összepróbáljátok a programot. Ez azt jelenti, hogy új anyagot is írtok?

TL: Várom Robert terveit a King Crimsonnal kapcsolatban. Örülök, hogy ismét része vagyok a zenekarnak, mindegy, hogy másként közelítünk a zenéhez vagy új anyagot írunk. A lényeg, hogy a banda újra működik, és számomra ez egy nagy kihívás, ahogy mindig is az volt.

Készítette: Bigfoot