"Hány rajongónk van? 20? 30?": Interjú Chris Blackkel (Pharaoh, High Spirits, Dawnbringer, Superchrist)

írta Hard Rock Magazin | 2013.06.28.

Talán csak pár tucat ember tudja a világon, de 2012 Chris Black éve volt. A munkamániás dobos-énekes-basszusgitáros-dalszerző kiadott három lemezt három bandájával (a ’Bury The Light’-ot a power metalos Pharaoh-val, az ’Into the Lair of the Sun God’-ot az old school heavy metalos Dawnbringerrel, és a ’Holy Shit’-et a Motörhead-rajongását dalokba öntő Superchristtal), a negyedik banda debütlemezének híre pedig szintén tavaly jutott el hozzánk (High Spirits: ’Another Night’). Az egykor zenei újságíróként dolgozó Chris Blacket időbeosztásáról, lemezeiről és munkamódszeréről kérdeztük.

 

 

Hard Rock Magazin: Úgy gondolom, manapság ritkaság számba megy, hogy amellett, hogy több rock és metal zenekarban játszol, kritikusként is dolgoztál, és cikkeket írtál a Metal Maniacs webzine-nak. Melyik jött előbb az életedben, a zenélés vagy az írás? Továbbra is írsz?

Chris Black: Igen, ha úgy vesszük, írok. Például most épp a te weboldaladnak! Kicsit hülyén hangzik, de igaz. Néha írok ezt-azt, de nincs mostanság se időm, meg igazából nem is vágyom arra, hogy a hagyományos módon dolgozzak egy magazinnál. Nem tudom, hogy valóban ritkaságnak számít-e a helyzetem. Nagyon sok más underground zenész is ilyen-olyan kapcsolatban állt különböző webzinekkel. Apropó, én a Metal Maniacs-nél nem a webzine-t szerkesztettem, csak a nyomtatott verziójába írtam.

HRM: Mit gondolsz, milyen kapcsolatban áll a két szakma egymással, hogy segítik egymást? Lehetséges, hogy jobb zenésszé váltál az írás által, vagy jobb újságíróvá a zenész mivoltodból kifolyólag?

C.B.: Valószínűleg mindkét elképzelésben van egy kis igazság, de inkább az újságírás segítette a zenélést, mint fordítva. Számtalan zenét kielemeztem, és az üzleti dolgokra is nagyobb rálátásom nyílt. A legfontosabb, hogy ezen évek alatt lehetőségem volt szemtől szembe elbeszélgetni pár példaképemmel. Újságíróként kérdéseket tettem fel nekik, de olyanokra is rákérdeztem, amikre zenészként kíváncsi voltam.

HRM: A Pharaoh weboldalán, a biográfia részben találhatunk infót arról, hogy melyik tag mekkora zenei gyűjteménnyel rendelkezik. Milyen szerepet játszik a zenegyűjtés az életedben, és mik a gyűjteményed legértékesebb darabjai?

C.B.: Manapság nem vásárolok túl sok kiadványt, mert rengeteg olyan album van, amit szeretnék. Természetesen a még felfedezhető rock és metal hanganyagok száma végtelen, de jelenleg egész jó kis zenetáram van. Elég becsületes a Motörhead gyűjteményem, azt hiszem, ezt nevezném a gyűjteményem legértékesebb részének.

HRM: Van lemezed magyar zenekartól?

C.B.: Nem igazán. A gyűjteményem nagy része brit, amerikai, német és skandináv. Tudom, hogy rengeteg más forrás is van, de már nincs annyi időm felkutatni és meghallgatni az új zenéket, mint hajdanán. Pár nagyobb bandát azért ismerek, például a Pokolgépet. Nem olyan rég meghallgattam az Angel Reaper nevű banda számait is, egy ottani kiadó, a Metal Or Die adott ki tőlük egy demókból álló antológiát. Jó kis dirty metal!

HRM: Több zenekarnak is tagja vagy, és sok különféle hangszeren játszol. A Pharaoh-ban dobolsz, a High Spirits-ben és a Superchrist-ben énekelsz és basszusgitáron játszol, a Dawnbringer-ben pedig szinte az összes hangszert te szólaltatod meg. Melyik ezek közül a fő hangszered? Énekesnek, gitárosnak, vagy dobosnak tartod magad első sorban?

C.B.: Végeredményben, ha valamiért emlékezni fognak rám, az biztos, hogy zeneszerzőként lesz. De talán ezt még túl korai így kijelenteni. Az idei évem egyik célkitűzése, hogy újra a hangszeres játékra fókuszáljak. Amikor nekikezdtem ennek az egésznek, még sokkal jobb zenész voltam, és most már inkább a dalírás az, ami jobban megy. Szóval fel kell fejlesztenem a zenei tudásomat, ha másért nem, legalább azért, hogy zeneszerzőként új ajtókat tárjak fel magam előtt. És így tovább…

HRM: Melyik zenekar a prioritás most számodra?

C.B.: Összességében nézve egyformán fontos mind. Tavaly és mostanában a High Spirits-szel és a Pharao-val koncerteztünk, tehát mondhatjuk, hogy ebben a pillanatban ez a kettő a prioritás.

HRM: A Pharaoh-val tavaly adtátok ki negyedik albumotokat, ami a ‘Bury The Light’ címet kapta. Mesélnél nekünk a zenekar alakulásáról, hogyan ismerkedtetek meg Matt-tel? [Matt Johnsen a Pharaoh gitárosa és alapítója.]

C.B.: Mindketten webzine készítők voltunk a 90-es évek közepén. Közel laktunk egymáshoz, de főleg e-mailben tartottuk a kapcsolatot. Amikor úgy döntöttem, ezt a fajta metalt akarom játszani, tudtam, hogy Matt kéznél van. Nem gondoltam volna, hogy 15 évvel később is ezt fogjuk csinálni, de ilyen az élet! Az elején volt egy másik gitárosunk is, de 2-3 találkozás után elváltak útjaink, mert nem egyeztek az elképzeléseink.

HRM: Tim Aymar hogyan került a képbe?

C.B.: Matt vette fel vele a kapcsolatot, egy közös barát, Jim Dofka segítségével. Egészen az első album megjelenéséig Tim inkább vendégénekesként gondolt magára. Ahogy befejeztük a felvételeket, és megjelent az album, látta, hogy fényes jövő állhat a Pharaoh előtt, ezért csatlakozott.

HRM: Habár Tim Aymar a Pharaoh fő énekese, neked mekkora a szereped a Pharaoh énektémáinak megírásában?

C.B.: Az új albumra én írtam a dalszövegek felét, és 3 számhoz a dallamokat. Nagyon sok az együttműködés a Pharaoh-ban.

HRM: A Pharaoh stúdióbandának indult, de a ‘Be Gone’ után elkezdtetek koncertezni. Milyenek voltak ezek a bulik? Hogyan adjátok elő a sokrétű zenéteket és a gitártémáitokat élőben?

C.B.: Az első koncert hatalmas kihívás volt. De amint túlestünk rajta, mind kiengedtük a feszültséget, és a második koncert igazán jóra és emlékezetesre sikeredett, legalábbis számomra. A gitártémák viszont trükkösek. Matt Crooks, a hangmérnökünk ritmusgitáron játszik velünk a koncerteken, de még így is van pár dal, amit lehetetlen előadni, és van néhány passzázs, ami még így módosításra szorul.

HRM: Mesélnél nekünk arról, hogyan születik egy Pharaoh anyag? Hogyan működik a dalszövegírás és a lemezfelvétel a zenekarnál?

C.B.: Általában külön-külön alkotunk, és utána együtt összerakjuk a szöveget és az énekdallamokat. A felvétel nagyon hosszú folyamat, mert dobosként lassan dolgozok, valamint rengeteg gitárrész van. Ha a magam nevében beszélek, énekesként számomra van egy határ, amit meg tudok csinálni az egy vagy két napos felvétel alatt. Teljes bedobással énekelni nagyon nehéz és fárasztó munka. Ismétlem, ez az én álláspontom, nem tudom, Tim ezzel hogy van.

HRM: A ‘Bury The Light’ szerintem jobban és tisztábban szól, mint a ‘Be Gone’. Min változtattatok a felvételek során?

C.B.: Igazából nem tudom. Úgy érzem, tisztább lett a vokál, és hangsúlyosabbá vált a basszusgitár. Szerintem nem igazán különböznek. Nagyon szeretem a ’The Longest Night’ hangzását, habár nem hiszem, hogy beleillik az újabb albumok közé, és fordítva.

HRM: Van kedvenc számod a ‘Bury The Light’-ról?

C.B.: Igen, perpillanat az In Your Hands és a Castles in the Sky.

HRM: 2011-ben adtátok ki a ‘Ten Years’ EP-t két feldolgozásdallal (Slayer: Tormentor, New Model Army: White Light). Hogyan választottátok ki a számokat, és miért olyan különlegesek ezek számotokra?

C.B.: Matt választotta és hangszerelte a New Model Army dalt. Emlékszem, meghallgattam 4 vagy 5 esélyest, de egyik sem tetszett igazán. Nem igazán emlékszem, hogyan választottuk ki a Slayer dalt, csak régóta akartunk már valamit arról az albumról.

HRM: Habár a Paraoh minden albuma nagyon jó kritikákat kapott, mégis inkább „underground” bandának tűnik, mert a metal közösségből nem sokan ismerik az együttest. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka? Meg tudnád mondani, körülbelül hány Pharaoh rajongó van a világon?

C.B.: Fogalmam sincs, mennyi lehet. Nem sokat koncerteztünk, szóval nincs igazán személyes kapcsolatunk a rajongóinkkal. Szóval nem tudom. 20? 30?

HRM: Mostanában a „retro” zenekarok kerültek előtérbe, még úgy is, hogy csak lenyúlnak pár régi együttest. Mit gondolsz erről a „retro jelenségről”?

C.B.: Szerintem király, hogy a fiatalabb bandáknak dallamos énekeseik vannak. Van egy mítosz, miszerint egy egymással harmonizáló gitártémák automatikusan jobban hangzanak, de ez nem igaz, bár így is szívesebben hallgatnék ilyen zenekarokat, mint amiknek olyan a hangzása, mint a Panterának.

HRM: A High Spirits-szel sikerült újrateremtenetek a 80-as évek zenei szellemét. Mesélnél arról, mi a „koncepció” a zenekar mögött?

C.B.: Nincs nagy megfejtés: a High Spirits lényege maguk a dalok.

HRM: A High Spirits debütáló albuma, az ‘Another Night’ egy önállóan kiadott lemez. Hogy-hogy nem a Cruz Del Sur Music-kal adattad ki? [Ez a kiadó jegyzi a Pharaoh lemezeket.]

C.B.: Nem tudtam garantálni egy biztos dátumot, amire elkészülök vele, ők meg így nem tudták jó időpontot kínálni a beosztásukban. Csak az időzítéssel volt gond.

HRM: Milyen zenekarok voltak hatással a lemezre?

C.B.: Ha elmondanám, nem hinnél nekem, szóval ne aggódj ezen.

HRM: Az ‘Another Night’­-nek tiszta és meleg a hangzása.  Hogyan hoztad létre ezt a soundot?

C.B.: Köszi, én is nagyon szeretem a hangzását. Úgy tűnik, jó környezetet kell teremteni a daloknak. Nem én voltam a hangmérnök. Sanford Parker rögzítette a dobot és a vokálokat, Matt Crooks pedig a gitárokért és a keverésért volt felelős.

HRM: Eléggé nehéz információkat találni a Pharaoh-ról és a High Spirits-ről, mert egyiknek sincs rendes weboldala. A Pharaoh oldalon nincsenek érdemi információk az új albumról, a High Spiritsnek pedig csak Myspace oldala van.

C.B.: Számomra az egyetlen prioritás a dalírás és a lemezfelvétel. Minden más utána jön. Mint a pólók. Utálok pólókkal üzletelni. Ez idő kérdése is. Ha van fél óra szabadidőm napközben, inkább leírok pár riffet, minthogy frissítsem az oldalt az új póló képével, nincs igazam? Ha lenne egy menedzserem vagy asszisztensem, vagy valami ilyesmi, talán más lenne a válaszom, de kétlem, hogy ez mostanában megtörténne.

HRM: 4 aktív zenekarod van (Pharaoh, High Spirits, Dawnbringer, Superchrist). Meg tudsz élni a zenélésből, vagy mellette mással is foglalkozol?

C.B.: A zene a munkám. Van egy Planet Metal nevű kiadóm is. A keresetem kis adagokban, több helyről folyik be. Eléggé bonyolult, de egyelőre megteszi.

HRM: Vannak gondjaid az időbeosztással, hogy ennyi zenekarban játszol?

C.B.: Az egyetlen gond az időbeosztással az, hogy állandóan dolgozok. De összességében nem volt belőle még nagyobb problémám. Sokat segít ebben, hogy a megbízható emberekkel előre lehet tervezni. Lehet, hogy később majd problémákba ütközünk, nem tudom.

HRM: Marad némi szabadidőd a sok aktív bandád mellett? Ha igen, általában mivel töltöd el?

C.B.: Pihenek a családdal és barátokkal. Ők hajtanak előre.

Készítette: Tomka

Fordította: Boggie, Vica

Legutóbbi hozzászólások