"A mai világot nem lehet jódlizva megénekelni": Interjú Komondi Ákossal, a Halor énekes-basszusgitárosával

írta Hard Rock Magazin | 2013.02.28.

Habár a 2000-es évek közepén a szombathelyi Halor aktív tagja volt az akkor fellendülő magyar power metal színtérnek, az utóbbi években mérsékelték az aktivitást, és a 2006-os ’Welcome To Hell’-t csak tavaly követte az újabb sorlemez. A ’Wasteland’-re viszont megérte várni: a Halor ugyan módosított stílusán, és egy keményebb irányba vitte el zenéjét, a végeredmény azonban ugyanolyan erős, mint a debütlemezen volt. A zenekar aktivitásáról, a stílusmódosulásról, a nemrég közzétett Pink-átiratról, és a vidéki koncertezés lehetőségeiről beszélgettünk Komondi Ákos énekes-basszusgitárossal.

Hard Rock Magazin: Miért kellett 6 évet várni a ’Wasteland’-re?

Komondi Ákos: Most fogyott el a pénzünk, amit az előző albumra kaptunk... A jogdíjak is fogyóban vannak, bár még mindig jön évente bő 3 millió forint, de gondoltuk itt az ideje valami új lemezt piacra dobni, mert le kellene cserélni a magánrepülőinket: olyan ciki úgy koncertre menni, hogy mindegyikünknek a repülője már több, mint öt éves. Szörnyű... Komolyra fordítva a szót , eléggé belustultunk, meg fejünkre nőttek a szürke hétköznapok. Nem vagyunk már tizenévesek, amikor volt időnk mindenre, sajnos most már család és munka mellett sokkal nehezebb a zenére összpontosítani. Aztán a lustaságunk, meg az idő hiánya ellenére azért, mint minden zenekar, mi is szerettünk volna kidolgozottságban, hangzásban jobb produkciót csinálni, mint az előző hanganyagok. Ehhez azért kellett egy kis idő (no, azért nem 6 év). (nevet)

HRM: Mivel töltöttétek az elmúlt időszakot? A honlapotokon se voltak túl sűrűek a bejegyzések.

Ákos: Mi egy nagyon jó baráti társaság vagyunk, akik nem csak a zene miatt jönnek össze. Családi kerti partik, közös főzőcskézések stb. Jó dolog csak úgy simán elmenni a próbaterembe is, zenélni, beszélgetni, sörözni. A néhány koncert mellett ezekkel töltöttük az időnket. Nem hajtott minket kiadó, hogy mikor lesz már új album, maximálisan a magunk urai voltunk, vagyunk és leszünk is.

HRM: Hogy érzitek, mennyiben változott a rajongótábor az utóbbi években? Sokan elfelejtették a Halort?

Ákos: Miért, most van rajongótáborunk? (nevet) Hát igen, ha egy metal zenekar nevével nincsenek tele nap mint nap a rockmagazinok, rockújságok hasábjai, ha nem koncerteznek orrba-szájba, akkor hamar lekerül a térképről. Most úgy érzem, hogy nem nagyon látni minket a térképen madártávlatból sem. (nevet) Azért mi próbálkozunk.Világmegváltó terveink nincsenek, ahhoz több pénz, több idő kell, amit nem nagyon tudunk megendedni magunknak, de koncertszervezők, klubok jelentkezését várjuk, mert nem elégíti ki az igényünket a próbaterem négy fala. Szeretnénk az új albumot élőben is prezentálni a rockereknek.

HRM: Mikor születtek a ’Wasteland’ dalai? 2006 óta folyamatosan írtatok dalokat, vagy 2012 ültetek össze újra lemezt készíteni?

Ákos: Néhány nóta, már elég régen megszületett és kb. 3-4 dalt már be is vettünk a repertoárunkba az elmúlt években is, de a számok nagy részét az elmúlt 1-2 évben írtuk meg – köszönhetően „kis” Ádám (Sárközi Ádám – gitáros) zenekari csatlakozásának.

HRM: Az új lemez sokkal keményebb, agresszívebb, mint a ’Welcome To Hell’. Minek köszönhető ez a változás?

Ákos: Azokról a dalokról tudok nyilatkozni, amiket én írtam: nagy hatással volt rám az elmúlt években az északi csapatok zenéje (Children Of Bodom, Dark Tranquillity, In Flames, Amorphis), valamint az old school thrash zenék (Testament, Slayer, Sodom, Kreator) és az én nótáim is elmentek egy kicsit keményebb irányba. Másrészt a szövegvilág is jóval komorabb: személyes tapasztalatok, emberi kapcsolatok, valamint szűk hazánkban, saját bőrünkön is sok mindent tapasztalunk. Nagyobb szegénység, munkahelyek szűnnek meg, szebb kort megélt épületek romokban... mint a mi társadalmunk is. Ezeket nem lehet jódlizva elénekelni.

HRM: Milyen visszajelzéseket kaptatok a stílusmódosulás kapcsán?

Ákos: Alapvetően szerintem pozitív a mérleg. Sokan meglepődtek, de olyan véleményeket is hallottunk, hogy bár sokszor a szövegrész elég kemény, olykor-olykor hörgős, károgós részei után a refrének lényegesen dallamosabbak, mint az előző lemezeken, és ez a kontraszt sok embernek nagyon bejött. Ahogy az előbb is említettem, szerettük volna tényleg jól kidolgozni a dalokat, jó sok vokál témát beletenni, ami azt hiszem sikerült is, és szerencsére eddig szinte mindenkitől ugyanazt kaptuk: „ezért megérte ennyit várni!” Ennek hihetetlenül örülünk. (nevet)

HRM: Ahogy te is említetted, a ’Wasteland’ komor, nyugtalanító hangulatú lemez. Kifejtenéd bővebben is, mi inspirált Titetek zeneileg, valamint a szövegvilág megalkotásában?

Ákos: Bárki körülnéz, akkor maga is úgy látja, hogy egyre gyorsabban rohanunk a pusztulás felé. Növekvő munkanélküliség, egyre drágább az élet, a megélhetés, az embereknek nincs pénzük semmire, minden kulturális létesítmény haldoklik... rohanunk a „Wasteland”-be. Bő 20 évvel ezelőtt mindenki remélte és hitte, hogy a szabad gondolkodás, a szólásszabadság és a temérdek lehetőség segítségével sikerül kilábalnunk a társadalmi fertőből. Egy korosztály felnőtt azóta és Magyarország egy picit sem tudott előrelépni. Mind a mai napig nem vagyunk képesek európai módon viselkedni, nem voltunk képesek egy érett európai színvonalú társadalmat faragni magunkból. Úgy látjuk (szerintem nem egyedüliként), hogy az emberek még inkább elvesztették a toleranciájukat. Ha elüt a véleményed az általánosan elfogadottól, akkor áruló vagy, megbélyegeznek és úgy érzed, hogy nincs maradásod. Emellett még említettem a személyes eseményeket, élményeket, amik velem, velünk történtek. De szerintem mindenki hallgassa meg a zenéinket, nézzen utána a szövegeknek és úgyis tudja, hogy mire gondoltunk, mi van bennünk.

HRM: A zenekar angol nyelvű szövegei is segítséget jelenthetnek, hogy kitörjetek a nemzetközi piacra. Szemezgettek már esetleg kiadókkal, szponzorokkal?

Ákos: Már az első Halor nóták is angolul íródtak ezelőtt tizenvalahány évvel, és nem volt különösebb cél ezzel. Az angol nyelv nagyon passzol a metal zenéhez és mi is maradtunk ennél. Hozzáteszem, hogy szerencsére, mivel sikerült többször is játszanunk külföldön. Nem hiszem, hogy így történt volna, ha magyarul készítettük volna a dalokat. Sikerült Németországban játszanunk, Ausztriában és Olaszországban többször is. Nagy élmény volt például Szlovéniában koncertezni a Sodom vendégeként, valamint fellépni az ugyancsak szlovén Metal Camp-en. Ezek mind mind nagy erőt adtak a zenekar tagjainak és jó kikapcsolódás, tapasztalat nekünk.

HRM: Az angol tudásodat, kiejtésedet fejleszted valamilyen módon?

Ákos: Pont a Hard Rock Magazin oldalán jelent meg egy hír az új videóinkkal kapcsolatban és láttam egy kommentet, hogy „nem sznobságból mondom (az enyém még ennél is rosszabb), de ez az angol annyira borzalmas, hogy...” (nevet) „Szeretem” az ilyen beírásokat, mert fikázni mindig könnyű, belekötni bármibe lehet, legtöbbször persze joggal, de szeretném, ha megváltozna a gondolkodásunk és örülnénk más ember sikereinek és büszkék lennénk egymásra. Példának tudok felhozni egy pár évvel ezelőtti hírt: azt hiszem, a NASA fotópályázatán nyert egy magyar amatőr fotós, és ahelyett, hogy gratuláló kommentek lettek volna, sokan elkezdték fikázni, hogy ilyen képet bárki tud csinálni Photoshoppal... Hát ennyit a mai magyar társadalomról, magyar emberekről. Ennek ellenére persze mindig van mit javítani a kiejtésen, de azért lényegesen jobb, mint az első anyagainkon. (nevet) A munkám során többször használom az angol nyelvet, mint a magyart, és a magánéletemben is sokszor beszélek angolul és ez óhatatlanul is fejleszti az embert. Remélem, hogy a 14 év múlva megjelenő új Halor lemezen még jobb lesz a kiejtésem, és akkor bele lehet majd kötni másba. Pl.: „Nem sznobságból írom, de azért ez az énekes csávó kurva magas (pedig én sem vagyok alacsony)” és hasonlókat. (nevet)

HRM: A lemez nótái közül hármat megklipesítettetek, de készült egy negyedik video is. Honnan jött az ötlet, hogy egy Pink-számot dolgozzatok fel?

Ákos: Na, most aztán igazán lehet köpködni. (nevet) Szeretek a metalon kívül más műfajt is meghallgatni, és bevallom őszintén, hogy P!nk több dala is tetszik nekem. Amikor először meghallottam az új szerzeményét, már akkor tudtam, hogy ezt meg kell csinálnunk egy kicsit „halorosabb” felfogásban. A szöveg amúgy is nagyon beleillik a mi profilunkba, a zenén meg természetesen egy picit alakítottunk. (nevet)

HRM: Amúgy hogy álltok Pinkkel, illetve a popzenével? Hallgatjátok, vagy inkább poénnak szántátok az átiratot?

Ákos: Nem, nem poénnak szántuk... Ha rajtam múlik, akkor még lesz hasonló pop feldolgozás is. Szerencsére nem vagyunk begyöpösödött emberek és a zenekaron belül is mindenkinek más a zenei ízlése, stílusa. Persze elképzelhető, hogy csinálunk majd poén átiratot is, de (kivételesen) a P!nk nem ilyen.

HRM: Míg régebben rendszeresen koncerteztetek, 2010 óta évente csak pár bulitok van. Mi ennek az oka?

Ákos: Egyre több a zenekaron kívüli elfoglaltságunk és egyre kevesebb időnk van arra, hogy a háttérmunkával foglalkozzunk. Egy koncert, turné leszervezése nagyon időigényes feladat és az elmúlt 14 évben mindent magunk csináltunk, talán egy kicsit el is fáradtunk. Gondolkodom azon, hogy ezeket a feladatokat át kellene adnunk egy profi ügynökségnek. Már el is kezdtem a tárgyalást néhány koncertszervező céggel, remélem sikerrel.

HRM: Hogy látjátok a vidéki koncertezés lehetőségeit?

Ákos: Azt látjuk, hogy egyre kevesebb rockklub üzemel ma Magyarországon. Betudható a gazdasági visszaesésnek, vagy az emberek stílusváltásának. Én úgy érzem, hogy a metal zene megint egy kicsit lekerült a porondról – vidéken mindenképpen. Ez volt a helyzet a 90-es évek közepe, vége táján, aztán újra fellendült a dolog, most meg megint csökkent az ázsiója. Ez egy ilyen körforgás, nincsen ezzel probléma. Addig meg csináljuk a dolgunkat és megvárjuk, hogy szelet kapjon a vitorla. Nem kapkodunk, hiszen nem a pénz mozgat minket, hanem az, hogy jól érezzük magunkat, pluszt adjon az életünknek. Addig meg csináljuk a remélhetőleg jobbnál jobb dalokat, próbálkozunk koncertezni.

HRM: 2011-ben kiadtatok egy DVD-t ’Welcome To Iron County’ címmel. Mit kell erről tudni? Lehet kapni valahol ezt a kiadványt?

Ákos: Az általunk szervezett szombathelyi Brothers of Metal fesztiválon rögzítettük ezt a koncertet az azóta már bezárt Haladás Művházban. Fergeteges hangulatú buli volt, visszahozta a művház régi fényét, ha csak egy rövid időre is. Mindig is szerettünk volna abban a művházban játszani, hiszen a 80-as, 90-es években szinte csak ott voltak Szombathelyen rock és metal koncertek. 10 évesen ott voltam először rock koncerten... a Beatrice lépett fel és még az öltözőbe is bemehettem, ott láttam először a Pokoldépet, Oment, Ossiant és fantasztikus volt azon a színpadon állni nekünk is. (Visszatekintve az is csodálatos élmény, hogy a felsorolt bandák mindegyikével játszottunk már, jó kapcsolatot ápolunk velük, Kalapács Józsi még vendégénekesként fel is lépett velünk.) Egy maratoni hosszúságú koncert volt, amiről a saját dalokat tettük fel erre a DVD-re. Szép élmény nekünk és azoknak, akik ott voltak, de tudom ajánlani azoknak is, akik lemaradtak erről a buliról: igazi nyers, Halor feeling, utómunkálatok, újraéneklés, editálás, pöcsmörgés nélkül. Tőlünk lehet megvásárolni ezt a DVD-t, a honlapunkon keresztül.

HRM: Végül kérlek nyugtassatok meg, hogy a harmadik lemezre nem kell, újabb hat évig várni!

Ákos: (nevet) Örülök, hogy nem szeretnél újra ennyit várni a következő lemezre. (nevet) Én speciel fel vagyok pörögve: szeretem a kreatív dolgokat, szeretek ezzel foglalkozni és szeretnék minél előbb nekiállni a következő albumnak, nagylemeznek, kislemeznek, közepesnek... mindegy, csak alkossunk. A fejemben már meg is van néhány ötlet és bátran állíthatom, hogy majd megint sikerül meglepetést okoznunk (ha mással nem, akkor azzal, hogy 6 év helyett majd 14-et kell várni az új korongra). Köszönöm az interjút!

Készítette: Csemény, Tomka