"Mint egy személyes kozmikus mozi": Interjú a Year of the Goattal

Lucifer kedvencet váltott az utóbbi hónapokban: míg a mostanában felfutott okkult rock elsőszámú igehirdetője, a The Devil’s Blood feloszlatta magát, az eddig csak egy EP-t jegyző Year of the Goat sikerrel vette a következő akadályt, és nagylemezével beváltotta a remek ’Lucem Ferre’ ígéretét. A ’70-es évek pszichedelikus ősrockjának és dallamcentrikus okkult zenéinek hagyományát folytató Year of the Goat két vezéregyéniségét, Thomas Sabbathi énekes-gitárost és Per Broddesson gitárost az ’Angels’ Necropolis’-ról, sajátos dallam- és hangulatvilágukról, az okkult rock újhullámáról és persze Luciferről kérdeztük.

Hard Rock Magazin: Ha nem tévedek, pár dalotok az album kiadása előtt majdnem egy teljes évvel kész volt már, de pár baleset miatt a zenekar később tudott stúdióba vonulni. Mennyit formáltatok, csiszoltatok a dalokon ez alatt az év alatt?

Thomas Sabbathi: A legtöbb dal már korábban meg lett írva. Lenyomtunk pár koncertet, új tag csatlakozott a csapathoz, tehát nem volt sok időnk a dalokon csiszolni. Az alap dolgok, mint a dobok, basszusgitár és néhány gitártéma körülbelül a kiadás előtt egy évvel lettek felvéve. Innentől kezdve az időt a vokálok, mellotron, gitár stb. felvételével töltöttük.

HRM: 2011-ben, a ‘Lucem Ferre’ nagyon sok pozitív kritikát kapott. Az EP sikere nyomást gyakorol rátok, nagy elvárásoknak kellett így megfelelnetek?

Per „Pope” Broddesson: Nem, magunknak írjuk a zenét, meg azoknak, akik szeretik, és nem azért, hogy a kritikusoknak tetszen, bár jó látni, hogy sokukkal egyezik az ízlésünk.

HRM: A ‘Lucem Ferre’ nagyon sikeres volt már a kiadás előtt, a sok előrendelésnek köszönhetően. Mi a helyzet az ‘Angels’ Necropolis’-szal, hogy megy a lemezeladás?

Pope: Ez egy üzletembereknek való kérdés, mi csak reméljük, hogy az embereknek tetszeni fog és megveszik, ami lehetővé teszi számunkra, hogy még több és még jobb zenét csináljunk.

HRM: Az ’Angels’ Necropolis’ egy konceptalbum: mesélnél a koncepcióról és annak születéséről?

Pope: Master Sabbathinak volt egy látomása egy ismeretlen eredetű varázsital elfogyasztása után, a Tölgy történetét ebben a látomásban látta. Már a legelső naptól minden teljesen világos volt. Hívhatnánk jóslatnak vagy képzeletnek. Egyáltalán mik azok a jóslatok? Az alapkoncepció egy végső összecsapás az emberiség valódi felszabadítója és a gonosz égi állatkertgondnok közt.

Thomas: A koncepció már a dalok megírása előtt kész volt. A 2006-os bandával kapcsolatos vízióm része volt az egész, és a jövendőbeli is az lesz.

HRM: Lucifer alakjához rengeteg képzet, nézet, leírás fűződik a különböző kultúrákban és vallásokban. Hogy jellemeznétek a személyes viszonyotokat vele? Mennyiben befolyásolja a mindennapi életeteket és a művészeteteket?

Pope: Mindegyikünket napi szinten befolyásol, minden alkalommal, amikor valaki a tényeket és tudást választja a babona előtt. Na és mi Lucifer? A megvilágosodás egy jelképe? Sátán? Mi ő számodra, és milyen döntéseket hozol ez alapján – ez az, ami igazán fontos, és nem az, hogy mit jelent számunkra.

Thomas: Lucifer megvilágosodás és lázadás.

HRM: Thomas, te írod a Year of the Goat zenéjének túlnyomó részét. Mi az, amit leginkább szeretsz a zeneszerzésben?

Thomas: Mióta csak zenélek, mindig a dalírás volt a legfontosabb. Az egész inkább íráskényszer kérdése, folyton írok. Amint felemelem a gitárt, a riffek már jönnek is. Amikor lehunyom a szemem, történetek játszódnak le a belső szemem előtt – mint egy személyes kozmikus mozi.

HRM: Három gitáros is van a zenekarban. Hogyan használjátok ezt ki a dalszerzés és a koncertek során?

Thomas: Amikor készül a zene, tudunk előre gondolkodni, már a koncerteket tervezni – igyekszünk a megszólalást teltebbé és változatossabbá tenni. A felvételkor nem sok minden számít, manapság annyi gitárt fel tudsz venni, amennyit csak akarsz. Élőben ez lehetővé teszi, hogy a stúdióban játszott dolgok nagy részét onnan ki is vihessük a színpadra. De mindig van különbség a koncertek és a stúdiófelvétel közt, ez a művészet két külön ága, és nagyon kevés közös van bennük.

HRM: Hogy állsz a gitárszólókkal? Hogyan osztod el a gitárszólókat önmagad, Per és Don közt?

Thomas: Ez leginkább attól függ, hogy éppen ki elérhető, és kinek a játékstílusa illik a feladathoz. Néha a felvétel napján dől csak el az egész, és néha cserélünk is. Nincs sok jelentősége amúgy ennek az egésznek, bármelyikünk szívesen megcsinálja és mindent belead, hozzátesz a dalhoz. Ez sosem egóverseny a gitárosok közt, a dal elkészülte a fontos.

HRM: A másik bandáidban, a Griftegård-ban és a House of Aquarius-ban kicsit más stílusban énekelsz. Hogy alakítottad ki a YOTG-beli énekstílusodat?

Thomas: Először is, a House of Aquarius albumon nem én éneklek, hanem Pope, az ő hangja az ‘Out of the Hands of Your God’-on teljesen lenyűgöző… Tudom, hogy jópáran azt gondolják, hogy én éneklek rajta, fogalmam sincs, hogy ezt honnan szedték – hisz nem is éneklünk hasonlóan. A Year Of The Goat és Griftegård esetében csak hagyom, hogy magával vigyen a dal, átérzem, nem igazán gondolkodom vagy tervezek közben.

Pope: Egyetértek, szerintem is fantasztikus vagyok!

HRM: Gondoltál már arra, hogy koncerteken félreteszed a gitárt és csak az éneklésre koncentrálsz?

Thomas: Néha előfordul, pár dalrészletben, amikor nem olyan fontos a gitárjátékom. Elsősorban gitárosként és zeneszerzőként tekintek magamra, szóval maradok a gitározásnál és a dalírásnál. Szerinted jobban kéne koncentrálnom az énekre? (nevet)

HRM: Tervezitek, hogy teátrálisabbá teszitek az élő fellépéseiteket?

Pope: Amikor a szülővárosunkban koncerteztünk, sokkal nagyobb showt tudtunk lenyomni, egy sötét kórus egészítette ki a hangzás- és a látványvilágot is. Ekkor volt vetítés, meg használtunk koponyákat és oltárokat is díszítőelemnek. Ha turnézunk, akkor pénzügyileg elég nehéz több embert és felszerelést magunkkal vinnünk. Mindenekelőtt zenészek vagyunk és nem színészek, minden amit teszünk, belülről jön. Remélhetőleg egyre több embernek be fog jönni, amit csinálunk, ezáltal mi is továbbfejleszthetjük majd a fellépések színvonalát.

Thomas: Igen, nagyszerű lenne egy csomó ötletet életre kelteni a színpadon. Mindig a lehető legjobbat fogjuk nyújtani a koncerteken, ha az emberek eljönnek megnézni minket, megérdemlik a legjobbat.

HRM: Mik a koncertterveitek az ’Angels’ Necropolis’-szal?

Pope: Jelenleg a koncertszervezőink Svédországban, Finnországban és Németországban pont ezzel foglalkoznak. Pár svéd és norvég bulink már le van szervezve, és több finnországi, német és egyéb európai koncert is tervben van. Az albumunk az év végén jött ki, úgyhogy a fesztiválfellépések szervezése most a legfontosabb – bár lehet, hogy sok fesztiválhoz már kicsit túl késő van.

HRM: Számos alkalommal mondtátok, hogy a zenéteket a kései 60-as, és a 70-es évek rockzenéje inspirálja, mint pl. a Pentagram, a Coven, a Black Widow vagy a Black Sabbath. Mit találtok a leginkább lenyűgözőnek ebből a korszakból és ezekben a zenékben?

Pope: Van egyfajta progresszivitása ezeknek a zenéknek – olyan, mintha nem lenne behatárolva, hogy milyennek kell lennie egy zenei stílusnak. Ezeket a határokat mi is feszegetjük, szeretünk nyitott elmével alkotni, és hagyjuk, hogy a fülünk döntsön. Az említettnél több rejtegetett kincse is van még ennek a korszaknak, amit folyamatosan fedezünk fel. Természetesen újabb zenék is befolyásolnak minket, de valami oknál fogva annak a kornak a zenéjében találtunk jó, közös alapot.

HRM: Manapság rengeteg okkult rock banda van (The Devil’s Blood, Jex Thoth, Jess and the Ancient Ones stb.). Éreztek-e valamiféle kapcsolatot ezekkel a zenekarokkal, vannak-e esetleg újabb okkult rock bandák, akik inspirálnak titeket? Szerintem például a zenétek mutat némi hasonlóságot a The Devil’s Blood-éval.

Pope: Mindenki inspirálóan hat ránk, aki a zenének szenteli életét, és annak, hogy valami egyedülállót teremtsen. A TDB-hez hasonlóan nekünk is három gitárosunk van, de ezen kívül nem sok hasonlóságot hallok – bár gondolom, ez attól függ, hogy mire figyelsz zenehallgatás közben. Én főleg az énekstílust és a beszédmódot figyelem – etéren nagyon nagy különbség van Thomas Sabbathi és Farida Lemouchi stílusa közt, és mindkettő egyedülálló a maga módján. Úgy gondolom, az egész attól függ, mire figyelsz a zenében, és milyen támpontjaid vannak.

HRM: Mit gondolsz, az okkult rock manapság már trenddé és „túlhypeolttá” vált?

Thomas: Szerintem ami jó, és amit az emberek szeretnek, azt nem nevezhetjük sose túlhypeoltnak, az sosem csak divatos felhajtás. A zenekarok, amiket említettél, mind nagyon egyedien csinálják azt, amit csinálnak, és megérdemelnek minden jót, amit kapnak.  

HRM: A zene mellett mely művészek és művek ihletnek meg?

Pope: Minden, amivel a mindennapok során találkozunk, megihlet valami módon. Filmek, könyvek, művészet, költészet, dokumentumfilmek, emberek, akikkel találkozunk, akár újságok, és így tovább. A hatunk sokszor ugyanott és gyakran teljesen más helyen talál inspirációt. 

Készítette: Tomka

Fordította: Vica