Füst és rozsdagyár: LGT - Papp László Budapest Sportaréna, 2013.02.14.

Bár az LGT 1992-ben több fellépésen búcsúzott szépszámú rajongótáborától a Nyugati Pályaudvaron, azóta már több monstre koncert erejéig összejöttek, sőt, két albumot is kiadtak, bár azokat promóciós turnéval nem támogatták meg. Az elmúlt húsz esztendőben adott hangversenyeieken jelenlevő nézők száma arra enged következtetni, hogy népszerűségük mit sem kopott az inaktív évek alatt, a rádiók pedig változatlanul nyomják jól ismert felvételeiket. Elnézve a közönség összetételét, valóban így van, hiszen az ősz hajú, nagybajuszú, vagy dauerolt hajú rajongók mellett nem egy tini énekelte végig a bulit.

Kövezzetek meg, de nem tudom, mitől volt ez a háromórás műsor főpróba. Nekem egy komplett koncertnek tűnt az egész, nem tudom, mitől más egy koncert. Jó, nem adtak el rá annyi jegyet, mint a másik három bulira, de ettől függetlenül egy komplett show-t láttam a teljes technikai arzenállal.

A terjedelmes életmű mellett sok jól ismert szerzeményt is magának mondhat az LGT, hiszen a hangverseny három órája nem volt elég, hogy mindet bemutassák, és kimenet soroltuk azokat, amelyek nem hangzottak el.

Világukra mindig is jellemző volt egyfajta cinizmus, ezt a színpadi kép is jól jellemezte. Egy régi gyárcsarnokra emlékeztető díszletek, a „FÜST ÉS ROZSDAGYÁR” elnevezés, a tizennégy egységre osztott óra is ezt támasztotta alá, de a szövegekből is hosszan idézhetnénk.

A háttérben futó videókivetítőn sok régi felvétel jelent meg a zenekarról, ezeken feltűnt Laux József, Frenreisz Károly és Barta Tamás is, ám az első kettő ezúttal nem kapott meghívót a bulikra. Viszont Bartáról több dalban is megemlékeztek, ebből a blokkból természetesen nem maradhatott ki az Ő még csak most tizennégy, bár ez a dal hatvanon túli muzsikusoktól egy kissé komikusan hangzott.

Bár jól szolt a buli, technikailag semmi baj nem volt Picivel, Somlóval, James-szel és Soltival, – igaz, rendesen körbevették magukat vendégzenészekkel – mégsem éreztem a lendületet a produkcióban. Túl sokat szüttyögtek az egyzongorás dalmegoldásoknál, és ez ilyen dózisban kifejezetten álmosítónak hatott. Éles is volt a kontraszt gyors, minden hangszert felvonultató rock and rollok és Pici billentyűs melankóliái között. De tegyük hozzá, például a Síneken rendesen megdörrent. Véleményem szerint a kiváló zene mellett ez az LGT egyik legjobban sikerült dalszövege is. Viszont az És jött a doktort majd negyedórára elhúzták, és nem tudták érdekfeszítően kitölteni, a vége felé már igencsak öncélúnak tűnt a hangszeres magamutogatás.

Azért nem csak Piciről szólt a koncert, hiszen Solti többször is szóhoz jutott, de a középen álló James is megvillant, bizonyítva, hogy ő is ott van hazánk élvonalában. Ahogy a 92-es első Búcsúkoncerten sem csak a színpadon zajlottak a történések, az Arénában is több helyszínre osztották a műsort, bár a deszkákon történt a legtöbb esemény. James a közönség soraiból énekelt két gitáros szerzeményt, aztán Pici, Somló és Solti tűntek fel a küzdőtér közepén, a keverőpultnál. Először Pici játszott egy billentyűs variációt a Gyere ki a hegyoldalba zaklatott témájából, aztán Somló és Solti is csatlakoztak hozzá, és egy nem erőteljes előadásba fogtak, ahol a Miénk itt a tér is elhangzott, de valahogy lepergett rólunk. Az viszont tetszett, hogy Pici hammond orgonát is használt (kellett a Kotta nélkül szólójához), Somló elegáns lezserséggel váltogatta a hangszereket, igaz a basszusgitár nem sokszor került a kezébe. Sebaj, játszott helyette más.

Összességében elmondhatjuk, hogy bár nem volt rossz buli, mindenki jól érezte magát, de a lendület már nem viszi úgy a zenekart, mint régen. Korrekt módon előadott, néha lelassult, nem mindig eseménydús bulit láttunk.

A koncerten elhangzott dalok:

Mondd mi lesz velem / Éjszakai vonatozás / Boksz / Engedj el / Lesz-e még? / És jött a doktor / Boogie a zongorán / Segíts nekem / Szabadíts meg / Szeress nagyon / Ő még most csak 14 / Álomarcú lány / Nem adom fel / Dobszóló / Az utolsó szerelmes dal / Szerelem / Gyere, gyere ki a hegyoldalba / Miénk itt a tér / Annyi mindent nem szerettem még / Dobszóló kongával / Ha eljönnek az ördögök / Egy elfelejtett szó / Magyarország / Zenevonat / A síneken / A szívbajt hozod rám / Kék asszony / Gondolj rám / Kotta nélkül / Sziszifuszi blues / Szentimentális rock and roll / Ringasd el magad / Mindenki / Neked írom a dalt / A szél lassan elfújja az utolsó dalom

Szerző: Bigfoot & Nagybandi