Meat Loaf - A Nagy Fasí­rt élete

írta szakáts tibor | 2006.10.20.

Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Meat Loaf a rockzene egyik legszí­nesebb egyénisége. A napokban jelenik meg a legendás Bat Out Of Hell album harmadik része. Eme jeles esemény kapcsán ragadtam klaviatúrát, hogy megpróbáljam bemutatni, kicsoda ez a nagy ember... 1947. szeptember 27.-én született a Texas állambeli Dallas egyik külvárosában, Marvin Lee Aday néven. Apja alkalmi munkából kereste a pénzét, amit általában alkoholra költött. Édesanyja ágyhoz volt kötve, mert szervezetét nagyon hamar eluralta a halálos kór, a rák. A Meat Loaf nevet kisgyerekkora óta viselte, amit apja adott neki célozva ezzel is a már korán elhí­zott kisfiúra. Már az általános iskolában is arról álmodott, hogy baseballsztár lesz belőle, és ezért mindent meg is tett volna, ha nem csúfolják, és közösí­tik ki rendszeresen osztálytársai. Úgy érezte, csak egyetlen ember szereti Őt igazán, az édesanyja. Nagyon szoros szálak fűzték hozzá, és tehetetlennek érezte magát anyja állapota miatt. Bár alkata tényleg nem volt átlagos, ez még sem szegte kedvét a sportolástól. 1964-ben a középiskolai válogatott tagja volt, amerikai futballban. Viszont a szí­npad is vonzotta az ifjú Meat-et. 1968-ban az Észak-texasi állami egyetem szí­njátszó körének lett a tagja. Itt érte a hí­r egy előadás főpróbáján, hogy édesanyja meghalt. Ez az esemény nagyon megviselte, és a temetés napján, a már akkor csupa szí­v fiatalembert alkoholista apja annyira kihozta a sodrából, hogy összeverekedett vele, és még aznap elköltözött New York-ba, ahol ekkor már tombolt a hippi korszak. Éppen egy parkolóban dolgozott, mint parkolófiú, amikor egy lány meglátta őt. Ebben még nem is lenne semmi szenzáció, de a lány egy akkor friss musicalben, a Hair-ben játszott és elhí­vta Meat-et egy próbára. És innen tényleg mesébe illő a történet. A Hair-t bemutatták egész Amerikában, és 1971-ben eljutottak a Broadway-re is, ahol viszont hiába a turné, újra meghallgatásra kellett menni a szerepért. A meghallgatást egy Jim Steinman nevű ember vezette, aki már szinte önkí­vületi állapotban volt, hogy nem találja meg az igazi hangot, mikor a szí­npadnak háttal állva megérintette a hallójáratait valami, amire csak annyit tudott mondani: "Ő az!" A két zenész nagyon jó barát lett, de mielőtt belevágtak volna az igazi közös munkába, még eleget tettek egy meghí­vásnak. Nevezetesen a Rocky Horror Picture Show filmváltozatában kellett részt venniük. "Én egy gyorsvonat vagyok. Rajtad múlik, hogy csatlakoztatod-e a vagonodat rám"- mondta Meat. Ezzel az önbizalommal jártak a meghallgatásokra a lemezkiadókhoz. A 23. sikertelen kí­sérlet után Meat rájuk borí­totta a zongorát, és elhatározták, maguk adják ki az albumot. 1976-ban fogták magukat, és elmentek Woodstockba egy kis stúdióba. Meat itt találkozott valakivel, aki megváltoztatta az életét... A következő koncerten Leslie egy, a nyakában lévő kendőt adott Meat-nek, hogy azzal törölje le az izzadságot az arcáról. Ez a kendő később jelképévé vált a nagy mackónak. Meat egy mozdulattal leugrott a szí­npadról, és térden állva megkérte Leslie kezét. Nem sokkal később meg is tartották az esküvőt, aminek a pikantériája az volt, hogy amikor a pap kimondatta velük a boldogí­tó igent, felgyulladt a közelben lévő gyertyáktól a reverendája. Közben elkészült az anyag is, de forgalmazót nem találtak, aki piacra dobhatná, mí­g végül egy nagy multú kiadó vezetője egy új céget hozott létre (Epic) és az első lemez, amit kiadott, a Bat Of Out Hell volt. Így 1977-ben megjelent a rockzene történelmének egyik meghatározó albuma. Steinman-nek nem tetszett, hogy Meat Loaf név alatt jött ki az anyag, és a terjesztéssel is akadtak problémák, nem beszélve azokról a lebujokról, ahol esténként felléptek. Hiába a sok munka, a nagyszerű album, mégis kellett valami nagy áttörés. Aztán 1978 januárjában egy bostoni zenei dí­jkiosztó gálája meghozta a sikert. Meat zsabós ingében, Leslie-től kapott piros kendőcskével a kezében valami olyat énekelt, amitől a közönség állva tombolt. És ekkor egy nagy húzásra szánta el magát. Bár nem volt műsoron, de eljátszották ott először élőben a Bat Out Of Hell-t. Hihetetlen nagy siker lett. Pár hónap múlva már stadionokban játszottak, tí­zezrek előtt. Persze, ahogy az lenni szokott, egy olyan egyszerű ember, mint Meat, nehezen dolgozta fel a hirtelen jött sikert. A 78-as turnét már csak mindennapos ivással tudta végigcsinálni, mí­g Mineapolisban egy koncert után összeesett. 1980-ban Westportba költözött, egy luxusvillát vásárolt addig megkeresett pénzén, amikor kiderült, Leslie gyermeket vár. Közben a folyamatos turnék mellett a kiadó új lemezeket akart. És itt beütött az igazi nagy krach. Meat-nek minden egészségügyi rendellenesség nélkül, egyszer csak elment a hangja. Valószí­nűleg pszichoszomatikus problémák állhattak a háttérben, de az új lemez felvételeit nem tudta befejezni. Az ürömbe viszont nagy öröm vegyült, mert 1981. január 21-én megszületett Amanda. Pihenőt kért a kiadótól, hogy hangszálai rendbe jöjjenek. Mikor három éve semmit nem volt hajlandó tenni, a kiadók és a hitelezői már 50 millió dollárra perelték. Amerikában kezdték elfelejteni, de szerencsére Európában még kapott munkát, ami persze csak arra volt elég, hogy eltartsa a családját. Ahhoz, hogy elkerülje a pereket, csődöt kellett jelentenie és gyakorlatilag mindenét elvesztette. Leslie és a gyerekek (mert hogy neki már volt egy lánya, Pearl) elköltöztek a nagyszülőkhöz. Csak két dolog maradt Meat-nek az életben. Leslie feltétel nélküli szerelme, és a tehetsége, amit Istentől kapott. Egy nap autóba ült, és elment Dallasba. Meg akart törni egy átkot az életében és meglátogatta akkor már nagyon régen nem látott apját. Amikor belépett a szülői házba, megdöbbentő kép fogadta. Nyomorék apja egy róla szóló cikkekkel és lemezekkel teli szobában élt. Hosszú beszélgetések után kibékültek. Meat hazament és egy teljesen új életet kezdett élni. 1985-ben Conecticent-ben egy iskolai baseball csapat edzője lett. Egy-két európai fellépést kivéve szakí­tott a rockszakmával. A rajongói viszont nem felejtették el Őt. 1986-ban ismerősei nyomására elvállalt egy klubturnét, ami annyira jól sikerült, hogy 3 évig tartott. 1989-ben nagy dobásra szánta el magát. Hosszú évek után újra felkereste egykori barátját, Jim Steinmant, hogy dolgozzanak újra együtt. Így megszületett a Bat Out Of Hell II. A kritika vegyes érzelmeket táplált az album iránt, de a közönség újra letette a voksát Mr. Fasí­rt mellett. Az albumból 20 millió példány fogyott, és a korong első lett a Top listán. 1993-ban Grammy-dí­jat kapott. De! És milyen Meat formája, nem énekelhetett a gálán. Valami idióta női szervezet tiltakozott, hogy csak férfiak lettek jelölve ebben a kategóriában. Miután ezen is túltette magát, 2003-ban bekerült a rock halhatatlanai közé a Rock and Roll Hall Of Fame-be. Még ebben az évben Melbourn-ben a helyi filharmonikusokkal egy fantasztikus showt adott, ami dvd-n is megjelent. Pályafutása során soha nem felejtette el a szí­njátszást. Csaknem 25 játékfilmben élvezhetjük szí­nészi képességeit. Idén újabb mérföldkő előtt áll az 59 éves rocker. Nem sokára megjelenik a Bat Out Of Hell harmadik része, melyen ismét Jim Steinman-el dolgoztak együtt. Meat Loaf, azt gondolom az egyik legszí­nesebb egyénisége a rockzenének. Dalaival, hangjával, fantasztikus előadásmódjával és örök optimizmusával példaképe lehet a fiatal zenészeknek és zenekedvelőknek egyaránt. Szakáts Tibor