"Többször találkoztam Tolkkival és a barátomnak tekintem": Interjú Matias Kupiainennel, a Stratovarius gitárosával

írta Hard Rock Magazin | 2013.03.22.

A Stratovarius február végén jelentette meg legfrissebb albumát, a 'Nemesis‘-t, ráadásul holnap Budapestre érkeznek az Amaranthe és a Seven Kingdoms társaságában. Emiatt rengeteg aktuális kérdés gyűlt össze, amelyek megtárgyalásához Matias Kupiainen gitáros remek partnernek bizonyult. Természetesen szóba került Timo Tolkki is, Matias pedig mesélt magyarországi élményeiről és tartott egy kis anatómiai továbbképzést is.

Hard Rock Magazin: Terve Matias mitä kuuluu?!

Matias Kupiainen: Terveppä terve! Eipä tässä paskempaa!!!

HRM: Nemrég jelent meg az új albumotok, a ‘Nemesis’. Koncepció, hogy minden albumotok címe egy szóból áll? (nevet)

Matias: Igen, ez kicsit vicces. Ráadásul az ‘Episode’, a ‘Destiny’, a ‘Polaris’, az ‘Elysium’ és a ‘Nemesis’ is hét betűből áll [meg a ‘Visions’ is – Jocke], és a többi közül is majdnem mindegyik egyszavas [kivételt képez a ‘Fourth Dimension’, a ’Twilight Time’ és a ‘Fright Night’ – Jocke]. Lehet, hogy koncepció, vagy egyszerűen csak szeretjük az egyszerű kifejezéseket. Ha el tudsz mesélni egy történetet, vagy le tudsz festeni egy tájat egy szóban, az mindig sokkal jobb. Valamiért nem szeretem a hosszú albumcímeket, mert szerintem kissé zavarba ejtőek.

HRM: Úgy gondolom, hogy a ‘Polaris’ és az ‘Elysium’ jóval inkább progresszívebb albumok voltak, mint a ‘Nemesis’. Te mit gondolsz erről? Koncepció volt, hogy ezúttal valami sötétebbet írjatok, kevésbé gyors dalokkal?

Matias: Nem volt koncepció a ‘Nemesis’ megírása közben. Szerintem ez egyszerűen csak egy természetes lépés volt a részünkről és minden nagyon könnyen megszületett. Szélesíteni akartam a dalírási skálámat, jóval melodikusabb megközelítést kerestem, de egyúttal valami keményebbet szerettem volna. Nagy rajongója vagyok az „egyenesen-az-arcodba“ hangzásnak, talán ez befolyásolta a dalírásomat. Plusz valamivel csupaszabb dolgokat szerettem volna, mint a korábbi albumainkon. Hagyjuk a nagy kórusokat és koncentráljunk az alapokra!

HRM: A ‘Nemesis’-en jóval több effektet próbáltatok ki, mint korábban. A Halcyon Days-ben van egy rész, amely simán rápakolható lenne egy dubstep anyagra. Hogyan jött ez az ötlet?

Matias: Beszélgettünk egy kicsit arról, hogy ki kéne találnunk új dolgokat, például többet a modern szintiből és Jens remek munkát végzett a hangzás terén. A “dubstep”-cuccok 99%-a Jenstől jött, és teljesen elkápráztatott, hogy ennyire könnyedén át tudja helyezni és meg tudja újítani magát egy teljesen más irányba. Gondolj bele, ő volt az, aki megalkotta a “heavy metal szinti szólókat” és a leginkább inspiráló billentyűsnek tartják az egész világon. Imádom ezt a srácot!

HRM: Miután Tolkki kilépett, sokkal inkább a csapatmunka dominál a Stratovariusban, annak ellenére, hogy Te számítasz a fő dalszerzőnek. Mesélnél egy kicsit a zeneírási folyamatról?

Matias: Néha összeülünk Timóval és papírra vetünk néhány ötletet. Amúgy mindenki egyedül írja a saját dalait. Amikor összeáll a demó a vokálsávokkal (általában szintetizátor-hanggal rögzítjük), megmutatjuk a többieknek, megbeszéljük és ötleteket osztunk meg egymással. Általában mindig az a kulcs, hogy Timo el tudja-e énekelni az anyagot, vagy változtatnunk kell a dalon, vagy valami hasonló. Utána írunk néhány nonszensz dalszöveget, amit Timo ráénekel a demókra, így kiderül, hogy működik-e a dal Timóval. Ez a folyamat legkülönlegesebb része, amikor kiválasztjuk, hogy melyik dal kerüljön fel az albumra. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy működni fog a vokálsáv, egyszerűen félretesszük a dalt.

HRM: Jani Liimatainen a ‘Nemesis’ két dalának megírásában is szerepet vállalt. Ez az első alkalom, hogy zenekaron kívül tag keze is benne van egy Stratovarius album elkészültében…

Matias: Igen, ez volt az első alkalom, és nagyon is helyeslem Jani bevonását. Szupertehetséges dalszerző és biztosan fogunk még vele együtt dolgozni a jövőben!

HRM: Honnan jönnek ezek az elképesztően pozitív dalszövegek?

Matias: (nevet) Szerintem Finnország sötét részeinek köszönhetőek. Szeretjük azt hinni, hogy vannak sokkal jobb dolgok, mint a kibaszott hó és a végtelen sötétség. De az is nagyon fontos, hogy a hallgatókat pozitív és valós üzenettel érjük el, mintsem hogy repülő sárkányokról, kardokról énekeljünk, vagy itt egy extrém dalszöveg példa: “First I kill you by fist fucking your aorta, then you die, die and then you die! Then you go hell! Zombies ate your brains you fucking maggot!” Mi rímel az aortával? Nem jövök rá. (nevet)

HRM: Gondoltatok valaha arra, hogy bevesztek még egy gitárost?

Matias: A Stratovarius mindig is egygitáros zenekar volt. Természetesen király lenne még egy gitárossal, hogy az élő hangzásunkat feltuningoljuk, de a stúdióban talán egy kicsit nehézkesebb lenne. Nemtom…

HRM: Foglalkoztatnak azok a hangok, amelyek szerint “ez már nem az a régi Stratovarius, amely Timo Tolkkival volt”?

Matias: Ezek mind vélemények. És tudod mik a vélemények? A vélemények olyanok, mint a segglyukak; mindenkinek van egy. Valaki nem lesz csak amiatt hülye, mert nem szeretik a segglyukát. De mindig vannak sírósok, akik szeretnek előhozakodni a segglyukaikkal. Próbálom tisztelni a segglyukaikat, de végeredményben továbbra is csak egy segglyukról beszélünk.

HRM: Milyen manapság a kapcsolat a zenekar és Timo Tolkki között?

Matias: Manapság nagyon jó. Többször találkoztam Tolkkival és a barátomnak tekintem. Jókat beszélgettünk, legfőképp a producerkedésről és a zeneírásról. Jens szerepet kap Tolkki új metal operájában, így fogadok, hogy az ő kapcsolatuk is rendben van. A többiek nevében nem beszélhetek, de úgy hiszem, hogy azóta elég sok víz lefolyt már a Dunán… a múlt az múlt és most mindenki a jövőbe tekint.

HRM: A Stratovarius alapító tag nélkül maradt. Nem fura ez?

Matias: A Stratónak 1995 óta nincs alapító tagja, mikoris Tuomo Lassilát kirúgták. Talán egy kicsit fura, de ki nem szarja le? A Stratovarius alapítótagok nélkül lett naggyá és továbbra is új albumokat készít és koncertezik.

HRM: Matias, néhány éve turistaként meglátogattad Magyarországot. Hogy tetszett az ország, és milyen emlékeid vannak a magyar fellépésekről?

Matias: Már alig várom, hogy visszatérhessek Magyarországra! Imádom az országot, különösen Budapestet! Néhány nagyon jó barátom él ott – Szia Csöpi! – és a bulik is mindig fantasztikusak. Nemtom, hogy ez a pálinka, vagy a publikum miatt van... Azt kell, mondjam, hogy az afterpartyk és az emberek Magyarország legjobb részei! Úgy terveztem, hogy megyek idén a Szigetre, de sajnos az ügynökségünk leszervezett nekünk arra az időpontra egy koncertet, a világ másik végén. Talán jövőre…

HRM: Producerként nagyon sokat dolgoztál a stúdióban ezen az albumon. Korábban Kiko Loureiro albumán dolgoztál producerként. Mennyire nehéz producerként közreműködni egy albumon? Hol szerezted a tapasztalataidat ezen a téren?

Matias: A tapasztalatot nem lehet tanulni. A tapasztalat úgy jön, ha csinálod a dolgokat. 2000 óta vagyok a stúdióbizniszben, megszámlálhatatlan órát töltöttem stúdióban ücsörgéssel. Manapság egy nagyobb stúdiókomplexumom van Hensinkiben, ahol például a Stratovarius cuccait is csinálom. Producernek lenni mindig nagy feladat; nagyon felkészültnek kell lenned, mint ahogy arra is, hogy mindaz, amire felkészültél, nem működik. Az időm nagy részében fülelek, hogy mit is hallok, utána pedig meghozom a döntéseimet. Ennyire egyszerű.

HRM: Tavaly jelentettétek meg az ’Under Flaming Winter Skies’-t, amelyet Tamperében rögzítettetek. Miért éppen Tamperét választottátok, miért nem egy nagyobb helyszínt? S miért kellett a Stratovarius rajongóknak ilyen hosszú ideig várni a zenekar első hivatalos DVD-jére?

Matias: Azért Tamperében rögzítettük a DVD-t, mert logikusan és időszerűen ez volt a legjobb döntés mind számunkra, mind pedig a produkciós cég számára. Az alapötlet az volt, hogy rögzítünk egy élő show-t, mielőtt Jörg feláll a doboktól. Egy dokumentációt arról, hogy kik voltunk éppen abban az időpontban. A Stratovarius mindig valami sötét mágia áldozata lesz, amikor DVD-ről van szó. Ezúttal néhány technikai problémánk volt, de felülkerekedtünk rajtuk. A zenekar jó párszor próbált már kiadni DVD-t, de sosem tudtuk elkészíteni őket. A problémák mindig technikai jellegűek voltak, és nem lehetett rajtuk segíteni.

HRM: Milyen volt a turné a Helloweennel? Milyen érzés volt nem főzenekarként turnézni?

Matias: A Helloween-turné minden pillanatát imádtuk! Remek volt! Olyan volt számunkra, mint egy rég kiérdemelt pihenés és nem törődtünk azzal, hogy mi voltunk az előzenekar. Nagyon jól szervezett volt az egész turné és életre szóló barátságokat kötöttünk mindez idő alatt.

HRM: A Stratovarius népszerűsége kissé csökkent az elmúlt pár évben. Mit gondoltok, képes a Stratovarius ismét visszakapaszkodni, több lemezt eladni és nagyobb fesztiválokon vagy helyszíneken fellépni?

Matias: Reméljük, de sosem tudhatod, hogy a zeneiparban mi történik. Szerintem az egész színtér egyre inkább lejjebb és lejjebb süllyed. Megpróbáljuk a legjobbunkat nyújtani, és ha az emberik szeretik, amit csinálunk, akkor lehetséges. Egy dolog viszont biztos: a metal soha nem fog meghalni!

HRM: Köszönöm még egyszer, jó turnét, találkozunk a Club 202-ben Budapesten!

Matias: Köszönöm, találkozunk a turnén!

Készítette: MMarton88 és Jocke

Fordította: Jocke