Carl Palmer Budapesten - A száguldó pillanatok estéje

írta Hard Rock Magazin | 2006.10.26.

Egy nagy ámulat, néhány pillanat... Így visszagondolva, csak képekre emlékszem a koncertből. Néhány varázslatos percre, mely örökre belém égett. A többi egybefüggő szájtátás és döbbenet... Prológ: Nem látunk turnébuszt. Megijedünk...Csak nincs baj. Megiszunk egy sört az étteremben, ahol kellemes élő jazz szól. Igazi jó "ráhangoló" muzsika. Egyre többen mennek lefelé. Úgy látszik nincs baj...Indulunk, jöjjön aminek jönnie kell! Első kép: Carl Palmer pontosan nyolc órakor megjelenik a szí­npadon. 56 éves, de eszelős vehemenciával kezdi a programot. Mellette a fiai állnak? A gitáros arca egy 16 éves kamaszé, a bőgős ránézésre akár 18 is lehet... Második kép: Az első dal után a mester dühösen ugrik fel. Elnézést kér a közönségétől, majd lerohan a szí­npadról. Visszatérve ismét elnézést kér. A pergődob hangzásával vannak problémái...Paul Bielatowicz gitáros csak kedvesen mosolyog: "...ilyen az öreg mindig" Harmadik kép: Belevágnak a "Peter Gunn" hallhatatlan rock'n roll témájába. Palmer elképesztő energiával, hihetetlen precizitással kezeli hangszerét. A gitár és a bőgő vele együtt száguld. A dobos "apuka" középen, mellette két "fia". Egy szintben és egy szinten. A fiatalok alázattal, az "öreg" büszkén és bölcsen... Negyedik kép: Palmer folyamatosan dühöng a hangzás miatt. Arca feszült, de nem hagyja nézőit kétségek között. "Jól érezné ő magát, de hát az a fránya pergő"...Minden felkonfnál megjegyzi a hibát, ami természetesen a hangmérnöknek szól. Ötödik kép: Paul Bielatowicz gitár szólója. Arcán hamiskás mosollyal, finom jazz improvizációval kezdi önálló blokkját a "suhanc". Később vadul a játék, majd ismét finomabb húrokat penget Paul. ...és akkor jön a Dongó. A virtuóz darab sem fekszi meg hősünk gyomrát. Arcán kaján vigyorral száguldoznak ujjai a húrokon. Amikor már fokozhatatlan a tempó és a közönség őrjöngése, véget ér a szóló. Hálásan hajol meg a gitáros és hatalmasat fúj. "Azért ezt nem volt könnyű elnyomni srácokl.." Hatodik kép: Kis átvezetés után Stuart Clayton basszusgitáros szólója következik. Finoman, Sting "Shape Of My Heart" cí­mű dalának vezérmotí­vumával kezdődik a parádé, mely hasonlóan a gitáros kollégához elképesztő bravúrsorozatban végződik. Palmer a szóló alatt végig a szí­npadon van. Kezét hátratéve áll a háttérben és figyel. Néha mosolyog... Hetedik kép: Mindent megkapunk, amire vágyunk. Többek között (a) The Barbarian, a Trilogy, az Eagles gitárosával Joe Walsh-al í­rt L.A. Nights, a Hoedown, a Palmer által a legrosszabb ELP albumként felkonferált Love Beach "legjobb dala" a Canario és persze a Tarkus. Nyolcadik kép: Már azt hittem, hogy nem lesz a szó klasszikus értelmében vett dobszóló. (Mellesleg az egész előadás egy dob orgia volt.) ...de lett! Az utolsó szerzeményben (Fanfare for The Common Man) eljött Palmer mester szólójának ideje. A cintányér játékon át a pergő bűvöléséig, az akrobatikus dobverő egyensúlyozásig mindent láthatunk. Varázslatos... Kilencedik kép: Másfél óra játék után levonul a szí­npadról Mr. Palmer és két társa. A közönség nagyon hálás a művésznek, és Palmer is nagyon hálás a közönségnek. Így szép az élet... Visszajönnek. Palmer nevetve kérdi: "Akartok még egy ráadást? Vagy inkább kettőt?" ...és mi akarunk. Jön is a Romeo és Júlia, és a legvégén a Carmina Burana, mely alatt Palmer bal keze végig a a leengedett húrozású pergőn száguld. Nem győzzük nézni, hallgatni... Tizedik kép: Tibi barátommal egy sörrel a kezünkben támolygunk és nem szólunk egymáshoz. Ez az igazi katarzis. A cucc kb. negyed óra alatt bezsákolva. Még látjuk a félmeztelen Palmert, amint a szí­npadon megbeszéli hangmérnökével az estét! Kicsivel később már felöltözve megjelenik a mester és mosolyogva állja az autogram és fotó kérők rohamát. Epilóg: Még kábán ülünk a hajó éttermében, amikor megjelenik Carl Palmer. Lelkesen szalad a boros hűtőhöz és kiválaszt egy jófajta magyar vöröset. Mi ülünk a sörünk felett, és nem tudjuk nem nézni, amint nyugodt, kellemesen fáradt arccal kortyolja a nedűt. Egymásra nézünk. Itt ülünk a világ egyik legnagyobb muzsikusa mellett. De jó nekünk...! szöveg:Brinyó, Dobok és mágia: Carl Palmer, Köszönet a Livesound-nak! www.livesound.hu Szolgálati közlemény: Keith Emerson és Carl Palmer után nagyon várjuk önt is, Mr. Greg Lake!!!