"Az egyszerűbb technikai megoldás szebb hangokra is képes lehet!": Interjú Paul Gilberttel

írta karpatisz | 2013.03.26.

Azt hiszem, nem túlzok, amikor Paul Gilbert nevét a legjobb hangszeres előadók között említem. 2012 novemberében új szólóalbum érkezett a gitármágustól, amely ’Vibrato’ címmel jelent meg. A friss szerzemények budapesti bemutatójának kapcsán elektronikus levélben kaptunk lehetőséget arra, hogy kérdéseinket feltegyük Paulnak.

Hard Rock Magazin: Az utóbbi szólóalbumaid csak hangszeres szerzeményeket tartalmaztak, de korábbi lemezeiden néhány énekes alkotásod is volt. Milyen okkal fordultál az instrumentális műfaj felé?

Paul Gilbert: Az instrumentális műfaj több lehetőséget rejt magában, így minden dalban több szerep juthat a gitároknak. Úgy vettem észre, hogy a rajongóimnak ez jobban tetszik, de őszintén bevallva nekem is. Úgy nőttem fel, hogy rengeteg énekkel kiegészülő dalt hallgattam, így azért most sem idegen tőlem a dolog.

HRM: Mennyi időbe telt, hogy megírd és felvedd a ’Vibrato’ albumot? Melyik a kedvenc dalod róla?

PG: Egyértelműen az Enemies (In Jail) a kedvencem, melyhez klipet is készítettünk, de úgy érzem a Rain and Thunder és a Lightning tételek is jól sikerültek. Általában egy hét alatt írok meg és veszek fel egy dalt, de a Vibratoval és Blue Rondo a la Turkkel egy nap alatt végeztem. Az album utolsó három dalát már korábban, a ’Fuzz Universe’ bemutató turnéján felvettük.

HRM: A feleséged, Emi Gilbert jelenléte változtatott valamit a zenekarod egységén, összhangján? Segített neked az új album munkálataiban?

PG: Emi már korábbi lemezeimen és turnéimon is jelen volt, de ezen a korongon több lehetősége volt, hogy kedvenc billentyűs hangszerein improvizáljon. A régi típusú hangszíneket, amiket a Rhodes, Clavinet és a B3 Organ tud, én is nagyon kedvelem. Jó érezni az összhangot a zenében is a feleségemmel, egyszerűen jó vele lenni.

HRM: 2009-ben újra csatlakoztál a Mr. Big-hez. Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Más zenekarokkal, projektekkel (Racer X, Freddie Nelson) kapcsolatban is felmerült valami?

PG: Egyelőre semmilyen tervünk sincs, mivel jelenleg a saját zenekarommal dolgozom és a maradék időben online tanítással foglalkozom. Általában véve nem tudok három hónapnál előbbre tervezni. Ha megnézitek, hogy egy koncert programjában mennyi mindent kell eljátszanom, elhihetitek, hogy nem kis dolog mindent észben tartani. Nagyon szeretek más zenekarokkal és zenészekkel együtt zenélni és fogok is, de egyelőre most a saját előadásaimmal törődöm.

HRM: Mike Portnoy társaságában 4 együttes (The Beatles, Led Zeppelin, Rush, The Who) dalait dolgoztátok fel. Melyik tetszett a legjobban?

PG: Nagyon jól éreztem magam Mike társaságában, jó hangulatú koncerteket adtunk. A The Beatles és a The Who műveit szerettem a leginkább, de mind a négy felállás programja remek kihívás volt.

HRM: Más téma: mi az oka annak, hogy tremoló kar nélkül használod a gitárjaid?

PG: Az ok egyszerű: vibrált hangot a bal kezemmel szeretek képezni a húr megnyújtásával. Ez egy egyszerű blues-technika, amivel olyan hangot tudok képezni, ami közel áll ahhoz, amit eredetileg elképzeltem. Jobban szeretem, ha a hangszeremen nincs tremoló kar, mert biztonságosabbnak érzem így. Ennek ellenére van egy speciális PGM401-es Ibanezem, amin van ez a kar és az új lemezem néhány dalában azért használtam és szerintem kiválóan működött.

HRM: Mi a különbség az új PGMFRM1-es és a régebbi modelljeid között?

PG: Jelenleg az első számú gitárom egy Ibanez FRM100, ami nagyon sok mindenben különbözik a korábbi hangszereimtől. Rövidebb fogólapja van, amin a csúszások és a nyújtások – amelyeket elég gyakran használok –, sokkal könnyebbek. A nyakba ültetett érintők is a lehető legnagyobb méretűek, amelyek segítségével sokkal könnyebben tudom vibrálni a hangokat. A nyak vastagsága miatt hosszú és szép hangokat tudok képezni. A test bevágásai is igazán különleges kinézetet és érzetet biztosítanak. Egyébként szeretem minden korábbi modellem, de a Fireman-t érzem igazán a sajátomnak.

HRM: És mi a véleményed a hét, illetve nyolc húros gitárokról? Szeretnél ilyeneken játszani?

PG: Elégedett vagyok azzal a hangtartománnyal, amire a jelenlegi hangszereim képesek. Ha mélyebb hangokat szeretnék, akkor arra ott van a csapatom basszusgitárosa. Ha magasabb hangokat szeretnék, akkor… egyébként nem szeretnék, mert ezek már bántják a fülem! Egyébként a kedvenc hangom a H húr tízedik érintőjénél lefogott Á hang.

HRM: Elmondanád, hogy kik azok a gitárosok, akik hatással voltak rád?

PG: Nagyon sokan, de leginkább azok, akiktől még tizenéves koromban tanultam meg riffeket és teljes dalokat. A legfontosabbak: Jimmy Page, Eddie Van Halen, Robin Trower, Jimi Hendrix, Pat Travers, Pat Thrall, Gary Moore, Ace Frehley, Angus és Malcolm Young, Yngwie Malmsteen, Allan Holdsworth, Johnny Ramone, Frank Marino, Joe Perry, Brad Whitford, Ronnie Montrose, Alex Lifeson, Michael Schenker és persze a nagybátyám, Jimi Kidd. Biztos lennének többen is, de röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy 1964 és 1984 között mindenki.

HRM: A klasszikus hangszeresek közül van valaki, akit szeretsz?

PG: A gitárosok közül az Assad testvérek mindig nagy hatással voltak rám, de ha klasszikus zenét hallgatok, akkor inkább a csembaló, cselló, fuvola vagy a hegedű irodalmát keresem fel.

HRM: Játszol más hangszeren is?

PG: Igen, nagyon szeretek dobolni.

HRM: Ha van némi szabadidőd, mivel foglalkozol? Vannak kedvenc zenéid, amiket szívesen hallgatsz?

PG: Nagyon ritkán van szabadidőm, de például amikor a reptereken várok, akkor néha gitározok egy kicsit, vagy olvasok, sakkozok. Néha főzni is szoktam, de a feleségem jobban főz, ezért mostanában szüneteltetem ezt a szokásom. Ha zenét hallgatok, akkor az biztosan teljesen más stílusból származik, mint amit előadok. A saját lemezeimet nem szoktam hallgatni. Big Bill Broonzy akusztikus blues, vagy Magic Sam és Frank Sinatra lemezeit szívesen hallgatom. Az ’In the Wee Small Hours of the Morning’ című Sinatra albumot például azért szeretem, mert olyan csöndes. Sok rajongóm azt gondolja, amikor erről tudomást szerez, hogy megőrültem. De higgyétek el, ha minden nap hangos hangszereken játszol, akkor kell valami teljesen más.

HRM: Idén március 30-án harmadjára lépsz majd fel Budapesten, a szólóalbumaid dalaival. Van valamilyen különleges emléked az országról vagy Budapestről?

PG: Eddig minden alkalommal jól éreztem magam Budapesten. Vacsora előtt sétálni szoktam egy kicsit a Duna parton és nagyon tetszenek a gyönyörű hidak. Mire legközelebb megérkezünk Magyarországra, zenekarom új tagjaival (Thomas Lang – dobok és Kelly LeMieux – basszusgitár) már jól összeszokunk és a műsorunk is beérik. Szeretettel várunk mindenkit!

HRM: Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseinkre!

Készítette: karpatisz