A hangulatfelelős az "Énekes úr"!: Eric Martin - Acoustic Solo Tour - PeCsa Music Café, 2013.03.09.

írta karpatisz | 2013.03.12.

A Mr. Big énekes frontembere több mint 25 éves szóló karriert tudhat magáénak. Lelkesedése azonban olyan nagy, mintha csak néhány éve lenne a pályán. Elmondása szerint Budapest a kedvenc városai közé tartozik és a lelkes magyar közönség is a szívéhez nőtt. 2012 végén került bejelentésre, hogy Eric újra fellép hazánkban, hisz ígéretéhez híven az előző elmaradt koncertet mindenképpen pótolni szerette volna.

Sokak számára meglepetést okozott, hogy Eric ezúttal önállóan kelt útra, hogy néhány európai városban szórakoztassa rajongóit. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen programmal készül, melyek azok a dalok, amelyeket akusztikus változatban ad majd elő. Többszöri próbálkozásra sem találtam előzetesen semmit, s ez az internet világában szokatlannak mondható. Így csak sejtéseim lehettek, hogy mit várhatok.

A Petőfi Csarnokba este 7 felé érkeztem és akkor még csönd volt a helyszínen. Néhányan már jó előre leültek, hogy testközelből csodálhassák majd Mr. Voice műsorát. Nem sokkal az érkezésem után lépett be a PeCsa Café helységébe Eric és két srác, akik a bemelegítés szerepét vállalták magukra. Mivel ekkor még körülbelül húszan lehettünk a helyszínen, Eric mindenkit egyesével üdvözölt, mindenkinek megköszönte, hogy eljöttünk. Ez számomra olyan gesztus volt, ami még színpatikusabbá tette a hanghoz tartozó embert.

A műsor első részében az olasz The Morning zenekar gitárosa és basszusgitárosa állt színpadra. A basszusok felelőse ezúttal csellón játszott. A műsoruk a készülő nagylemezről elhangzó dalokból állt. Alessio Velliscig és Antonio Merici unplugged átiratában is jól hallható volt, hogy minőségi produkció készül. Alessio hangja olyan érzést keltett bennem, mintha Chad Kroeger (Nickelback) hangját hallottam volna. Produkciójuk vége felé közeledve az est főszereplője, Eric Martin is csatlakozott a duóhoz és a Mr. Big klasszikusát, a Take Cover-t adták elő együtt.

Eric önálló műsorát úgy kezdte, hogy a hangulatot saját történeteivel színesítette. Két dal között az általa összeírt dalok listájával küzdött és a szemüvegét is hol fel-, hol pedig levette s folyton hozzátette, hogy „nincs rá szüksége” (pedig a listát helyenként már az orráig emelte). Az est programját azonban így határozta meg nekünk: „mivel a koncertsorozatot úgy népszerűsítették, hogy a Mr. Big énekesének műsora, nem tehetem meg azt, hogy csak a szólóalbumaimról adok elő, mert még megölnének.” Persze, ez így írásban már nem adja vissza azt az érzést, ami akkor volt, mert a hanglejtés és a személyes jelenlét is kell ehhez, hogy átérezhessük. Eric dalai igazán sokszínűek voltak, nemcsak egyszerű lírai dalok szerepeltek benne, hanem pörgős blues és néhány feldolgozás is. Szólómunkásságának gyümölcseiből is sokat hallhattunk, melyeket mesterien kísért hangszerén. Számomra igazán különleges élmény volt, hogy gitárosként is figyelhettem azt az embert, akit a hangja miatt kedveltem meg. Műsorának alapötlete, az akusztikus köntös a 2003‑ban megjelent ’Pure’ című albumán volt hallható először. Íme az egyik dal, a There Goes The Neighborhood, amely az egyik kedvencem.

Természetesen az elmaradhatatlan Mr. Big tételek is előkerültek. A Voodoo Kiss, a Wild World, To Be With You és az utolsó, ’What If… lemezen hallható lírai dal, a Stranger in My Life, amelyet a műsor utolsó részében már újra hárman interpretáltak. Az utóbbi dalnak nagyon megörültem, hisz ez az egyik kedvencem a legutóbbi Mr. Big kiadványról. Az alkalmilag összeállt trió műsora közben Eric lejött a színpadról és a közönség sorai között fokozta az alapvetően jó hangulatot.

Az est végén megígért közönségtalálkozó sem maradt el. Elsőként a The Morning duója érkezett és szívesen beszélgettek a lelkes közönséggel. A ’Sculptures’ címre keresztelt EP lemezt is meg lehetett tőlük vásárolni, ahol már a teljes zenekar műveit hallhatjuk. Egy óra várakozás után megérkezett az est főhőse. Annak ellenére, hogy a műsor végén sokan elmentek a helyszínről, a közönségtalálkozón szinte lerohanták őt. Lelkes hölgykoszorú rajongta körbe, de voltak azért néhányan, akik bakelit, VHS, CD és DVD borítókat is hoztak, melyekre odakerültek az aláírások.

Összességében egy igazán különleges estén vehettem részt, ahol az eddig általam kiváló énekesként ismert Eric Martin hangszeresként is bemutatkozott. Azt a különleges élményt, amit emberileg nyújtott, soha nem fogom elfelejteni. Ennyire humoros, alázatos és türelmes rock-csillag nem sok van a Földön.

Szerző: karpatisz

Képek: Reczer „Tank” Gábor

A rendezvényért köszönet illeti a Livesound csapatát!