"Egyenesen kitörünk a pokolból, nem lesz itt világvége!": Interjú Sascha Gerstnerrel, a Helloween gitárosával

A Helloween és a Gamma Ray egyesülését 2007-ben, a Hellish Rock Tour alkalmával már megtapasztalhattuk, és nagy örömünkre a turné jövő év elején folytatódik. A Hellish Rock Tour Part II. elnevezésű körút március 19-én éri el a Pecsa Music Hallt, ahol ismét tanúi lehetünk a két hamburgi legenda színpadra lépésének. Ráadásul a Helloween januárban új albummal rukkol elő, ’Straight out of Hell’ címmel kerül a boltokba 14. stúdiólemezük. Volt miről kérdezni tehát a Helloween gitárosát, Sascha Gerstnert, aki kicsit amolyan Kimi Räikkönen módjára válaszolgatott a kérdésekre, leginkább a tőmondatokat és a rövid válaszokat részesítette előnyben. Azért így is el lehetett beszélgetni vele a ’Keeper’ témakörről, az új album címének jelentéséről és persze arról is, hogy a kis Sascha mennyit nyűtte a gitárt tinédzser korában.

Hard Rock Magazin: Szervusz Sascha! Üdvözöllek, és mindenek előtt köszönöm az interjú lehetőségét! Ha jól tudom, a Helloween előtt a Freedom Callban gitároztál. Amikor a Helloweenhez kerültél, mennyire kaptál szabad kezet a dalírásban?

Sascha Gerstner: Igen, így van. Tulajdonképpen már 2001-ben kiléptem a Freedom Callból. A Helloweennal 2003-ban kezdődött minden. De már az elejétől fogva teljesen szabad kezet kaptam az írásban. Abban az időszakban már volt egy alapötletem az Open Your Life-hoz, és Andival kiegészülve végül megírtuk a dalt. A többi ötlet később jött, már a próbák és jammelések alatt. Ez egy nagyon izgalmas időszak volt, amely alapjaiban változtatta meg az életem.

HRM: A 2005-ben megjelent albumotok a ’Keeper of the Seven Keys – The Legacy’ címet kapta; kinek az ötlete volt, hogy a két legendás ’Keeper…’-nek legyen egy afféle kvázi folytatása?

Sascha: A japán kiadónk főnöke adta meg annak idején az első lökést ennek irányába. Úgy gondolta, hogy az a felállás [ami megegyezik a mostanival is – Jocke] képes arra, hogy megcsináljon egy ’Keeper’ albumot. Michael [Weikath] és Markus [Grosskopf] is osztotta ezt a véleményt, ennek ellenére még az utolsó hang felvételekor sem volt biztosan eldöntve, hogy valóban így fogjuk elnevezni a lemezt.

HRM: Akkoriban sok rajongónak nem igazán tetszett ez az ötlet, és noha a turné nagyon sikeres lett, az albumot magát azért sok bírálat érte. Te hogy látod ezt ennyi év távlatából?

Sascha: Nem tudom, így lett volna? Én erre teljesen máshogy emlékszem. Igen, valóban megosztó volt az album, de én úgy érzékeltem, hogy sokkal több jó, mint negatív kritikát kapott, és erre a legjobb példa az általad is említett turné.

HRM: Amikor nekiláttok egy új lemeznek, van egy konkrét elképzelés az adott korong irányát tekintve, vagy ez a dalírás metódusa közben alakul folyamatosan?

Sascha: Ez úgy megy nálunk, hogy minden dalötletünket belehajigálunk egy kalapba, és utána kiértékeljük az anyagot. Az irányvonal így utána alakul ki.

HRM: Január közepén jelenik meg az új anyagotok, a ’Straight Out Of Hell’; miért éppen ezt a címet adtátok neki?

Sascha: Ennek több oka is van, de a leglényegesebb az volt, hogy már idegbajt kaptunk a „2012 – mindannyian meghalunk” témakör mértéktelen boncolgatásától. Mi nem ilyen negatívan látjuk a jövőt, és úgy gondoljuk, hogy 2013-ban még mindig itt leszünk mindannyian, bár ennek ellenére minden nap egy újabb seggfej jön majd le a futószalagról. Egyenesen kitörünk a pokolból, nem lesz itt világvége! Ha mégis, akkor meg mindannak, amit az előbb mondtam, már így sem, úgy sem lesz jelentősége…

HRM: A ’Gambling With The Devil’ és az azt követő ’7 Sinners’ két hasonló hangzású és hangulatú lemez; a friss dalok is azt az irányt követik, vagy ezúttal új területeket térképeztek fel?

Sascha: Ezt nem tudom megállapítani, minden esetre sokkal változatosabbnak találom az új albumot, mint az elődeit.

HRM: Az elsőként napvilágot látott Burning Sun egy tipikusnak mondható Weikath-speed himnusz; ilyenek nem igazán voltak az előző albumon, ez azonban azt jelentheti, hogy most egy „back to the roots”-jellegű lesz a ’Straight Out Of Hell’?

Sascha: Ugyanazt tudom mondani: nagyon változatos az album, ami azon alapszik, hogy négy kreatív ember is található a zenekarban.

HRM: Az utóbbi évek koncertprogramjainak szerves részét képezték a ’Keeper…’-korszak slágerei, ezáltal kicsit háttérbe szorítva az Andi Deris-éra fémjelezte szerzeményeket. Ha megengedsz egy apró személyes kritikát: mi itt a Magazinnál is sokan imádjuk például az Eagle Fly Free-t, a Dr. Stein-t, a Future World-öt vagy az If I Could Fly-t, de élőben szívesen hallanánk tőletek rég elfeledett kincseket is, akár ezek kárára. Gondolok itt olyan markáns számokra, mint a Guardians, a Mankind, a Kings Will Be Kings vagy a Kill It… Terveztek-e esetleg ilyen ritkábban vagy soha nem játszott dalokat is betenni a műsorba?

Sascha: Na igen, néhány albummal ezelőtt leginkább a zenekar aktuális erősségeire és dalaira próbáltuk építeni a műsort, de folyamatosan jöttek a kritikák, hogy több ’Keeper’ dalt kéne játszanunk. Nem álltunk ellent a jó tanácsoknak, de utána meg azt kellett elviselnünk, hogy miért kell ennyire sok ’Keeper’ dalt játszani? Én egyébként nem éreztem úgy, hogy besokalltunk volna, egy majdnem kétórás programnál jól el vannak osztva a dalok. Meg különben is, mit kéne kihagynunk? A Dr. Steint? Az Eagle Fly Free-t? Az I Want Outot? Ezeket biztosan nem. Na de itt az új turné, és csak február végén fogjuk megtervezni a setlistet. Épp most lett kész a borító, de egyelőre még tervezés alatt áll a turné, úgyhogy ennél többet még nem tudok mondani róla.

HRM: Mesélj egy kicsit a Hellish Rock Tour első részéről, még 2007-ből!

Sascha: Remek volt a turné a Gamma Ray-jel, egy igazán jó metal csomagot alkottunk velük, ami a rajongóinknak is nagyon bejött. Személy szerint nekem is nagyon tetszett az egész.

HRM: „Kívülállóként” mi a véleményed a Helloween két leginkább megosztó albumáról, a ’Pink Bubbles Go Ape’-ről és főként a ’Chameleon’-ról?

Sascha: A sokoldalúság jut eszembe róluk. Személy szerint zseniálisnak tartom, hogy a Helloween zeneileg ennyire sokoldalú. Szabad gondolkodású emberek zeneszerzés közben.

HRM: Emlékszel még, amikor először gitárt vettél a kezedbe? Hogyan tanultál gitározni?

Sascha: 13 éves voltam, és teljesen fanatikusan, napi nyolc órát játszottam, és egészen addig gyakoroltam, amíg a hangok úgy nem szólaltak meg, ahogy én azt szerettem volna.

HRM: Gyerekkorodban mely bandák, zenészek voltak a kedvenceid, példaképeid?

Sascha: A nagybátyám volt a hősöm, aki egy szuper gitáros volt, mellette Michael Schenker és George Lynch. Kedvenc zenekarként említeném az MSG-t, a Scorpionsot, a TOTO-t és a Journey-t, de a Depeche Mode-ot, a Tears For Tearst és a Jellyfisht is zseniálisnak találtam.

HRM: Milyen zenéket hallgatsz mostanság? Követed az underground-vonalat is a metalban?

Sascha: Szabad gondolkodású ember vagyok, és teljesen nyitott mindenfajta zenére.

HRM: Hogyan tekintesz a zeneipar jövőjére? Véleményed szerint a hagyományos hanghordozók ideje valóban lejárt, és valami egészen más zenehallgatási szokás lép a helyébe?

Sascha: Mivel nem vagyok kiadó, ezért nem tudok válaszolni, de nem vagyok a mai trendek ellen,  egyedül azt tartom negatívumnak, hogy a legtöbb művésznek nagyon nehézzé vált a túlélés.

HRM: Sascha, köszönöm szépen, találkozunk márciusban!

Készítette: Mike, Jocke

Fordította: Jocke