A produkcióban nincs "átmenet"!: Steve Lukather - Transition Tour 2013 - PeCsa Music Hall, 2013.04.07.

Azok után, hogy a 2012-ben újjáalakult ToTo egy csodálatos koncerttel örvendeztetett meg minket, újabb csodás hírt kaptunk. Eszerint a zenekar gitárosa, Steve Lukather az újév tavaszán ismét ellátogat hazánkba, ezúttal saját zenekarával. Már akkoriban tudtuk, hogy az új album a ’Transition’ címet kapta és kilenc friss szerzeménnyel lát majd napvilágot. A gitáros új webes boltjában még ebben a hónapban (október) elkezdődött az előrendelés, pedig a hivatalos megjelenés csak januárban volt esedékes. Azok, akik biztosra mentek és még ekkoriban előre megvásárolták a számos neves vendéggel elkészült albumot, az ajándék poszter mellé egy pici esélyt is kaptak arra, hogy a „Mester” által dedikált Luke Musicman gitárt is megnyerjék. Ahogy az lenni szokott, a kiadók beharangozóval és rövid részletekkel hívták fel a figyelmet az új kiadványra. A csomag érkezését követően többszöri hallgatás után sem dobtam hátast – valami másra számítottam azok után, hogy az ’All’s Well That Ends Well’ mennyire jól sikerült.

Kritikámban olvashattátok, milyen érzésekkel fogadtam az új Luke albumot, s be kell vallanom, hogy egészen a koncert kezdetéig kétségekkel küzdöttem. A koncert napján már egész nap nagyon izgatott voltam: vajon mit fogunk hallani, milyen programmal készülnek stb. Némi csalódás is volt bennem, mert őszintén szólva nem tartottam szerencsésnek, hogy aznap a Pain of Salvation is fellép hazánkban. Bevallom, nehéz választás volt, de utólag jó döntésnek tartom, hogy a Petőfi Csarnok felé vettem az irányt. Már egészen korán megérkeztem a Városligetbe, bízva abban, hogy még a nagy esemény kezdete előtt egy aláírásnyi időre megzavarhatom az est főhőseit. A hosszas várakozás nagy örömömre sikerrel zárult.

Az előzetes kereséseim alapján a várható programról már a hangpróbán ízelítőt kaptam, ahol egy kis technikai gond orvoslásával voltak elfoglalva a segítők. Ezalatt Steve egy maroknyi VIP vendég társaságában jó hangulatú beszélgetést folytatott. A „Mester” nagyon jó kedvében volt. A színpad- és a hangpróba második részére már minden a helyére került, így a buli megfelelő minőségben kezdődhetett el. A műsor színházias 10 perc csúszással indult, ahol rögtön az új korong felvezető hangjait hallhattuk. Renée Jones, Eric Valentine és Steve Weingart után a színpadra érkezett a est sztárja is és az egyik kedvenc új dalommal, a Judgement Day-jel startoltak, majd a Creep Motel-lel folytatták.

A következő műsorszámokat a Porcaro család tiszteletére ajánlotta Luke. Elsőként a Freedom című dalt, Mike Porcaro-nak, aki reméljük fel tud gyógyulni súlyos betegségéből. A másik szerzemény, a szólókoncertek szinte már elmaradhatatlan tétele, a Song For Jeff, amelyben a tragikus körülmények között elhunyt egykori ToTo dobosról emlékezett meg. Az új album címadó tétele rögtön „Jeff” dala után érkezett. A stúdióváltozat korábban is tetszett, de élőben teljesen elvarázsolt. Igazi zenei csemege volt a négy zenész előadásában.

Bíztam abban, hogy egy vagy két dal az előző korongról is előkerül, s nagy örömömre ez így is lett, hiszen a Darkness In My Word idén is megszólalt. Az est fénypontja számomra mégis az a műsorszám volt, amikor a színpadon fellépő négy muzsikus a Hero With A 1000 Eyes-t adta elő, rögtönzött részekkel kibővítve. Korábbi bulik műsorában nem volt jellemző, hogy a Steve Lukather nevével szorosan összefüggő ToTo életműből is szerepeljen egy-egy tétel. Úgy emlékszem Luke azzal magyarázta a változást, hogy saját fellépésein szabadabban, kötöttségek nélkül szeretne muzsikálni és erre a 35. évfordulóját ünneplő zenekar dalai nem alkalmasak. Ennek ellenére idén a ’Kingdom of Desire’ egyik dalát mégis hallhattuk.

Eric Valentine most is kirobbanóan jó formában volt. Semmit nem veszített precízségéből, a látványosságából. Szemet gyönyörködtető volt látni, hogy verőforgatás közben az időt mesterien kezeli, hisz minden egyes ütés a megfelelő időben ért a helyére. Steve Weingart idén kicsit visszahúzódóbb volt. Bár ebben az is közre játszhatott, hogy a turné korábbi állomásain megbetegedett – reméljük azóta meggyógyult. Billentyűjátéka idén is kiváló támasz volt Luke dalaihoz. A ’Transition’ album kritikájában megemlítettem, hogy remélem, ő lesz a gitáros segítsége. A koncert ideje alatt ez a gondolat megerősítésre lelt bennem, hiszen az élő változatok sokkal jobban tetszettek. Maga a dal, a végeredmény ugyanaz lett, de az alapanyag és a hozzá tett fűszerek jobbá tették. Renée Jones játéka zenei értelemben kiváló volt, bár szerintem dominánsabb szerephez is juthatott volna.

Steve Lukather nemcsak hangszeres, hanem vokális teljesítménye is egyedülállónak hatott. A hangpróba feszültsége az előadáson már egy cseppet sem látszódott. Kiváló hangulat, jókedv sugárzott belőle. Jó érzés volt látni, hogy örömmel van fent a színpadon. Az esti programban szereplő dalok különös nagy örömömre újjá születtek Renée, Eric és a két Steve keze nyomán. Nem lehet egy keretbe belehúzni, mert gyakorlatilag megszűntek a zenei határok. Ha a saját koncertlistámat veszem elő, akkor Steve Lukather már negyedszer szerepel rajta. Emlékszem, első alkalommal egy rövid találkozás alkalmával azt mondta nekem Luke, hogy ezek a bulik sokkal jobban fognak tetszeni majd, mint az El Grupo vagy a ToTo fellépései. Nos, azt kell mondanom, hogy ez alkalommal teljesen lenyűgözött a produkció. Felemelő érzés volt látni és tapasztalni, hogy profi zenészek keze alól milyen minőségi örömzenélés születhet.

A rendezvény lebonyolításáért és a koncertélményért köszönetet mondok a Livesound-nak!

Szöveg: karpatisz

Képek: TT