Farsang hegedűvel és kobozzal: Korpiklaani, Metsatöll, Silent Stream of Godless Elegy, Virrasztók, Niburta, Avven, Ankh - Club 202, 2013.02.22.

írta Vica | 2013.03.17.

Mostanában divatossá vált összetoborozni egy-egy stílus fellépőinek apraját-nagyját, kisebb és nagyobb képviselőit, majd egy egészestés programot eszkábálni belőlük a nagyérdemű szórakoztatására. Így történt ez 2013. február 22-én is – egész nemzetközi gárda csődült össze egy kis farsangolásra és télűzésre. Ez utóbbi kicsit érdekesen sikerült, ugyanis amint begördült a Korpiklaani nightlinere a reggeli órákban a Club 202 udvarába, kiszakadtak a felhők és elkezdett havazni, és órákig abba sem hagyta.

Az új, ’Manala’ névre keresztelt albumát promotáló Korpiklaani turnéja volt ez, az észt Metsatöll-lel karöltve. Fél Európa bejárása után elérkeztek hozzánk is, ahol még hozzájuk csapódott az északias heroic modern death metalban utazó magyar Ankh, a szintén félig-meddig stílusbeli Niburta, a halottvirrasztás szokásait felevenítő, elektronikus folk metalos Virrasztók, a szlovén folk rockos Avven, és a cseh doom/folk metalos Silent Stream of Godless Elegy.

A korai kezdés ellenére is már sokan összegyűltek a tatai Ankh koncertjére, ami nem is csoda – a csapat igazán minőségi zenét játszik, és szerencsére karrierjük is a megérdemelt módon ível felfele, már másodszor játszottak ilyen nagy folkos rendezvényen. A mai fellépésük különleges meglepetésekkel tűzdelték: a két új zenekartag „felavatása” mellett most hallhattuk őket először élő hegedűkísérettel és férfivokálokkal kiegészülve. A csapat amúgy állandó jelleggel fuvolával és szintivel is operál. Szerencsére a hangosítás jó volt, így aki eddig nem ismerte volna a zenekart, most kapott esélyt arra, hogy egyben meg is kedvelje az Ankhot. ’Tükörterem’ névre keresztelt EP-jük amúgy nagyon olcsón kapható a zenekarnál, igazán jó vásárt lehet csinálni. Szerencse, hogy kezdenek a klubok „hozzászokni” a folkos, többhangszeres fellépőkhöz, és az ő hangosításukhoz, reméljük ez az állapot marad, és még javul is majd.

Setlist:

Lezárt Szemek / Fekszel a Földön / We Are Gonna Fall / Tükörterem / The Longest Journey (Part I.) / Cím nélküli új dal / Éj az Erdőben

Továbbra is értetlenül állok az előtt, hogy miért a Szlovéniából érkező Avven-t rakták második fellépőnek. Szerencsére így is sokan összegyűltünk rájuk, a tavalyi BeltineFestes magyarországi fellépésük után sokan kíváncsiak voltak rájuk, és többen már ismerték őket – de szinte biztos, hogy egy későbbi időpontban nagyobb lett volna a közönség. A lelkesedés viszont nem maradt el, sem a zenekar, sem a közönség részéről.

Az est látványát és hangulatát emelte amúgy egy újdonság a Club 202-ben egy színpadias függöny formájában, ami az átszerelés alatt takarja a színpadot, majd a koncertkezdéskor szépen szétnyílik. Pompás ötlet! További látványosságot nyújtott a szlovének által színpadra pakolt három emelvény is, amelyre a srácok a buli hevében olykor fel-felpattantak.

Avvenék heten vannak, folkos rock, olykor metalszerű zenét játszanak, hegedűvel, ír furulyákkal, szintetizátorral és a szokásos rock felállással. Eddig két lemezük jelent meg (’Panta Rhei’ és ’Kastalija’), de az igazi Avven-élményt az ember csak az élő bulikon tapasztalhatja meg, a srácok nagyon energikusak, és egytől-egyig nagyon jó zenészek. Sajnos hegedű nélkül játszottak, az Amerikában is tanult hegedűművész-hölgyük, Barbara nemrég személyes okokból vált el a zenekartól. Ettől függetlenül is nagy bulit adtak, tánccal, ugrálással, és még a közönséget is megénekeltették!

Setlist:

Intro+sPain / Tornach / Tarak / Adikema / Irish / Ibo / Vvile / Zmaji / 5 / Hej Ti!

A harmadik fellépő ismét egy magyar zenekar volt, a Niburta. Nagyon vártam a fellépésüket, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy az őszi ‘Scream from the East’ megjelenése után láthatom őket. Hasonlóan nyitottak, mint az albumon, a különleges hangulatú intro, a The Descent egyedi atmoszférát varázsolt a közönség soraiba is, amit aztán megtört a Balkanic Heart zúzása, és onnantól fej nem maradt mozdulatlan. Itt is feltűnt, hogy relatíve jól sikerült a (kilenc tagú) zenekart behangosítani, mindent hallottunk, amit kellett – saját tapasztalat alapján ez volt a Niburta legjobban hangosított koncertje! Ez azért nagyon sokat hozzáadott a koncerthez – bár ismertem a dalokat eddig is, nagyon jó volt a hangszereket (mint kaval, koboz, és sok más „egzotikum”) a helyén tudni és hallani.

A közönség jelentősen meggyarapodott, pár zúzósabb számra szép kis pogó alakult ki. Egész kis közösségi élmény volt a koncert, még most is a fülemben cseng a Mašala alatti énekes-közönség-válaszolgatás, szóval a közönségkiabáltatás. Aztán lecsillapodtak a kedélyek, és nagy örömömre (és szerintem nem csak az enyémre) előkerült pár eddig nem használt hangszer és eljátszottak egy akusztikus dalt, teljes reprodukálható autenticizmusában – megszólalt a Što Imala Kăsmet! A zenekar pörgését még kiegészítették a farsangi jelmezek is, mindenféle sapkák és színes ruhadarabok tették még színesebbé az amúgyis színes performanszot. Nagyon sajnálom, hogy csak hét dalra jutott ideje a csapatnak.

Setlist:

The Descent / Balkanic Heart / Nap és Hold / Mašala / Dance of Satyrs / Što Imala Kăsmet / Forgotten Path / Awakening  

Egy nemrég már hazánkban járt cseh zenekar, a Silent Stream of Godless Elegy koncertje következett. Ők tavaly szeptemberben, az Arkona-turné keretein belül léptek fel nálunk, ám sajnos csak a „deadliner”, a levezető zenekar szerepe jutott nekik, és alig pár ember lézengett akkor már a színpad előtt. Most szerencsére egy sokkal jobb időpontban játszottak – és be is bizonyosodott, hogy sokan szeretik és szívesen hallgatják őket, ugyanis sokan összegyűltünk a cseh pogány doom metalosok bulijára.

Bulijára? Az ő koncertjük nem igazán a dorbézolásról szól, gyönyörű hegedűdallamaik és lassabb tempóik inkább egy kis aktív pihenésre adtak a közönségnek alkalmat. Egy nagyon karakterisztikus énekes hölggyel (aki az I Would Dance alatt még táncra is perdült) és úrral az élén lépett a színpadra a SSOGE, egyedi fekete-piros uniformisokban, kitűnő összhangban. Azért ebbe a koncertbe is belefért egy kis ugrálás, a Slava (Dicsőség) című dal alatt, ami megmozgatta és a refrén alatt még meg is énekeltette a közönséget. A sort a gyönyörű Skryj Hlavu do Dlaní (Temesd arcodat a kezedbe) zárta, számomra ez a dal az est egy igazán megható pontja volt.

Setlist:

Zlatohlav / Look / TváĹ™í v tváĹ™ / Slava / I Would Dance / Skryj Hlavu Do Dlaní

A komoly hangulat ezután egy kicsit még fagyosabbá vált, ugyanis következett a magyar Virrasztók fellépése. Itt is komplett vizuális élményt kaptunk, a színpadot feldíszítették futó borostyánnal és gyertyákkal, és a zenészek is kifestve léptek színpadra. Egy Virrasztók koncert mindig nagyon különös élmény, ha az ember beleéli magát, egész nyugodtan nevezhetjük hátborzongatónak is – ami a témát tekintve egyáltalán nem csoda. Csak öt dalt játszottak, ugyanis két hosszabb dal is helyet kapott a setlistben – a majd tíz perces Hűtlen Asszony Balladája is belekerült a repertoárba, a közönség pedig hálásnak bizonyult. Igazán sajnálom, hogy a Világvége 2012 című dalt nem játszottak, nekem az egyik legjobban tetsző Virrasztók-dal. Gyönyörűen csengett az énekesnő különleges népdalos hangja, de sajnos sok férfivokálos rész nekem túl puszta maradt.

Setlist:

A Hűtlen Asszony Balladája / Fehér-Fekete / Estvéli Ének / Pipás Pista / Bánatmalom

Miután feleszméltünk a virrasztásból, következett az est első főfellépője, a Metsatöll. Addigra már teltház volt, nagyon sűrűn álltunk az első sorokban, ez természetesen még pluszba adott a hangulatnak. Nem igazán hallgattam a zenekart korábban, csak pár ismertebb dalukkal voltam úgy-ahogy tisztában; akik miatt ellátogattam aznap a Club 202-be, már elhúzták a nótájukat – és lám, hatalmasat buliztam a Metsatöll koncertjére. Meglepően kevesen (4) meglepően sok hangszert szólaltatnak meg élőben (különböző észt pengetős hangszerek, furulya, duda), és ez mind nagyon szépen hallatszott is. Zenéjük inkább keménynek és zúzósnak mondható, telis-tele energiával.

Az észt urak igazi jelenségként töltötték be a színpadot, jó volt őket a pódiumon látni, és a csordavokáljaikat hallgatni. Nagyon nagy pogó alakult ki már a legelső pillanattól kezdve (már gyógyulnak a sebeim), a zenekar pedig csak biztatott minket – észtül és magyarul is szóltak a közönséghez. Az egyik dalra pedig – egy kis közösségi munka árán – szép kis körtáncot is sikerült létrehoznunk. Első Metsatöll koncertem, de biztosan nem az utolsó!

Setlist:

Küü / Kivine maa / Vaid vaprust / Roju / Vägi ja võim / Merepojad / Kahjakaldad / Äio / Rabakannel / Muhu õud / Saaremaa Vägim / Sajatus / Metsaviha 2 / Minu kodu

Egy nagyon kései órában (este 11 felé járt már az idő) következett a finn erdei törzs, a Korpiklaani. Új albumuk, a ’Manala’ kalevalai történetet dolgoz fel és az alvilággal foglalkozik, ennek fényében csökkentették az ivós nótákat és odafordultak a komolyabb témák felé. Jó kiegészítés volt Hittavainen helyére az új hegedűs, Tuomas is, számomra a ’Manala’ sokkal jobban sikerült album, mint az azt megelőző kettő, amikor a Korpiklaani letért a folkos könnyedség útjáról a zúzósság felé.

A koncert elején úgy tűnt, hogy az élő performanszot is kicsit el akarják fordítani a csűrdöngölés-asztaltánc-kocsmarock irányából, kimondott bulis dal nem hangzott el az első pár tétel között. Viszont ötödikként felcsendült egy dal, mely személyes KK-kedvencem, melyet nagyon ritkán játszanak, a Midsummer Nights! (Csak összehasonlításként, last.fm statisztika: Beer Beer játszva 96 alkalommal, Wooden Pints 98, Midsummer Nights mindössze hússzor, pedig egy nagyon hangulatos és nagyon szép dal).

A Korpiklaaninak azért nagy szerencséje van a közönséggel, körülbelül bármit játszanak, a közönség kajálja és bulizik rá, bár a kezdő Tuonelan tuvilla – Ruumiinmulta párossal azért sok mindent nem tudtak kezdeni, szerintem a Ruuminmultának is én örültem legjobban. Aztán a tízedik dallal, a Vaarinpolkkával beindult a banzáj, itt már blokkszerűen tolták az emberek fülébe a bulis, táncolós, haj- és sörlóbálós dalokat, szinte megállás nélkül… Számomra innentől már kicsit homályos a kép…

Jonne betegeskedett, ezért állítólag alig fogyasztott az este, ez amúgy meg is látszott az egész koncerten, komolyan észrevehető volt, hogy nem delírium-közeli állapotban van, mint ahogy az mostanában szokása, és szerintem ez sokat dobott az egész bulin… Jó lenne, ha szokást csinálnának belőle. Emellett valamiért eltűnt a szarvasagancsos mikrofonállvány és a gitár is sajnos, reméljük, azóta ráleltek…

A buli mindenkit magával vitt, sokan crowdsurfölni is felmerészkedtek a közönségre, köztük én is, köszi srácok! Egy meglepően hosszú setlistet kaptunk, egy nyugisabb és egy teljesen bulis blokkal, egy nem annyira részeg klánnal, és egy nagyon táncoló közönséggel. Az est szerintem teljes siker volt, a hangosítás az eddigi legjobb a folk metal bulik terén (remélem ez most már mindig így lesz), a Hammer Concerts kitett magáért és egy nagyszerű lineupot varázsolt nekünk össze, a folk vonal teljesen különböző irányzataiból – a közönség háláját pedig a jelenlévők száma is mutatja! Sok ilyet még!

Setlist:

Tuonelan tuvilla / Ruumiinmulta / Juodaan viinaa (Hector cover) / Metsämies / Midsummer Night / Kipumylly / Metsälle / Sumussa hämärän aamun / Husky Sledge / Vaarinpolkka / Viima / Iron Fist (Motörhead cover) / Uniaika / Lonkkaluut / Uni / Vodka / Ievan polkka / Rauta / Wooden Pints / Pellonpekko / Tequila / Beer Beer

Szerző: Vica