"A nyitott és gondolkodó embereknek zenélünk": Interjú Wilhelm Tiborral, a Sub-Zero énekesével

írta Tomka | 2012.11.10.

A ’80-as évek klasszikus hard rock és heavy metal zenéjét tolmácsoló Sub-Zero sok évi klubozás után, októberben jelentette meg debütáló nagylemezét a HammerWorld mellékleteként. A ’Megszólalok’ c. nagylemez kapcsán a honi klubkoncertekről, a lemezt átszövő társadalom- és médiakritikáról, és persze a hatásokról és éneklésről beszélgettünk a zenekar frontemberével, Wilhelm Tiborral.

Hard Rock Magazin: A ’Megszólalok’ c. nagylemezetek az októberi HammerWorld mellékleteként látott napvilágot, ami talán a legjelentősebb lépés ahhoz, hogy megismerjen Titeket a hazai rockzene-szerető közönség. Mit kell tudnunk a Sub-Zero múltjáról? [A nagylemez meghallgatható a zenekar honlapján is. – Tomka]

Wilhelm Tibor: A csapat 2006-ban alakult, előtte a két gitáros, Mitró Tomi és Pál Endre játszott már közös projektben 2004-től. Az első koncert óta változatlan a felállás, barátok vagyunk, és számítunk egymásra. Az eredeti mondás az volt, hogy betanulunk klasszikus heavy metal dalokat, és ezzel előzenekarozunk majd Kalapács Józsiékkal. Aztán ebből nem lett semmi, de elkezdtünk saját dalokat írni, és fellépegetni önállóan vagy előzenekarként.

HRM: Hogyan, mikor és hol zajlottak a lemezfelvételek?

WT: Lassan íródott meg a 11 dal: a legelsőt 2006 decemberében játszottuk, és az utolsó is elkészült 2011 végére. De a stúdiófelvételeken is több mint egy évig dolgozgattunk. Ez részben a mi hibánk, mára látjuk, hogy egy hónap alatt is összehozhattuk volna, de a végeredménnyel elégedettek vagyunk. Szabó Laci Tonitrus stúdiója volt eleinte a Soroksári úton, majd később Óbudán. Itt készültek a felvételek és a keverés. Majd a masteringet Töfi készítette, Őt nyilván nem kell bemutatni. Nagyon tetszett a hozzáállása és a profizmusa.

HRM: Mit tartasz a ’Megszólalok’ legfőbb erényének?

WT: Magyar szöveggel készült, és komoly dolgokról szól. Emellett elég árnyalt és összetett a zene, de alapvetően hard rock, nem lépjük át a stílus határait. Tomival nagyon jól kiegészítjük egymást, megértjük, hogy ki mire gondol a dalszerzés közben. Ő hozza a zenei alaptémát, én írom az énektémát és a szövegeket, esetleg pár riffet. Kiemelném a szólóit: nagyon jól eltalált dallamokkal operál, nemcsak tekerni tud. (nevet)

HRM: Egy hónapja hallgatható a ’Megszólalok’: milyen visszajelzések érkeztek eddig a lemezre? Érzitek már, hogy sokkal többen megismerték a bandát a Hammeres terjesztésnek köszönhetően?

WT: Sok pozitív visszajelzést kaptunk, egészen hízelgő, és extrém magasztaló dolgokat is. (mosolyog) Ezek nagyon jól esnek, de nem lehet következtetni belőlük semmire, hiszen akinek nem tetszik, nyilván nem fog írni róla semmit nekünk. A lemezbemutató koncert, majd az azt követő bulik látogatottsága lesz a perdöntő.

HRM: A dalok szövegvilága érezhetően egy markáns koncepció mentén szerveződik, amit a számokat felvezető monológok is hangsúlyoznak. Mesélnél erről a koncepcióról?

WT: Egész egyszerűen észrevettük a sokadik szám után, hogy ezek a dalok kb. egységes gondolatmenetről szólnak. Aztán kitaláltuk, hogy milyen sorrendbe lehetne szerkeszteni őket, és megírtunk néhány további dalt. A lemezt szerintünk elejétől végéig egyben kell meghallgatni.

Az alapmotívum a mai világ vezetésének a stratégiája, amelynek a célja, hogy az emberek elszigetelődjenek egymástól és minél inkább a médiában hallott/látott dolgok határozzák meg a gondolkodásukat. Ezzel élő vásárló robotokká válnak, a „rendszer rabszolgái” lesznek. Persze a szándékkal ellentétes gondolatok az ilyenek, mint a barátság, a család, az őszinteség, a nyitottság… Nem váltjuk meg a világot, de mi másképp gondolkodunk, és ellene vagyunk ennek a folyamatnak. Én pl. nem nézek TV-t (még az ikszfaktort sem!), nem olvasom a mainstream médiát, előnyben részesítem a személyes találkozásokat a Facebookkal szemben, stb…

HRM: November 17-én tartjátok a lemezbemutató koncertet. Mire számíthat az, aki ellátogat erre a bulira?

WT: Két vendégünk lesz, az Agyhöpzs és a Vasmag. Mi szeretnénk végigjátszani a lemezt a fent említett koncepció miatt. Nem lesznek összekötő szövegek, csak a trackek nyitó zenéi és szövegei mennek majd CD-ről. A lemez legvégén mélyen meghajolunk, és elkezdjük eltolni a kedvenc feldolgozásainkat, illetve egy új saját dalt. Komolynak ígérkezik az eleje, és eszeveszett csápolásnak a második felvonás. Aki pedig az est végéig marad, azok között CD-ket is szét fogunk osztani, úgyhogy érdemes lesz velünk bulizni!

HRM: A koncertjeiteken előszeretettel idézitek meg példaképeiteket egy-egy dal erejéig (Metal Heart, Touch of Evil, stb.). Most, hogy megjelent a nagylemezetek, továbbra is bennmaradnak a programban ezek a feldolgozások?

WT: Kötelező! Egyrészt lazábbá teszik a bulit azok számára, akik még nem ismerik a saját számainkat, másrészt valóban annyira tiszteljük a nagy elődök munkásságát, hogy nem tudjuk a koncerteket elképzelni a főhajtás nélkül. Csökkenhet az arányuk később, ha már elkészülnek a következő dalok, de kikopni teljesen nem fognak. Whitesnake, AC/DC és Accept nélkül nem nagyon lesz Sub-Zero koncert szerintem.

HRM: Láttam Youtube-os felvételeket, ahol nagyon jól tolod Udo karcos énektémáit is, amik azért kicsit távolabb állnak attól az énekstílustól, amit a ’Megszólalok’-on hallhatunk. Mennyire nehéz számodra belehelyezkedni a különböző énekstílusokba (gondolok itt a saját számokra és a különböző feldolgozásokra) egy koncert alatt?

WT: Egyszerűen szerettem az Acceptet, és megpróbáltam elénekelni. Technikailag nem kivitelezhetetlen, de a hangom egész más. Ugyanez igaz a Judas vagy a Whitesnake nótákra is: megugorható, de sosem lesz olyan, vagy még csak nagyon hasonló sem. Nincs még egy Coverdale vagy Halford. 

HRM: Jársz énektanárhoz vagy autodidakta módon képzed magad?

WT: Jártam addig a szintig, amíg a megfelelő légzéstechnikát és hangképzést megtanultam. Biztos lenne még rengeteg képeznivaló, hiszen ez is egy szakma, de egy szint után azt éreztem, hogy minden a jazz és az opera irányába mutat, én meg rockot akarok énekelni.

HRM: Említetted, hogy egy vadonatúj dal is el fog hangzani a lemezbemutató koncerten. Ezek szerint már dolgoztok a következő albumotokon?

WT: Egyelőre a „Nyögsz, mint a gép” című dal van kész, ez egy jó kis húzós középtempós, AC/DC-re hajazó egyszerűbb darab. Többé-kevésbé kész állapotban van további 2-3 dal. Lesz például egy nagyon összetett és hosszú számunk is. Egyszerűen meg kell írni még 5-6 nótát, aztán majd kialakul ez a második lemez kérdés. De hosszú idő lesz, mert ez nem működik megrendelésre. Van, amikor előjön hetek alatt több jó dal, van, amikor hónapokig csak kínlódunk, és semmi. A második lemez biztosan nem lesz konceptalbum, és szeretnénk, ha kevésbé depresszív lenne, mint a bemutatkozó anyagunk. Inkább a pozitív dolgokra van manapság szükség, és mi magunk is nagyon pozitív emberek vagyunk. Ennek ellenére a ’Megszólalok’-ról sok dolog elmondható, csak az nem, hogy pozitív. Ezen a lemezen még a vidám dolgok is ellenpontozva, negatívan sugároznak ki, de ez tudatos volt.

 

 

HRM: Kik a közös zenekari kedvencek, amik mély nyomot hagytak a Sub-Zero zenei arculatán?

WT: Judas, Accept, AC/DC, Maiden, Dokken, Ozzy, Sabbath, Queensryche, Whitsnake, Rainbow. Sok közös kedvencünk van még persze ezeken kívül is.

HRM: Zenétek erősen a ’80-as években gyökerezik. Szerinted mennyire népszerű ma ez a műfaj a rockerek körében? Mennyire tudtok érvényesülni ezzel a „múltidéző” zenei világgal?

WT: Mi ebben nőttünk fel, ezért ebben is hiszünk. Sok modern és új dolog tetszik, de mi a klasszikus HR/HM mellett tettük le a voksot. A saját dalok azért egy picit újszerűbb dolgokat is tartalmaznak, de nem célunk, hogy stílust váltsunk.

HRM: Szerinted mi az a „sub-zerós” plusz, amivel a magatok képére formáljátok ezt a műfajt?

WT: Élőben szerintem erős a banda. Nagyon jók a gitársoundok, odafigyelünk a részletekre is. És igyekszem nagyon megmozgatni a közönséget a bulikon.

HRM: Hogyan látod a magyarországi klubozás, koncertezés helyzetét? Javult valamit a helyzet az utóbbi 1-2 évben? A Sub-Zeróval relatíve sokat koncerteztek.

WT: Sok klubban jártunk, és sok problémával szembesültünk (hely, és elsősorban a hangzás minősége). Zavart a klubok hozzáállása is, mert csak egy szempont volt, hogy minél több ember bejöjjön. Emiatt összehoztak 6 bandát is egy estére, de tök eltérő műfajjal, így minden bandát csak a saját 15-30 embere nézett meg, majd kiment. Tök jól hangzik, hogy ott vannak egy buliban 150-en, de ha egy időben ebből csak 30 van jelen, az már nem annyira fényes. Szerencsére a Crazy Mamában gyökeret vetettünk, és évek óta szinte csak ott játszunk, mert kifogástalan a technikájuk, és jó a hely. Örülnék persze, ha találnánk hasonló klubot a belvárosban is. De ami komoly színvonalú, oda csak befutott bandákat engednek be, gyenge helyre pedig nem mehetünk, mert a közönség igényli a megszokott színvonalat.

HRM: Mennyire tartod „lélekölőnek” a hazai rockéletet, amiben csak nagyon kevés zenekar tud megélni a zenélésből, a többieknek pedig marad a „hobbizenélés”?

WT: Nem zavar. Nem akarunk megélni belőle. Mindenkinek van szakmája, munkája. Ha pénzért csinálod, el kell adnod. Olyasvalamit kell faragnod, amit megesznek, megvesznek. Ez nem feltétlen olyan, ami neked is tetszik. Nagy szabadságot ad, hogy nem kell alkut kötnünk, egyszerűen azt csináljuk, ami nekünk tetszik, és örömmel várjuk azokat az arcokat, akiknek ez szintén bejön.

HRM: Szerinted hogyan lehetne változtatni, javítani a helyzeten?

WT: Segíthetne, ha a felkapott média kicsit jobban nyomná, mert a köztudatban lenne a rockzene. De az egész lemezünk arról szól, hogy a rockot azért kellett elnyomni, mert az emberekkel infókat közölt, gondolatokat ébresztett bennük, ami nem cél! Ezek után most nem mondhatom azt, hogy van egy remek ötletem, és hiszek a helyzet javulásában. (nevet) Szerintem csak romlani fog, az embereket tudatosan és szándékosan lebutítják, lezüllesztik. Mi a még megmaradt nyitott és gondolkodó embereknek zenélünk, de Ők egyre kevesebben vannak.

HRM: Mivel foglalkoztok a hétköznapokban?

WT: Tomi informatikával foglalkozik: programoz, adatbázisokat kezel, rendszereket üzemeltet. Van egy tündéri kislánya, és én vagyok a keresztapja! Endre tűzjelző rendszereket tart karban, hobbiként még csöves erősítőket épít. (Hallanád milyeneket, iszonyatos sound-okat tud varázsolni!) Robi karosszériát fényez, alkatrészekkel kereskedik. Henrik boltot vezet, de nem reklámoznám. Épp elég baj, hogy sokszor délutános, és nehezen tudunk próbálni (nevet) Én a T-Systemsnél (Telekom leány) vagyok szakértékesítő, alapvetően villamosmérnök. Van egy 9 éves fiam és egy 4 éves kislányom. Alapvetően adagolom nekik a rockot minden formában. (nevet)

HRM: Mi az ideális karrier, amit megálmodtál a Sub-Zero számára?

WT: Annyit szeretnénk, hogy kicsit többen jöjjenek el a bulikra, nagyobb legyen a bázis, ne mindig nekünk kelljen összevadásznunk a közönséget. Boldoggá tesznek azok a visszajelzések is, amikor valaki nem jár ugyan koncertekre, de szívesen hallgatja a lemezünket. Tervezünk a közeljövőben egy vidéki több állomásos turnét valaki előtt (egyeztetünk több csapattal), és dolgozunk a következő dalokon. Ez egy hobbi, és az is fog maradni mindannyiunk számára, de szeretnénk minél profibb szinten megszólalni, és jobbnál jobb dalokat írni.

Készítette: Tomka