"Nem érdekelnek a trendek, csak a jó zene": Interjú Ola Henrikssonnal, a Witchcraft basszusgitárosával

írta Hard Rock Magazin | 2012.11.12.

A svéd "retro" zenekarokkal – akik a ’60-as és ’70-es évek pszichedelikus, bluesos hangulatát elevenítik fel – foglalkozó interjúsorozatunk első alanya a Witchcraft, a színtér egyik első bandája, amely 2000 óta játssza a Pentagram és a Sabbath által inspirált, okkult-spirituális doom-rockját. Habár idei nagylemezüket, a ’Legend’-et megelőzően két zenész is kiszállt a kvartettből, a Witchcraft nem roggyant meg, hanem fogta magát, és pályafutása legjobb, leghangulatosabb és legdallamosabb lemezét tette le az asztalra. A ’Legend’-et és a zenekar körüli változásokat Ola Henriksonnal, a Witchcraft basszusgitárosával jártuk körül.

Hard Rock Magazin: Kezdésként térjünk ki a tagcserékre. Miért távozott a Witchcraftból John Hoyles gitáros és Fredrik Jansson dobos?

Ola Henriksson: Erről őket kéne megkérdezned, de gondolom azért, mert valami mást akartak csinálni. Johnnak ott van a Spiders, Fredrik pedig az Atlantic Tide-ban dobol. Egy zenekar olyan, mint egy párkapcsolat: néha kialszik az a bizonyos szikra, és egyszerűen megunjátok egymást.

HRM: Miért akasztotta szögre Magnus Pelander a gitárját, és koncentrált csak az éneklésre?

Ola: Magnus már régóta meg akarta tenni ezt a lépést, úgyhogy amikor találtunk két új gitárost, ez könnyű döntés volt számára. Ennek köszönhetően fejlődtek az énektémái, és élőben is jobbak lettünk.

HRM: Hogyan illenek az új srácok a bandába? Szerintem a gitártémáitok profibbak és összetettebbek, mint a korábbi lemezeken.

Ola: Nagyon örülök neki, hogy így gondolod, mivel én is ugyanígy érzek az új lemezzel kapcsolatban. A két gitárosunk egészen különböző technikával játszik, mégis passzolnak egymáshoz, mint zsák a foltjához, és az általuk létrehozott hangzás is tökéletesen illik a Witchcrafthoz. A dobosunknak, Jamurainak (Oscar) nagyon kreatív és dinamikus stílusa van – keményen üt, ami nagyon fontos számomra. A tagcserék következtében a banda olyan feszesen és dinamikusan játszik, amit korábban soha nem tapasztaltam.

HRM: Hoylesék távozása hogyan befolyásolta a dalszerzési folyamatot? Oscar, Tom és Simon is kivette a részét a kreatív procedúrából?

Ola: Igen, ők is nagyon sokat adtak hozzá a szerzeményekhez. Egy egész éven keresztül tökéletesítettük a dalötleteinket.

HRM: Miért vártatok 5 évet az új lemezzel? Idén írtátok meg a ’Legend’-et, vagy részben már korábban is készen volt?

Ola: John és Fredrik távozása után sok időbe telt, mire összehoztuk a bandát, de ötlet szintjén sok dal megvolt már korábban is. Jó pár dalkezdemény gitársávjait rögzítettük már, mire összeraktuk a zenekart, és előkészítettünk mindent a felvételekhez.

HRM: Milyen koncepcióval vágtatok bele a ’Legend’ megírásába?

Ola: A dalszövegekről nem tudok nyilatkozni, de a zenei részt illetően én egy súlyosabb albumot szerettem volna, amiben a klasszikus Witchcraft-hangulat és a nagyszerű dallamok is megvannak. Ezt az albumot egy új kezdetnek szántuk, amely egyúttal a legjobb lemezünk is lett.

HRM: Milyen instrukciókkal láttátok el Jens Bogrent a hangzást illetően?

Ola: Egy kemény albumot szerettünk volna létrehozni, amelynek mégis egy organikus, természetes hangulata és hangzása van – és Jens ezt is létre is hozta nekünk. A felvételekhez régi és modern cuccokat egyaránt használtunk.

HRM: A ’Legend’-en mintha új megközelítésbe helyeznétek a „retro” hangzást, és a súlyos riffek mellett előtérbe kerül egyfajta melankolikus stílusú játék. Te mit gondolsz erről?

Ola: Igyekszünk különlegesek maradni, és különbözni a többiektől. Mindig szeretnénk fejlődni, és új dolgokat kipróbálni. Nem vagyok benne biztos, hogy te erre gondoltál, de talán ez lehet mögötte az ok.

HRM: Az új lemezen gyakran foglalkoztok „politikai” témákkal (gondolok itt az olyan számcímekre, mint a Democracy, a Dystopia vagy az An Alternative To Freedom), és kevesebb az okkult vagy spirituális tematika. Érdeklődtök a politika iránt? Aggodalommal tölt el titeket az európai politikai helyzet?

Ola: A dalszövegeket nem én írtam, úgyhogy nem tudok túl sokat mondani róluk, de az értelmezésed valószínűleg nem áll túl távol a valóságtól. Engem személy szerint érdekel a politika, de a szövegeket mindenki szabadon értelmezheti.

HRM: A tagcseréken kívül a másik legnagyobb változás a Witchcraft körül az volt, hogy leszerződtetek a Nuclear Blasttal. Mi a legjobb dolog abban, hogy egy ilyen nagy kiadónál vagytok?

Ola: Igazán nagyszerű dolog, hogy egy olyan kiadó támogat minket, mint a Nuclear Blast, mert így sokkal több emberhez jut el a zenénk. Keményen dolgoznak értünk, és mi is értük, szóval úgy érzem, ez egy jó munkakapcsolat lesz.

HRM: Milyen hatással volt rád a zenekar sikere? Mennyit változtál emberként az utóbbi 8-10 évben?

Ola: Nem hiszem, hogy nagyon megváltoztatott volna. Viszont lehetőséget adott arra, hogy a világ olyan szegleteibe is eljussak, amit a Witchcraft nélkül soha nem láttam volna, és ez nagyon klassz. Nagyon sok és kemény munka van a zenekarban, és megtanultam, hogy az idő nagyon értékes dolog, ha főállásban dolgozol egy zenekarban.

HRM: Beszéljünk kicsit a zenekar születéséről és a svéd „retro rock” színtérről. Jelenleg a svéd retro bandák egyre népszerűbbek, és néhányuk kultstátuszt élvez – de mi volt a helyzet a 2000-es évek elején?

Ola: Amikor mi indultunk, a retro színtér már elég nagy volt itt Örebróban, ám nem olyan népszerű Svédország többi részén. Olyan zenekarok voltak a pályán, mint a Norrsken, a Witchcraft, a Great Mammoth, a The Strollers és a The Roadrunners, szóval nagyon sok tehetség játszott itt, és ez kifejezetten inspiráló volt. Az emberek manapság főleg a göteborgi színtérről beszélnek, és nem is tudják, hogy az egész Örebróból indult.

HRM: Hogyan látod a retro színtér mostani helyzetét?

Ola: Úgy tűnik, hogy van valamiféle retro trend a levegőben, és most menő heavy rockot hallgatni, de engem nem érdekelnek a trendek, csak a jó zene. A trendek kikopnak, de a jó zene megmarad, és remélem, az emberek 30 év múlva is hallgatnak majd Witchcraftot, és akkor is azt fogják gondolni, hogy klassz és jó az, amit csináltunk.

HRM: Milyen a kapcsolatod Hoyles-szal és Janssonnal? Ha jól tudom, Johnnal együtt játszotok a Troubled Horse nevű zenekarban.

Ola: John és igen, Jansson Stockholmban él, és az Atlantic Tide tagja. Jó a kapcsolatunk még úgy is, hogy nem látjuk egymást túl gyakran.

HRM: Mikorra várhatjuk a Troubled Horse nagylemezét?

Ola: November 5-én megjelent a debütlemezünk, úgyhogy csekkoljátok le azt is!

Készítette: Tomka, Edeneye