Légköri turbulencia: Turbo, Grand Mexican Warlock - Zöld Pardon, 2013.07.17.

írta StonerCsab | 2013.07.19.

Két, profi hangulatteremtő technikával rendelkező zenekar adott nagy koncertet szerda este, a Zöld Pardonban, és ahhoz képest, hogy tombol a fesztiválszezon, azért szép számban összegyűltünk...

A Turbo előtt fellépő Grand Mexican Warlock zenekart a párom révén ismerem, Ő mutatta meg a 2010-es debütalbumukat, az ‘Aeons-t, hogy hátha tetszene (pedig általában fordítva szokott történni). És bár ha nem is elsőre, de szépen lassan becsúszott a tudatomba, hogy igenis érdemes odafigyelni rájuk… Bár kicsit késve érkeztünk, a GMW már elkezdte a koncertjét, de szemmel láthatólag sok eseményről még nem maradtunk le. A Bodóczy „Undos” Zoltán által vezetett csapatot úgy tudnám jellemezni minden negatív kicsengés nélkül, hogy „kaotikus sav-rock”. Bevallásuk szerint másfél órát aludtak egy konyhaaszalton, ami igen csak kényelmes lehetett, mert még így is egy energikus koncertet adtak a lemenő nap alatt. Undosnak iszonyat „hangszer” van a torkában, ráadásul mozgékony és a tekintetet lekötő frontember. A zenekar többi tagja is tartott ezzel a hullámzással, és bár első hallásra közel áll a zene a kakofóniához, iszonyat mennyiségű színes dallamhalmot nyomnak a dobhártyáinknak. Nagyon ajánlom a bandát a hallgathatóbb progresszív zene kedvelőinek!

Egy rövid átszerelés után, és a basszusgitáros Jero, meditációs hangpróbája végén, belekezdett a Turbo. Velük körülbelül négy éve foglalkozok intenzívebben, amikor egy hegyaljás koncerten szétvitték a fejem. Előtte csak hallgatgattam a zenéjüket, és nem is igazán tudott megfogni a banda. Majd vagy nálam, vagy náluk beálló változás után, a 2011-es ‘Lost Measure’ albumuk meghallgatásakor, megkötődött az a bizonyos láthatatlan egyezség: ők játszanak, én hallgatom! Így amikor csak tehetem, elnézek rájuk akár még duplán is, mint amikor az Akvárium Klubban léptek fel egy csendesülős és egy hangos koncertet is adva egy este folyamán. Stílusilag a Turbót egy ‘60-as, ’70-es évekből táplálkozó hard rock zenekarhoz hasonlítanám, jó adag elszállós, pszichés betéttel és zongoraszőnyeggel.

Ráadásul Vigh Dávid gitárvirtuóz játékát is élvezet nézni, hallgatni. Tanka Balázs, a zenekar énekese katonaingben, kiengedett lobonccal rázta tele a színpadot egész este. Igaz, az elsőként induló Crystal Valley alatt a közönség még nem nagyon reagált Balázs válaszolós ének-felkéréseire, de ahogy következett a One More Time, elmúlt  a megszeppent hangulat. Jero valami köntösszerű felsőben, szintén követhetetlenül ugrálva tekerte a mélyeket, majd mikor már Dávid is beszállt gitárral a körtáncba, teljes volt a káosz. Jerótól két szám közti szünetben azt is megtudtuk, hogy a nemsokára születendő kislányának Szonja lesz a neve, és előre kívánja neki, hogy legalább olyan zenekarokba basszusgitározzon, mint a The Smashing Pumpkins vagy a Perfect Circle. Ehhez mi is nagyon sok sikert kívánunk neki!

A majdnem egy órás műsorban elhangzottak többek között még a City of Satellites és a Shine On eposzok, majd a koncert végén egy rövid, szinte lábtörlésnyi idő után, egy számra még visszajöttek srácok lezárni a bulit. Köszönöm ezt az estét mindkét zenekarnak, a Turbo és a Grand Mexican Warlock nagyon jó párosításnak bizonyult egy meleg, szerdai nap végére!

Szerző: StonerCsab