"Az énekszólam dallamai a legfontosabbak": Interjú James LaBrie-vel és Matt Guillory-val

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen még a megjelenés előtt megismerhettem James LaBrie új szólólemezét. Az ’Impermanent Resonace’ nagyon jól sikerült anyag, ezzel kapcsolatos véleményemet már a kritikámban olvashattátok. Arra viszont már nem számítottam, hogy ezt még tovább is lehet fokozni – de lehetett. Adódott ugyanis egy különleges lehetőség, és az új album boltokba kerülése előtt telefonon beszélgethettem a Dream Theater énekesével és szólólemezeinek szerzőtársával, Matt Guillory-val, akik közösen válaszoltak kérdéseinkre.

Hard Rock Magazin: Hogyan változott a szólólemezek zenei koncepciója az ’Elements of Persuasion’ óta?

James LaBrie: A két MullMuzzler lemez megjelenése után sokat gondolkoztunk, és arra jutottunk, hogy bizonyos dolgokon változtatni szeretnénk. Akkoriban még kerestük a stílusunkat. Az ’Elements of Persuasion’ lemezen már Matt volt a dalok szerzője és a közös munka során egyértelművé vált, hogy milyen irányba szeretnénk elmozdulni, s ezen az úton haladtunk az új lemez megjelenéséig.

Matt Guillory: Az ’Elements of Persuasion’ és a ’Static Impulse’ megjelenése között öt év telt el, ami elég idő arra, hogy átgondoljam, zeneszerzőként hogyan is dolgozzak tovább, s miben kellene fejlődnöm. Arra jutottam, hogy számomra az énekszólam dallamai lesznek a legfontosabbak, hiszen engem is ez fog meg, amikor zenét hallgatok. Ezek után a hangszerelésben erre figyeltem a leginkább. Már a ’Static Impulse’-on is ezt próbáltuk megvalósítani, és az új lemezt szintén eszerint alkottuk meg.

HRM: Matt, igazán érdekes, hogy billentyűjátékodban megjelentek a pop és az elektro hatások.

MG: Úgy emlékszem, már a második MullMuzzler lemezen is kipróbáltam ezeket a hangszíneket, de az ’Elements of Persuasion’ dalaiban már tudatosan sokat használtam. Az új szerzeményekhez feltétlenül elő akartam venni, egyrészt mert az előző lemeznél elmaradtak, másrészt most megfelelő zenei tér alakult ki hozzájuk. Így valójában az egyik legfontosabb alkotóeleme lett az ’Impermanent Resonance’ dalainak.

HRM: Hogyan tudtok együtt dolgozni a zenekar tagjaival? Hiszen Peter Wildoer Svédországban, Marco Sfogli pedig Olaszországban él...

JL: Azt hiszem, amit most mondani fogok, nagyon sok jelenlegi bandára igaz: nem feltétlenül kell mindig együtt lennünk ahhoz, hogy dolgozzunk. A mi bandánk esetében ehhez még az is hozzáadódik, hogy minden ötlet és koncepció Matté. Mire eljutottunk odáig, hogy a hangszereseink foglalkozzanak a szólamaikkal, minden ki volt dolgozva. Annak ellenére, hogy ilyen nagy távolság van közöttünk, egy igazán egységes anyagot sikerült összehoznunk mind a stílus, mind a zenei anyag szempontjából. A ’Static Impulse’ dalainál a négy hangszeres együtt volt egy svédországi stúdióban, s úgy rögzítették őket. Akkoriban a saját részeimet Torontóban vettük fel és ez az új daloknál is így volt. A modern technika lehetővé tette, hogy külön is fel tudjuk venni az alapokat.

MG: Én csak megerősíteni tudom azt, amit James mondott. Amikor stúdióba mentünk, már minden készen volt és ott már nem kellett a zeneszerzéssel foglalkozni. A másik oldalról is kiváló kezekben volt az irányítás, hiszen Jens Bogren és Tony Lindgren személyében világszínvonalú hangmérnökre és producerre találtunk.

HRM: Peter Wildoer csatlakozása változtatott valamit a csapat zenei összetételén és harmóniáján?

MG: Peternek óriási szerepe van abban, hogy zeneileg ma itt tartunk. Igazán szerencsések vagyunk abban az értelemben is, hogy Peter nemcsak dobosként első osztályú, hanem a hangja is kiváló. 2010-ben Mike Mangini már nem tudott velünk dolgozni, így egy barátom, Teddy Möller javaslatára kerestük meg őt. Úgy érzem, az ő személyében megtaláltuk a megfelelő embert ahhoz, hogy továbblépjünk.

JL: A világban rengeteg olyan dobos van, aki technikai értelemben és a teljesítménye alapján is kimagasló. Peter esetében ehhez még hozzájön egy plusz tényező, hiszen a stílusáról rögtön be lehet őt azonosítani. Nemcsak a keze kiváló, de az intelligenciája is kimagasló, hiszen minden dalnál tudta, hogy hova mi illik, hogyan alakítsa és vezesse őket. Igazi kincs egy ilyen tehetségű ember a csapatban.

HRM: A Soilwork korábbi gitárosa, Peter Wichers mivel járult hozzá az anyaghoz? Őt nemcsak producerként, hanem dalszerzőként is feltüntettétek.

MG: Peter nemcsak gitárosnak kiváló, de mint producer is jó füllel és érzékekkel rendelkezik. Néhány riff volt az, amiben ő hangszeresként segített. A hangzás egyensúlyának kialakításában adtunk neki fontosabb szerepet. A kemény stílus miatt nem akartuk, hogy az énekdallamok elvesszenek és ő segített ennek az egyensúlyát megtalálni. Emberileg is kiváló vele dolgozni, ezért kijelenthetem, hogy a jövőben újra szeretnék együttműködni vele.

HRM: Véleményem szerint az új anyag érdekes ötvözet, amiben a dallamos rock könnyedsége és a death metal keménysége elegyedik. Ti mit gondoltok erről? Szeretitek a melodikus death metal bandák zenéjét?

JL: Egyetértek veled. Ha végiggondolom, hogy az utóbbi időben miket hallgattam, akkor a Muse és a Two Door Cinema mellett még sok minden eszembe jut. Zenészként azonban sok stílusra nyitott vagyok és metal zenét is sokat hallgattam, de nem ez az a stílus, ahol otthonomra leltem. A death metal elemeit, az üvöltéseket és a hörgéseket mi egy plusz elemként, egy másik hangszerként szeretnénk használni, ami abban segít, hogy a zenei terveinket megvalósítsuk.

MG: Én a popzenétől a metalig mindent meghallgatok, és úgy gondolom, hogy a zenénk ezt kiválóan tükrözi. Az üvöltéseket és a hörgéseket inkább azért használtuk – ahogyan már James is említette –, hogy a szövegben levő fontos mondanivalót kiemeljük. Minden okkal van ott, ahol van.

HRM: A borítón látható kép mit szimbolizál?

JL: Matt és én sokat beszélgettünk a szövegek tartalmáról és ehhez próbáltunk találni egy megfelelő képet. Az ’Impermanent Resonace’ arról szól, hogy minden változik, átalakul, és úgy gondoltuk, hogy ezt a borítónak is tükrözni kell. Az energiafüggőség mint koncepció volt az, amire koncentráltunk, hiszen ez határozza meg most az emberi létet.

HRM: James, ha az énektémák felvételére készülsz, mik a legfontosabb különbségek a szólóanyagod és a Dream Theater témái között?

JL: Zenei értelemben vannak különbségek. Ebben az anyagban inkább a pop és a metal zene hatásai az elsődlegesek, míg a Dream Theaterben a progresszív hatások. Ének szempontjából viszont itt Matt és én közösen írjuk meg a témákat. Leginkább azt vizsgáljuk, hogy mi az, amit még engednek a határok, és mi az, amit el szeretnék mondani velük. Énekesként mindig ezeket vizsgálom.

HRM: Az ’Impermanent Resonance’ dalai közül egyelőre még csak kettő publikus. [Az interjú július 22-én készült.] Mondanátok néhány szót a többiről? Van közülük kedvencetek?

MG: Az Agony-ra és a Back On The Groundra gondolsz most. A többi is híven tükrözi azt, hogy hová jutottunk el. Véleményem szerint több nagyon jó dal van köztük, de egyelőre nagyon nehéz volna kedvencet választanom. Mindegyik dal egyedi és különleges.

HRM: Ezúttal is terveztek koncerteket, hogy élőben is bemutassátok a friss szerzeményeiteket?

MG: Nagyon sok dolgot kell még egyeztetnünk ahhoz, hogy ez létrejöhessen. A ’Static Impulse’ idején ez sajnos nem jött össze, és ahogy akkor is, most is mindenképpen szeretnénk koncertezni. Ami megnehezíti a dolgunkat, hogy a Dream Theaternek nemsokára megjelenik az új lemeze és James azon a turnén vesz majd részt. Azonban mindegyikünket fűt a vágy, hogy újra koncertezhessünk.

JL: Igazából tényleg azon múlik minden, hogy a Dream Theaterrel mennyi ideig tart a következő koncertsorozat, utána tudunk csak tervezni. Ez a csapat igazán energikus és már én is várom, hogy élőben is bemutassuk a nemsokára megjelenő tizenkét új dalt. Visszatérve az előző kérdésedre, én sem tudnék kedvencet választani, mert amikor hallgatom őket, mind jó érzéssel tölt el, így most még nincsen kedvencem.

HRM: Az új Dream Theater albummal kapcsolatban is volna egy kérdésem: miért a banda neve lett a lemez címe? Miben különbözik elődjétől, az ’A Dramatic Turn of Events’-től?

JL: A lemez promóciós időszaka rövidesen elkezdődik. A zeneszerzés és a rögzítés után annyira egységesnek éreztük az anyagot azzal, amit maga a zenekar képvisel, hogy emiatt ezt a nevet választottuk. Az előző lemez egy új fejezet volt a zenekar életében, úgy is mondhatnám, hogy karrierünk második része ekkor kezdődött és Mike Mangini, a dobosunk is itt mutatkozott be a nagyközönség előtt. Az új lemez dalaival azt akarjuk megmutatni, hogy zeneileg mire jutottuk, hová fejlődtünk. A célunk, hogy a nevünkhöz hűek maradjunk.

Készítette: karpatisz és Tomka