"Mintha soha nem léptem volna ki a HammerFallból" - Interjú Stefan Elmgrennel, a Fullforce jelenlegi és a HammerFall egykori gitárosával

írta Jocke | 2013.01.08.

Stefan Elmgrent elsősorban a HammerFallból ismerhetik a rajongók, de a kopasz gitáros néhány éve már egy másik zenekarban, a Fullforce-ban penget. A szimpatikus svéd fiatalembert a nagy karácsonyi rohanásban értük utol – szóba került természetesen a HammerFall, a pilótáskodás és az új album, a ’Next Level’ kapcsán a Fullforce is.

Hard Rock Magazin: Stefan, amikor 2008-ban kiléptél a HammerFallból, azt mondtad, hogy több időt akarsz szánni a pilótakarrieredre. Mesélnél nekünk arról, hogy milyen az élet a felhők között? Hogy kezdődött ez az egész?

Stefan Elmgren: Még 2004-ben kezdődött, ekkor döntöttem először úgy, hogy szeretnék egy privát repülőgép-vezetői engedélyt szerezni. Miután elkezdtem a repülést, hamar rádöbbentem, hogy nagyon élvezem, és egészen addig folytattam a tanulást, amíg haszonrepülőgépekre is megszereztem a jogosítványt. Ezt követően, 2008-ban kaptam egy ajánlatot egy légitársaságtól. Nagyon élvezem a munkámat, de természetesen emellett mindig is zenész maradok.

HRM: Vicces, de akár praktikus is lenne, ha Te vinnéd a srácokat a koncerthelyszínekre…

Stefan: Igen, király lenne, csak egy kissé drága mulatság. Talán egyszer. (nevet)

HRM: Biztosan nehéz döntés volt otthagyni a HammerFallt 11 év után. Hogyan fogadták a többiek, hogy kilépsz a zenekarból?

Stefan: Szomorúak voltak amiatt, hogy elmegyek, de megértették, hogy milyen nagy örömet okoz számomra a repülés, és mindannyian sok szerencsét kívántak nekem, nem adódtak ebből nézeteltérések. Azóta is kapcsolatban állunk egymással.

HRM: Hogyan írnád le ezt a több mint tíz évet, amit a HammerFallban töltöttél? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?

Stefan: Egy fantasztikus útnak írnám le, s nagy becsben tartom, hogy a részese lehettem ennek a kalandnak. Most érzem igazán, hogy milyen nehéz manapság ilyen élményeket szereznem. Az egyik legszebb emlékem az volt, amikor talán 1999-ben először léptünk fel Dél-Amerikában, Santiagóban. A főzenekar lemondta a fellépést, így minket kértek fel headlinernek. A közönségnek felajánlották, hogy visszakapják a jegy árát, vagy maradnak, és végignézik a mi bulinkat. Nagyjából 2800-3000 ember maradt és élvezte a koncertünket. Elképesztő érzés volt azt látni, hogy Svédországtól ilyen messze ennyien ottmaradtak, hogy megnézzenek minket.

HRM: Felbukkantál az új DVD-n is, amikor a zenekar a Dalhallában játszott a nyáron. Milyen érzés volt ismét egy HammerFall buli részese lenni?

Stefan: Hasonlóan a zenekarhoz én is azt éreztem, mintha soha nem léptem volna ki. Minden bizonnyal azért, mert előtte oly sokáig játszottunk együtt. A svéd Metal Town fesztiválon is vendégeskedtem a koncertjükön, két dalt játszottam el. Szintén jó érzés volt, utána pedig csaptunk egy nagy bulit. (nevet)

HRM: Miután kiléptél a HF-ból, úgy döntöttél, hogy folytatod a zenélést, s most van egy Fullforce nevű zenekarod, s már a második albumotokat jelentettétek meg az ősszel. A Te ötleted volt az alapítás?

Stefan: Miután elhagytam a HF-t, nem terveztem új zenekart, de nagyjából egy év elteltével rájöttem, hogy milyen fontos szerepet játszik a zene az életemben, ezért ismételten szükségem van egy zenekarra. Magnus Rosén [a HammerFall volt basszerosa – Jocke] is így érzett, ezért úgy döntöttünk, hogy nekikezdünk valami újnak.

HRM: Aztán ő azon nyomban ki is lépett…

Stefan: Igen, mikor nekikezdtünk, Magnus úgy döntött, hogy több időt szán a szólóanyagára, aztán egy másik zenekarba is bekerült, így tulajdonképpen röviddel az után távozott, hogy ismét zenekartagok lettünk. Sok volt ez neki így egyszerre.

HRM: Ha már ismét szóba került a kilépésed a HammerFallból, hadd tegyek fel ezzel kapcsolatban még egy kérdést. Azt mondtad, hogy a pilótakarriered érdekében hagytad ott a HammerFallt, aztán most mégis itt egy új zenekar. Egy kicsit úgy tűnik nekem, hogy más is volt ott a háttérben, vagy rosszul látom? Itt írhatod a saját zenédet, míg a HF-ban Joacim és Oscar voltak a fő dalszerzők…

Stefan: Haha, látom ám, hogy hová akarsz kilyukadni! (nevet) Igen, természetesen szerettem volna, ha jobban kivehetem a részem a dalszerzésből a HF-ban, de nem emiatt hagytam ott a zenekart. Ha ez ekkora problémát jelentett volna számomra, már korábban kiléptem volna. Csak azért hagytam ott a HF-t, mert kaptam egy állásajánlatot egy légitársaságtól, és úgy éreztem, ha tovább várok azzal, hogy elkezdjem a professzionális pilótáskodást, akkor a jövőben sokkal nehezebben fogok állást találni. 2009-ben, amikor begyűrűzött a válság, beigazolódott, hogy jól döntöttem.

A Fullforce-nál demokratikus hozzáállással írjuk a dalokat, mindenki annyit tesz hozzá, amennyit szeretne. Legutóbb 22 dalnál hagytuk abba az ötletelést, és belső szavazás útján 13-at választottunk ki az albumra. Így a 13 leginkább tetsző dalt választottuk ki, nem számított, hogy melyiket ki írta.

HRM: Van egy igen tehetséges énekesetek, Mike Andersson. Hogyan kerültél vele kapcsolatba?

Stefan: Magnus Mike egyik projektjében játszott, és ő mesélt nekem róla, mondván, hogy talán ő lenne a megfelelő énekes a zenekarba. Szerencsére őt is érdekelte a dolog.

HRM: Nemrég jelent meg a ’Next Level’. Gratulálok hozzá, nagyon jó lett, és valóban egy következő lépésnek tűnik a zenekar életében. Te hogy látod? Elértétek vele, amit szerettetek volna?

Stefan: Nagyon elégedett vagyok az albummal, mert egy olyan irányba vitte el a Fullforce-ot, amely felé szerintem tartania kell. A kissé komplikáltabb ’One’ albumhoz képest ez sokkal inkább egy egyenesvonalú lemez. Mindig is heavy metal rajongó voltam, ezért a ’Next Level’ sokkal közelebb áll a szívemhez, és nagyon büszke is vagyok rá.

HRM: Nem tudom pontosan, hogy mennyi bulitok volt az elmúlt három évben, de úgy gondolom, hogy a ’Next Level’ után jobban tudtok majd terjeszkedni. Van már bármi egyeztetés vagy ötlet egy esetleges európai turné kapcsán?

Stefan: Jelenleg még nincs, de remélem, hogy hamarosan lesz egy jó lehetőség, amelyet megragadhatunk. Nehéz helyzet, ugyanis a lemezkiadók gazdaságilag már máshogy gondolkodnak, és nagyon ódzkodnak a pénzköltéstől. Ha tíz évvel ezelőtt lennénk, szerintem már rég turnéznánk, most azonban meg kell ragadnunk egy lehetőséget, mondjuk úgy, hogy egy nagyobb zenekar előtt lépünk fel.

HRM: Mindkét album borítóján egy katona látható, akit Greggnek hívnak. Van bármi sztorija, vagy csak egy kabala számotokra?

Stefan: Egyelőre csak egy kabalafigura, de lehet, hogy a későbbiekben készül hozzá háttérsztori.

HRM: Térjünk át egy kicsit Rád! Mesélj kérlek magadról, a családodról, a hobbijaidról.

Stefan: A barátnőmmel lakom egy családi házban, van egy közös kislányunk is. Sok időm nem jut a hobbikra, de egyre jobban belemerültem a főzésbe az utóbbi években. (nevet) Egyébként a legtöbb dal hotelekben születik, két repülés között.

HRM: Hány éves korodtól kezdtél el gitározni, és kik voltak a példaképeid?

Stefan: Nagyjából 13 éves koromtól kezdtem komolyan venni a gyakorlást. Nagyon sok Yngwie Malmsteent és Gary Moore-t hallgattam, persze többek között, de úgy gondolom, hogy ők ketten inspiráltak leginkább. A családomban is található néhány zenész, különböző formában. Édesapám hivatásos zenészként dolgozott korábban, aki felbukkan az új album egy dalán és klipjében, a Strongest Thing of Allban – gitáron játszik.

HRM: Vannak olyan fiatal bandák jelenleg, akiket kedvelsz, vagy inkább a 80-as évek öregfiúira szavazol? (nevet)

Stefan: Továbbra is az Iron Maiden a kedvenc bandám, de mostanában is nagyon sok jó albumot hallgatok. A H.E.A.T. például egyike azon svéd zenekaroknak, akiket nagyon bírok.

HRM: Egy utolsó kérdés: mi történt azzal a király, ezüst csíkos naciddal, amelyet a ’Threshold’ turnéján viseltél? (nevet)

Stefan: Hiszed vagy sem, azóta [2007 – Jocke] a stúdiómban kallódott egy táskában, de pont ma vettem elő újra. Végül a padláson kötött ki a sok karácsonyi dekorációval együtt. (nevet)

Készítette: Jocke