Rock and Roll Cinema - Metal: A Headbanger's Journey

írta MMarton88 | 2013.05.05.

Rockzenei filmekkel foglalkozó rovatunk első írása egy igazi gyöngyszemről szól. A ’Metal: A Headbanger’s Journey’ egy remek rockfilm kezdőknek. Ha még csak pár éve hallgatsz metalt, és szeretnéd jobban megismerni a stílust, tökéletes. Ha szeretnéd elmagyarázni a hülye haverjaidnak, meg a rinyáló barátnődnek, hogy miért nem akarod megvenni a jegyed a Balaton Soundra, mutasd meg nekik ezt a filmet, és talán megértik. Egy mindenki számára közérthető, szórakoztató, könnyen befogadható alkotás. Lássuk, hogy miért is!

Sam Dunn egy kanadai metal arc, ’74-ben született, szakmáját tekintve antropológus. Semmi extra, mondhatnánk, és ezzel fején is találjuk a szöget: elsőre egy tök átlagos rockerarcnak tűnik. De álljunk meg egy szóra, van itt egy kis extra: Hősünknek ugyanis támadt egy jó ötlete. Készít a metalról egy dokumentumfilmet! Na, ez mondjuk nem valami eredeti dolog, ilyen már sok mindenkinek megfogant a fejében. Ami miatt mégis kiemelkedik ez az ötlet a többi közül az egyrészt az, hogy a srác antropológus, másrészt, hogy Sam nemcsak hogy metal arc, de kurvára nagy metal arc! Ergó: jó rálátással bír a színtérre, vágja a metal különböző fajtáit és sajátosságaikat, jól ismeri a metalosok közösségét, ráadásul nem síkhülye – „kiművelt emberfő”, hogy a 60 fölötti családtagjaimat idézzem –, és ha már diplomája van „embertanból”, akkor a filmjét is elviszi egy kicsit ilyen irányba. Sam története amúgy páratlan: az elhivatott, állhatatos rockrajongó nem csak filmet, hanem egyenesen sikerfilmet forgatott, melynek folytatásai lettek, és később olyan bandák DVD-it, dokumentumfilmjeit készíthette, mint a Rush vagy az Iron Maiden, ráadásul egy nagy sikerű tévés dokumentumfilmsorozatot is összehozott nagy büdzséből... de ne szaladjunk annyira előre. A következő hónapokban kivesézzük kicsit Sam későbbi munkáit is (’Global Metal’, ’Metal Evolution’, ’Rush: Beyond The Lighted Stage’), most azonban ugorjunk vissza a kronológiai kezdésre, és a sikert hozó filmre, a ’Metal: A Headbanger’s Journey’-re.

Szóval itt van ez a srác az elhivatottságával, aki a fejébe veszi, hogy idővel, pénzzel és kilométerekkel nem spórolva készít egy filmet legnagyobb szerelméről és igaz szenvedélyéről, a metalról. Pontosabban arról, hogy miért is szélsőséges a metal zene megítélése: mi az, ami miatt a metalt megbélyegzik, mi az, ami miatt a metal kultúra valami olyasmi, ami felett a társadalom igyekszik elsiklani. Vagy ha oda is figyel rá, akkor megpróbálja lejáratni és tönkretenni.

Sam első filmje alapvetően a „metalról kezdőknek” alcímet viselhetné, ergo ne várj tőle továbbképzést. Ami megdöbbentő benne, hogy milyen közérthetően, és az „átlagember számára” is befogadhatóan mutatja be ezt a világot. Noha a központi kérdés a metal mellőzöttségének és szélsőséges megítélésének az oka, Sam nem ragad le ennél, és igyekszik egy jóval átfogóbb betekintést nyújtani a stílusba. A film gyakorlatilag két részre osztható. Az első negyven percben Sam általánosságban mutatja be a metalt, kitérve annak eredetére, a zenei gyökerekre, a hangzására, a környezetre, amely világra segítette ezt a stílust. Szóba kerülnek a metal rajongói, illetve maga a „fémkultúra”, vagyis hogy miért több a metal puszta muzsikánál. Ezt követően Sam nagyjából egy órán át boncolgatja a metal szélsőséges megítélését a ’80-as évek cenzúrahadjáratától kezdve a nők, valamint a szexualitás szerepén keresztül a vallási/sátánista megnyilvánulásokon át a metal halálhoz, valamint agresszióhoz kapcsolódó viszonyával bezárva.

Noha elsőre ez rengeteg témának tűnik, az alkotó borzasztó ügyesen strukturálja filmjét. Egyrészt saját magát használja fel erre, és mint egy lelkes, átlagos metal arc rengeteg személyes élményt és emléket elevenít fel a műsorban, kezdve attól, hogy felolvassa kedvenc dalszövegét, odáig, hogy elmeséli, mennyire félt egykoron a Venomtól. Túlzásokba persze nem esik, és igyekszik végig objektív maradni, ami szintén hatalmas pozitívum. Erre a legjobb módszer pedig nem más, mint hogy Sam rengeteg interjún keresztül tárja elénk a fémzene különböző aspektusait, gyakran több, különböző forrástól is megkérdezve hasonló dolgokat. Na és itt jön az őrület: gyakorlatilag korábbi filmes tapasztalatok nélkül, full kezdő és amatőr létére sikerült közel 60 interjút készítenie zenészekkel, producerekkel, újságírókkal, szociológusokkal, sőt olyan neves figurákkal, mint Bob Ezrin, Bruce Dickinson, Tony Iommi, Vince Neil, Alice Cooper, Dee Snider, de a mainstream arcok mellett nem feledkezik meg olyan arcok kifaggatásáról sem, mint Doro, Angela Gossow, Dio, vagy a Mayhem, a Gorgoroth, és az Emperor tagjai. Még az a pap is szerepel a műsorban, akinek a templomát a Burzum-os Varg Vikernes felgyújtotta.

Szóval Sam tudta, hogy mit akar, és azt is, hogy hogyan szeretné azt megvalósítani. Borzasztó logikusan épül fel a műsor, rengeteg jópofa interjúval, érdekes témával, kérdéssel. Nem veszik el a részletekben, mégis alapos. Nem próbálja a metalt megszépíteni, nem felejt el a társadalom számára nehezen elfogadható dolgokról beszélni, ugyanakkor nem is próbálja a fémzenét valami rossz vagy gonosz dolognak beállítani. Rengeteg élménybeszámolót hallhatunk a színtér figuráitól, amelyekben különböző eseményekről, bulikról, balhékról mesélnek, arról nem is beszélve, hogy sokszor nem csak a profik, de a rajongók véleményét is hallhatjuk, amivel valljuk be, könnyedén tudunk azonosulni.

A film üzenete amúgy pokolian egyszerű. Noha rengeteg olyan dolgot elénk tár a metal színtérről, amely az átlagember számára beteges, undorító, vagy befogadhatatlan, mégis megpróbálja velük megértetni, hogy azoknak a „különcöknek”, akik ennél a stílusnál ragadtak le, ez mennyi pozitív energiát nyújt. Azt, hogy nekünk miért fontos a metal, és miért képes a gyakran botrányosnak tűnő megnyilvánulásai ellenére is egy pozitív, az életünket megszépítő és megnyugtató erőként hatni. Végezetül pedig arra is választ kapunk, hogy miért fél az átlagember a metaltól, miért is nem lehet soha a tömegek zenéje valami olyasmi, ami a tabuk feloldásáról és a félelmeinkkel való szembesülésről szól, vagy a harag, a bizonytalanság, és a frusztráció leküzdését, esetleg pusztán annak kifejezését segíti.

A ’Metal: A Headbanger’s Journey’ sikerrel szerepelt rengeteg filmfesztiválon, és olyan kapukat nyitott meg Sam Dunn előtt, mellyel a profi filmesek közé vezető útra léphetett. Szerencsére a fémzenéről később sem feledkezett meg, és ezt követő munkáiban még mélyebbre ásott annak berkeiben.

Szerző: MMarton88

(A következő rész tartalmából: június 2-án a Metalocalypse c. sorozatot belezzükvesézzük ki.)